Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-02-19 / 8. szám

XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, február 19. 8. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény. mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogad latnak el. Semmil sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — i » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé­illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ~ UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. aluli gyermek jóval több hal el évenkint, mint 7 éven túl „az emberi kor legvégső határán“ elhalni szokott! De mert sokkal kevesebb 7 éven aluli részesül orvosi segélyben a 7 éven felüliekhez vi­szonyítva, sőt számszerint is, kétségtelennek fogja tartani mindenki, hogy a 7 óven aluli gyer­mekek közül, kellő időben nyújtandó orvosi segély mellett, igen sokat lehetne még az életnek meg­menteni. De mert az e korban lévő nagy halálozás csakis az orvosfizetésre képtelen szegénycsaládok rovására történik, csak az esetben lehet a segít­ség gyökeres, ha ezeknek ingyen orvost és ingyen gyógyszert biztosítunk. A gyógyszer csak meg volna most is, mert az országos alap terhére a szegénység kellő iga­zolása után a községi és hatósági orvosok ily ren­delésekre fel vannak jogosítva, úgy hogy várme­gyénk területén elég jelentékeny összeg fizettetik ki a kir. adóhivatalok utján a gyógyszerészeknek negyedévenkiu:, ámde orvos nincs ingyen minden esetben, a midőn arra szükség volna, sok minden ok, legkiváltképen azonban mégis a miatt, hogy körutazások csak igen ritkán történhetnek, s akkor sem mindenkinek - többnyire csak a fizetőknek — jut a szerencse a községi vagyis a körorvost beteg gyermekéhez elhívhatni. Ha azonban az orvos ily körutazások alkalmával a magas kormány által megállapított napi vagy az egyes rendelvények után, bizonyos csekély rendel- vónyezósi díjban részesülne, akkor kétségtelenül volna, ami inkább ösztönözné az orvost , hogy a szegény betegek gyógykezelésével is behatóbban és teljes odaadással foglalkozzék, mert az ily természetű rendelvény után is kaphatna naponta 1— 2 frtot. Igen természetesen ez csak úgy volna keresztülvihető, hogyha a kormány nem riad vissza az aránylag igen csekély áldozatoktól, mert e tekintetben a fukarkodás igen megfogja magát rövid idő alatt boszulni! Kárpótlást nyerem! az állam köz- gazdasági érdek szempontjából több munkaerő biz- tositásával és az által is, hogy a hadseregbe besoro­zandó ifjak nagyobb számban fognak egy-egy lősoro/á- son megjelenni, s egészségesebbek lesznek a beso­rozott ifjak. Nem kell majd oly sok testi fogyat­kozással biró egyént besorozni és katonává tenni mint az jelenben történik, s az által, hogy egy testben és lélekben fejlettebb nemzedéket alkotna! Kötelessége erről minden államnak, amely existen- tiáját biztosítani óhajtja, gondoskodni; ne habozzék tehát az országos kormány sem, de határozzon és oldja meg e kérdést még nagy áldozatok árán is, mert nincs vesztegetni való idő ! A mai rendszer mellett 20 -25 év múlva a hadseregnek egy harmadát hülyék és nyomorékok fogják alkotni! A betegségekkel küzdő és elcsenye- vószett gyermekből egészséges ifjú, egészséges atya vagy anya soha sem szokott válani. Dr. M. K. Ungvár város képviselő-testülete. Régi panasz, hogy a közigazgatási alkotmányos testületek-jjem gyakorolnak kellő befolyást az ügyek menetére. Csák'lr-választások _alkalmival..tapasztalható egy kis érdeklődés, különösen ha az egyes tisztviselő! állásokra több az aspiráns s e körülmény a pártok kép­ződését vonja maga után Ellenkező esetben a termek a a gyűlések idején konganak az ürességtől s az ügyek csaknem teljesen a tisztviselőkre bízatnak. A tisztviselők intézkedései vagy észrevétel nélkül fogadtatnak el, vagy pedig bizottságoknak adatnak ki, a melyek egyideig semmit sem tesznek, azután legtöbbször hozzájárulnak a tisztviselői előterjesztésekhez. Ungvár város képviselő-testülete