Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-15 / 3. szám

A vármegyei árvaszék forgalmi kimuta­tása szerint a gyámpénztár deczember havi bevétele 23,876 Irt 64 kr, kiadása 6554 írt 79 kr volt, gyám­pénztári kezelés alatt maradt 288,235 írt 75 krnyi érték. A tiszti főorvos jelentése az általános egész­ségi állapotot deczember havában kedvezőtlennek mondja. Helyi járványként uralkodtak: 1., a vörheny Lyuta községben, hol a járvány kezdete vagyis az 1,892-ik évi október 7-ikétől december hó 27-ig összesen 127 egyén betegedett, kik közül felgyógyult 50, elhalt 71 és gyógy­kezelés alatt maradt 6 egyén, 2., kanyaró Kis- Kaposon, hol deczember 23 tói 31 -ig 8 gyermek bete­gedett meg, kik közül 1 halt el; 3., a h i m 1 ő Katusa községben, melynek november 18-tól deczember 26-ig terjedő tartama alatt megbetegedett 42 egyén, felgyó­gyult 37, elhalt 2, gyógykezelés alatt maradt 3 egyén. Ezen himlőjárvány folytán a tőrvényhatóságilag elren­delt kényszeroltás vétetvén foganatba, a járvány tovább terjedésének ezáltal annyiban lett eleje véve, hogy a megejtett himlőoltás után már csak egyes megbetegülési esetek merültek fel. A fertőző bántalmak közül előfor­dult szórványosan hagy máz s vörheny Császlócz köz­ségben, mely utóbbi bántalom az iskolaépületben lakó tanitó családjában is előfordulván, az iskolalátogatás is két heti tartamra be volt szüntetve. Akir. tanfelügyelő jelentéséből kiemeljük, hogy deczember havában 11 iskolát és 2 óvodát láto­gatott meg, hogy a mircsei és neviczkei gör. kath. iskolákban a magyar beszéd elsajátításában semmi hála­adást nem tapasztalt, miért megkereste az egyházme­gyei töhatóságot, hogy az 1879.XVIII. t.-cz. értelmében a magyar nyelv tanitását rendelje el és hogy az alsó domonyai iskolát, a tanterem menyezetének rozzant állapota, az ungvári Bercsényiutcai óvodát kevéssé láto­gatottsága miatt kifogások alá esőnek találván, a tapasz­talt bajok orvoslása iránt a kellő lépéseket megtette. A k i r. á 11 a m é p i t é s z e t i hivatal főnöke bejelenti, hogy az ungvár-csapi útvonalon a Latorcza felett épülő hid a földmunkán kívül január havában készen lesz és hogy a Pálócz község alatti Unghid, mely a múlt évben jégzajlás által megrongáltatott, javítás alatt áll. A kir. pénzügyigazgató jelentése szerint az 1892-ik évi deczember hó végén volt a tartozás adóban ..................................... 605,972 írt 46 kr, erre befolyt az 1892-ik évi január 1-étől deczember hó végéig 385,957 frt 70 kr, maradt hátralék az 1892-ik évi de­czember hó végével .... 2200,14 Irt 76 kr, had mentességi díjban . 412,41 frt 21 kr, erre befolyt deczember végéig . 141,01 tét 00 kr, maradt hátrálék ......... 271,40 frt 21 kr, Az 1892-ik évi deczember hóban befolyt: bélyeg és illetékben .......................... 8863 frt 46 kr, fogyasztási adóban .......................... 25600 » 82 » italmérési illetékben ..................... 7768 » 67 » dohányeladási jövedékben . . . 22322 * 85 » A tudomásul vett havi jelentések felolvasása után különböző ügyek vétettek tárgyalás alá. Ezek közül mint közérdekkel bírókat a következőket említjük fel : A tiszti főorvos azon előterjesztésére, hogy a szer­zett tapasztalatok szerint a vármegye területén észlelés alá kerülő trachomás szembántalom, leginkább az Ame­rikából hazatért egyéneknél találtatott, utasitattak Ung- vár város polgármestere és a főszolgabirák, hogy az Amerikából hazatééő egyéneket a trachomára való tekin­tetből orvosilag^ vizsgáltassák meg. Sztrajnyán községben az állami iskola mellett óvo­dának való felállítása iránt, miután ez nélkülözhetlen és a község sem óvodának sem gyermekmenhelynek fel­állítására nem képes, a vállán- és közokt. miniszterhez felterjesztés