Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-29 / 5. szám
Fontos aj felfedezések.* A liverpooli cs. és kir. osztrák-magyar tőconsul a közös bel ügy minister úrhoz intézett és onnan a kereskedelmi minister úrhoz áttett 1892. évi szeptember havi jelentésében a többi közt felemlíti az alábbiakat: 1. Legközelebb egy amerikai oly készüléket talált fel, melynek segélyével a megsűritett vizet a gőzcsövekből stb. vissza lehet vezetni a gőzkazánba. Ezen készülék, melyet a feltaláló »Steam Loop«- nak i gőzvezetőnek) nevez, a vizet egy magasabban fekvő kazánba vezeti, anélkül, hogy e czélra szivattyút, injec- j tort vagy hasonló motorokat kellene használni. A viz, a nehézkedési erő befolyása alatt egyszerűen visszafolyik és az egyedüli összeköttetést egy csősorozat képezi. Maga a készülék áll egy kazánból, mely egy kapcsolásból kiinduló cső által a gőzgéppel össze van kötve. A gépen elől úgynevezett separator áll, mely a gőzből kiváló és a csőben megsűritett vizet felfogja. A eondensátor fenekétől cső emelkedik oly magasságig, hogy a vége a gőzkazánban levő viz töldszinél túlhaladja. Azután a cső vízszintes irányban van meghajtva és végre lefelé visszavezettetik a gőzkazánba A separatorból a viz átmegy a csövön és ennélfogva fent folyik a gőzkazánba. Ennek oka könnyen érthető. Ugyanis mint már említve volt úgy a gőzcső, mint a gőzvezetö össze vannak kötve a gőzkazánnal, hanem önként érthetőleg mindkettőben más-más a nyomás, mert ez annál inkább csökken minél inkább távozik a gőz a kazántól. Feltéve, hogy a cső a csapon át van vezetve, ez pedig el van zárva, akkor a viz össze fog gyűlni, a separatorban, a gőzvezetőben pedig a nyomás a megsürités következtében csökkenni log. A separatorban, levő nagyobb nyomás azután a vizet azonnal a lelteié álló csőbe hajtja és pedig nem egyszerre, hanem fokozatosan. Ha a viz a felső cső végét elérte, a nagyobb átméretü vízszintes csövön tovább lolyik és összegyűl a lefelé vezető csőben. Itt megállapodás áll be, mely mindaddig tart, mig a víznek nyomása a rajta nyugvó gőznyomás következtében elegendő arra, hogy egy szelepet nyisson, minek megtörténte ulán a viz a kazánba folyik. Rendesen nehány lábnyi nyomás elegendő ha a csövek azonban hosszúak, akkor 20 és még több lábra van szükség. Mihelyt a szelep megnyílik az alsó két mutató egy és ugyanazt a nyomást fogja jelezni, mig a csövön levő felső mutató az ottani nyomást jelzi. E szerint visszajut a viz a kazánba anélkül, hogy nyomásban egyáltalán vesszitett volna, mig értékben is majdnem semmit sem veszített. Ez pedig önmü- ködőleg és megszakítás nélkül történik, ha az ember időről-időre a levegő eltávolítása czéljából a csöveket kifuvatja. Miután ezen készülék a gyakorlatban czél- szerünek bizonyult, úgy Angolországban, mint Amerikában alkalmazni kezdik. 2. A liverpooli szaklapok igen előnyösen nyilatkoznak a kén és toslormentes aczélkészitésének egy újabb módszeréről, mely állítólag Dessemer, Martins és mások módszerét felülmúlja és nem drágább mint azok. Ezen találmány szerint a nyers vasat a minőségre való tekintet nélkül, a megömlés pillanatában és néhány pillanattal a Dessemer-téle vagy más converterbe leendő átvitel előtt finom homokból és jegeczes cromsavból álló fürdőbe vezettetik; és pedig oly arányban, hogy egy 1000 klgrammos tonna nyers vasra 3(H) grmm essék. A