Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-06-25 / 26. szám

XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, junius 25. 26. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közle­mény, mely a lap szellemi részét illet,i. l evelek csak bérmentesen f('gadtatnak eh Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziralok nem adatnak vissza. A lap megjeleli minden vasarnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre I frl Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők. Nyilttér soronként 20 kr » UNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tanitóképezdénk. Az az impozáns nagy épület, mely a Dru- getliek ősi vára mellett leginkább magára vonja a a városba jövő idegen figyelmét, a maga nemében az ország legnagyobb nevelő-intézetének a szállása. Nincs hazánknak tauitóképezdéje, a mely oly nagy területet látna el tanítókkal, mintáz ungvári; csak természetes dolog tehát, hogy képezdei épület sincs, mely annyi növendéket fogadna falai közé, mint ez. Az a körülmény, hogy ezen tanitóképezdének az ország egyik legnagyobb kiterjedésű egyházme­gyéjét s egy számra nézve is jelentős népfajt kell tanítókkal ellátnia, csaknem keletkezésétől kezdve a legfontosabb kulturális intézetek közé emelte kó- pezdénket; de igazi nagy jelentőségét ezen intézet­nek a tanítói állást rendező 1868. évi és a ma­gyar nyelv kötelező tanítását elrendelő 1879. évi törvényczikk domborította ki. Ezen törvények hatása alatt az intézet növen­dékeinek száma megkétszereződött s e nagy számot a közeli állami képezdék versenye egyáltalában nem volt képes megcsökkenteni. Kétségtelen, hogy az ungvári tanitóképezde nagy népességének az a kö­rülmény is számottevő tényezője, hogy az ország legszegényebb tanítói állomásaira képezvén a taní­tókat, átlag csekélyebb előképzettséget követelt nö­vendékeitől; de hogy nem ez a mellékes körülmény, hanem a tényleges szükség, melyet ez az intézet derekasan betöltött, rugtatta oly nagyra a növen­dékek számát, bizonyság reá az a megczáfolhatat- lan tény, hogy az ungvári tanitóképezde növendé­kei a legnagyobb igényű állami és községi népok­tatási intézetekben is megállják helyüket; sőt az északkeleti felvidéken, miután a nép nyelvét beszé­lik, magukat megtudják értetni s a köznép leikéhez hozzá tudnak férni, határozott előnynyel bírnak tanítóképzőkből kikerült azon kartársaik felett, kik a nép nyelvét nem beszélik. Azonban nem csak nagysága és életrevalósága által tűnik ki e népoktatási intézet; de magára vonja az avatott szemlélő figyelmét egy más jelen­ség is, az tudniillik, hogy ily csekély eszközökkel ilyen nagy czélokat az ország egyetlen közoktatási intézete sem szolgál. Az ungvári tanitóképezdében oklevelet nyert fiatal ember legfeljebb egy harma­dába kerül azon összegnek, melyet egy állami tani­tóképezdében végzett ifjú nevelése igényel. Azonban bármily sokat is tett és tesz ezen inté­zet falai között az önfeláldozó szeretet és gondosság, bármennyire meg is könnyíti a helyzetet a növen­dékeknek a családi körben megszokott takarékos, sőt nélkülözni is tudó életmódja, napjaink olyan igényeket támasztanak ezen intézet iránt, a melye­ket mostani nagyon is szerény eszközeivel alig lesz képes kielégíteni. Tudvalevő dolog, hogy a munkácsi egyházme­gyében még nagy a képesítetlen s a magyar nyel­vet oktató-képességgel nem biró tanítók száma. Eddig hiábavalónak bizonyult minden hajszolás; e primitiv műveltségű s a néptanítói tiszt betöltésére alkalmatlan elemeket nem lehetett a pályáról leszo­rítani ; mert az olyan állomásokra, melyeken 80 — löO irtot tett a tanítói'fizetés, a törvényes kellékeknek megfelelő alkalmas embereket kapni nem lehetett. A jövő évtől kezdve nagyot változik a helyzet. A kántor-tanítói fizetés a legelhagyatottabb