Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-09 / 15. szám
\ XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, április 9. 15. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény. mely a lap szellemi részét illeti, l evelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frl. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Gazdasági érdekképviseletünk kérdéséhez. E lapok múlt lieti számában feleletképen „Ku- ruez“-nak „Labanc/“ a mezőgazdasági bizottság és gazdasági egyesület kérdésével foglalkozott. Örömmel tapasztaljuk, hogy bár ellenvélemény alakjában is, de jelentkeznek olyanok, kik nem csak érdeklődést tanúsítanák tengődő gazdasági életünk iránt; hanem nézeteiket is közzé teszik, nemes vitatkozást folytatnak annak a dolognak mikéntje fölött, melynek szükségét mindannyian érezzük, t. i. gazdasági helyzetünk fellendítése fölött. Az érdeklődést szívesen látjuk bárhonnan jön is, és éppen ezért egyáltalán nem 'óhatjuk Labanc/, érveinek értékét kicsinyelni, a midőn azon nézetünknek adunk kifejezést, hogy itt bizonynyal valamely farkasbőrbe bujt báránynyal — azaz nem gazdával — van dolgunk. Mert egy gazdának a kecske és káposztáról szóló adoma, akkor, midőn a föntemlitett két intézményről van szó, bizonynyal nem jutna eszébe, vagy ez adoma szerinti gondolkodást gazdatársánál sem tételezne fel, mert hiszen ezen intézmények bármily csekélykeretü működése is, csak a gazdaközönség javára szolgál, s egyik sem hivatott a gazdák káposztájával szemben, avagy egymás között, a. kecske szerepét játszani. Azt sem helyeseljük, hogy „a lenni vagy nem lenni“-féle hamleti töprengés analógiája szerint állítja fel a tételt a gazdaközönségnek : „vagy, vagy“. Föl kell tételeznünk * gazdaköz, (Ínségünkről annyi élelmességet, a mennyit az adoma a czigány- nak imputál, a midőn éhezve és fázva a föltett kérdésre : melegedni akarsz-e vagy enni ? azt felelte, hogy : csak szalonnát sütni! Mert ha módunkban van melegedni a gazdasági egyesület által, és jóllakni a mezőgazdasági bizottság által, miért válasszuk csak az egyiket? A gazdasági egyesület társadalmi erő kifejtésre képes és hivatott. Hivatott ápolni az érdekközösség, összetartozás érzetét, coilegialis szellemet teremteni, eszmecserét folytatni, gazdasági culturánknak melegen érdeklődő munkásokat, szószólókat teremteni. A mezőgazdasági bizottság contemplált szervezeténél fogva sem képes társadalmi erő kifejtésre, melyet azonban a gazdasági érdekek soha sem nélkülözhetnek. Hivatása is más ! Egészen kézen fekvő dolog, hogy annak a Radó-féle javaslatnak, mely a gazdasági egyesületek orsz. nagygyűlésén, a közigazgatási hatósággal megalkotandó szervesebb kapcsolat záradékával fogadtatott el, czélravezetőbb keresztülvitele alig lehetséges, mintha a közigazgatásnak egy szervet adunk, mely hatósági jelleget nyerve, a gazdaközönség, vagy is ennek orgánuma a gazdasági egyesület által kifejezésre juttatott actiót annál I sikeresebben keresztül vihesse. A „mezőgazdasági bizottság“ a Radó-féle javaslatban teljesen benne van, habár csak a sorok között, és a magas minis- t éri um csak teljesen a Radó javaslatának szellemében járt el, midőn szervesebb kapcsolatot teremtendő a gazd. egy. és a közigazgatás között, fölhívta vármegyénket a gazd. bizottságnak saját hatáskörünkben való mega]kotására. Az a Bánfly-féle javaslat egészen mást akart, t. i. a. kötelező társulást és az igy teremtett szervezetnek közigazgatás; közeggé alakítását. Hogy j melyik szervezet élheti lie magát jobban a köz- tudatba, melyik hivatottabb arra, hogy egy független, anyagilag és szellemileg önálló társadalmi osztálynak törekvéseit a gazdasági téren képviselje és kifejezésre juttassa, a felett vitatkozni felesleges. Mindkét javaslatnak egy a. czélja, egyiket azonban a társadalmi térre is átvitt igaz alkotmányos érző let szülte, másikat a jóindulatú