Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-02-26 / 9. szám
A vármegyében leginkább a sik vidéken lakik, s a legtöbb czigány a nagy-kaposi járásban tartózkodik. A czigánynak legnagyobb ellensége a hideg lévén, és minthogy a téli időszakban neki megfelelő foglalkozás csak igen kevés akad, nyáron pedig sohasem keres annyit, hogy télire valót is szerezhetne, leginkább a téli időszakba esnek bűnös cselekményei. Ilyenkor a czigány asszonyok purdéikkal elárasztják az egyes falvakat és koldulásaikkal, kunyorálásaikkal nemcsak nagy mértékben terhelik a lakosságot, de a mi kezük ügyébe akad, azt el is emelik. A baromfi-lopást pedig hihetetlen mértékben űzik. A férfiak nehezebb munkát végeznek : házfelverés, kamrák feltörése, a kéményekben füstre felaggatott hús, szalonna eltolvajlása stb., ezek >főfoglalkozásaik» télen. A lopott tárgyakat bámulatos ügyességgel tudják eltüntetni, a bűnjeleket, nyomokat megsemmisíteni. De e rafi- nirozottság már annyira is terjed, hogy minden eshetőségre tanukról és alibijök igazolásáról is gondoskodnak, és ily körülmények között ember legyen a talpán, a ki reájok az elkövetett bűncselekményt bebizonyítja. Egy czigányokból összeverődött betörő vagy tolvaj- banda a gyorsaság terén is bámulatos eredményt tud felmutatni; egy ily banda egy téli éjszaka alatt 10 — 12 községet bejár, 8—10 betörést megkísérel, melyek közül 1— 2 végre is sikerül. A czigányok között igen nagy az összetartás, egymást hihetetlen furfanggal képesek tervükről, szándékukról, esetleg a fenyegető veszélyről értesíteni; valamely bűncselekmény elkövetésére 5—6 községből szedelőz- ködnek össze és annak megtörténte után nyomban szétoszolnak. Egyik a másikát el nem árulná soha. így élősködnek ők évről-évre, s ebből világosan látható, hogy a helyhez kötött vagyis állandó lakással biró czigányok is roppant terhére vannak a lakosságnak, kimondhatlan kárára a közbiztonságnak és társadalmi rendnek. E megye területén leghirhedtebbek a Markovicsok, Lakatosok, és Józsik, ezek a közelmúltban is munkát adtak a csendőrségnek. Ugyanis m. hó 29-én éjjel li órakor Jakubovics Herman kereknyei lakos házának utcza felőli ablakát bezúzták és e résen 4-szer, az udvar felőli ablakon pedig 2- szer belőttek a lakszobába, a lövés ikre a lalíók megrémülvén segélyért kiabáltak, mire a merénylők a község fő-utczáján elfutottak a nélkül, hogy valamit elvittek volna, noha előbb a megtámadott házához tartozó istállóban is megfordultak, melyben akkor 5 drb ló és 5 drb szarvasmarha állott teljesen felügyelet nélkül. Ugyanazon éjjel Császlóczon Fóliák Sándor szatócsnál, Konczházán Szalay Péter tanítónál kíséreltek meg betörést, melyek azonban nem sikerültek, mig Homokon Weisz Jakab házát sikerült feltörniük és ennek kárára 4 darab tyúkot elloptak. A csendőrség ezen közbiztonsági zavarokról értesülvén, Angyal József főhadnagy, ungvári szakaszparancsnok, a helyszínére azonnal kiszállt, 10 csendőrt összpontosítván, megindította a legmesszebb menő nyomozásokat, a mi annál nehezebb volt, minthogy a tettesek el nem vittek semmit, s igy bűnjel megtalálása ki volt zárva, garázdálkodásuknál nem látta és nem ismerte fel őket senki, tehát tanuk sem voltak. A nyomozás 7 nap és éjjel szakadatlanul folyt a kemény hidegben, hófúvásokban, fáradhatlan buzgalommal, noha