helyen is 300—400 frtra egószittetik ki s e fizetés 5 évenkint 50 írttal fog emelkedni. A közmondásossá vált tanítói nyomorúság meg lesz enyhítve s az állam abba a helyzetbe jut, hogy a nem alkalmas elemeknek a tanítói pályáról való eltávolítását reális alapon követelheti. S kétségtelen, hogy követelni is | fogja; mert az államsegély a törvény értelmében csak a megfelelő tanítónak adható. A tanítói fizetések rendezéséről szóló törvény egy tanitóképezdének sem rak nagyobb terhet a vállára, mint az ungvárinak; mert az államsegély sehol sem lesz jobban igénybe véve, mint e ké pezde vidékén. Az intézet igazgatója, Kami nszky Géza, élénk tudatával bir a feladatnak, mely a vezetése alatt álló intézetre a közel jövőben vár. Az intézet múltjáról Írott tanulmányában, melyet a képezde folyó tanévi Értesítőjében közöl, részletesen számot adva mindarról, a mit az egyházmegye jelesei és a kormány az intézet fejlesztése érdekében 1831 óta tettek, a legközelebbi teendőket a következőkben határozza meg: „1. A képezdei tanárok fizetésének s ezzel kapcsolatban azok nyugdijának rendezése, hogy ké- pezdénk ez által állandó tanerőket nyerhessen. 2. A képezde 3 évi tanfolyamának 4 évre való felemelése, mi természetesen a tanárok fizetésével kapcsolatban áll. 3. A képezdei tápintézet részére egy biztos alap szervezése, hogy ez által a növendékek kellő neveléséről gondoskodva legyen.“ Tökéletesen egyetértünk az érdemes igazgató­val. Valóban ezek az ungvári tanitóképezdének sür­gős rendezést követelő életbevágó ügyei. Sajnáljuk, hogy az igazgató ur tovább nem ment egy lépéssel s ki nem fejezte abbeli vélemé­nyét is, hogy h o n n a u, mely forrás b ó 1 gondolja ő meríthetni a jelzett irányú fejlesztéshez múlhatatlanul megkivántató jelentékeny anyagi erőt ? Kifejezést ad ugyan ama reményének, hogy a több kérdések megoldásában a megyéspüspökre szá­mit; de, hogy tőle várná az anyagi segélyt, azt nem hisszük; mert hiszen egy olyan reális férfiú, a minőnek az igazgató urat ismerjük, tisztában van azzal, hogy mit tehet, mit áldozhat, egy-egy irány­ban egy ilyen nagy kiterjedésű egyházmegyében a szerényen dotált püspök. Azt sem gondolnék, hogy az egyházmegyét szándékoznék az intézet czóljaira megadóztatni; mert hiszen a nép intelligentiájának tömege, a papság megtette a tőle telhetőt. Az az impozáns épület fényes tanúbizonysága áldozatkész­ségének. a nép művelődéséért dobogó szivének. Gondoljuk, hogy az igazgató ur a püspök közvetett segítségét értette, s ha e feltevésünkben nem csalódunk, felfogásához készséggel hozzájáru­lunk. Az egyházmegye nagyérdemű s nagynevű püspöke valóban sokat lehet a képezde ügyének végleges rendezése érdekében. Az ő befolyása, te­kintélye egyesülve más. szintén hivatott tényezők 1 befolyásával és tekintélyével, megnyithatja azt a forrást, melyből a tanitóképezde szükségleteire az anyagi erőt meríteni lehet,. Ez a forrás a ma­gyar állam pénzt á r a. Szilárd hitünk, hogy az ungvári tanitóképezde jelenlegi bajai mindaddig gyökeresen nem orvosolhatók, inig e forrásból nem merit. És mi kettős indokból tanácsoljuk e munkát. Először azért, mert az államsegély az intézet fele­kezeti jellegét meg nem változtatja; az állam befo­lyását, melytől ezen intézetnek úgy sincs oka félni, a mostaninál nagyobbá nem teszi; másodszor pedig azért, hogy ha az állam segélyét kulturális intéze­teinek fentartása czéljából a legjobb módú alföldi ref. nép igénybe veszi, nincs rá ok, hogy a legsze­gényebb nép ugyanazt meg ne tegye. Hogy ha ez a szegény nép a közadó alakjá­ban hozzájárul a in.