vaskalaposság. Hogy a földm. ministeriuin a vármegyét a mezőgazdasági bizottság megalkotására fölhív», annak lehető tevékenységeként majdnem mindazon dolgokra utalt, melyeket eddig a gazd. egyesületek hivatásának ösmertünk, senkit zavarba ne ejtsen. Hiszen a vármegye közönségének feladata az, hogy a „mező- gazdasági bizottság“ hatáskörét kidolgozva, azt egy a gazdasági egyesülettel contaktusban lévő, azt kiegészítő oly intézménynyé avassa, melyet — erősen hiszszük — egyetlen gazd. egyesület sem nélkülözhet az országban, hacsak nem akarja saját tevékenységét szükebb korlátok között tartani. Pedig ezt egy gazd. egyesület se akarja, mert gazdákból áll, kik érdekeik képviselete és hatékonyabbá tétele végett társultak. Akarjuk hinni, hogy azon férfiak, kik a mezőgazd. bizottság hatáskörét kimerítő szabály- rendelet kidolgozásával megbizattak, kellő érzékkel birnak annak elbírálására, mely tényezők, mely szempontok azok, melyek biztosítékai lehetnek e két intézmény üdvös együttműködésének, és ezeket, szem előtt tartva, vezetik feladatukat megoldásra. Mert csak igy tesznek hasznos szolgálatot vármegyénk mezőgazdaságának. Egy gazd. egyesület, mely nélkülözi a kapcsolatot a közigazgatással : béna, mert nincsenek eszközei a végrehajtásra. Egy mezőgazdasági bizottság, melynek nem áll a háta megett egy erőteljes gazdasági egyesület, béna leend, mert nélkülözi a motorokat, nélkülözi az erőforrást, mely folytonos í működésben tartsa. Labancz sajnálkozásának ad a felett kifejezést, hogy akkor amidőn a fe.br. 28-iki vármegyei köz j gyűlésen a földm. miniszter leirata a mezőgazdasági bizottság iránt tárgyaltatott, — daczára annak, hogy a gazd. egyesületek orsz. gyűlése a vármegyei gazd. egyesületek föntartása mellett határozott, nem emelkedett hang a mezőgazdasági bizottság ellen és nem provokáltatott érdemleges vita a gazdasági egyesület érdekében. Sajnáljuk eléggé mi is, bogy a nézetek, melyek azóta ismételten „Kurucz“ által s legutóbb „Labancz“ által hirlapilag tárgyaltattak, nem lettek tisztázva a vármegyei közgyűlésen. De annak okát is tudjuk adni. Első sorban tényleg voltak, sőt vannak is olyanok, kik részint némileg méltányolható, részint személyes vonatkozású Enyim és tied. A törvényszék előtt. — Az »U n g« eredeti tár ez áj a. — A tekintetes törvényszék ismerni kívánja »czinkos- társainu-at is, hogy a/, »igazság pallosát«- mindnyájunk teje felett megsuhogtássa. Jó. Engedelmeskedem. Megnevezem a »csábitól« ; mert csak egy volt. Hogy alaposan bemutathassam, méltózlassanak engemet . türelemmel végig hallgatni: A talu végén, az egész világtól elszigetelve, laktunk. Anyát nem ismertem és sokáig nem is tudtam, hogy az embernek anyja is kell, hogy legyen. Atyám gyűlölte a világot és művelődését. Engemet senkivel nem hozott érintkezésbe; úgy, hogy eszmevilágom igen kicsi volt. csupán a körülettem levő tárgyak neveinek ös reretére terjedt. Elvont dolgokról fogalmam nem volt. Isten és lélek ismeretlenek voltak előttem. Ételem lekele kenyér és némely főzelékből, italom vízből állott. Így éltünk bizonyos időig, amig egy Ízben atyám megbetegedett. Néhány napig mozdulatlanul teküdött, senkit nem hivatott, ennivalót nem kívánt, csak néha ivott egy korty vizet, végre lélegzete megszűnt. Én nem ismertem a halált, nem éreztem szerencsétlenségem súlyát, » nem tudtam a halottal mit kezdeni. És Ián úgy teküdött volna hónapokig, ha egy ember nem jött volna kunyhónkba, akinél apám rendesen napszámba dolgozott és neki a néhány napi kimaradás teltűnt és annak okát akarta tudni. Az ember kezdett velem beszélni; de szókincsem igen kevés lévőn, belőlem édeskevést tudott kivenni. Körülnézegetett a kunyhóban ; ott találta atyámat megdermedve Néhány embert hivatott be és kivitték a holttestet. Én az egész műveletnél néma tanú voltam. Sinii nem sírtam, mert a veszteség súlyát nem éreztem. Atyám