Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1894-03-15 / 15. szám
dája, halála után mint egy nagy nemzeti örökség száll nemzedékről nemzedékre, míg magyar él e földön. Hazafias keblünk elborúl, ha a 13 aradi vértanúra gondolunk. A hazáért vagy trónért meghalni egy igaz honfinak azon tudatban, hogy halálával annak szolgálatot tesz, nem lehet nehéz, de meghalni abban a tudatban, mint a 13 aradi hős, hogy velők a nemzeti eszme is sírba száll, kétségbeejtően borzasztó lehet! Azonban még ezen elrémítő neme a vértanúi halálnak is elenyészőig enyhe azon szenvedéshez képest, mit majd egy fél évszázadon át Kossuthnak végig kellett érezni, hogy a korszellemmel ellentétbe jutott meggyőződését honszerelmének fel ne áldozza. És meghozta az önmegtagadásnak ezt az áldozatát, mert tudta, hogy nemzetének szüksége van arra, hogy a független Magyarország eszményi fogalmának élnie kell és akarta, hogy halála után e nagy fogalom érintetlenül maradjon az utódokra. Ez volt tehát az ok, a miért Kossuthnak, mint a bölcs Salamon ítélkezése alá került anyának, kellett lemondania édes gyermekéről, hogy életét megmentse; le kellett mondani az édes anyáról, a szeretett hazáról, egyszer s mindenkorra, hogy a halálos betegségből üdülő anya békés fejlődésének ne álljon útjában az ő radikális elvhűsége, mely itthon inoporlunussá vált. Látszólag mily természetellenes, s mégis mily lelket megrázó igazság rejlik e két történetben. Minő fájdalmakat kellett végig szenvedni egy oly ángoló szívnek, mint az övé volt, az ön megtagadás e megmérhetlen nagyságában! Lehet-e azt nekünk egyszerű halandóknak elképzelni ?! S ennek így kellett lenni! mert az ő sorsát nem önmagának, de nemzetének rendelte a végzet! A história igazolni fogja, hogy e fájdalmakat neki végig kellett szenvedni, mert mint a mohamedánoknak a Próféta zászlajára, épp oly szüksége volt a magyarnak is a Kossuth sokak által félremagyarázott askétai elvhűségére, s ha azt ma már nem is követjük, a hagyatékot, melyre a jövőnek szüksége lehet, tiszteletben tartjuk. Adja a magyarok istene, hogy a Kossuth hagyatékára, a próféta zászlójának kibontására soha se legyen szüksége a nemzetnek; a háborítatlan, békés fejlődés, a haladás a teljesen önálló, nemzeti állam nagy czélja ne követelje e hagyaték megérintését! Egy további körülmény, miről e helyen megfeledkezni nem lehet, hogy nemzetünk a nemrég oly magasztosan nyilvánított gyászával megmutatta, hogy ezen örökségre méltó. A Kossuth-gyászt a történelem csak úgy fogja helyesen jellemezni, ha azt az ország nemzeti ereje megnyilatkozásának fogja elnevezni. Ezen erő pedig megnyilatkozott oly arányokban, hogy a nemzet nyugodtan lépheti át az új ezred év habárát. A magyar, mint oly sokszor már, ez alkalommal is megmutatta, hogy ha nemzeti önállósága ünneplése, vagy megmentése kerül sorra, ősereje elemi hatalommal tör elő. Nem hiába ifjította meg ez államot a Kossuth szelleme, de a honszerelemben s ennek kifejezésében tényleg ifjak vagyunk! Milliók szívének közös érzetében a Kosssuth nevéhez fűzött ünnepségek a nemzet nagyságának ünnepeivé váltak. A nemzeti nagyság ezen ünnepeit szaporítjuk mi is, midőn az imént telolvasott előterjesztést elfogadjuk. A mint beszédem elején jeleztem, a jegyzőkönyvi megörökítéshez egy kis pótlást logok javasolni. T. törvényhatósági bizottság! Ama drága kincs, mit mi ma Kossuth hagyatékából e helyen átvettünk, általunk, mint a kik az activ kormányzó magyar haza képviseletében működűnk, csak bizonyos megszorítással fogadható el. Mi számot vetünk a tényleges állapotokkal. Hazaszeretetünk kötelez erre bennünket. S ha el is ösmertük az értékét a mi prófétánk által reánk hagyott zászlónak, azt úgy tekintjük, mint a minden áldozatra kész honunkban s a nemzeti állam békés utón, önálló fejlesztésére való törekvés egyik szimbólumát. Azt, a mi az ő hagyatékából az Ő életében az ellentétet fejezte a nemzet és uralkodója között, a történelemnek adjuk át egészen. A többit ellenben szivünk loyalis érzületével forrasztjuk össze. A legteljesebb ben- sőséggel tehetjük ezt — különösen napjainkban, midőn felségesen uralkodó apostoli királyunkban a legalkotmányosabb, a legszeretettebb fejedelmet bírjuk. Indítványozom tehát, hogy a Kossuth emlékének jegyzőkönyvben való megörökítése alkalmából áz itt vázolt körülmény kifejezésre jusson. És most összegezve az előadottakat, mai feladatunknak, azt hiszem, híven eleget tettünk akkor, a midőn kifejezést adtunk a nemzet nagyságának a múltban; kifejezésre juttattuk, hogy Kossuth szelleme is e nagyságból kölcsönzött erőt; kifejeztük, hogy az ő örökét, a mai Magyarország felfogásával összeegyeztetve, híven átvesz- szük — s igyekszünk azt az utódaink részére is biztosítani; végül kifejeztük, hogy a Kossuth-kultuszban a nemzet ősereje nyilatkozott meg, nem emberszóval, hanem az egész nemzet néma tette által, mely örömre gyulasztja barátainkat és tiszteletteljes félelmet ébreszt ellenségeinkben; belénk pedig bizalmat önt a jövő iránt. Végezetül legyen megengedve nekünk, kik nemcsak a lélek suggestio hatalmában, de annak halhatatlanságában is hiszünk, hogy e pillanatban, midőn szivünk a kegyelet oltárává alakult, a boldogok honában élő nagy szellemhez emeljük leiki szemeinket. Ezután a szónok Kossuth szelleméhez szólva, igy fejezi be beszédét: A léleknek a test gyarlóságától teljesen megszabadult — csalhatatlan tekintetével beláttad már, hogy a magyar állam nagygyá fejlődésének békés útjában nincs más akadály, mint az idő; beláttad azt is, hogy a magyar nemzetnek alkotmányosabban uralkodó atyja a jelenleginél nem volt; beláttad, hogy e nemzet csak boldogulása, nemzeti megizmosodására törekszik, a haza uralkodó dicső fejedelmét, akit arra szemelt ki a Gondviselés, hogy a Te alkotó munkádat, a magyar nemzeti állam betetőzésének nagy müvét bevégezze, lelkesen élteti. Vármegyei közgyűlések. — ápril Ifl-én. — Kossuth Lajos, az elhunyt nagy hazafinak emlékét ünnepelte vármegyénk törvényhatósága folyó hó 19-én megtartott rendkívüli közgyűlésén. Összesereglett a törvényhatóság minden vidékének közönsége, hogy részt vegyen a kegyeletnek ez ünnepén áldozzon a nagy hazafi emlékének, a szabadság, egyenlőség, testvériség tanainak kultuszából a maga részét kivegye. A vármegye főispánja az őt meghívott küldöttség élén fekete diszmagyarban jelenvén meg az ülés termében s elfoglalván az elnöki széket, előadta,(hogy hazánk nagy fia Kossuth Lajos halála alkalmából az alispán által tartott értekezlet határozatából folyólag egy oly rendkívüli közgyűlés összehívására kéretett fel, melynek egyedüli tárgyát a gyászos eseménynyel szemben a vármegye kegyeletes intézkedéseinek meghatározása képezze, mely óhajtásnak teljes készséggel felelt meg. Megnyitó beszédjének további folyamán, megemlékezve arról, hogy mije volt Kossuth Lajos a nemzetnek, mily nagy a magyar haza hálája iránta, arról a közelebbi napokban a nemzet a kegyeletnek elementáris erővel megnyilatkozása által tett tanúbizonyságot. «A nagy férfiú érdemeit — úgymond — a történelem lapjai méltatják és fogják megörökíteni, a sok vívmány között, melyeket nagy szellemének köszönhetünk, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméi azok, a melyek megvalósulásának előnyeit parlamentáris alkotmányunkban teljes mértékben élvezzük; azért gyűltünk össze, hogy a nagy férfiú iránt általunk táplált kegyeletnek s hálának is méltó módon kifejezést adjunk«. A főispán beszédét a törvényhatósági bizottság tagjai állva hallgattak végig s utána zugó helyeslés kisérte azokat. A vármegye főjegyzője olvasta fel ezután az állandó választmány véleményét, mely szerint a nagy hazafi el- évülhetlen érdemei jegyzőkönyvileg megörökittetnek, fiaihoz részvétirat intéztetik ; az alispánnak a Budapesten megtartott gyászszertartás tárgyában tett jelentése tudomásul vétetik, a koszorú s egyéb kiadások a házipénztárból megtérítendők és végül a vármegye közönsége a Kossuth-szobor felállításához 100 frttal hozzájárul. Az állandó választmány véleményét az alispán elfogadja, azonban a legutóbbi javaslatot akként óhajtaná megváltoztatni, hogy a törvényhatóság a