Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-09-23 / 38. szám
38. SZÁM. XXXII.,ÉVFOLYAM. Ung-vár, vasárnap, 1894. szeptember 28. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér I. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak eh Semmit sem közlünk, ha nem tudjak kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 > Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ MGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A Fehér-kereszt. Pár hát múlva minden valószínűség szerint, egy nemes emberbaráti társadalmi intózmónynyel lesz vármegyénk gazdagabb : a Fehér-kereszt egvesü let ungvármegyei fiókjával. Mit akar a „Fehér-kereszt?“ Nem szükséges róla sokat beszélni. Kosz programúi maga a neve. A szeretet jelvénye alatt a szeretet, munkáját akarja végezni; segítő kezet nyújt mindazoknak, a kik az élet nehéz tusájának megharczolására a természettől és sorsuk mostohaságánál fogva gyengék ; segíteni akarja a nagy véradót az emberfaj szaporítása által lerovó nőket, az anyákat; segíteni s a pusztulástól megmenteni kívánja a magukkal jótehetetlen gyermekeket. Végzi a legnemesebb társadalmi feladatot és támogatja az államot hivatása betöltésében, midőn a nemzeti vagyonnak legértékesebb elemét az ember-anyagot óvja, növekvését előmozdítja. Nines a kerek földön társadalom, melynek ne lenne oka hevülni, tettre buzdulni e nagy, e nemes czélért. Miként az egyes, úgy a népcsaládokat is a fajnak számbeli ereje tartja fenn. Nagy erkölcsi fogyatkozások bizonyos időre visszavethetnek, a tetszhalál állapotába hozhatnak úgy egyes, mint népcsaládokat ; de ha a faj fizikai erejének teljében van, ha a visszatarthatatlan szaporodás által mutatja meg, hogy élni akar, nem bir vele az idő, íme például Izráelt sem bűnei, sem nemzeti szerencsétlenségei nem voltak képesek a föld sziliéről eltörölni. A mely népnél azonban a faj megszűnik erőteljesen és sör- jen hajtani, vagy a hol nincs kellő morális erő a hajtások ápolására és felnevelésére, ott a pusztulás, az enyészet feltartóztathatatlan. A ki tehát hosszú életűnek kívánja azt a népcsaládot, melynek fia, vagy leánya ; a ki nagynak, erősnek, hatalmasnak, irigyeltnek akarja látni, tudni a magyart, az nem elégszik meg a „magyar állameszme“ verkli-szerű harsogtatásával, a többi hazai népfajok értelmi kiskorúságra valló szidalmazásával, az az igazi magyar megteszi a kötelességét, hogy éljen és nagygyá legyen a magyar. Megteszi, mint családapa, midőn a nemzet emóer-anyagát erőteljes és egészséges gyermekekkel növeli s megteszi, mint a társadalom tagja, midőn ember-baráti áldozataival igyekszik megmenteni a fajnak a veszendőben levő erőket. E tekintetben nincs helyén a nópbölcseség alkalmazása, hogy „hadd hulljon a férgese“ ; mert nem tudjuk, igazán férges-e, a mit a mostoha viszonyok emberbaráti segítség nélkül pusztulásra kárhoztatnak. Nagy nemzetek, melyeknek kebelében nagy a visszapótló erő, megengedhetik magoknak ezt a hazárd játékot a legdrágább értékkel, a mi maroknyi fajunknak azonban óvakodnia keli tőle; ellenkezőleg, minden tőle lehetőt meg kell tennie, í hogy a faj erejét fokozza. Ez az igazi „nemzeti“ kötelesség, melyről magyar embernek, ki tart valamit magára és a fajára, soha sem szabad megfeledkeznie. Ennek a nemzeti kötelességnek teljesítésére szólít fel bennünket egy nemes szivii ember-barát a közel napokban. Nem kételkedünk benne, hogy lesz a ki meghalgassa és meghallja szavát; hogy ! nagy számmal lesznek Ungváron és Ungvár-megyében azok a férfiak és nők, a kik a Fehér-kereszt nagy feladatait felfogják és ennek czime alatt szerzik meg maguknak azt a legnemesebb, mert salaktalan, örömöt, melyet csak a jó cselekedet jutalmául tartott fenn a Gondviselés ! Emberbaráti feladatok. Pár nap múlva egy kiváltó emberbarátot, Tabódy József, kamarás úr ő méltóságát, fogjuk körünkben üdvözölhetni, — ki mint az országos Fehér-kereszt egyesület alelnöke, buzgó tevékenységet fejt ki az elhagyott anyák és kisdedek megmentése érdekében. Ha valahol, úgy országunk észak-keleti szegény vármegyéiben s ezek között nálunk is valóban üdvös dolgot cselekszünk, ha az elhagyott kisdedek ügyével és ezzel rokon ügyeinkkel időnként ; de különösen ily kiváló alkalommal foglalkozunk. Vármegyénk a humanitárius intézmények tekintetében kétségtelenül az elsők között van az egész országban. Alig van törvényhatóság, mely e czimen anyagi erejéhez mérten, nagyobb áldozatot hozna, mint Ung- vármegye. Nincs vármegye, mely pl. a bába-ügyet s ezzel kapcsolatban szegény szülőnők sorsát illetőleg annyit tett volna, mint megyénk a csak nem rég e tárgyban hozott s ma már végrehajtás alatt álló rendszabályaival. Áldozatkészségünk tudatában büszke önérzettel el mondhatjuk, hogy rajtunk igazán nem múlik az egész ségügy és szegényügy előrehaladása, s ha minden igye kezetünk