-szigeti, halasi, kisújszállási stb. középiskolák fentartásához, nagyon méltányos dolog, hogy a jobbmódu nép visszaadja a kölcsönt. Az ungvári tanitóképezde tehát teljes lelki nyugalommal s önérzettel meríthet a közös forrás­ból. Teheti ezt annyival is inkább, mert ezen ké- pezde szervezésének teljes, tökéletes befejezése érde­kében áll az országnak. A tanulók kirándulásai és a vasúti igaz­gatóság-. (n) Azon üdvös intézkedések közt, melyek a test és lélek harmonikus művelését czélozzák, kétségtelenül nem a legutolsó helyen áll a közoktatási kormány azon leirata, mely a középiskolai ifjúság kirándulását ajánlja sőt elrendeli. Volt idő, midőn az iskolai tanítást bizonyos minta szerint rendezték be és a tananyagot adagokra osztva, kellően-kelletlenül adták be a növendéknek, keveset gondolván azzal, beveheti-e, megemészti-e, s fordithat- jó-e haszonnal ügy az általános, mint az egyes szak­mákban való önművelésére ; mesterkélt elméletek, hang­zatos frázisok által tompították és ferdítették az ifjak elméjét, mit sem hederitvén a gyakorlatra és mellőz­vén a tartalmat. Az ép testre és annak ápolására ép­pen semmi gondot nem fordítottak. Nem csoda, hogy az ilyen minta-iskolából kikerült ifjú hasonlított a nyurga, de üres kalászhoz, melyet a legkisebb szél ledöntött, s melyre nem várt más, mint a kasza. A hatás nem is maradt reactio nélkül. Panasz panaszt ért, a tan­terven változtatni kellett, a tantárgyakat az ifjú elmék­hez hozzáférhetőkké kellett tenni szemlélet és gya- korlat által és a megerőltetett lélek és az elhanyagolt test közt helyre kellett állítani a megingatott egyen­súlyt. így tették a természetrajzt, földrajzi, sőt a tör­ténelmet is vonzóvá szemléltető ábrák és képek által, a fizikát kísérlet által, a latin és görög nyelvet a klas- sikus muzeum által, a geometriát a szabadkézi rajz ál­tal. Tagadhatlan, hogy ez által sok és terjedelmes le­írás fölöslegessé vált, a tanuló sok tárgyi ismeretet szerzett puszta megtekintés által; fogalmai tisztultak, látóköre tágult, a tantárgy pedig nyert érdekességében és megszűnt „száraz“-nak lenni. De másrészről elvitázhatlan az is, hagy egy tan­intézet nem szerezhet be mindent, sok dolgot csak ki­csinyben mutathat be, s igy a növendéknek nem is lehetnek helyes fogalmai a való arányairól, s a kép, bármennyire könnyítés javít a képzeleten, mégsem tün­tetheti fel a természetest, a valót teljes nagysága és fenségében. És ebben rejlik, a kirándulások szüksé­ges és hasznos volta. Hány ifjú van, a ki gyer­mek korától a gymnasiumi tanfolyam befejezéséig nem lépte át városa határát. Éveken át az iskola négy fala közé zárva, tanulta az Isten csodás világát, teremtmé­nyeit, ezeknek átalakulásait, élet-halál harczát stb. a nélkül, hogy ezekből csak egyet is látott volna. De nemcsak ez teszi a kirándulást ajánlatosakká; az ifjú lelke és teste egyaránt épül a helyzetváltoz­tatás által, kimozdul a mindennapias egyformaságból, s mig a látott és hallottak maradandó nyomot hagy­nak emlékezetében, teste a lég- és térváltoztatás által jobban megedződik, ruganyossá lesz, ellenálló képes­sége pedig nagyobb lesz. Mindez azonban csak élméletben szép és a meg­valósítástól messze áll. Mint mindent, úgy ezt is a legjobb akarattal csak félig lehet érvényre juttatni. A jó akarathoz még p é n z is kell és ebben mi nem igen bővelkedünk, s ha a közoktatási kormány a tan- dijemelésről úgy 'vélekedik, hogy ez által csak a rosz- szát akarja visszatartani a középiskolától, a javának nyitva áll a tandíjmentesség, akkor bizony a szegény jó tanuló nem rándulhat ki, mert a vasúti igazgató­ságnak szabályai vannak, melyek a közoktatási minister rendeletét nem respektálják és a melyek ér­telmében a mérsékelt jegyekért folyamodó kirándulan- dók kérelmének helyt nem adhat. Ez bizony fur­csán hangzik, de megesett. Kicsinyben kell takarékos­kodnunk, hogy nagyban bőkezűek lehessünk és hol kell kezdenünk — a tanügy terén. Lapunk mai számához fél iv melléklet van csatolva

Next

/
Oldalképek
Tartalom