befolyásának kellő érvényesülését megnehezíti az a körülmény, hogy gyak­ran kell bevégzett tényekkel számolnia, melyeken vál­toztatni vagy nem áll már hatalmában, vagy az csak bajjal, az ügy bonyolultabbá tételével lenne lehetséges, s mert már jobbat nem tehet, megadja a kívánt mentesítést. Ilyen körülmények között mig egyrészről a közöny növekszik, másrészről némelyekben gyökeret ver a gyanú is. A gyanú sok ideig lappangva terjed; mint szú a tát, lassan emészti a tisztviselő tekintélyét, mig akad aztán valaki, a kit akár az ügyszeretete, akár a sértett magánérdek arra ösztönöz, hogy a gyanú alap­jaitól szolgáló dolgokból, vagy mende-mondákból vádakat formáljon, hogy azokkal a tisztviselőt üldözőbe vegye. Ily előzménye lehet annak az ügynek is, mely a folyó hó 14-én tartott közig, bizottsági ülésen az által, hogy a bizottság a polgármester ellen Reismann Mór pana­szai folytán a fegyelmi vizsgálat megindítását elrendelte, a megoldás első stádiumába jutott. Nem azért hozzuk fel ezt az ügyet, mintha azt nyilvánosan tárgyalni s ezzel a vizsgálatot befolyásolni akarnók, csupán az eset tanulságait akarjuk levonni. Mielőtt azonban erre rátérnénk, megnyugtatására mind­A közegészségügy államosításának szüksége. I. Kimutatni igyekeztem, mintegy két héttel ez­előtt e lap hasábjain a közegészségügyi bajainkról Írott czikkemben azon körülményeket, melyek köz- egészségi ügyünk fejlődése elé gátat emelnek, me­lyek a külömben alakjában igen üdvös törvénynek végrehajtását úgy mint azt annak szelleme meg­kívánná, lehetetlenné teszik. ígéretet tettem ugyan­akkor arra nézve is, hogy elfogom mondani azon körülményeket, melyek első sorban kívánják a köz­egészségügyi szolgálat államosítását. Tehetem ezt most már annálir.kább, mert azóta egy testület, mely vármegyénk egészségügyi személyzetét egye­síti magában, az „Ungvármegyei orvos-gyógyszerész egyesület“ egyik rendkívüli, s a közegészségügy reorganisatiója alkalmából egy emlékirat szerkesz­tése s annak az országosügyi tanácshoz való jut­tatása czéljából egybehívott gyűlése által egyhan­gúlag iettek erre vonatkozó javaslataim elfogadva nemcsak, de Ungvár város igen tisztelt tiszti or­vosa által előterjesztett okoknál fogva még lénye­gesen mégis toldva és oly lelkesen támogatva, mint a hogy azt egy, a kötelességek teljesítését szem előtt tartó és az e téren reformok szükségét érező, önfeláldozás és hazafiságtél lángoló orvostól várni lehetett. Két körülmény az — szerény nézetem szerint mely a közegészségügyi szolgálat államosítását ag­gasztóul) sürgőssé teszi. Egyik a 7 éven alóli gyer­mekek rendkívül nagymérvű elhalálozásának meg- gátlása; másik, egy oly orvosi testület alkotása, mely az ország lakossainak minden időben, minden járvány alkalmával, tehát úgy, mint a legjobb egész­ségügyi viszonyok között is hasznos tanácsadója, oktatója, saját maga vagy családtagjainak egész­sége, sőt élete veszélyeztetése esetén is kész men­tője legyen. Hogy mily nagy a 7 éven aluli gyermekek elhalálozása, arra adatokkal szolgálnak a lelkész urak által a szolgabirói hivatalokhoz évenkint be­terjeszteni szokott statisztikai táblázatok. 7 éven Milyen a Petőli prózája? Most, midőn a nagy költő 70-ik születésnapjának emléke ismét reá irányította a figyelmet, azt hisszük, szívesen veszik olvasóink, ha a fellelt kérdésre felőli egy kötetlen beszédben irt közleményének reprodukálá­sával adunk feleletet. Nagy költőink közül egy sem volt annyira költő mint Petőfi. Halhatatlan müvei ver­sek; a »Hóhér kötele» cimü regénye s egy pár erede­ti elbeszélése egy évtizedig sem tartotta volna lenn ne­vét. kötetlen beszédben ránk maradt hagyatékában az alábbi közlemény, melyet az »Életképek» 1848. évi junius hó 11-én megjeleni 2ü. számából reprodukálunk, mutatja leginkább a Petőfi ős erejét s a lelkében for­rongó tüzet. Ez az, mely legjobban reá vall. Ebből le­het leginkább megítélheti az olvasó, hogyan irta Petőfi a prózát s egyúttal belepillanthat ama halhatatlan kor lelki világába. ,,Pest, május 27. 