elköltözése után egyedül maradtam ; mert az emberek, a kik a halott iránt némi részvétet tanúsítottak, (szokásuk szerint) az élővel nem igen törődtek. Két-három napig a megmaradt kenyeren tengődtem, majd koplaltam, de utoljára erőit vett rajiam az éhség és ösztönszerüleg kivánszoroglam a kunyhóból, hogy valami ennivalót keressek. Vakon kóboroltam az utczá- kon, mig egy kenyeres boltra bukkantam. Minden leke- tória nélkül beléptem. Sem jó reggelt, sem.jó napot nem kívántam, mert olyasmit soha nem hallottam és most sem tudom annak gyakorlati értékét. Egy czipót levettem az asztalról és jóízűen fogyasztani kezdtem. A kotaaszony akkor előttem még ismeretlen megdöbbenéssel nézegette, a hogy eszem. A kenyér igen jól Ízlelt és miután mind megettem, távozásra indultam ; de meglepetésemre a kola kiabálni, lármázni kezdett: »Pénzt, 10 krajezárt stb.« Annyi szót összehadart dühében, amennyit én életemben soha nem hallottam, s hogy mit jelentenek, nem értettem. Nem tudtam még, hogy az emberek nyelvében az »enyim és tied«- szavak benne vannak ; hogy e két szó fogalmat egy hajszál választja el egymástól ; hogy ezek élet és halálhordói, minden öröm és tájdalom szülői, és hogy az emberi élet abban az örült hajszában telik le, melyet az emberek az »enyim« körének kiszélesbi- tése és a »tied« beszoritása czéljából ki lej lenek. Hebegtem én is nehány szót; de nem használt, nem értett. Utoljára a kola kiabálására bejött, két vassal fegyverzet» ember és sok pofozás, dőlés és oldalrugdalás- sal, az emberi nem műveltsége alapelemeivel, megösmer- kedtettek. Ezek nem a nyelvvel, hanem taglejtéseikkel, nem érthető, de érezhető módon közlekedtek velem. Aztán bizonyos házba vittek. Ott megint kikérdezéssel sanyargattak, és az eredmény az volt, hogy 3 napra bezártak. Majd kibocsátottak, de én néhányszor újból visszaestem bűnösségembe. Gyenge szemeimmel még nem bírtam az enyim és tied közt levő határvonalát meg- ösmerni. Úgy jártam, mint az adomabeli czigány, a ki nem tudta, mihez nyúljon, mert minden a másé. A »tiedbe« botlottam lépten-nyomon. A »tied« cherubjai azonban visszatartottak. Vertek és megbüntettek, e mellett még nagyobb lármát csaptak, nagyobb dühbe jöttek és durvább tettlegességre vetemedtek, mint a tulajdonosok. Ilyen alapos oktatások után a tied szentségéről tiszta »érzéki« utón származott fogalmaim keletkeztek. Akkor meg aztán az nem ment a tejembe, miért szabad az én hátamat, egyedül a z e n y i m e t, ütni, verni ? Nem volt sok idő a töprengésre egy napon ismét biró elé vittek, a ki elitéit, bezáratott, naponkint, munkát, ennivalót, csekély bért adott; úgy, hogy lassan- lassan munkához szoktam ; az emberekkel, az ismertebb intézményekkel megösmerkedtem. Azóta tépten-nyomon ügyeltem, hogy azt a bizonyos határt át ne lépjem Az enyim köre is nőttön-nőtt, mert szorgalmasan dolgoztam és igen szűkén éltem ; miután nem szoktam más ételhez, mint a (ekete kenyér és főzelékhez és más italhoz, mint a vízhez. A pálinkát szaga után mérgesnek tartottam. A számtalan kínzás árán, megszerzett alapelvet, bogy a tied szent, megsziveltem és lántorithatlanul megtartottam. Amint az »enyim« nálam is gyarapodott, az- vigasztalodlam, hogy legalább az enyim is szent iesz másnak. Nagy és szép vívmánynak tartottam, hogy a társadalom minden embernek vagvonbirtoklását, még a legkisebb értékre nézve is, biztosítja, hogy minden birtoknak birtokosa van ; s hogy minden birtok a szent, ne bántsd, nem szabad, tilos, szálaiból font álhághatlan ösvénynyel van körülkerítve. Fokozódott örömöm, mikor az]Isten és lélek logalmaira jutottam. Mily jó — gondolám, hogy az égben az emberek cselekedeteinek lei- ügyelője székel, aki a szivek és elmék rögtön ítélő birájává a lelkiismeretet nevezte ki. Csakugyan dicső, boldog lények vagyunk mi, emberek ! Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva.
