Ung, 1894. július-december (32. évfolyam, 26-52. szám)
1894-09-16 / 37. szám
elmaradókkal kellett bajlódni. így folyt a sziszufuszi, j elket emésztő munka minden hangnemmel. A Dalárda erőteljes lábraállásának második gátló oka a kellő hangerők fogyatékos volta. Az egyes hang- j nemek főleg a tenorok, oly fogyatékosak, hogy e miatt nemcsak a tanulás ment nehezen, hanem a fellépések sem lehettek kellő mértékben bátorságosak. A harmadik ok a közönség megcsappant érdeklő- j dése. Ezt pedig okozta egyrészt a Dalárda helyzetének I bizonytalan volta, különösen pedig a közönség mulatni' szerető részének pénztelensége. — Az idők járása meg-1 változott; az élet erősen megdrágult nálunk is; uj ke- resetforrások nem nyiltak. A meglevő pénz kell az élet- szükségletekre, a mulatságra nem igen telik. Ezek és hasonló más okok méltán kedve tlenithet- ték el a karmestert, a ki most visszavonulásával sírjának szélén hagyja azt a testületet, mely in illő tempore, jót beszéltetett Ungvárról. Engedjük-e, hogy sírjába bukjék a városnak és vármegyének e szép múltú társadalmi intézménye? Mi azt mondjuk, hogy ne engedjük ! Azok az okok, a melyek a karnagyot elidegenit- hették s a Dalárdát ismét a létezés és nem létezés dilemmája elé sodorták, részben, sőt egészben is meg- szüntethetők. A tagok kötelességérzete [okozható ; a hangnemek megfelelő erőkkel kiegészithetők, hiszen a város értei-! misége növekszik, ma jobban van mibe válogatni, mint volt tegnap; a közönség nagyobb érdeklődésére és támogatására is lehet számítani, éppen az imént említett oknál fogva. A mennyiben pedig a közönségnek az a része, mely a Dalárdát támogatásával eddig fenntartotta, a reá nézve hátrányosan változott viszonyoknál fogva, e terhet már nem bírná, a Dalárda tiszte, hogy a társadalom más rétegeit is meghódítsa. A dísztelen, csendes kimúlást tehát semmiesetre sem szabad megengedni. Üljön össze mielőbb a választmány, a rendes és pártoló tagok részvételével a közgyűlés; beszélje meg a dolgot ; szervezze a Dalárdát és gondoskodjék miejőbb karnagyról. Nézzen széjjel először Ungváron s amennyiben itt megfelelő erő nem vállalkoznék, pályázatot kell a karnagyi állásra hirdetni; vagy | más expedienst kell e kérdés megoldására keresni. Szóval cselekedni kell és pedig mielőbb! Közigazgatási bizottsági ülés. 1894. szeptember 11. A vármegye főispánjának elnöklete alatt megtartott havi rendes ülésben, a szakelőadók jelentéseinek felolvasása és tudomásulvétele után félolvastatott a kereske- lemügyi miniszternek leirata az ungvár-csapi vonalon levő 309. számú őrháznak megálló helylyé alakítása tárgyában, melyre nézve kijelenti a minister, hogy ezt csakis az esetben hajlandó engedélyezni, ha az érdé kéltség a biztonság szempontjából elengedhetlen perron feltöltési munkákra s egy várószoba építéséhez szükséges 1200 fft összeget az államvasutak központi pénztárába előzetesen befizeti; ezen leiratról a közigazgatási bizottság az érdekeltség megbízottját Nehrebeczky György közig, bizottsági tagot érlesittetni rendeli. Az Ungvár városi helypénzszedés körül tapasztalt visszaélések tárgyában a vármegye alispánja által a polgármesterhez intézett rendeletet a közig, bizottság Halpert Bernát és Mocsáry Géza f'elebbezései következtében másodfokulag helybenhagyta. Huszár Flóris felsődomonyai róm. kath lekész a községi’pótadók visszatérítése iránti kérelmével azon indoklásból, mert azok nem a lelkészi javadalom után, hanem az I. és 11-od osztályú kereseti adók után sza- battak ki, ez alól pedig a törvény pótadómentességet nem biztosit — elutasittatott. Nebenzahl Mór, Gébé Viktor, az ungvári érdé szeti kincstárnak utiadó leiratására irányuló kérvényei kedvezőleg intézteitek el a folyamodókra nézve. A nagy-bereznai járás főszolgabírójának indokolt előterjesztése folytán a belügyminisztériumhoz sürgős felirat intézése határoztatt az iránt, hogy Perecseny községben, tekintettel az ungvölgyi vasút és Bantlin-féle vegyiszerek gyárra, valamint a