daczára sem áll arányban az eredmény haza fias áldozatainkkal, ez csak annak a megdönthetien bizonyítéka, hogy ezen ügyek országos rendezése immár elodázhatatlan. E dolgoknál mi további áldozatok hozatalába alig mehetünk, de ha bele is mehetnénk, localis törekvéseink csak tél eredménynyel járnának, mert mai közigazgatási szervezetünkben, melyben e dolgok nagyobbára a községek autonom jogkörébe vannak eltemetve, nélkülözik azon conserváló erőt, mely az intézményt hatásos és folytonos tevékenységre képesíti. Ennek daczára magam sem zárkózom el a Tabódy József által képviselt nemes törekvés elöl ; teljes készséggel veszek részt a humanitás e mozgalmában már előzetesen is, midőn a teendőket illetőleg szerény véleményemnek kifejezést adok. Midőn a »Fehér-kereszt» feladataival foglalkozunk gyakorlati kiindulási pontul szükségesnek tartom kiemelni, hogy a vagyonosabb társadalomnak, midőn humanitárius kötelességről beszélünk, nem szabad repar- tiálni egy vagy más betegségben szenvedőt s nem szabad határvonalat huzni egy vagy más korú, — vagy minőségű szűkölködő szegény között. Mi csak két osztályt kell, hogy ösmernünk egészségben szükölködőt, beteget »a faj és egészség biztosítására szükséges feltételeikben szűkölködő szegi nyt.» Ha vármegyénk »szegényei» sorsának javításával foglalkozunk, oly intézmény létesítését kell tervbe vennünk, mely által a »Fehér-kereszt» szükebb körű feladatai mellett gondoskodás tárgyait képezzék a szegény serdülők épp úgy, mint az önmagokkal tehetetlenek és más tehetetlenné vált gvógyiíhatlan nyomorékok — és elaggott szegények. Nézetem szerint mindaddig, inig e fontos kérdés országos keretben megoldást nem nyer, — czélszerü volna Zemplén, Ung, Beregh és Ugocsa vármegyéknek közösen egy (pl »beszkid-alji» névre nevezett) szegényházat létesíteni. Az érdekelt vármegyék ezen intézet hatósági támogatását vármegyei szabályrendeletben megállapítanák — oly módon, mint az a közkórházaknál országosan fennáll. Ezen intézet azután rendszeres vezetése mellett az illetékes hatóságok támogatásával nemcsak magába gyüjlö, de az érdekelteket egészben nyilvántartó szervezetté is válnék. Ebben otthonát kellene feltalálni 22 éves korig (mint az Párisban van) minden lelencznek és árvaságra jutott kisdednek. Ebbén a szegény-házban időszaki, vagy végleges elhelyezést kellene találni mindazon keresetképtelen szeErdélyi János emléklapja. Kinek lángszellem volt vezére, Ne rejtse azt egy sirhalom ! Felköltöm onnan és nevére Zend ül emlékező dalom. Nevével a hir szárnya szálljon Szülőföldjéről messze tájon; Hadd „zengje túl a bérczeket“, Hadd „élje túl az éveket!“ Az égi múzsa, bölcsejében Itt csókolá Őt homlokon; „Eredj, mondá, s erőd teljében Légy majd tolmácsom, dalnokom. Keresd, kutasd az örök szépet, Kebledre hőn öleld a népet; Ha lelkének mélyére szállsz, Ott drága gyöngyöket találsz! “ S fuvallt a szellem . . . S ime tőle A szegény hajlók áldva lón; Kilépett a gyermek belőle S járdáit dicsőséges mezőn . . . Ilögők közül pacsirta röppent S a kék magasban lengve ott fent, Dalában, a mint énekelt, Égnek, földnek öröme telt. Küzdelmeiben el nem feledte Az intő múzsa ihletét; Lapunk mai Virágait választva szedte, Bár útja gyakran volt setét. Bájt és erőt költészetének, Irányt is fellengő eszének, Az a romlatlan nép adott, Melynek földjéből sarjadott. Verítékkel gyűjtött magának El nejp múlandó kincseket, De mind odaadta a hazának S ő mind többért heviilgetett. Nem nézte, hogy munkában égve, Erője fogy, elillan élte, — Hogy ő csak vet, vet, s más arat És ő, mint volt, szegény marad. Oh! irigylendő dús szegénység, Melyet nem köt le föld pora És nem szorongat gyáva kétség, Hogy megjövend az ő kora — Hogy a miken úgy csügge lelke, Az eszmények erőre kelve, Legyőzik érte az időt S a sir felett túlélik őt. Élsz, élni l'og’sz te is bizonynyal, Te, a kiért zeng énekem. Költő ! tudós ! szellemkaroddal Diadalt nyersz az éveken. Eszméid, elszórt tiszta magvak, Látatlanul is megfogannak számához egy iv melléklet van csatolva. S erősbitendik itt-amott Köztünk a közvirúlatot. Emlékedre híven világit Egymásután több nemzedék, A kik a bölcseség virágút Bűbájos kertedben szedek. Ha lángjuk majd idővel elhal S az élő szó már nem magasztal. Akkor se némulsz el, ne hidd, Beszélni fognak műveid. A kegyelet, lásd, ime fölkel S neved megújul általa, Márványtalpon aranybetükkel Ragyogja a templom fala . . . Oh! lengjen itt lelked magában Buzgó énekben és imában És áldja e szerény helyet, Mely szült a honnak tégedet! Légy is megáldva, egyszerű nép ! Ne korcsosulj te el soha : Légy jellemünk s erőnknek egykép' Forrása, őre, záloga. Belőled egy-egy fényes elme Pattanjon ki s szárnyára kelve, A merre útja csak vezet, Dicsőitse e nemzetet. Lévay József. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. I I v