intézése határozatott. A kisdedóvásról szóló törvény végrehajtása tár­gyában kiadott miniszteri rendelet s azzal megküldött utasítás értelmében a kisdedóvó intézetek felállítására vonatkozólag a kir tanfelügyelő által bemutatott terve­zett általánosságban elfogadtatott, feladatává azonban az alispánnak és a kir. tanfelügyelőnek"^ uogf tervezet részleteit, tekintettel több községnek összéápüjt voltára és a magyar s szláv ajkú lakosság érintkezési vonalaira a vallás- és közokt. miniszterhez telterjesztés előtt egyetértőleg állapítsák meg. *‘~ A tervezet szerint : A.) Ungvár rendezett tanácsa városban: 1893- ban felállítandó a »hidontuU egy kisdedóvoda. 1894- ben > » a 2-ik » 1895- ben a savanyu-vizen a 3-ik » tí.) A vármegyében : 1. Kisdedovodák állitandók : Első sorban : l’erecsenyben, Csapon, Nagy-Kapo- son és Sztrajnyán ban. Másodsorban : Lyután, Viuna-Bankán, Bezőben és Lakárton. Harmadsorban : Dubiinicson, Pályáiban, Ubrezsen és Horlyón. Negyedsorban : Túrja-Bisztrón, Viszokán, Daróczon, és N.-Geőczben. Ötödsorsban : Poroskón, Szürthén, Tibán és Neviczkén. II. Állandó menedékházak állitandók : Első sorban : Túrja-Paszikán, Voloszánkán, Gsicser- ben, Kis-Zalacskán, Alsó-Domonyán és Antalóczon. Másodsorban : Csornoholován, Nagy-Turiczán, Ür- Darmán, Záhonyban, Nagy-Zalacskán, Tárnán, Köb- léren és Zaharban. Harmadsorban : Zaricsón, Salamonban, Sólymoson, Jószán, Dubrókán, Baranyában és Kis-Geőczön. Negyedsorban: Kosztrinán, Dobóruszkán, Nagy- Szelmenczen, Szennán, Hunkóczon, (lerénvbep és , Putka^Helmeczen. Ötödsorban : Sztavnáu, Tichán, Uzsokon, Beésen, j Porosztón, .lénkén, és Orosz-Komoróczon. Ili Nyári menedékházak állitandók. Első sorban: Kís-Bereznán, Kis-Turiczán, Rákón, Turja-Polenán, Zábrogyon, Nagy-Ráthon, Nagy-Szeret- ván, Palágyban, Pallón, Pruksán, Gsecsehón, Felső- Remetén, Felső-Ribnyiczén, Felső-Remete-Vasgyárban, Gézsényben, Sáros Reviscsén, Zavadkán, Árokon, Bacsa- ván, Császlóczon, Felső-Domonyán, Kereknyén, Ko- rumlyán és O-Kemenczén. Másodsorban : Bukóczon, Uj-Szemerén, Verhovinán Bisztrón, Vulsiukán, Kis-Ráthon, Mátyóezon, Mogyoróson, Rebrinben, Osztrón, Fekésházán, Felső-Reviscsén, Hlivis- csén, .lesztreben, Sáros-Polyánkán, Sáros-Remetén, Vár­alján, Csertészen, Gajdoson, Huttán, Iglinczen, Nagy- Szlutinán és Orlyaván. Harmadsorban: Ó-Szemerén, O-Sztuzsiczán, Uj- Keménczén, Vorocsón, Botolván, Kis-Szeretván, Koncz- házán, Tégláson, Hornyán,’Jeszenön, Kereszten, Kloko- csón, Lucskán, Vajnatinán, Hlubokán, Homokon, Kar­csaván, Pmkóczon, Rahonczán és Valkaján. Negyedsorban : Husznán, Mokrán, Szuchán, Viskán’ Iskén, Kelecsenyben, Tarnoczon, Kuszinban, Kalusán, Konyuson, Ruszkóczon, Andrasócson, Husszumezőn, Nagy-Lázon és Tasolyán. Ötödsorban : Lipóczon, Mircsán, Szmerekován, Uj- Sztuzsiczán, Zauszinán, Gálocson, Kráskán, Mokcsán, Veskóczon, Alsó-Ribnyiczén, Hanajnán, Német-Porubán, Ördög-Porubán, Prikopán, Alsó-Némethiben, Deng- Lázon és Huszákon. Eszerint a .vármegye kétszáztiz (210) községéből 157-ben vétetnék fokozatosan munkába a kisdedóvási törvény végrehajtása ; a többi; kevésbé jelentékeny és csekély számú óvodaköteles gyermekekkel biró községek később lesznek a tervezetbe bevonandók. Végül megalakittattak a közig bizottság albizottságai. A fegyelmi választmányba beválasztat­tak rendes tagokul: Markos György, Mislinszky .lózset, Tihanyi Domonkos és Szabó Albert; póttagokul Thurán- szky Tivadar és Czibur Vilmos. Az erdészeti bizottságba megválasztat­tak elnökül: Kende Péter, alelnökül Markos György, tagul Nehrebeczky György. A gyámügyi fellebbviteli küldött­ségbe megválasztattak rendes tagokul : Nehrebeczky György és Ivántsy László, póttagul Weinberger Albert; kineveztettek a főispán által rendes tagokul : Markos György, Benkő József, póttagul: Bernáth Zoltán. A vármegyéi p ó t a d ó elleni felszó­lamlások tárgyalására hivatott bizott­ságba megválasztattak: Markos György, Nehrebeezky .György, Gébé Viktor é.