talptatelitő telep nagy üzemére s az idegen vidékekről összesereglett munkások nagy számára, csendőr őrs felállítása rendeltessék el. A nagy-bereznai vasúti állomáson fel és kirakandó marhák megvizsgálásával, miután azoknak a vármegyei állatorvos általi vizsgálata nehézségekbe ütközik, — Dr. Bosnyák Béla járási orvos bízatott meg. Néh. Mislinszky József volt közigazgatási bizottsági tag részére a kavicsszáilitások felülvizsgá’ati dijait a vármegyei pénztár előlegesen kifizetvén, az alispán felterjesztésére értesíti a kereskedelemügyi miniszter a közigazgatási bizottságot, hogy ezen összeget hajlandó a vármegyei pénztárba átutalványozni, ha az illetékes gyámhatóság ahhoz hozzájárul ; ennélfogva ulasittatott az alispán, hogy ez irányban a vármegye árvaszékét keresse meg. Beláz András lekárti, Hatrák György (első-do- monyai lakosoknak kivételes nősülési engedély iránti kérelmei a honvédelmi ministeriumhoz pártolóiag lettek felterjesztve. Az ungvár-r. -bereznai vonalon létesíteni szándékolt törvényhatósági távbeszélő ügyében a kassai m. kir. posta- és távirda igazgatóság arról értesítette a vármegye főispánját, hogy a vezetéket 565 Írtért hajlandó a törvényhatóságnak átengedni, azonban elhatározásáról szeptember 14-ikéig mulhatlan értesítést kíván, Ezen tárgyban hosszabb vita után elhatározta a közigazgatási bizottság hogy miután a távbeszélő felállítása, berendezése és fenntartásához szükséges költségekre a vármegyének alapja ez idő szerint nincs — sajnálattal bár, de annak létesítéséről egyelőre kénytelen lemondani. A kir. tanfelügyelőnek az iskolához, valamint az államépitészeti hivatal főnökének a gőzkazánok megvizsgálásáról szóló jelentésének felolvasása s az ezekre vonatkozó határozatoknak meghozatala után a közigazgatási bizottság elfogadta a vármegyei úthálózat fenntartására vonatkozólag az államépitészeti hivatal állal az 1895/6-ik ■ vekre szerkesztett költségelőirányzalot s elrendelte, hogy az 15 napra közszemlére kitétessék s az egyúttal további intézkedés végett a vármegye alispánjának kiadassák. Ezzel az ülés véget ért. Hivatalos közlemény. Ung vármegye közigazgatási bizottsága által Ung- rárt, 1894. szeptember hó 11-én tartott ülés jegyzőkönyvének kivonata. 457. (6503.) sz. kb. hv. Az alispán beterjeszti a törvényhatósági közutak építése, kezelése és fenntartására vonatkozó 1895—1896. évi költségelőirányzatát A közigazgatási bizottság az 1894. évi február hó 13-ikán 7258. sz. a. kelt kereskedelemügyi miniszteri rendelettel jóváhagyott összesen 163,837. km. hosszú törvényhatósági közúti hálózatot az eddigi megnevezésekkel továbbra is megállapítja; és pedig: 1. Csap-esernyői ..................... 4.237 km. 2. Csap-ásvanyi ................4.00 > 3. Nagy-mihály-veskóczi. . . .26.70 » 4. Ungvár-vajáni ............ 28.40 > 5. Ungvár-csap- záhonyi . . . 30.03 > 6. Csap vasúti állomás . . . 1.00 » 7. Tiba-váraljai ...............16.00 » 8. Hegyfark-helmecz-valkajai .16 50 » 9. Kis-berezna ublyai .... 2.50 > nem rombolta szét, boldogságát nem dúlta föl a sors ; kiknek minden lépésük egy chadalut, minden mosolyuk egy hódítás és kikben talán most az én férjem szeme is gyönyörködik. Oh, drága barátnőm, hogy Írjam le neked ezt a fájdalmat, az őrült féltékenység e kínzó gyötrelmét ! Ilyenkor aztán sebtében felöltöztem, sürü íátyolt kötöttem arczom elé és rohantam férjemért. De már a küszöbön vissza szerettem volna fordulni. Azt hittem, hogy a férfi, kin szivem minden dobbanásával csügglem, hidegen fogad. Az utczán bántottak az ismerős sétálók kiváncsi pillantásai, sértett a czukrászbolti kisasszony szánakozó tekintete; de a mi legjobban megkinozta szegény szivemet, ez férjemnek növekvő egykedvűsége volt. Én szítani akartam a szenvedélyes szerelem elalvó lángját, a féltékenységet, férjem szivében. Kaczér, mosolygós pillantásokat vetettem a sétáló férfiakra, de ő a gyanú egy gondolatával sem illetett engem, kiről tudta, hogy elmúlt szépségemben a becsületesség és tisztaság maga voltam és kiben továbbra ezeket a lelki tulajdonságokat akarta becsülni. A női szívben dúló harezok iránt vak és gyen- gédtelen, mint a legtöbb férfi, észre sem vette vívódásomat, nem szorította magához karomat, mint azelőtt és ha egy csinos nő elsuhant mellettünk, nem súgta fülembe, mint régen te : >te ennél is szebb vagy százszor!