a nyomozó csendőröknek — a főhadnagyot sem véve ki — ezen szolgálat folyama alatt fülei eltagy- tak és lábai is borítva valának fagy daganatokkal. Ezen nyomozás során megállapittatott, mikép Eőrdarmán és Kereknyén ugyanazon gonosztevők működtek, minthogy eljárásuk mindkét helyt azonos volt; szervezett rablóbanda a cselekvényt illetve kísérletet nem követte el, minthogy az egész eljárás nagyon is primitiv módon, minden szakértelem nélkül végrehajtatott, végre a cselekményt czigányok követték el és pedig azért oly nagy zajjal, lövöldözéssel és ablak bezuzással, hogy a lakosság között pánikot idézvén elő, az éléskamrák feltörése és egyéb lopások könnyebben és biztosában legyenek végrehajthatók, mert a megrémített lakosok ily körülmények között élete fentartására és nem vagyonának megvédésére gondolván, ki nem mozdul szobájából még akkor sem, midőn hallja, hogy kamráját ürítik és mindenét elviszik a gonosztevők. Másnap aztán beállít a bíróhoz elpanaszolja kárát, a biró jelentést tesz a csendőrségnek, a csendőrség megjelenik a helyszínén, kikérdezi a károst és ilyenkor nem zárkózkatik el némi boszankodástól, midőn megtudja, hogy káros a betörést és a gazemberek garázdálkodását jól hallotta, de sem vagyonának megvédésére bátorsága nem volt és lármát ütni sem mert. Ily rettegésben képesek tartani a helyhez kötött czigányok is az egyes községek lakosságát. A csendőrség ügybuzgóságának meg volt a kívánt eredménye, Gálócs, Valkaja, N.-Geőcz, Konczháza, Botfalva, Homok és Eőrdarma községekből, mint a rablási kísérletekben alaposan gyanúsított 8 czigányt tartóztatott le és adott át az ungvári kir. járásbíróságnak. A bekezdésben felemlített czigány népszámlálásból azt kell következtetni, hogy az annyira égetően sürgős czigány kérdés a megoldás felé közeledik, de hogy ez mennyire, miként és általában fog- e sikerülni ? ez újabb kérdés tárgyát képezi, hiszen láttuk, hogy József főher- czegnek a legszélsőbb határokig gyakorolt emberszeretete sem volt képes ezen az erkölcsökben nagy fogyatkozásu és elvadult népet a tisztességes megélés útjára terelni s azon megtartani. Vajha sikerülne a kormány bölcsességének ez ügyet rendezni, nagy csapástól mentené meg azzal az országot. Y. A tanitók mozgalmai. A tisztviselők s a felekezeti és községi tanitók fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslatok, nagy elégedetlenséget s nagy mozgást keltettek az elemi tanitók körében Az állami iskolákban működő tanitók fájlalják — és méltán — hogy őket a díjosztályok legutolsójába sem vették fel; noha arra úgy működésűk fontosságánál, — mint minősítésüknél fogva kompentensek lettek volna. A képviselőházhoz intézett kérvényükben, melyet a »Brassómegyei tanitó-testület» küld szét a kartársak között is támogatás s a példa utánzása végett, alaposan megokolják kérelmük jogosságát. A mint az előjelek mutatják, ezúttal hiába! Nem a jó akarat hiánya, hanem az állam anyagi helyzete állja ez időszerint jogos kérelmük útját. Nem azért, mintha a másfél ezer állami tanító felvétele a tisztviselők sorába, megakaszthatná a rendezés munkálatát, hanem azért, mert ez a tény az egész tanítóság fizetése nagymérvű felemelését vonná maga után; külömben általános elkeseredés rontaná a népnevelés munkáját. Azt a nagymérvű fizetésemelést, melyet az