nyersvasal, azután converterbe teszik és később szénsavas ammoniakot adnak a fürdőbe. A mint a fonesorozás (amalgamivung) be van fejezve az aczélt öntik, mely azután tökéletesen homogen és kéntől, valamint fosfortól mentes. A homokot, mint olcsó kovasavas tőidet a kén és fosforsav eliminálása czéljából használják. A kénsavas ammoniakot, mely a nyers vasban levő szineny egyenletes elosztására szolgál, mielőtt a fürdőbe dobják golyó alakú tiszta nyersvassal vegyitik, mely golyók nem egyszerre, hanem bizonyos időközökben egymásután beve- gyitendők. A chromsav arra szolgál, hogy az aczélt könnyebben beggeszthetővé tegye Az említett módszerrel eszközölt, kísérleteket sikerűiteknek mondják. 3. Kellog H. .1. amerikai lakos igen egyszerű módszert fedezett fel, melylyei a tej bármily hosszú időre frissen tartható. A tejet erős üvegekbe teszi, mint a minőket a szóda vizhez használnak ; az üvegürt, azonban egy hüvelyknyire töltetlenül hagyja, lazán bedugaszolja vagy viaszkos vászonnal ideiglenesen beborítja, azután 2\ tont sóból és 3 quart ( = 3 liter vízből álló oldattal telt edénybe helyezi és az oldatot, illetve a tejet is 10—15 perczen át, 230 Fahrenheit fokig lorralja ; azután az üvegeket spanyolviaszszal és sodronynyal légmentesen elzárja és ismét lőzi a tejet vagy 20 perczig Az oldat kihűlése után - előbb nem — kiveszik az üvegeket. Ha az elzárás parafával történik, az utóbbi mielőtt a dugaszolásra használják, forró vízbe teendő, melyben a dugaszolásig marad Ismételve tett kísérletek igazolják, hogy a fenti eljárás folytán a tej oly Iriss, mintha soha se lett volna forralva, miért is a leirt módszer sokkal előnyösebb, mint az eddig alkalmazottak. > Ung«-ot esetleg értesíteni szíveskedjenek. A magam részéről szükségesnek tartom, hogy mielőtt a nép-ipar érdekében cselekvéshez fognánk, ismerjük a talajt ; tudjuk, mely vidéken mely háziipari foglalkozáshoz van a népnek kedve. Ha jelen levelem a talaj megismerését előmozdíthatja, szíveskedjék ennek tek. Szerkesztő ur becses lapja legközelebbi számában egy kis helyet szorítani.* Kaposvicléki. * A kassai kereskedelmi és iparkamara felkérése folytén közöljük e közérdekű hasznos tudnivalókat. A Kapós-vidék háziipara. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Élénk figyelemmel olvastam az »Ung« folyó évi 3. és 4. számának »A köznép ipara* czimü czikkét. Az olvasás azonban arra a tapasztalatba vezetett, hogy bármily melegen is érez a czikk írója a köznép iránt, nincs kellő tájékozottsága a mi helyi viszonyaink felől. Úgy beszél a háziiparról, a népiparról, mintha ismeretlen téren mozogna; pedig hát a háziipar egy vagy más alakjában nagyon is j ismeri dolog a mi kaposvidéki népünk előtt. Ezen népipari foglalkozások részint olyanok, a melyek a köznép főfoglalkozásával, a földmiveléssel szoros kapcsolatban állanak, annak részét képezik, részint attól függetlenek, a nép téli foglalkozásait képezik s mint ilyenek a n é p i p a r jellegével bírnak. A nép főfoglalkozásának részét, képező háziipari foglalkozás a nagyban való zöldség-termesztés. E tekintetben Kis- és Nagy-Kapós, Gsepely, Mocsár, Nyarád, Kelecseny, Kis- és Nagy-Ráth s Palló válnak ki Gsepely, K. és N.-Kapos hagymával, Mocsár, Nyarád, Kelecseny, Kis- és Nagy-Ráth sárgarépával, zeller és petrezselyemmel, Palló, retekkel látta s látja el Ung- váron kívül S.-A.