Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)

1894-09-23 / 38. szám

gényeknek, kik a községekben czélszerüen el nem helyezhetők.

A kisdedek természetesen csak átmenetileg lennének ez intézetben; mert a végczél, hogy megbízható kezekbe, jól ellenőrzött vidéken, dajkaságba helyeztessenek.

Az intézetnek 22 éves korig való gondoskodása úgy értelmezendő, hogy az onnét kikerülő árvák, ha életök folyamán bármi okból (betegség vagy szükség) segélyre szorulnak, ne legyenek utalva az immorálitásra gondolni, hanem érezzék azt, hogy nekik van minden körülmények között otthonuk, hol rokonérző szerető szivekre és régi ösmerősökre találnak.

A nemes örömnek kimondhatatlanul jóleső érzése könnyekkel töltötte el szemeimet, midőn Páris •>Maison des entants trouvé* (Talált gyermekek háza) czimü intézetében 18—20 éves legényeket, részint jó keresetű iparosokat és szellemi munkásokat is mutattak, kik az intézet által evidentiában tartott 6—10 évi távoliét után látogatóba jöttek; vagy betegség hozta őket vissza abból a czélból, hogy azon szerető kezek ápolják őket, a melyek fölnevelték. Nincsenek rászorulva; hisz van megtakarított pénzecskéjük is. A kórsegély pénztárak őket joggal megillető segélyét azonban nem veszik igénybe, hanem az ország messze vidékéről haza mennek az ő kedves otthonukba, hol mintegy 800 testvér szeretettel fogadja őket, a rég nem látott testvéreket.

A 4 szomszédos vármegye területén levő s a szegény-házra utalt kisdedek száma nem tehető többre 3—400-nál, kik közül átmenetileg az intézetben alig képzelek többet 150-néi.

Ezeken felül vagy ugyanannyi lesz a felnőtt segélyre szoruló, kik közül az intézet állandó lakója átlag szintén 150-re tehető.

Minden intézmény létesítésénél a meglévő tényezőknek kell alapul szolgálni, mert különben idegen dolgot ültetünk a társadalmi életbe, mely nem lesz életre való, elhervad mielőtt gyümölcsöt hozna, mint az oly növény, mely rögtönösen más kiimába kerül.

A > szegény-ház <• s ezzel kapczofatos ■> Fehér-kereszt «• kérdés megoldásánál kiindulási pontokul a következőket kell vennünk:

1. Minden szegény első sorban saját otthonában találjon elhelyezést. Ez ellen az emberi természettel összeillő humánus elv ellen erőszakkal véteni nem szabad.

2. Az intézetekben a szegények csakis szükség szerint átmenetileg tartandók, a mennyiben illetőségi helyeik czélszerüen nem helyezhetők el, vagy illetőségük ismeretlen.

3. A szegény-ügy további ellenőrzése és vezetésénél különösen addig, mig az egy országos keretben nem nyer megoldást, a helyi hatóságokon kívül részeltetni kell azon társadalmi jótékonysági egyesületeket is, melyek az ügy érdekében eddig is' fáradtak. Ilyenek : a ncegyesületek, Fehér-kereszt egyesületek stb.

4. Az anyagi szükségletek fedezésére szolgálnának

az érintett alapon : ,

a) a községek meglévő szegényalapjai s a jövő- . ben az e czimen befolyó jöyedeimek ;

b) a nevezett jótékonysági egyesületeknek elkülö- '

nitve kezelt és csakis az alapszabályokban előirt czimen < felhasználandó jövedelmei ; ‘

c) a szükséghez képest nyerendő állami segély ; ,

d) jótékonyczélu állami és magán sorsolásokból

eredő nyeremények ; jótékonyczélu előadásoknak e czélra állandó arányban megállapítandó jutaléka; *

e) egyéb előre nem látott adományok. \

Visszatérve az itt jelzett alapon az esetleg Ung- váron létesítendő beszkid-alji szeretetházra, annak létesítésére és fenntartására szolgálnának :

1. A megnevezeti 4 vármegye cumulált szegény- 1

alapja és folyó jövedelme, megközelítőleg 200,000 frt 1 értékben; I

2. a négy vármegye jótékonysági egyesületeinek ( alapjából circa 50000 frt;

3- egyéb e czélra felhasználható s kezelés alatt 1 lévő alapok, mint pl. nálunk a Hadik-féle 3000 frtos < alap, vagy az ungvármegyei tanitó-egyesület által kezelt i szeretet-ház alap stb.; j

4. kormány és egyéb jótékonysági segélyek

Ezen alapokból volna felépítendő Ungváron az állami 20 holdas (mely esetleg nagyobbitható lehetne) ; gyümölcs-telepre egy központi anyaház, továbbá Ujliely- ; ben, Beregszászon, N.-Szőllősön, T.-Újlakon, Szerencsen j és Nagy-Mihályban egy-egy fiókház a helyi szükségletnek . megfelelő bölcsőde és lelenczházi feladatok állandó teljesítésére.