«; hanem beszélt nekem, mint ahogy a férfiak az okos, de csúnya nőkhöz szoktak, a hivatalos teendőkről, az előmenetelről; és hogy a miniszteri tanácsos ur milyen újításokat tervez. Akaratlanul is másképen bánt velem, mint azelőtt. Mert mig a legokosabb, a legnemesebb férj is úgy őrzi a feltűnő szép asszonyt, mint egy ritka, drága követ, mig minden órában újra igyekszik őt magának meghódítani, mig a naptól is irigyli, hogy sugaraival érintheti a bájos arezot, addig a kevésbbé csinos feleséggel szemben néha közönyös és a gyengéd szerető helyét a jó barát foglalja el. De én nem tudtam belenyugodni ebbe a változásba Néha a legelkeseredettebb óráimban, úgy éreztem, hogy férjem iránt valami leírhatatlan keserűség fog el, mely lassan-lassan föléje kerekedik hitvesi szerelmemnek És ez a nagy keserűség, mely elöntötte szivemet, ielkemet, arra kényszeritett, hogy egy óriási kimondhatatlan fájdalmat okozzak férjemnek. Nem is sokáig kerestem az alkalmat. Mellettünk, a gargon-lakásban, — mint tudod, — Tátrai lakott, egyike azoknak az utála- t 's férfiaknak, kik egyaránt imádnak minden nőt, kik egyforma elragadtatással, teli pillantásokat vetnek szépre, csúnyára, herczegnőre, varrólányra. Tudod, hogy mindig óvatosan kerültem ezt az utczai Don Jüant. — Most az őrület az sugallta, hogy kaczérkodjam vele, reá mosolyogjak. Egy hét múlva, az általam akarattal nyitva hagyott ajtó mögött, térjem előttem térdelve találta őt. Az én lábaim előtt, kit férjemen kívül férfi még ujja hegyével sem érintett! Oh, ne vess meg, drága Marim, hisz csak meg akartam mutatni .»neki«, a kit imádok, hogy még tudok tetszeni, hogy nem vagyok olyan rút asszony. De a mi a legiszonyúbb, az az, hogy nem éreztem megbánást a veszélyes játék miatl, hanem élvezettel lestem a nélkülözött pirt férjem homlokán, a harag lángját szemében. Még a mikor [elutasított, a mikor vége volt köztünk mindennek, akkor is boldogsággal töltött el engem, tévútra került teremtést, hogy térjem szeret még, mert féktelen haragjában a féltés nyilvánult. De most, egyedül, elhagyatva, kinyíltak szemeim. Tisztán látom, hogy eljátszottam az egyetlen üdvöt ezen a földön, a nyugalmamat. Oh, jer hozzám, kedves jó Mariin, vigasztald meg sajna latraméltó, szerencsétlen barátnődet! 10. Záhrogy-ulicsi ..................... 2 50 km. 11. Perecseny turjavölgyi . . . 31.70 » A bemutatott költségvetés szerint az 1890. évi I. t. ez. 22 §-ának li. a), b), c), d) és f) pontjai szerinti bevételekből a törvényhatósági közutak szükséglete fedezetet nem találván, a közigazgatási bizottság a 10% úti adónak kivetését szükségesnek lálja s ahhoz hozzájárul, továbbá, a mennyiben a kiadások még igy sem fedezhetők, a hiányzó fedezetnek, mely az 1895-ik évre 38831 Irt 18 kr. és az 1896-ik évre 16693 frt 67 krt tesz ki, a (örvény 23-ik § ához képest az állami közúti alapból leendő folytatása iránt a nagyméltóságu kereskedelemügyi m. kir. Miniszter úrhoz felterjesztés intézendő. Ugyanezen törvény 23. §-ának rendelkezéséhez képest a minimális kötelezettséget illetőleg kimondja a bizottság, hogy a 3 kézi napszám egyenértéke 40 krjával 1 frt 20 krban, az egy igás nap pedig 1 frt 50 krban tartassák lenn ezen költségvetés tartamára s az úti adó minimum alapjául szintúgy az eddigi kulcs tartandó fenn, vagyis a kézi minimalistákra nézve 12 frt, az igásokra pedig 15 frt, úgy azonban, hogy az igás és Jkézi kötelezettség, a szükségletnek megfelelő mérvben természetben lesz ledolgozandó. Végül az 1890. évi 21802. számú kereskedelemügyi miniszteri utasításnak megfelelően szerkesztett és a tőrvény 22. §-a értelmében tárgyalt költségvetést a közig, bizottság 15 napi közszemlére való kitétel és a kitétel megkezdése és lejárta határnapjainak a járási szolgabi- rók és Ungvár város polgármestere utján való közzététel és további eljárás végett az összes iratokkal együtt jkönyvi kivonat kíséretében a vármegye alispánjának kiadni rendeli. Jegyzetté és kiadta: TABÓDY JENŐ, főjagyző A közönség* 1 2 3 4 5 6 7 8 9 köréből.