állami tanítóknak a tisztviselők sorába felvétele maga után vonna, ma még nem birná meg az ország. Ha a mi állami tanítóink jónak látják, ám kövessék a brassóiak példáját; mi sikert nem jósolunk. A másik tanitómozgalom nagyobb arányú, a * Magyarországi Tanitók Országos Bizottságáétól indul ki. > Felhívás Magyarország néptanítóihoz» cziiriü röpiratá- ban kifejezést adva a 300 frt minimum iránt érzett elkeseredésnek, igy folytatja : •»Ha soha nem értett volna is egyet e haza tanítósága, most tömörülnie kell s egyetértő szent akarattal, buzgósággal és lelkesedéssel fogni a munkához minden tanítónak, hogy az ismeretes javaslat jelen alakjában törvénynyé ne váljék. Szálljon sikra minden néptanító, tegye meg kötelességét magáért, társaiért. Ne legyen országgyűlési képviselő, akit választókerületének tanítói fel nem keresnének szóval és írásban, arra kérvén, hogy a tanítói fizetések rendezése tárgyában a képviselőház elé terjesztendő törvényjavaslatot jelen alakjában el ne fogadja ; hanem emelje fel szavát a hazai tanítóknak a képviselőházhoz benyújtott folyamodványai érdekében s követelje : hogy a fizetési minimum — az iskola jellegére való tekintet nélkül — tisztességes lakáson vagy megfelelő lakbéren felül, 600 írtban áliapittassék meg ; az ötödéves pótlék is minden tanítónak — végleges alkalmaztatása napjától számított 5—5 évenkint — megadassák ; bármi más czimen eddig élvezett pótlék az ötödéves korpótlékba be ne számittassék; törekedjék arra, hogy a tanítói fizetésbe a földbirtok tiszta »jöve- | delme» helyett a földbirtok pénzbeli értékének törvényes kamatai számíttassanak be; szűnjék meg a terménybeli i járandóság, mint tanítói .fizetés; ez csak készpénzből, a földérték törvényes kamatából és tüzelőanyag-járandóságból álljon. Kívánjuk továbbá, hogy az önállólag és személyes felelősség mellett vezetett osztályok rendes tanítóval töltessenek be; a segédtanítók fizetése — természetben kiszolgáltatható lakáson avagy lakbéren felül — 400 frtban áliapittassék meg; ahol a tanitók kántori, hitoktatói, ismétlőiskolai teendőket is végeznek, ezért kölcsönösen megállapított külön díjazásban részesüljenek .... Testvéri szeretette! fordulunk azért minden pályatársunkhoz, az állami, községi és felekezeti iskolákban működőkhöz egyaránt: tartsanak közös értekezleteket, foglalják írásba a hazai tanítóság jogos és mindenek fölött méltányos kérelmét, adják azt át — amennyire lehetséges — személyesen országgyűlési képviselőiknek és nyerjék meg, hogy igaz ügyünknek lelkes szószólója legyen majd a törvényhozó testületben. Még nem késő, hogy a tanítóegyesületek és testületek — akik eddig nem tették — az országgyűléshez I is folyamodjanak . . .» Az »Országos Bizottság», mint az Egyetemes tani- tó-gyülés megbízottja beszél, midőn a fentebbi követeléseket formulázza, azért a Bizottság maga sem tehet róla, hogy ez idő szerint teljesíthetetlen kívánságokat hangoztat. Az egyetemes tanitó-gyülésnek lett feladata, hogy a kívánságokat mérsékelje, a vágyakat a lehetőségig határai közé terelje. Számot kellett volna már akkor vetni a közmondásos életigazságával, hogy »a ki sokat markol, keveset szőrit», vagy a miként a miniszterelnök magát kifejezte: »a ki sokkat kér, semmit sem kér». Nem azért sok a mellékes járulékok (kántor stb) nélkül 600 