Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-04-30 / 18. szám

lési erőkben és anyagokban bővelkedő felvidéken ; de ha a már felsorolt tulajdonkópeni népfoglalkozá- sok sem virágozhatnak a külsegitség híján, iparról szó sem lehet e nélkül.

A mostoha viszonyok, úgy látszik, nemcsak testileg, de lelkileg is elernyesztették felvidéki né pünket; megpuhitották akaraterejét. Ez a jellembeli elpuhulás meglátszik a nép lassú, csaknem élettelen munkáján s azon a késedelmes magatartáson, mely a felvidéki orosznak, a „rusznácskó“*nak sajátja. A kik ezt a népet közelebbről nem ismerik, csupán a munkában látják, gyors pusztulást jósolnak neki. Magunk is hajlandók volnánk e jóslásnak hitelt adni; ha nem ismernék e népet az amerikai m u n k á b ó 1, hol a kínaival versenyez szorgalom és takarékosság dolgában. Ha látja, ha tapasztalja ez a nép, hogy van miért megfeszítenie ma még csekély erejét, megfeszíti s ez által megkétszerezi; mert megtanul egyúttal táplálkozni is. Mi hát bizalommal nézünk a felvidéki nép jövője elé ; mert az erő k kifejtésére ösztönző külső segítség m e g j ö 11. A külső segítség tényezői annyifélék, a mennyi a felvidéken parlagon heverő természeti k:ncs, de a legfőbb közöttük a kincsek értékesítését biztositó, most már munkában levő U n g- völgyi vasút.

Tökéletesítsük a tűzrendészetet.

Az ország minden részében megkondultak a vészharangok.

Tüzilárma veri tel az éjjeli nyugovókat, a lángok toronymagassága szakittatja léibe a napi munkát, s egész községek lakossága lesz töldönfutóvá a feltartóztathatla- nul pusztító tüzár folytán.

Alsó-Kubin, Bölcske, Jászladány, Kis-Gejőcz, Kalocsa, Kerepes, Nagy-Kanizsa, Nagy-Szaláricz, Veszprém vagyonát elvesztett s nyomorral küzdő lakossága mindmegannyi tanúi annak, hogy Magyarországon a tűzvész elleni védekezésre készületlenül, tehetetlenül állunk.

Történt e téren is valami, nem tagadható, de ami történt, az csak félmunka, s eredménye majd egyenlő a semmivel.

Mert nem lehet eredménynek venni azt, hogy a községek egy-egy tűzi fecskendővel elláttattak anélkül, hogy azok kezelésére gyakorlott egyénekkel is bírnának ; nem lehet eredménynek venni, hogy sok helyütt meg- alakittattak a tüzoltó-testületek, anélkül, hogy azok gyakorlati kiképeztetéséről gondoskodva lenne ; nem lehet eredménynek venni azt sem, hogy majd minden törvényhatóság és község szépen kidolgozott tűzrendészed szabályrendelettel bir, a minek végrehajtása iránt azonban hiányosan, vagy épen nem ntézkednek.

Szóval, a tűz elleni védekezés nálunk még csecsemő-korát éli, s bizony vasszorgalmu nevelők hiányában nem is fog oda fejlődni, hogy erős, megbízható támasza legyen a vagyon védelmének, melyre* szüksége van minden egyesnek, ki a rajta levőn kívül bármi csekély vagyonkával bir.

Hol a hiba, nem kutatjuk ; országos baj ez, mi csak akkor foglalkoztatja erősebben a közönséget, mikor egy-egy község vagy város mindenéből kipusztitott, tönkre ment lakossága hullaija lelket-vesét rázó jaj-szavát, s emeli kezét pillanatnyi segítségért azokhoz, kiket, a sors megkímélt ily csapástól, mely sokszor roszabb a halálnál.

Aztán, ha elnémul a sirás, ha az éhezők s földön futók serege elfárad a hangos kérésben, a közvélemény

Egy-egy jött-ment idegen nő, a ki odavetődik, az fejleszti lelkűket, a hogy Iadja. És a véletlentől függ szellemi táplálékuk is. Idegen nevelőnőjüknek könyvei, folyóirata, a kölcsönkönyvtárakból megkapott, a divatlapokhoz mellékletül adott regények, a házalók állal kezükre játszott férczmunkák, ezekből áll szellemi eledelük. Hogy a nemzeti irodalomnak kiválóbb termékeit s a világirodalomnak remek alkotásait ismernék, s azokról önmaguknak számot is tudnának adni, arról szó sincs.