1848. bocsásson meg a haza, hogy most, midőn minden pillanata oly drága, oly tonlos, magamra vonom figyel­mét, úgy szólván nyakára tolom magamat. Igen rövid leszek, szokásom szerint, s ha nevemhez egy eszme nem volna kötve, vagyis, ha nevem egy eszméhez nem volna kötve, a közönségtől ezen egy-két perczet sem merném el rabolni. Tény, hogy még a márcziusi napokban is a ma­gyar nemzet egyik kedvencze voltam .............nehány hét, s ime egyike vagyok a leggyülöltebb embereknek Minden elmenő hazafi kötelességének tartja egy-egy követ hajítani rám. Több ujságlap nem álalta magát pellengérré tenni, hogy nevem reá szegeztessék. Nem szükség a világtörténetet átmagolnunk, hogy megtanuljuk, mi a népszerűség? csapjuk lel akárhol e nagy könyvet, s egy lapjából is megtanulhatjuk. A nép­szerűség a tarpéji szikla, melynek tetejére nem azért viszik az embert, hogy olt a magasban uralkodjék, ha­nem, hogy lehajitsák. A népnek mulatság kell. Tudtam én ezt, mielőtt ama szikla tetejére ért volna velem az ujjongató sokaság, nem részegített meg a rám dobált koszorúk illata; ébren és teljes lélekjelen­léttel váriam a letaszilás pillanatát, és ennek köszönhe­tem, hogy nem fejemre, hanem talpra estem. Talpra estem és semmi bajom sincs. Itt állok most alant a mélységben, alant és koszorutianul, de állok ! Egyet sajnálok, megvallom. Ha már kedvetek jött engemel lelökni, miért nem löktetek oroszlánok barlang­jába ? hadd szaggatak volna szét a vad, de nemes ál­latok ! . . . . miért löktelek ide, hol a csuszó-mászó lérgek hemzsegnek? melyeknek csípése nem halálos, de több mint halálos: undorító. Istenemre, ha már bűnös vagyok, inkább érdemeltem a vérpadot, mint azt, haszontalan rongyos-lelkű ficzkók hizlalják rajtam pisz­kos nyelvüket, miket eddig csak arra használtak, hogy hogy az uralkodott önkény kegyelmes sáru-talpát nya­logassák, mint íarkcsóváló alázatos ebek. De bűnös vagvok-e vugy sem? mit vétettem? Egy verset irtain, melynek tartalma az, hogy nincsen többé szeretett király, és népgyülésen kimondtam, hogy minisz­tériumban nincs bizalmam. Akkortájban ugv viselte magát a minisztérium, hogy igazán nem bizhatott benne az, a ki téltette a hazát; ezt pedig csak az félti, a ki szereti. Kül és bel- háboru fenyegetett ; és hadseregünk nem volt, s fölállí­tására nem tett lépést a minisztérium; Jellasich felfűzte Horvátországban a legnyilvánosabb pártütés zászlaját, s a minisztérium úgy bánt vele, mint daczos gyermeké­vel a majomszereiéül anya. az ember nem tudta, cziró- gatja-e vagy pofozza; s ezekhez járult a budai véreng­zés . itt a haza szivében, a minisztériumnak csaknem szemláttára apritatta egy idegen zsoldos a magyart! Ha ilyen kétségbeejtő körülmények közüti kikiál­tom bármily válogatatlan szavakkal, hogy nem bizom a minisztériumban, ezt vétkemül csak az tulajdoníthatja, a ki nem tudja, mi a hazaszeretet. Hallgatni mindig könyebb mint beszélni, s a ki figyelmezteti a hazát, hogy itt és itt veszély fenyegeti, az ellensége nem lehet, hanem de igenis ellensége az, a ki látja a veszélyt és hallgat. Azzal, hogy kimondtam, miszerint nem bizom a minisztériumban, nem akar­tam én őket elkergetni, hanem ösztönüztetni arra: viseljék magokat úgy, hogy általános bizalomban, szere­idben részesüljenek. A kocsis nem azért csattant osto­réval, hogy lovai kidőljenek a rúd mellől, hanem, hogy sebesebben haladjanak. A hasonlítás nem igen költői, de talán nem is igen rossz. Ha én a minisztériumnak vol­nék, jobban bíznám azokban, kik őt koronként gáncsol­ják, mint a kik örökké határtalan bizalmat szavaznak iránta, mert legrosszabb esetben is gáncsolói legalább nyílt őszinte ellenségek, inig amazok talán álbarátok; I ki tudja ? előttem legalább igen gyanús, hogy az egész bukott pecsovics párt térdet fejet hajt a minisztérium előtt. Lapunk mai számához fél ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom