Ung, 1894. január-június (32. évfolyam, 1-25. szám)
1894-01-21 / 3. szám
XXXII. ÉVFOLYAM Ungvár, 1894. vasárnap, január 21. 3. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér I. szám. !. emelet. A szerkesztőhöz, intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak hérmentesen fogadtatnak c . Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap meyjfilen minden vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — i » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. Megélhetési viszonyaink. Nem ma foglalkozunk először ezzel a kérdés* sei s bizonyára nem is utoljára. Ismert dolog, mennyire megdrágult a legközelebbi 6—7 év alatt Ungvár város piaeza. A szerényebb jövedelmű ember, a ki az előtt, habár szegényesen is, de tisztességesen élt jövedelméből, ma csak tengődik. Különösen érzi a nép az élelem drágulását télen, midőn a tüzelőszer emészti fel a jövedelem tekintélyes részét. Töbhó-kevésbbé mindenki érzi a helyzet su-' lyát, panaszkodik is miatta mindenki és az állapotok jobbra fordulása érdekében mégis alig cselekszik valaki valamit. Az egyedüli, a mi e tekintetben a közel múltban történt, a fogyasztási szövetkezet térfoglalása. Csak hogy még eddig a Szövetkezet. hatását alig érzi a közönség1; egyrészt azért, mert még sokkal fiatalabb, hogy sem erejét kifejthette volna, másrészt pedig azért, mert a Szövetkezet, még eddig nem vonta ügykörébe a háztar tási czikkek jelentékeny részét. A szövetkezet a legfőbb hástartási czikkek közül csak a lisztet, czukrot, kávét árusítja, a huskórdést ez ideig többszöri próbálkozása daczára sem tudta dűlőre vinni ; a negyedik fő élelmi czikkel, a tejjel, pedig még nem is foglalkozott. Úgy véljük, bogy a has és tej kérdésé együttesen volna megoldandó — Addig is azonban, mig a Szövetkezet erre képes lesz, mig minden téren fölkeltheti a szoliditásra törekvő üdvös versenyt, tanácsos lenne a nagy közönségnek ven.ii kezébe az ügyet. A közönségnek a megélhetés olcsóbbá tételére | vonatkozó tevékenysége két irányban kellene, hogy érvényesüljön. Első sorban oda kellene irányulnia, hogy elhárítsa azon akadályokat, a melyek némeiy élelmezési czikkek mesterséges megdrágítását eredményezik Lehetővé kell tenni a falusi népnek a] baromfival, tejjel, zöldség és fő\déknemüvel való házalást. A falusi népet saját jó! felfogott érdekünkben fel kell mentenünk a mostoha, jogtalanul szedett elárusitási i dó alól, melyet a minden utczán feles számmal ólálkodó „vámosok“ helypén\ czinión szednek tőle. A jó: au emberi értelem, de a szabályok szerint is hel/pénzt csak az köteles fizetni, a ki helyet foglal. A házaló ezt nem teszi, hogy az utczán jár-kel, e miatt külön adó alá nem vehető, hiszen útjaink, járdáink tulajdonképen az övék ; az ő pénzükön, melyet kövezetvám czime alatt szedünk tőlük, csináljuk. Oktalan önzésünkben, mikor egy rókáról két bőrt1 nyúzunk, olső sorban önmagunkat büntetjük meg ; mert a falusi nép nemcsak a czédula árát, hanem elvesztegetett idejének értékét is meg veszi rajtunk. A czédula árát azonban még egy harmadik formában is megfizetjük. S ez a fizetés sok családra nézve a legterhesebb. Sok szegény család cselédtartásának figyelemreméltó oka, hogy „legyen kit a piaczra küldeni“. De nemcsak a szegény családok, a jobbmóduak is drágán fizetik a czédulát. Ha cseléd egyedül megy „bevásárolni“, már csak „spórol“ magának legalább 5 — 6 czédula árul, ha velemegy az asszony, elveszteget napjából l — 2 órát, azonfelül elkedvetleníti a cseléd, a ki vélt veszteségét máskép pótolja ki. Ha megélhetési nyomorúságainkon segíteni akarunk, az tehát az első teendőn-, hogy városunk háztartásában jobban vigyázzunk a forintokra, mint a fillérekre ; a takarékosságot ne a gyújtón kezdjük. A megélhetés olcsóbbá tétele érdekében a közönség másik teendője, hogy a gyarlón gyümölcsöző anyagi erőket egyesítse s a megélhetési vi szonyok kedvezőbbé tételét biztositó gazdasági oktatásokba fektesse, azok által gyümölcsözővé tegye. Sajátságos jelenség, hogy nálunk legkisebb vállalkozó szellem sincs a pénzes emberekben. Olyan dologba, a melylyel a maga javával a helyi közönség javát is előmozdítaná, senki sem vág bele. Néhány ezer forinttal olyan tej szövetkezet volna létesíthető, mely a közönség nagy részét jó és olcsó tejjel láthatná el, a mostani „majoros“-okát jobb és tisztább tejáru kiszolgáltatására szoríthatná, A másik pár ezer forinttal tűzifa-telepet lehetne létesíteni, a mely jutányos áron jó fát adhatna a lakosságnak. A tűzifa-telep gőzfavágót is rendezhetne be; a kívánalmakhoz képest úgy is, hogy a házhoz szállíttatná a vágott fát s felszabadítaná a közönséget a favágó urak zsarolása alól. A közigazgatási bizottságból. A vármegye közigazgatási bizottsága a 1. hó 9-éről elhalasztott üléséi Török József gróf íőispán elnöklete alatt 16-áu tartotta meg. A tőispán megnyitó beszédében megemlékezve azon veszteségről, mely a bizottságot egy érdemes és buzgó tagjának Mislinszky Józsefnek elhalálozásával érte, a bizottságnak első határozata az elhunyt érdemeinek s a veszteség feletti sajnálkozásnak jegyzőkönyvbe foglalása volt Miután a bizottságnak a törvényhatósági bizottság által eszközöli törvényszerű kiegészítése tudomásul vétetett, megalakittattak a különböző albizottságok. Heválasztattak a fegyelmi választmányba rendes tagokul: Markos György, Nehrebeczky György, Tihanyi Domonkos és Szabó Bertalan ; póttagokul : Gzibur Vilmos és Thuránszky Tivadar. A gyámügyi íellebbviteli küldöttségbe megválasztattak rendes tagokul : Nehrebeczky György és dr. Ivántsy László; póttagul Weinberger Albert; a lőispán által kiueveztettek : Markos György, Benkő József rendes, Hernálli Zoltán póttagul. Az erdészeti albizottságba : elnökül Kende Péter alispán, alelnökül Markos György, és tagul Nehrebeczky György. A Tl-od fokú erdei kihágást bíróság kiegészít telel t Ivántsy László dr., Nehrebeczky György közig, bizottsági tagok és Sziklay Lajos erdészeti szak értővel mint rendes, Iternálh Zoltán s Benkő József mint póttagokkal. A rendes pótadó-felszólamlási bizottságba megválaszt attak : Markos György, Nehrebeczky György, Gébé Viktor és Berzeviczy István Az ipartanácsba beválasztattak : Weinberger Albert, Peltsárszky Béla, Okoliosny János és Klein Ignácz, Tanítok nyugdíjazásánál eljáró lelülvizsgáló- bizottságba az elhalt Mislinszky Józsel helyére Berzeviczy István választatott meg. Jókai 50 éves irói jubileuma. — Ünnepi beszéd. — Az ungvári főgimnázium által e hó 17-én rendezett Jókai-ünne- pélyen elmondta Mazuch Ede fógimn. tanár. Mélyen tisztelt közönség! Kedves ifjak! Lélekemelő és a maga nemében páratlan ünnepet ült a magyar nemzet e hónap fi-án. A Kárpátoktól Adriáig egy jóformán mérhetetlen ünnepi kép tárult e napon a szemlélő elé. Ünnepelt az ország koronás királya, ünnepeltek a politikai hatóságok és társadalmi testületetek, ünnepeltek a férfiak és nők, a táradt öregek és az életkedvtől duzzadó ifjak; ünnepelt osztály-, felekezet- és pártkülönbség nélkül a magyarság minden rétege. És a nemzet összes élő szerveinek közös ünnepi érzése egy fenséges jelenetben folyt össze, midőn e haza minden vidékéről az ország szivébe gyűlt küldöttségek letették hódolatuk adóját az ünnepelt nagy ember lábaihoz. >Egy valóban nagy ember előtt hajtotta meg lobogóját a hatalom, az ész, az erő, a vagyon és minden, a mi tentartó és értékes elem van egy nemzet éle tében.* Piedesztált állított e napon a nemzet rajongó szeretete és ragaszkodó hálája Jókai Mórnak, sikerekben és dicsőségben oly gazdag irói pályája ötvenéves határnapján. Valóban nagy és lélekemelő ünnep volt ez. Ott a fővárosi vigadó termeiben maga előtt látta elvonulni a nemzet koszorús írója mindazokat, a kikért nehéz ötven esztendő óta a langész adományával és a lelkiismeret soha nem nyugvó szorgalmával dolgozott. Az őt körülvevő, leiéje hódolva közeledő zsibongó tömegben képviselve volt a nemzet szine-java. És vájjon mi hozta oly lázas lüktetésbe e napon a nemzet életerejét ? mi egyesítette mint egy szivdob- banásban a nemzet minden rétegét ? Nem más, mint e nemzetnek mentő géniusza, melynek az ünnepelt koszorús egyik leghívebb kifejezője és megtestesítője. A nemzet kedélyvilága, melynek Jókai immár ötven esztendő óta egyik legmesleribb, bűbájosán zengő tolmácsa, szólalt meg ez ünnepen. Igen, jan. 6-án első sorban a nemzeti géniusz ünnepelt! Mert Jókai forró érzelmeiben, képzelő tehetsége szárnyalásában, derüli humorában magyar nemzet érzelemvilágának mithosza testesült meg.* A nemzet, mely nagy íróját oly fényesen ünnepli, jól tudja, hogy érzület- és gondolatvilágának, sajátszerü táji jellegének Jókai egyik leghívebb őre és megöröki- töje. Hiszen egész irói működése jóformán összeforrt nemzeti életünk jelenségeivel ; fajunk sajátlagos egyéni tulajdonai Petőfi és Arany mellett leginkább Jókai műveiben maradnak fel megörökítve az utókor számára. Nagy regényíró társai közül Jósika és Kemény inkább csak az erdélyi bérezés haza határai között maradnak; Erdély történetét és társadalmi életét hozzák müveikben felszínre Eötvösnek, a nagy államphilosophnak mélyen érző keble ép oly hőén dobogott az egyetemes emberiség érdekeiért, mint nemzete felvirágzásáért. Innét van, hogy ezen említettem irók világa kissé távolabb áll a nemzet egyetemétől, innét egyéb tulajdonaik mellett az, hogy müveik népszerűségben nem versenyezhetnek Jókai műveivel. Jókai az első elbeszélő prózairónk, ki egész hosszú működésében mindig hazai talajon maradt Munkásságának minden szála a hazai löldhöz vonja, éltető erőt mindig a honi levegőből merit. Ép oly jól ismeri a pusztai csárdák elhagyatott életét, mint főúri szalonjaink elevenségét; egyformán otthonos a megyék tanácstermeiben, mint az ország törvényhozó testületének tanácskozásaiban. Jellemei mind sajátságos táji életünk ismert alakjai. Nincs is a nemzeti életnek az a jelensége és alakja, mely tolla előtt rejtve maradna A magyar életnek egész gazdag kaleidoskopja tárul fel műveiben az olvasó elé, magyaros egyszerűségben, a költő szeretetreméltó egyéniségének zománczával bevonva. És e szeretetreméltó irói egyéniség oly nagy mértékben egyesíti magában fajunk jellemző vonásait, •>szinte rejtélyes módon érintkezik a magyar nép leikével.* Képzelőtehetsége, melylyel a legmesszebb régiókba is el- száguld, ideális lelkesedése, kedves humora, mely a nemzet gyásznapjaiban sem esik kétségbe, zamatos, sokszor népiesen magyaros nyelve, mind olyan vonásai a nagy költő művészi egyéniségének, melyek mindeniké- ben e nemzet magára ismer. íme, egyik kulcsa a jan. 6-iki nagy ünnepnek. A nemzeti géniusz oszlopos letéteményesét ünnepeltük akkor ! Azonban a nagy ünnepség nem csupán nemzeti géniuszunk egyik legkiválóbb kifejezőjének, hanem egyúttal a nemzeti szellem egyik legkitartóbb, legfáradlia- tatlanabb bajnokának és munkásának is szólott. Ötven # j esztendő magában véve is nagy idő; ötven esztendő a munkában, a szellemi munka mezején, ez jótormán emberfeletti dolog; csak az emberiség hőseinek, halhatatlanjainak osztályrésze, kiváltsága. És milyen ötven év volt az, melyek folyama alatt Jókai csaknem naponkint áldozott a múzsák oltárán. Látta ő és tevékeny részese volt szabadságunk pirkadó hajnalának; hallotta a 48-as idők nagy viharait; ő volt vigasztaló csillaga az 50-es évek gyászbaborult nemzedékének, tanúja és kiváló munkása volt a GO-as években, a nemzeti ébredés ez örökre emlékezetes éveiben önállóságunk és alkotmányunk visszaszerzésének. Látta a legnagyobb magyart, a nemzet reformátorát Széchenyit, a Kossuth bűbájos ajkairól zengő szózatot is hallgatta és kortársa volt Deák Ferencznek, a haza bölcsének. Három irodalmi nemzedék ' tűnt el mellőle a hosszú ötven év alatt, Vörösmarty, Petőfi, Arany és a szabadságharcz utáni időszak kiváló alakjai közül számosán ; irányok divatok jöttek-mentek. ő, a nagy itt van köztünk, min, Lapunk mai számához fél Ív melléklet van csatolva. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE^ VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