Még a napi sajtóból meritnek némi közös műveltséget, de az is csak úgy megragad rajtuk; lelki életükkel egybe nem Iorrait, azt inog nem termékenyíti. S különben a sajtótermékeknek is inkább csak a selejtese iránt érdeklődnek, a komolyabb irányú dolgok megértéséhez és élvezéséhez nincsenek hozzáedzve.

S ha véletlenül valami uj irodalmi termék, úgy kölcsönképen vagy ajándékul a kezükbe kerül, azt elolvassák ; magát a mesét figyelemmel is kisérik; de hogy egy Arany művészetével van-é az megírva, vagy a ponyva számára- összeférczelve, a közt különbséget tenni alig tudnak. A kivételeknek tisztelet; de a nagy, igen nagy többség csak ilyen még minálunk most is.

És ez bizony szomorú. Mert mi nem vagyunk nagy nemzet. Mi nem engedhetjük meg magunknak a müve letlenség luxusát. Nekünk minden egyes ember testi, lelki, erkölcsi erejére szükségünk van ; hogy mindegyikünkben legyen annyi erő, hogy a körébe jutó idegen elemet a magyar nemzeti eszmének megnyerni, a magyar jellem tiszteletére kényszeríteni képes legyen. Ma már egy faj sem harczol nyers fegyverekkel, hanem a jobb erkölcs, a nagyobb tudás, az intenzivebb munkaerő fegyverével. Ma a politikai szervezet nem elég erős

ismét napirendre tér a tűzrendészet hiányossága felett, s marad minden a régiben.

A napilapok meginterwiewolt -Tűztekintélyen- meg- elégesznek azzal, hogy ország-világnak tudomására hozatott az ő nézetük a tűzrendészet hogyan való szervezése felől, s tovább, mintha mi teendőjük sem lenne, nyugalomra térnek.

Pedig a tűz elleni védekezés egészséges országos szervezése sokkal fontosabb és sokkal több időt igénybe vevő munka, minthogy az egy-két hirlapi czikkel vagy nézetnyilvánitással megoldható lenne.

Alapjában kell ezt szervezni s a kivitelhez, hozzá kell járulni a legutolsó falusi embertől, fel a legelsőkig.

Mindaddig azonban, inig e szervezés csak írott malaszt marad, mindaddig, mig a gyakorlati kivitel nem fogja elfoglalni a megkívántaié teret, addig ismétlődni fognak a tűz által okozott milliókat tevő károk, s el lehetünk készülve, ha ma Veszprém, holnap más város vagy község lakossága fogja felemelni »kérő szavát a magyar társadalomhoz, mely pillanatnyi segítséget nyújtani igen, de a vész ellen gyökeres orvoslást adni eddig még nem volt képes.

Nem czélunk jelen sorainkkal irányt adni a tűzrendészet országos szervezésének ; csak rá akarunk mutatni a tőokra, melynek szomorú következménye a városok és községek pusztulása, a százával leégett házak meredező falai, a földönfutókká lett emberek ezrei, s ez: hogy a községek és városok legnagyobbrészt nem bírnak oly egyénekkel, kik a vész első pillanatában gyakorlati szakképzettséggel tudnák útját a lián i a félemletes, de íékezhető elemnek.

A beszerzett tűzi fecskendők kiképzett egyének nélkül annyit érnek, mint az ágyú tüzér nélkül.

Gondoskodni kell tehát legelső sorban arról, hogy minden községben legyen néhány ember, kik vész esetén a vizipuskát nemcsak a hely színére szállítják, de működésbe is tudják venni.

Ezek betaníthatnák azután a tüzoltótestületek tagjait is a lüzoltószerek kezelésére, — a nagyobb tűzvészek okszerű megelőzésére.

Vármegyénk tűzrendészed szabályrendelete bir is a kiképeztetést teljesítő tanfolyam felállítását elrendelő határozatai, de ez eddig a tanító -mesterek hiánya miatt létesíthető nem volt, s azt hisszük, ez okból most sem létesíthető.

Szükségesnek tartjuk azonban, hogy ez okból ne | legyenek a tüzfecskendők továbbra is kellőleg hasz- ! nálni nem tudott leltári tárgyai a községeknek, s oldas- ! sék meg e kérdés azon önként kínálkozó módon, hogy ; a budapesti önkéntes tűzoltó-egyesület néhány hét múlva megtartandó országos tűzoltó-tanfolyamára legalább minden járásból egy-egy ügybuzgó egyén küldessék ki a járások költségére; kik a tüzoltó-ügy gyakorlati oldalait ott elsajátítva, átültessék itthon a népbe, a tüzoltó-ügy előmozdítására s az any- nyira kívánatos vagyonbiztonság megszilárdítására.

A szeretetházakról.

A Novak dr. könyvéből.

Iff.