Ugyancsak ezen alapnak kellene fedezni: a) ezen házak fenntartási költségeit, b) a vidéken evidencziábau £ tartott szegények segélyeit.

Az intézetet vezetnék :

l.’Az érdekelt törvényhatóságokból, és 2. az ér- dekelt egyesületekből alakított központi és helyi bízott- i ságok.

E dolgok részletes tárgyalásába ez időszerint nem j, bocsátkozhatom, még csak az együttes cselekvés kiindulási pontjára akarok pár szóban rámutatni.

E kiindulási pontot megfogjuk találni, ha az érdekelt vármegyékben csak 2—3 érdeklődő ügybarátot nye- f rünk, a kik komoly elhatározással lépnek e szent ügy r szolgálatába. r

Ha körül nézünk, azt hiszem, ezen első feltételt r megtaláljuk. t

A Tabódy József jelenléte kedvező alkalom lesz r rá, hogy a körvonalozott czél elérésére egy nagyobb végrehajtó bizottság jelöltessék ki. t

A helyi né egylet, fenntartva alapszabályaiban elő- t irt eddigi feladatait, mai szervezetében vegye fel a »Fehér-kereszt « czimet is. E czim az e czélra szolgáló or- c

szágos alapból oly jövedelmi forrásokat fog előtte megnyitni, miket mint nőegylet nem élvezhet — s ez alapon jelenlegi szűk keretű tevékenységét áldásosán kibővítheti.

Az említett végrehajtó-bizottság készítsen egy részletes elaboratumot az itt körvonalozott czélra; nyerje meg az ügynek első sorban Ungvár-megye törvényhatóságát. A vármegye pedig nyerje meg azulán első sor ban szomszédjait s jótékony példájával majd az egész országot.

Dr. Novak Endre.

*

* *

Azzal az igazi benső örömmel közöljük kitűnő munkatársunknak e czikkét, melynek mindannyiszor részese vagyunk, valahányszor az ő nemes lelkülete által sugalll s alkotó elméje állal vezetett humanitárius törekvésekről olvasóinkat értesíthetjük ; mindazonáltal az ügy érdekében fekvő kötelességünknek tartjuk kifejezést adni ama véleményünknek hogy a Lovak dr. által e czik- kében javaslatba hozott >szegény-ház<• a távolabbi jövő feladata, a Tabódy József által a legközelebb indítványozandó fiók Fehér-kereszt egyesület megalkotása pedig a jelen kötelessége. A megalkotott fiók Fehér-Ke- reszt-egyesület tervbe és munkába veheti aztán a Novak dr. életrevaló eszméjének megvalósítását.

A szerk.

Az Erdélyi-ünnep.

Lelket emelő ünnepnek vala tanúja ma egy hete, szeptember 16-án, Nagy-Kapós mezőváros. A hazafiui kegyelet hozta meg áldozatát a jelenvoltakra nézve bizonyára sokáig emlékezetes napon a szülőföld és haza egy oly jelesének, kinek irodalmi és tanitói tevékenysége az irodalomtörténet megörökítésére érdemes nyomokat hagyott nemzetünk művelődésében.

Erdélyi János varmegyénk fia, született Kis-Ka- poson 1814. április 1-én. Szegény földműves szülők gyermeke volt. Ma is áll a szalmafedeles házikó, melyben a jeles férfiú született. Az emléktáblát elhelyező bizottság hazai szokás szerint a házikó falába akarta tenni az emlékkövet, de a tulajdonosnak az értelme, s magyar köznépbe nem illő keményfejüsége e szándék elé legyőzhetetlen akadályt gördített; igy tehát a bizottság nem tehetett egyebet, minthogy angcl szokás szerint, a templom (nagy-kaposi ev. ref. templom) falába illesztette az emléktáblát.