*) „Idejétől biitlösödik a hal.“ Még mindig igaz ez a régi magyar közmondás. Folyó hó 9-én a k.-kaposi r. kath. templomban a szószékről kihirdette a helybeli plébános ur, hogy: »minthogy a kálvinistáknak mához egy hétre (t. i. 16-án) összejövetelük lesz (miért nem egyh. kerületi gyűlés?) ha olyan körülmények közbe nem jönnének, itthon nem leszek, a tanító ur fogja az isteni tiszteletet elvégezni.« De ezt megelőzőleg egy intelligens család előtt is kinyilvánította, hogy akkor t. i. szeptember 16-án nem akar hon lenni, mivel ez ünnepélyes actuson részt nem óhajt venni. És vajon miért?! Talán attól (élt a t. plé- bánus ur, hogy ha hon lesz, nem lesz illő elmenni a bankettre? Hamar megneszelte, hogy a helybeli intelli- gentia hivatalos ugyan, de sem elmenni nem muszáj, sem ilyen nyilatkozatokat magas műveltségű embertől nem várunk. Talán rangján alulinak tartja a plébános ur egy kálvinista püspökkel, egy magyar főurral, egy Lévayval és sok, igen sok tudományos magas műveltségű, puritán jellemű, jeles egyénnel egy asztalnál ülni? Tisztelettel kérdi: egy kálvinista. * E rovaban közlőitekért a felelősség a beküldőt terheli. A szerk. Tegyenek, kérem, penzióba! Öreg vagyok, nagyon sokat jártam életemben ; meggyengült minden rugóm már ; karjaimat alig bírom ütésre emelni, mi nem csoda, hisz éjjel nappal szünet nélkül szolgálom a közönséget, s e mellett ádáz küzdelmet vivők legnagyobb ellenségemmel : a széllel, s mondhatom, az utóbbi időig sikerrel ; de hiába, most már azon a ponton vagyok, hogy az éveken ál meg-megujuló támadásoknak nem bírok ellenállani ; naponkint három-négyszer helyezi mulatóimat akaratom ellenére más helyzetbe a szél, s én minden erőmet összevéve sem tudok ura lenni akaratomnak. Pedig mennyi keserűséget, mennyi bánatot okoz ez nekem és másoknak is, arról csak én, csak én tudok beszélni, ki Ungvári legmagasabban állván az emberek felett, azok bensejébe tökéletesen belátok. Például a napokban esti fi órára volt kitűzve egy szerelmes pár találkája. A két ifjú közül a szép nemhez tartozó a nagy-utezán lakik s Így a tanóráa befejeztével folytonos figyelemmel kisérte mutatóim járását, minthogy a találkának az én általam jelzett fi órakor kellett történnie. Kis szivének dobbanása egesz felhallatszott jhozzám, s én oly örömmel, oly jóakarattal voltam a leányka iránt, hogy majdnem siettettem mutatóim járását. De hogy is ne, mikor minden negyed ütése után láttam a kis lányt kérő és kérdő szemeivel hozzám feltekinteni, mikor láttam, hogy egy-egy elmúlt óranegyed jelzésénél kipirult arczczal számolgatja rózás ujjain : — Már csak egy óra .............még háromegyed...............no már csak egy fél ............egy negyed............... Igen, egy negyed óra volt hátra, hogy a gimnázium leg- daliásabb ifjújával lássam együtt azt a kis lányt, ki unalmasnak találja az iskolát, a tanítónőket, a vegytant, de szerfelett lebilin- cselőnek a szerelem élettanát. Már készülődni kezdett ... de a néne, kinél a leányka j elenleg tartózkodik, a szobába lépett, s hosszasabban kezdett a leánykával — bizonyára iskolai dolgokról — beszélgetni. Ez idő alatt egy erősebb szélroham visszahajtotta mutatóimat. Egész 21 pereznyi külömbséget idézett elő az udvariatlan szél. s én bármennyire sajnáltam is a leánykát, mutatóimat nem bírtam azonnal előrehajtani. Csakis a lassan koezogó percnek szerint emelődtek azok, | s mikor a Vl-ot nemcsak mutatni, de szivem verésével jelezni is kezdtem, a leánykát nénije ismét magára hagyta. Azt hittem, a leányka észrevette a szél csúf játékát, s nem fog elmenni, de biz arra a meggyőződésre jutottam, hogy a.