-Ujhely, Gálszécs, Nagy-Mihály s Mun- I káes piaczait, termékeivel fedezve a gaíicziai kivitelt is Népipari jellegű termékeket állítanak elő : Dobó- ruszka, Palágy és P.-Komorócz, Beés, Iske és Vaján. Dobóruszka minden férfi lakosa ért az ácsmesterséghez ; ők a vidék építői. Palágy és P.-Komorócz férfi lakosai ősidőktől lógva kerékgyártók. Készítményeikkel széles vidéken, sőt Deb- reczenben is, jó piaczot találtak : jármaik ma is híresek. I ^ lieés, lske és Vaján munkabíró emberei bodnárok, j kik nagyban hozzájárultak a Hegyalja hordószükségleté-j nek fedezéséhez. Ma már nagyon megcsökkentek ezen iparágak, részint az erdők, részint a szőlők pusztulása miatt. E csekélységgel akartam a soraim elején említett cikkel kiegészíteni, kibővíteni s a többi vidékek toll forgatóit arra ösztönözni, hogy környékük népiparáról az Pál-nap hajdan és most. — Farsangi elmélkedés. — j A Pál-forduló. mely az időjárásban ezúttal semminemű i fordulatot nem hozott magával, holott erősen vártuk mind- 1 nyáján, a kiket mái1 eddig is kiélt a kályha, eszünkbe juttatja a I régi Pál napokal. s arra indít bennünket, hogy egy kis összeha- I sonlitásl tegyünk a »répi jó világ« s a »mostani sanyarú napok« . közöli. Korunk nivelláló hatása meglátszik — Pálon is. Hajdan ; ünnepszámba ment egy-egy Pál-forduló. a nagy apostol e vieze- . nevenapja plane Ungváron és Ungvármegyében nagv ünnep voll. Ma a Pál-forduló dicsőséges napja oda van ma csak a vénasz- szonyok. iriegderesedetí. vagy homlokban meggazdagodott vén legények gondolnak sóhajtva vissza a hajdani szép Pál-napokra. , A fiatal-nemzedek annyiba veszi a Pál-fordulot. mintha csak valami olajba-főzött Szent Jánosról lenne szó . . S a legfőbb hiba nem ebben van. hanem a resignaczióban. melylyei az idősebbek Pál mellőztetését nézik. Senki sem emeli , közülük a szaval. Senki sem keresi a kapcsol a múlt és a jelen között. Hütelenek lettünk Pálhoz: pedig hál nem vagyunk — oláhok. A mai fiatal -nemzedék mamái és apái a megmondhatói, mije volt hajdan l'ng vármegyének a Pál-napI Sátoros ünnepe, nevezetes napja olyan, a milyen Szobráncz fürdőjének a Péter- Pál, mint Mádnak a szüretje. Debreczennek a vásárja. — Az ungvári pálnapi bál és pálnapi vásárnac hetedhét-vármegyére terjedt a hire. Nagy v dt. szép voll minda kettő. Egyik a másikat emelte. Ung. Berer. Ugocsa. Szabolcs. Zemplén urai. szép asszonyai és leányai itt adtak maguknak a farsang derekán találkát. Abban az időben Ungvár volt a világ közepe, és most . . • bizony egy kicsit a szélire estünk. Nagy és fényes bálok voltak azok, melyeken nem egy város »zártkörű« közönsége, hanem egy országrész jómódú uri-népe lánczolt. Olyan bálok voltak azok, a melyeit nemcsak a hires tánczosok. de az ügyetlen legények is felkerestek. A helyrelegényeknek alkalmuk volt kitűnni, volt a ki nézze őket; az ügyetlen megbújhatott az ember-erdőben s kiszemelt gerliczéjével eltur- békothalott . . . Ma más világ van A tánczoló nép kis csapatja összebújik (főleg a csárdás alatt) a terem egy sarkába a czigány előtt, a fiatalság ügvesebbje. mintha napszámba csinálná, kedvetlenül járja, a gyenge vagy rossz tánczos. hacsak a körmire nem égett a »párti-csinálás«, feléje sem néz a tánczteremnek. hanem beül az étkezőbe, jobban mondva a »műbőr pusztító helyiség «-be, keserves arczot vág »ez világnak rossz folyásához« ; nem csak busul a »bon