Tanulmányait a sárospataki főiskolában végezte, mialatt jobbára magántanitással tartotta fenn magát. Már mint tanuló elsajátította a német és franczia nyelvet, mi nagy hatással volt későbbi irodalmi működésére. 1841-ben ügyvédi oklevelet nyert, de nem vette hasznát, mert egész erejét az irodalomnak szentelte. A Tud. Akadémia 1839-ben, a Kisfaludy-társaság pedig 1842-ben választotta tagjává. 1851-ben tanár lett Sárospatakon, hol halála napjáig (1868. január 23.) mint a nagyhírű iskola büszkesége működött. A filozófiát és az irodalmat tanította. A kiváló férfiúnak sokat köszönhet úgy a pataki iskola, mint általában a protestáns nevelésügy. Szép emléke is maradt Patakon, a mennyiben a főiskolai önképző-kör az ő nevét viseli.

Nagykiterjedésü, magas' színvonalon álló irodalmi tevékenysége három irányban érvényesült. Mint költő korának jelesei közé tartozott, mint műbiráló elsőrendű tekintély, mint bölcsész úttörő volt. Műbirálatai, esztétikai tanulmányai ma is értékes művek. Kár, hogy német befolyásra valló nehézkes stylusa miatt a súlyos olvasmányok közé tartoznak s mint ilyenek a könnyű után futkosó közönség által ma már figyelmen kívül hagyatnak.

Erdélyi János 1839-ben alapított családot, feleségül vevén a Vakot fiuk nővérét, Kornéliát. Házasságából két fia maradt: Zoltán és Pál; egyik (Zoltán) komáromvármegyei árvaszéki ülnök, a másik levéltári őr a Nemzeti múzeumban. Az ünnepen mindketten jelen voltak.

A jeles férfiú emléke megörökitésének főérdeme a Mi jó Kálmán dr.-é és Szabó Endre ev. ref. esperesé, kik az eszmét felvetették, a közönség hazafias áldozatkészsége által támogatva, tetté érlelték, a szép ünnepet előkészítették.

Az ünnepély lefolyásáról a következő tudósitást közöljük :

I. Az ünnepély.

A megállapított programm szerint a sárospataki főiskolai énekkar adta elő a „Dalünnepen“ czimü darabot, melynek szövegét Erdélyi János irta. A művészi magaslaton álló éneket a hatalmas nagy közönség, melyben a magyar társadalom csaknem minden osztálya képviselve volt, élénk tetszésnyilvánítással jutalmazta.

Ezután Szabó Endre, mint az ünneprendezőbizottság egyik elnöke, egy pár lelkes szóval megnyitotta az ünnepet.

Majd Szinyei Gerzson, sárospataki főiskolai tanár olvasta fel magas színvonalon, álló, önálló becsű tanulmányát Erdélyi Jánosról, melyben Erdélyit, mint embert, költőt, irót és tanárt méltatta. — A közönség tapssal és éljenzéssel hálálta meg a nyújtott szellemi élvezetet. — Szinyey beszédének végén hullott le a lepel az emléktábláról, melyről ezen egyszerű szavakat olvasta a közönség:

EBBEN A VÁROSBAN SZÜLETETT 1814. ÁPRILIS 1-ÉN

ERDÉLYI JÁNOS,

ÍRÓ ÉS TANÁR,

A MAGYAR TUD. AKADÉMIA ÉS A KISFALUDY- TÁRSASÁG TAGJA,

Az emléktáblát a kaposi nők babérkoszorúja övezte; szalagján e felírással: „A kaposi nők — Erdélyi emlékének“.

Szinyey után Lévay József, az élő magyar kül- tőnemzedék egyik legkiválóbb jelese, szavalta el a jelen alkalomra irt, szerző engedelmével, lapunk tározójában egész terjedelmében reprodukált ódáját. Az eszmékben gazdag, magas szárnyalásu költemény a szerz ő lelkesedésével és közvetlenségével előadva, szűnni nem akaró zajos tetszésnyilatkozatokra ragadta a közönséget.