-, Befzeviczy István Az ipartanácsba rendes tagokul: Weinber­ger Albert és Peltsárszky Béla; póttagokul Okolicsny János és Klein Ignácz. A tanítók munkaképtelenségét kérel­mezett nyugdíjazás alkalmából felül­vizsgáló bizottságba: Ivántsy László. Kevés a jó gazda. Ungvár, 1893. január 12. Tekintetes Szerkesztő Úr ! Áldja meg a jó Isten, a mért a levelemet kitette az Ungi lapba ! Alig vártam a vasárnap reggelt, hogy lássam benne van-e az én Írásom? Vétettem is korán reggel egyet a nyomtató műhelyből s úgy elgyönyörködtem benne, mint ha egy nagy darab gyémántot találtam volna Örültem, nagyon, örültem neki, hogy ime a jó emberek még a cselédnek is pártját fogják ! Minden megszépült körülettem ; még az én társamat, a Háncsát is, akiről azt szokta mon­dani az ur, hogy hiába tartozik a szép nem tagjai közé. gyönyörűnek láttam. Fájdalom, nem sokáig tartott az én nagy örömem, az én nagy boldogságom. A mint úgy ebéd után bemegyek, hogy az asztalt leszedjem, észre veszem, hogy az ur, a mit eddig soha­sem tett, lürkésző tekintettel méreget végig, a nagysá­gának pedig gúnyos mosoly játszik a szája körül. Nem sokáig kellett a szokatlan fogadtatás magya­rázására várakoznom; a nagysága Így szólt hozzám: Alászolgája kedves újságíró kisasszony l Mondja csak mi panasza van ellenünk ? Kiváncsi vagyok rá, honnan tudta meg, hogy én a cselédeknek ellensége vagyok ! No de bevárom türelemmel a lap jövő számát; majd megtudom onnan ! Szent Isten! hát csakugyan megtudták volna ?! úgy megrémültem e gondolatra, hogy az összes esz- czájgok a földre hullottak kezeimből. Szerencse, hogy tányér, vagy tál nem volt a kezemben ! — Ne is tagadd; hiába tennéd. íme ijedelmed elárult, folytató a nagysága. Mond, mi kifogásod van mi ellenünk? Nem volt mit tenni, mint bevallani az igazságot. — Kezét csókolom nagysága, bocsásson meg ne­kem, a levelet csakugyan én irtani. De hát én nem a mi házunkról Írtam. Éngéni csak az bántott, hogy a nagysága máskor elpakkolta előlem az Ungi újságot, csak akkor hagyta, mintha véletlenség lett volna, a ke­zem ügyében, mikor azt Írták bele az urak, hogy .»nin­csenek jó cselédeink, f — Igazad van. Gondoltam, nem log ártani, ha elolvasod, okulhatsz belőle magad is; szólhatsz róla társaidnak is. Persze nem gondoltam, hogy felcsapsz újságírónak . . . / — Ne haragudjék drága nagysága; hanem akarja, nem irok többet . . . — De a folytatást meg kell írni, szólt közbe az ur. Ez kötelesség. Sok igazat mondtál, Julcsa, folytatá tovább az ur; de nem szabad tulságba vinni a dolgot ! Jó gazdáink ép úgy vannak, mint jó cselédeink, csak hogy kevés mind a kettő. Azért, ha írsz, változtasd meg a czimet, igy : kevés a jó gazda ! — És ugyan mit akarsz írni, faggat a nagysága ? — Hát biz én azt akartam megírni nagysága, kezét csókolom, hogy azért rosszak a cselédek, mert rosszul bánnak velők ; néhol nem is tekintik őket embereknek, hanem házi állatoknak. Dolgoztatják őket hajnaltól késő éjszakáig. Pihenésre, egy kis szórakozásra nem adnak nekik időt, se a leikük művelésére. A legtöbb cselédnek annyi szabad ideje sincs, hogy az Isten házát látogat­hassa. Családtagoknak tekintik a cselédeket, de a család­nak csak bajaiban van részük. Az örömöket a gazdák ma­guknak tartják. Legfeljebb az enni valókban juttatnak valamit az örömökből a cselédnek ; de a jó nyájas szó­ból kevés jut nekik. Oh drága nagysága, laktam mái­én olyan uraknál, kiknek minden szava pofoncsapás volt a lelketnre ; kiktől remegtem, mint a rendőröktől. De nem is tudtam őket