irtot tevő minimum s az 5-öd éves pótlék, mintha azt a tanító meg nem érdemelné s mintha a megélhetési viszonyok az ilyen arányú tanítói fizetést szükségessé nem tennék ; az országnak sok az, hogy a népnevelés összes költségeit egyszerre megkétszerezze. A tanitók fizetésének kívánságuk szerint rendezése legalább is kétszer akkora összeget venne igénybe, a menynyit az állam a tisztviselők fizetésének javítására fordít S miután ezt a jelenben a legjobb akarat mellett sem teheti meg, mert a terhet nem birná az adózó nép, nincs más mód, mint számot vetni a létező viszonyokkal s a kívánságokat a teljesithelés határai között hangoztatni. Ha a vármegyebeli tanitók tenni akarnak valamit, tanácsoljuk, azt tegyék. Keressék meg képviselőinket, hogy a 400 frtos fizetésű minimum, az élvezett törzsfizetés után járó 5-öd éves pótlék mellett foglaljanak állást E fizetési minimumba a kántori járulékok be ne számíttassanak. Ez a félig szerény kívánság is nagy anyagi áldozatot követel, de ezt véleményünk szerint meg lehetne, s meg kellene hozni a népnevelés érdekében. Az országgyűléshez folyamodást nem tanácsoljuk, mert nem látjuk hasznát s mert az ungi tanitó-egyesület az »Orsz. bizottság» által gyakorolja e jogot. Hogy a Bizottság ilyen kérvényezésre is buzdít, ezzel azt dokumentálja, hogy aligha ura ma már a helyzetnek, hogy félig kiadta kezéből a vezetés gyeplőjét. Tanítóink s az általuk szolgált fontos ügy érdekében ezeket tartottuk szükségesnek elmondani. Egyébiránt cselekedjenek belátásuk szerint. Az ung-völgyi vasút. Nagy fontosságú esemény az, hogy vármegyénkben egy 43 kilométer hosszú vasút fog épülni. Az uj pálya a jelenlegi ungvári vasúti állomásból indul ki, átmegy a vasúti Ung-hidon, és a Széchenyi-kert déli oldalán vonul N.-Bereznáig. Állomások lesznek: Neviczkén, neviczkei vár (megálló), Ó-Kemenczén, Perecsenyben, Dubrinicson, Kis- 1 Bereznán és N.-Bereznán. Tehát 7 állomás lesz, elég sok, minden 6 kilométer távlatra esik egy állomás. Valószínűleg a Széchenyi-kertben (a jelenlegi őrháznál) is lesz egy megálló, nehogy a jövő és menő utasok a kik a belváros és savanyuvizi kerületből utaznak avagy oda igyekeznek, kénytelenittessenek a hosszú rad- vánczi-uton végig menni. De ez a neviczkei várba rendezendő alkalmi kéjvonalokra is czélszerü lesz. Ezen vasút 1,200.000 frtba kerül, sok technikai akadálylyal kell megküzdenie s igy a nehezebb kivitelű pályák közé sorolható, épp azért a vasút megvalósításának kérdése sok nehézségbe ütközött. A kivitel nagy vívmány, s mindazok a kik a létesítéshez hozzájárultak, Ung vármegye közgazdasági történetében feledhetlen névre tettek szert. Első sorban lehetővé tette a létesítést a földmive- lési niinisterium, mely az itteni főerdőhivatal kiterjedt üzemére való tekintetből és a jó s nagy eszmékért lelkesülni tudó Rónay főerdő tanácsos ajánlatára a pályának évi 3000—5000 teherkocsi szállítást biztosított; Ung vármegye nemesen gondolkozó vezetői ezen a felvidék gazdasági életére mélyen beható kérdésnél szintén tevékeny mozgalmat fejtettek ki s nekik köszönhető, hogy a vármegye 20.000 frt hozzájárulást szavazott meg. Ungvár városa el nem maradhatott és 15,000 frt segélylyel lépett a pálya megalkotóinak soraiba; hozzájárultak még az ublyai As ulicsi herczegi uradalmak is. Ezen habár csekély, de mégis számbavehető anyagi biztosítékok még távolról sem lettek volna elégségesek arra, hogy az óriási kiadással járó és csekély jövedelemmel kecsegtető vállalat létesülhessen ; ha ez véletlenül s igazán gondviselésszerüen két nemtő kéz által nem lett volna téve, ezek Hyeronimi belügyminiszter (akkor még csak képviselő) és Veszter Imre képviselő. Az egyik kiváló technikai, a másik pedig e téren szervezési tehetségénél fogva a vállalkozó világ figyelmét és pénzét e vállalatra terelte ; a bennök rejlő bizalom egy oly vállalkozót kötött le zimonyi Schwarcz Ármin személyében, ki által, mint engedélyes által a pálya létesítése teljesen biztosítva van. A vasút építése körüli törvényes formák és tárgyalások a közlekedési ministeriumban már befejezvék. A pályához szükséges földterületnek kisajátítására 14 napi helyszíni tárgyalás után majdnem befejezettnek mondható, a mennyiben 9 községben az alku egyezségiig köttetett meg, s a még meg nem egyezett három község is hajlandó már a békés megoldást a pernek elébe helyezni. A kisajátításnál a nép s a pálya érdekében dicsérőleg közreműködtek a járási főszolgabirák, a főerdőhivatal kiküldötte (Rochlitz Nándor főerdész) a káptalan kiküldötte (Nehrebeczky sz. sz. ügyész) a lelkészek, a pagonyerdészek és a körjegyzők valamennyien, a nagy közönség hálájára számíthatnak. A pálya építésének tehát most már egyéb nem áll útjában, mint a hó és fagy ; de hiszszük, hogy a szelíd márczius megkönyörül rajtunk. M.- • Csapi lakodalmak. Csap, 1893 febr. 23. Tekintetes Szerkesztő Ur ! A »Csapi bál*, mely miként »B. S Csap*-ra szóló szerkesztői üzenet is bizonyltja, korántsem volt olyan világra szóló, a minőnek fel volt tüntetve, nem egyedüli, sőt nem is »főneve- téssége* Csapnak. Hogy egy bálon aránylag kevés a tánczos, abban még akkor sincs semmi, ha nem természeti akadály állja a tánczosok útját; megszokott ez esni Ungváron is, ahol nem »fújja be az utat a hó« gyalogjáró ember előtt, legfeljebb a tengely törik a piszkos hótömegek olvadása alkalmával képződő kátyúk között. Tehát a csapi bál nem valami világraszóló nevezetesség s nem fog bennünket, csapiakat, a »históriában* megörökíteni. Hanem ha már csapi nevezetesség kell, szolgálhatunk mi ilyennel is. mert van. Nevezetesek, országra szólók a csapi lakodalmak. Nem a köznép lakodalmai, a melyek ismert magyar néplakodalmak, hanem a z s i d ó-lakodalmak képezik Csap nevezetességét. Csap ezeknek a lakodalmaknak a klasszikus hazája Központi fekvése, vasúti összeköttetése teszi azzá. Csapon lakodalmazik az ! északkeleti vármegyék zsidóságának jelentékeny része. Hogy a csapi zsidó-lakodalmakat megérthessük, tudnunk kell. hogy izr polgártársainknál a résztvevő, a mulató közönség fedezi a költségeket. Ilyen körülmények között minden résztvevőnek érdeke, hogy a teher mennél arányosabban oszoljék meg ; egyik rokon vagy jó barát túlságosan meg ne legyen a résztvétel költségeivel terhelve. Ha a lakodalmas nép a községből és közel környékéről való. akkor nincs baj. a költségek arányosan oszolnak meg ; de ha a rokonság, a meghívottak nagy része távolabb vidékekről való, kiknek megjelenése valamely félreeső községben tetemes költséggel járna, úgy segítenek magukon, hogy egy mindenki által könnyen megközelíthető »semleges területet« választanak, a