állapotán«, hanem esetleg cselekszik is : támogatja a honi ipart (a milbor-gyártást) És a leányok? Azok vagy petrezselymet árulnak, vagy a fényes gombokban látják képmásukat : mert nincsenek legényszemek, házasulandó legények sze- I mei, igazi jó tükrök, melyekbe legszívesebben beletekintget a nő, kinek helyén a szive (s melyiknek nincs ott?) — A katona I ügyes, ligyelmes s a mi fő. jó tánczos ... He hát milyen hálát - I lan térre ragadja az embert a képzelete! Nem erről van szó. hanem a régi pálnapi bálokról. Bizony, bizony, csudálatos bálok voltak azok. Ä legesudá latosabb az volt a dologban, hogy a pálnapi bál (szinte hihetetlen!) nem rendezteteü »jótékony« czélra. Rendezte a »v“iidégfo- gadós« ; a közönség neki adta az egész hasznot. Az emberek összejöttek azzal a nyíltan bevallott szándékkal, hogy mulatni fognak szivük szerint, ma ilyen profán gondolatok nem visznek a bálba senkit, legfeljebb az 1. éves jogászt s a ló éves »felső leányt«; ma »a jótékonyság oltárára rakjuk le az áldozat-lillére- ket« s mellesleg még — mulatnak is. »A luxus, a luxus, az öli meg a mai nemzedéket!« Sok igazság van az idősebbek e zsörtölődésében. Noha a látszat elle- nök bizonyít, mert első tekintetre úgy látszik, mintha a mostani luxus nem is volna luxus, a régihez képest. A régibb asszonyok nehéz selyem ruhája, sok nehéz arany ékszere és a mostani mutatós. de olcsó pipere között olyan a hasonlatosság, mint egy sonka s pár szem czukros meggy, baraczk és szilva között. Csakhogy azok a drágaságok családi kincsek voltak s nem egy pra készültek mint a mostani báli ruhák. De nemcsak az asszonyok, a férfiak is kitettek ilyenformán magukért. Egy aranyrojtos nyakkendő (nem rézből volt az »aranya«) megért egy frakkot; a szép szabású »fáin« anyagú magyar ruhának a szabása és zsinórja felért a mostani gavallér ■ egész ruházatával, beleszámítva a »lakkot és klakkot« is. Aztán j az öreg urak sem voltak olyan szentek, a minőknek most ők képzelik magukat. A »vereshasu« ötösöknek kevés volt az értékük az ő szemükben. Mert a páli bálok alkalmával kártyáztak és ittak is nagyokat. És még akkor igazi bort ittek! A tiakkerek. azok — nem robogtak a hajdani pálnapi bálok alkalmával. Két fontos ok miatt nem robogtak. Először azért mert nem voltak; másodszor azért, mert ha lettek volna, sem roboghattak volna a feneketlen sárban. Jó jel volt az. hogy íiakkerek nem voltak. Nem volt rájuk szükség. Volt magánfogat elég. Hanem azért akkor is volt ember, a ki gyalog ment a bálba; sőt egy olyan esetet, is beszél a szájhagyomány, hogy egy akkor még ifjú ur s még ma sem igenvén ember, ember-háton lovagolt a bálba. Nem a bálterembe, csak a lépcső aljáig. Szép magyar ruhát szabott neki Fóliák, a mostaninak az apja. A ruha csak estére készüli el. Oda ment a boltba ta régi bolt is a mostani Bernáth-ház helyén állott) felvenni. A fogat nem jött. A sár feneketlen volt Ha gyalog megy. vége a könnyű zsagrin czizmá* Szives készséggel tesszük ; sőt ime a levélíró jótanácsát is elfogadjuk s felkérjük vármegyénk többi vidékeinek tollforgató embereit, hoey környékük népiparáról lapunkat érlesiteni szíveskedjenek. A szerk. UJd.JJJJd.Il IlClli d V\/j VtL6ClCl\UUL ftU/i V UU Cl J U1, Malit.IN <X karékosabb és sok inás előnynyel kínálkozó viziszekerek- kel eszközöltetik ; a lesöprést és a lehavazást is gépileg: hengerketékkel