Miután terünk nem engedi, hogy e théma mellett tovább időzzünk, ez okból a szeretetház eszméjének kivitelére tartozó tanulságos fejtegetéseket a következőkben foglaljuk röviden össze. A további fejtegetések A) része az ^Ungvári Szeretetház* alapszabálytervezetét tar- ' tarjmazza ; részletesen körülírja az általánosságban már ismertetett czélt.

A következő fejezetek a szeretetház berendezésé- séről, vezetéséről és házi rendjéről szólanak.

A szeretetházak vezetése — szerzőnk felfogása szerint — kizárólag szerzetbeli nőkre van bízva, kik 1 nemcsak a szegények ápolására, de azok valláserkölkapocs; az idegen nemzetiségeket csak erősebb intelli- gentiájával, csak erkölcsi felsőbbségével olvaszthatja magába ez a faj, csak ily utón tarthatja meg elsőségét.

Ezért kell a magyar nőnevelés intenzivebbé tételére törekedni; mert a mai magyar nő hibája mind az elhibázott nevelésből ered ; azért kell oda hatni, hogy a magyar nők műveltsége magyar műveltség legyen; hogy a magyar nőkben is eleven tudattá váljék, a mit nemzetük szelleme irodalomban, művészetben, erkölcsijén létrehozott. Ezért kell módot keresni arra, hogy a magyar műveltség meglelje útját minden egyes lársa- dalmi rétegben, hogy megnyíljanak előtte azok a nőne- velési intézetek is, melyek eddig tisztán idegen cultura talajából táplálkoztak. Szóval, meg kell magyarosítani a magyar nőnevelést; ez többet fog lenditni a magyar faj ügyén, mint valamennyi culturegyesület s állami törvény együttvéve. És meg fog termékenyülni a magyar szellem és meg fog tisztulni a közerkölcsiség.

Mert a társadalmi erkölcsnek igazi őre a nő; de közös erkölcs csak közös műveltség talaján fejlődhetik.

Ezekben volt szerencsém rámutatni Magyarország mai társadalmi viszonyai s a nőnevelés közötti öss/e- I függésre, e társaságban, melynek hivatása egy jobb jö- ! vön munkálkodni, egy erős erkölcsű, müveit, magyar társadalom fejlődését elősegíteni. Maga a tárgy talán inkább tartozott volna valamelyik cultur-egyesület gyülé- J sére; de én azért hoztam fel itt, mert a paedagógiával loglalkozó társaságnak módjában van a bajt nemcsak lelismerni, hanem azt helyes paedagógiai eszmék terjesztésével meg is orvosolni.

esős nevelésére is felügyelnek, természetesen a felekezeti elfogultság teljes kizárásával.

E nők vezetik a gondnok segélyével az egész háztartás szükségletét, kifőzés, mosás, ruhavarrás, épületek és udvarok tisztántartását.

A lelkiekben való ellátásról az illető felekezetek lelkészei gondoskodnak. Ezen működésűkért az illetők tiszteletdijban részesülnek.

A keresztény vallásfelekezetüek az intézet kápolnáját, mely különben is egész nap nyitva áll, közösen használhatják. Ezen usus daczára a kápolna a római katholikus szertartásnak megfelelő berendezéssel bir.

Az intézet orvosi felügyeletét egy tiszteletdijat élvező orvos teljesiti.

Az utolsó fejezet: «Megközelítő költségvetése a szeretetháznak,* melyet egész terjedelmében közlünk.

A) A szeretetházak adómentesek. B) Tisztifizetés, szolgaszemélyzet bére: a) gondnok fizetése szabad lakás, fűtés, világítás mellett lOOn frt, b) ellenőrködő Írnok fizetése 900 frt, c) két kapus fizetése: teljes ellátás és egyenruházat mellett egyenkint 240 frt, 480 Irt,

d) 12 irgalmas nővér fizetése: teljes ellátás mellett sze- mélyenkint 120 frt, 1440 Irt, e) egy kisegítő szakácsnő fizetése 120 frt, f) három konyhai nőcseléd egyenkint 60 frt, 180 fri, g) egy kertészgazda fizetése; szabad lakás és koszt mellett 180 frt, h) két férfi hetes és három mosóné fizetése egyenkint 96 frt, 480 frt, i) lelkészek tiszteleldijai 600 frt, k) intézeti orvos tiszteietdija 300 Irt. C) Két kapus ruházata egyenkint 100 frt, 200 frt.