szobor költségeihez a kavicsvállalati alapból 600 frttal járuljon hozzá ; sajnálja, hogy az állandó választmány ülésén jelen nem lehetett, amennyiben a fősorozás' miatt vidéken volt, mert már akkor felvilágosítást nyújtott volna e tárgyban. A törvényhatóság az állandó választmány javaslatát az alispán által ajánlott módosítással egyhangúlag fogadta el Ezt követte dr. Novák Endre szépen átdolgozott s gondosan kidolgozott beszéde, melyet némi kihagyással, más helyen egész terjedelmében közlünk. — Április 20. — Rövid, alig 3A óráig tartó rendkívüli közgyűlésre gyűltek össze a bizottsági tagok e hó 20-án. A közgyűlés leginkább Ungvár város két rendbeli ügye miatt lett egybehíva, melyek egyikét a város képviselőtestületének az ital, italmérési és fogyasztási adók kezelése iránti határozata, másikát az > Elektra<-társulattál kötött szerződés jóváhagyása képezte. A közgyűlés megnyitása előtt az elnöklő főispán, Török József gróf meleg szavakban emlékezett meg a bizottság egyik legközelebb elhunyt tagjáról, Markos Györgyről, kinek érdemeit a főispán indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvbe iktatta, s elhunyta feletti sajnálatáról a családot jegyzőkönyvi kivonatban lógja értesíteni. A közgyűlés megnyitása után Tabódy Jenő főjegyző előadta az adóügyet és felolvasta az állandó választmány véleményét és javaslatát Ungvár város képviselőtestületének azon határozatára, mely szerint a város az ital-, italmérési és fogyasztási adók kezelését az eddigi rendszer mellett kívánja folytatni, daczára a pénzügy- miniszter ezt eltiltó rendeletének. A közgyűlés egyhangúlag, minden vita nélkül tette magáévá a javaslatot, mely szerint a város kópviselő-testülete a belügyminiszteri rendelet kívánalmainak megíelelőleg a legszorosabb értelemben vett házi kezelés életbeléptetésére utasittatott még pedig oly formán, hogy a kezelés legfeljebb három megbízható alkalmas egyénre bízassák évi határozott fizetés és ezen kívül a jövedelem egy bizonyos hányadának jutalmul nyújtása mellett. Érvényesítse továbbá a képviselő testület a legszorosabb ellenőrzést és alkosson megfelelő kezelési szabályzatot. Helybenhagyta ezután a közgyűlés Ungvár városának a városnak villanynyali világítására vonatkozó s az «Elektra «-társulattal kötött szerződését. Az alispáni jelentés szerint a február hóban tartott községjegyzői szigorlaton képesítést nyertek : Kovács Dániel vajáni, Adamkuvics Zoltán ungvári és Stich Mihály sztavnai lakosok. Mokcsay Béla szolgabiró ügyében hozott fegyelmi határozatot a közgyűlés tudomásul vette, s a szolgabi- rói állásnak pályázat kihirdetése mellett választás utján való betöltését a májushavi rendes közgyűlésre tűzte ki. Jóváhagyta a szerednyei, voloszánkai és kis-berez- nai körjegyzőségek t. évi költségvetési előirányzatait, I mig Kulin Géza okleveles gyógyszerésznek Ungvárt egy uj gyógyszertár felállítására irányuló kérvényét véleménynyilvánítás czéljából Ungvár város képviselőtestületéhez áttenni rendelte. Tihanyi Sámuel dr. uzsoki fürdő-tulajdonos felle- bezése folytán Uzsok község határozatát bizonyos víz- használat tárgyában feloldotta, s a képviselő-teslületet újabb határozat hozatalára utasította. Reismann Mórnak fellebezését Ungvár város kép- viselő-testülete által az ellene hozott rosszalást kimondó határozat ellen elutasította, minthogy a «megtörténtet meg nem történtté tenni« úgy sem lehet. Radváncz község határozatát a község tulajdonához tartozó kőbánya hasznosítása tárgyában, valamint Felső-Ribnyicze községek volt úrbéreseinek erdővételi ügyét a közgyűlés helybenhagyta. Lelkes éljenzéssel vették tudomásál a bizottsági tagok Firczák Gyula püspök átiratát, melyben köszönetét mond a magyar nyelv terjesztése ügyében beadott körlevelének megjelenése alkalmából a vármegye törvényhatósága által kifejezett elismerést. Beregvármegye átirata II. Rákóczy Ferencz szobrának Beregszászon felállítása tárgyában, a szükséges gyűjtések eszközlése czéljából kiadatott az alispánnak. A közgyűlés utolsó tárgyát a Markos György halálával megüresedett közigazgatási bizottsági tagság betöltése képezte. Alig nehány eltérő szavazattal Novák Endre dr. választatott meg. A Játszótársaság- megalakult. A Játszótársaságnak e lap hasábjain megpendített eszméje immár a megvalósulás stádiumába lépett. Az ügyben Medreczky István tögimn. tanár által összehívott és e hó 15-én a gimnázium tanácstermében .megtartott értekezlet, helyeselve azon célokat, melyek a fentneve- zett társaság működéséhez kötvék, magát mint «Játszótársaság,« mindenféle alapszabályzat által való korlátozás nélkül, szabadon megalakultnak mondta ki s kebeléből egy bizottságot is választott, mely e hó 22-én tartandó újabb értekezlet elé a jövőben teendőkre nézve kész tervezetet bocsásson. Az értekezlet tehát megtette mindazt, a mit csak megtehetett arra nézve, hogy az ige mielőbb testet öltsön. Azért ha a társaság működését mielőbb megkezdheti, az értekezlet összehívóján kívül, kinek amúgy is nagy része van a már eddig is elért sikerben, elismerés és dicséret fogja illethetni az értekezletet is, mely az alakulás és a szervezkedés nehéz munkáját oly kedvezően megoldotta. Midőn azonban az értekezletről általánosságban szólottunk, megemlékezünk röviden annak lefolyásáról is. Az értekezleten, melynek elnöke Hódoly László főgimn. igazgató, jegyzője Tóth Kálmán állami tanító volt, a társadalom különböző osztályaiból mintegy negyvenen és így a meghívottak csaknem valamennyien megjelentek. Az értekezlet tanácskozása igen élénk volt s azt a meggyőződést keltette, hogy a fölszólalók mindnyájan érzik a tervezett társaság hiányát s annak meg- válósítását óhajtva várják. Az első felszólaló Medreczky István volt, kit az elnök az előadói tiszt teljesítésére kért föl. Medreczky István rövid, tartalmas beszédben vázolta azon feladatokat, melyek a társaság által megoldandók lesznek. Megjelölte a helyet is, hol a társaság működését teljesítheti, meg az eszközöket, a melyek által czélját elősegítheti. Főfeladatúi az ifjúságnak a testedző játékokba való bevonását sa különböző sportoknak terjesztését, részint meghonosulását említette. A társaság működésének alkalmas helyéül a nagy füzesben a város által játéktérül elengedett földterületet jelölte meg, hol kívánatosnak tartaná egy kuglizó felállítását is, mely mig némi jövedelmet is nyújtana, sokakra vonzó erőt gyakorolna. Ugyancsak a Játszótársaságra ruházza a kirándulások rendezését is, melynek czélja megyénk szebb vidékeinek a megtekintése volna. Utána Tabódy Jenő szólalt fel, a ki elsőbben is kívánja, hogy az értekezlet magát mint Játszótársaság megalakultnak mondja ki s határozza meg azon szempontokat, a melyek szerint jövő munkálkodását megkezdeni kívánja. Novák Endre nem szeretné, hogy a Játszótársaság mint formálisan megalakult egyesület alapszabályok által előirt módon fogna munkálni. Ő azon meggyőződést vallja, hogy ha ez eszme iránt az érdeklődés meg van, a társaság leendő tagjait lekötni nem szükséges, ha pedig nem volna meg, a mit megint nem hisz, az egyének lekötöttsége használni a társaságnak nem fog. Ivántsy László dr. a Játszótársaságnak szintén az alapszabályokkal működésben nem korlátozott formáját fogadja el, kívánja azonban, hogy azok, kik az eszmének hívei, magukat a társaság támogatására aláírás által kötelezzék. Ugyancsak aláírás útján kívánja összegyűjteni a játszás eszközeinek beszerzésére szükséges pénzösszeget is. Ember János szerint a Játszótársaság alakulásának módja felett egyelőre sikerrel dönteni nem lehet, addig is azonban, mig a gyakorlati működés alapján végleges megállapodásra lehet jutni, a társulásnak a szabadságon és önkénytességen alapuló tormáját fogadja el. Mindamellett nélkülözhetetlennek tartja egy oly bizottság választását, mely a vezetőséget kezébe tartja. Lasztókay Béla a rendszeres megalakulástól többet vár, annál is inkább, mert a társaság a maga egészében azon feladatoknak, melyek működésétől várják megoldásukat, nem felelhet meg s azért szükségesnek tartja a siker érdekében, hogy az egész társaság a sportok különböző nemei szerint több csoportra osztassák fel s