meg sárlehuzógépekkel csinálják. Iskoláik meg nyilvános épületek előtt a zaj csökkentése czéljából fautczaburkolatot próbálnak alkalmazni, mig a teher forgalommal biró utezákat mint az országutakat kavicsburokkal hengerük le kézi-, lóliuzta- és gőzhengerekkel. A köztisztaság ellenőreiként ott látjuk minden városban > Verschönerungsverein «-okát, melyek kitűnő erélylyel mozdítják elő a szép utak, Belverdere házikók, panorama-vasutak, parkok stb. építését, közterek csinosítását, műemlékeket teremtenek, (áradoznak azok karban és tisztántartásán, várromok, régiségek hozzáférhetőségén, a közönség rendszereidének Így és amúgy való növelését nemcsak, de még az állami, városi és privát közlekedési eszközök belső és külállapotát is,élénk figyelmük tárgyává teszik és a reklámszomjas kereskedőknek a lóvonatu kocsikon felállított hirdetéseit csak- olyan kemény nyíltsággal dorgálják azok eltűntéig, mint az esős holdtöltekor netán kipuhatolt legapróbb világítási csorbát. És lépjünk az utczáról egy házba! Tiszta, fehér- resurolt, világos homokkal beszórt lépcső logad bennünket. Nagyobb bérházak lakói felváltva gondoskodnak a lépcsőház s a közös pitvarok tisztításáról s télen a si- >s járda behintéséről. Ők ezt az ő nyomtatott szerzi déseikböl kötelesek tudni, mi pedig attól a nagy czédu Iára festett seprünyeles szobacziczustól, mely a sorrake- rült fél üvegajtaján lebeg s vasárnap már egy emelettel feljebb log függni. A lépcsőház rigorózus világítása ellenben emeletenkint oszlik meg a lakók törvényes felelősségére. Koldusok persze nem igen szoktak hiányos világu garádicson esett »testsérülés« miatt panasz vagy kártérítési igényeket emelni, amennyiben a koldulás kivétel nélkül meg van tiltva s a könyürület még pénzbüntetésben is részesül. Hajléknélküliek és vagyontalanok elég számú »Herberge«kben kapnak ellátást és foglalkozást és a privát jótékonyságnak is maradt elég tere ingyen és olcsó népkonyhák, kórházak stb. stb. alapítása és fentartása által. Vannak háztulajdonos »klikkek, melyek spekuláns építők által is gyámolitva, leiadatukká tevék, a munkás és középosztály lakbéreit természetellenes régiókig tel- emelni. Ezen törekvést meghiúsítani, alakulnak néhány év óta önzetlen társulatok, melyeknek czélja : egy családos házat építeni függetlenül egymástól, kezecskével körülvéve, melyek bizonyos idő elmúltával a bérlő tulajdonába mennek át. E házak és a velük beépítendő városrészek tervezésére dijversenyeket Írnak s az eredményeket közszemlére teszik ki. Hasonló irányúak az »Arbeiterheim« vendéglők, melyek olcsó pénzen szép és tiszta butorzott lakást és ellátást nyújtanak a bérhez arányos kényelemmel. A mindinkább lért foglaló telephon pedig az idő kihasználását és a munkaidő redukálását mozdítja elő. Ilyen állapotok természetesen föntartják önmagukat és tovább fejlődnek azon hatás által, melyet az uj nemzedéknek nyújtanak, irányítva és támogatva a művelődés nagyszámú intézetei és az anyagi jólét által, mely nyilatkozzék bár az az egyesek jobb lakásában, ruházatában, életmódjában, keresetében stb. stb. lényegileg egyedül a társadalom felvilágosodásának és józan munkásságának a gyümölcse. Támadjanak töl olyanok, kik népünkben hasonló munkakedvet és képességet élesztenek s csekély pár évtized alatt túlszárnyaljuk a világ bármelyik nemzetét minden terén a fejlődésnek. Weinmann Emil.