D) Irodaszerek, nyomtatványokra 200 írt. E) Élelmi kiadások : a) 60 csecsemő közül dajka által táplálva 10, mesterséggel 50; 10 dajka fizetése á 100 frt 1000 frt, 50 csecsemő mesterséges táplálása naponta 15 kr, a nem teljes létszám miatt átlag 300 napot számítva, egyenkint 45 frt, ez 50-szer 2250 frt, b) 180 felnőtt szegény és 60 gyermek élelme személyenkint naponta 20 kr., ezt 300 napra számítva 14400 frt. E) 12 nővér, 10 dajka, 4 konyha cseléd, 1 kertészgazda, 2 hetes, 3 mosónő, két kapus éMme naponta 30 krjával 365 napon át 3723 frt. F) Orvosi szerekre 250 írt, G) Fűtés, világításra cca 2000 frt. H) a) szerek és bútorokra, a felszerelési összeg 10°|0-át véve 2000 frt. I) szegények felruházására 747 frt. .1) Épületek jókarban-tartása, termek tisztítása 1000 frt K) Cca 200000 frt érték tűzbiztosítása 100 frt után átlag 25 kr, 500 frt. L) Udvarok tisztítása, rendezése 50 frt. Összesen: 32000 forint.

Az általam itt előadott kiszámítások alapján megközelítőleg megállapíthatjuk, hogy 10 hasonló intézet át lag 1,500.000 frtba kerülne, s e 10 intézetnek 3000 szegénye kerülne évente cca 320.000 frtba.

Ha a 1,500.000 Írtra az állam 4°|0-os törlesztési kölcsönre szóló zálogleveleket bocsátana ki ; annak évi kamatja és amortisatiója kitenne 60.000 irtot, s igy ösz- szesen a szegényházi kiadások évente 380.000 frtra volnának vehetők. Ha ehez az otthon segélyzettekre évente

220.000 Irtot veszünk, 600.000 frtra volna az összes szükséglet.

Ha felvesszük, hogy államunkban 68,000.000 egyenes állami adót fizetnek, láthatjuk, hogy e kérdés megoldása az adófizetőkre csakis 1 • 16°|0 pótadókötelezettséget róna.

Ha e rideg számok olvasása közben eszünkbe jut, hogy e csekély pótadóval el lehetne tüntetni a szegény elhagyatottak és gyámoltalanok sóhaját; ha meggondoljuk, hogy e csekély áldozattal évente több ezer gyermek életét menthetjük meg ; ha figyelembe vesszük, hogy az állami szeretetházaknak az általam concipiált alak- bani megoldása által a gyermek-gyilkosságoknak mai özöne majdnem teljesen megszűnne; a szegény kiskorú árvák mai tolvaj generatiója helyett egy erőteljes, valláserkölcsben nevelkedett osztályt nyerhetnénk ; lehetetlen, hogy egy sóhaj észrevétlenül ne repüljön ki a még nem teljesen fásult kebelből. Lehetetlen, hogy ez érzetben a rokonkeblek ne találkozzanak s nékem erős a hitem, hogy az én csekélységem intő szava és esdő kérelme szinte hozzá fog járulni ahhoz, hogy a közegészségi viszonyaink újjá születésénél, a szeretetházak ke- ! részidőjét is meg fogjuk tarthatni.

É etem legnevezetesebb napjául pedig azt tudnám j nevezni, melyen az e helyen példaként bemutatott ung- j vári szeretetház megvalósítva, első szolgálna a valóság- 1 ban, mint kísérlet az általam előadott elvek gyakorlati ; elbírálására.

❖

❖ *

Ezzel a szegényügy tárgyalásának végére jutva, hátra volna még az előadottak alapján megközelítő számát nyújtani azon költségeknek, mibe az államhatalomnak a közegészségügy megoldása kerülne, ha az általam előadott országosan szervezett rendszerben lelne megoldást.

A) A szegények ápolása a kórházakban került eddig átlag az egyenes államadó 2°|n-ába, azaz: 1,520 000 , írtba, de ha az iparosok és segédmunkások segélypénz- j tárai a -munkások« fejezeténél általam ajánlott módon lesz megoldva, e tételnek legalább ^-adrésze a segély- | pénztárak által lesz fedezve, s igy ez annyival kisebb j leend.

Jelentékenyen kissebb leend e tétel az által is, ha a szegényekről otthon és a szeretetházak utján gondoskodva leend. A szeretetházaknál jelzett csecsemők és kiskorúak a kórházaknak ímgy contingenst nem adnak jelenben, miután, mint 'udjuk kevés kivétellel elhalnak. Annál több jut azonban a felnőtt szegényekből oda, kik a rendetlen kolduló hányt-vetett életük közben gyakrabban betegszenek meg, mint a rendezett viszonyunk. Meg tog végül apadni a gyógyithatlan bajban szenvedők kórházi ápolása is, ha ezen beteg anyag az olcsóbb sze- I reletházakban helyt talál.

E körülmények számbavétele mellett alig csalódom,