Ezután a M. T. Akadémia nevében a tudós társaságnak egyik jeles tagja, Ballag! Géza, emelt szót. Tetszéssel fogadott beszédét itt közöljük :

Midőn a magy. tud. Akadémia Lévay József, igen tisztelt tagtársammal együtt engem küldött ki, hogy az Erdélyi emlékére rendezett ünnepélyen képviseljem, a megbízatást, daczára annak, hogy beteg vagyok, annál nagyobb örömmel elfogadtam, mert ily módon alkalmam nyílt Erdélyi János nagy szelleme előtt hódolatomat közvetlenül bemutatni s az általa oly kitünően képviselt iránynyal szemben rokonszenvemet dokumentálni.

A kép, melyet koszorús költőnk zengzetes ódájában, s a sárospataki főiskola egyik jeles tanára, lendületes emlékbeszédében elénk varázsolt, a nemzet buzgó, nagyhatású apostolának képe volt, azért ragadta meg lelkünket.

Előttünk áll tehát ismét Erdélyi János, az iró és tanár s buzdít és lelkesít bennünket, kik örökébe léptünk, hogy becsüljük meg és gyarapitsuk a drága örökséget, melyet a nemzeti géniusz kincses házában ő és társai fedeztek föl, s melyet azért hagytak ránk, hogy talizmánunk legyen a harezokban és küzdelmek ben, útmutatónk a haladás útján s vigasztalónk a gyász és szomorúság napjaiban.

Erdélyi János a tudomány- és irodalomba a nemzeti szellemet vitte be. Chauvinista azonban nem volt, sőt kereste az összeköttetést a művelt külfölddel. Mint philosophus Hegelre esküdött; de mig .egyrészről a német elme sokszor homályos abstractióit magyaros észjárásával igyekezett ránk nézve hozzáférhetőbbé tenni, másrészről ismét és ismét bebizonyította, |hogy a magyar szellemi élet, a mint a múltban soha sem zárkózott el a külföldi hatások elől, úgy jövőben sem fejlődhet magára hagyatva.

Az idegenek kultuszát senki nem ápolta nálánál buzgóbban, de nem azért, hogy a nemzeti kultúrát kivetkőztesse eredeti jellegéből, hanem hogy megtermékenyítse azt.

Ez az az irány, tisztelt ünneplő közönség, melyet Erdélyi János örökségül hagyott ránk, s mley, — mi is hiszszük és valljuk, — jövő fejlődésünknek és haladásunknak is legbiztosabb és legfőbb föltételét és alapját képezi.

A munkakör, melyben élt és működött, különösen alkalmas volt amaz irány fejlesztésére. Mint iró, tollával, mint tanár élőszóval s mint a reformált egyház tagja mind a kettővel harczolt eszméiért. Ragyogó tollával vetekedett nyelvének ékesszólása s babérokat termett számára úgy a katedrában, mint az irodalomban. De mint a magyarság apostola, át lévén hatva a meggyőződéstől, hogy minden talpalatnyi tér, melyet a reformált egyház részére meghódít, hódítás egyszersmind a magyarság részére is, egész lelkesedéssel s odaadással szolgálta egyházát is.

A mai nap ünnepi szónokai példányképül állították őt elénk s mi ezekben az ünnepélyes perczekben szent fogadást teszünk, hogy e példányképet híven követni fogjuk. A szavak elhangzottak, de megfogam- zottak lelkűnkben, mert az eszmék tolmácsai szellemük erejével képesek voltak szivünk legbensőbb rej- tekébe behatolni.

Ezért méltán megilleti őket a legteljesebb elismerés és köszönet. De különösen elismerést érdemel, s a magy. tud. Akadémia, mint a magyar szellemi élet központja nevében és megbízásából kedves kötelességem is azt kifejezni, — az a lelkes kis csapat, élén Szabó Endre esperes és dr. Mijó Kálmán urakkal, mely alkalmat adott nekünk, hogy ezen emléktábla, mint oltár előtt lerójuk hálás kegyeletünk adóját.

Adja az Isten, hogy miként ez a kis csapat, úgy a nemzet minden fia tudjon örökkön-örökké lelkesedni az eszmékért s azoknak bajnokaiért, akkor aztán be ; fog következni, a mit Erdélyi János kívánt:

»S ne lásson oly hazát,

Mint kedves magyar hazánk,

A messsze elmenő nap S a nagy kerek világ!«

Utána ismét Lévay lépett a közönség elé s a Kisfaludy-társaság nevében mondta a következő beszédet :

Engem nemcsak a Magyar Tudományos Akadémia, hanem a Kisfaludy-Társaság is megbízott azzal, hogy kifejezést adjak részvétének a mai szép ünnepé-