sem szeretni, sem tisztelni s becsülni. A zsandárhang, melylyel parancsoltak, még álmomban is a fülembe csengett. Lehet-e ilyen gazdáknak hűséget, ragaszkodást, vagy szorgalmat várni a cselédtől ? Bizony nem ! A rossz gazda rosszá teszi a legjobb cselédet is, mert elöli lelketlenségével, a mi jó van benne. Ha a cseléd­nek a házon belül nincs semmi öröme, a házon kívül igyekszik azt megkeresni. Ezért marad soká, ha vala­hová küldik ; ezért csinál kaszinót, amint az urak mond­ják, az lIng partján. A cselédeket nem olyan törvényekkel lehet megja­vítani, a milyeneket azok az urak emlegetnek, kik azt írták, hogy »Nincsenek jó cselédink? ; hanem a szívbe kell beleírni a szeretet és kölcsönös tisztelet töryényét. A cseléd együtl javul vagy romlik a gazdájával. Igy mondtam el mindent áperte, ami a szivemet nyomta ! — Hallod-e Julcsa, szólt a nagysága, (de láttam, hogy nem haragb 4 szól) nagy fiskális veszett el ben­ned, mondhatom. Hát te még azt is helyesled, hogy a cselédeket jaem lehet haza várni, ha valahová küldik őket, helyesled, hogy órákat töltenek naponkint egy pár kupa viz miatt az Üng partján ? — Nem helyeslem, nagysága, de mentegetni tu­dom. A cseléd otthon nem beszélhet; mert nincs kivel, kénytelen az utczán beszélgetni Elpanaszolni bajait, el­mondani örömeit. Az ember, még ha cseléd is, époly szükségét érzi a beszédnek, mint az ételnek. A súlyos rabot nem annyira a rossz levegő és táplálék öli meg, mint a hallgatás! — Leány, kitől hallod te az ilyen beszédet ? kérdi a nagysága. — Egy okos embertől! — úgy ? No lám! Szabad-e a nevét tudnom ? —- Tudja a nagysága jobban, mint én. Az u r az az okos ember! A múltkor mondta a hallga­tásról azt az okos és szép szót, mikor az a pisze ur nálunk volt, mikor a rabságról disputáltak. A nagysága, meg az ur egymásra néztek s elmo­solyogták magukat, az én lelkem pedig megkönnyebült. Láttam, hogy túl vagyok a bajon De a nagysága még mindig faggatott: — És te ráérsz az ilyen beszédet meghallgatni? —- Nem kell ahhoz sok idő nagysága. A szép, az okos szó olyan, mint a jó nóta. Észrevétlenül belopózik a fülbe, onnan a lejbe, a szívbe. Hallottam, hogy a nagyságos ur beszél és pedig olyan szépen, hogy majd eltátja rá a száját a vendég. Hát gondolom, ezt már csak meghallgatom. »Találtam <• a szobában egy kis dol­got, még kétszer is megtörülgettem az izzadó boros üveget; az alatt az ur befejezte, a mit elkezdett. — ügy volt, erősité az ur. — Na nem gondoltam, hogy a mi Julcsánk ilyen íilezófus, szólt a nagysága. — Julcsa sok igazat mondott, kedvesem, monda az ur. Csak írja meg hát bátran a befejező levelet. A kik nem azt nézik, hogy ki, hanem azt, hogy mit ir, okulhatnak belőle. Azon kívül, a miről beszélgettünk, csak azt írja még meg, hogy a cselédügy mai bajait egyedül a cselédekre, vagy gazdákra tolni nem igazsá­gos dolog; része van abban a világ folyásának is Ma nehezebb jó cselédet kapni, mint csak 20 évvel is ennek előtte. Nem azért van ez, mint ha a szolgálatra rászo­rult emberek rosszabbak volnának ma, mint korábban voltak; a baj főoka az, hogy az egyéni érvényesülés korában a szegény emberek csekélyebb száma van a szolgálatra utalva. — Bocsánatot kérek nagyságos ur, hogy közbe szólok, nem értem, mi az az »egyéni érvényesülés ?<■ — Azt jelenti a te nyelveden, hogy kiki magának, mint a liba. — Most az önálló kereset ág a szegény ember részére sokféle ; cselédnek tehát csak a gyengébbje marad. A jó bánásmód a gazdák részéről már csak azért is szükséges, hogy az értelmesebb szegények is szívesen szolgáljanak. Legyen egy kis szabadságuk, hogy nagyon ne törekedjenek a nem sokkal több szabadság­gal, de mindenesetre főbb nyomorúsággal járó önálló munka után Az űré volt az utolsó szó. A hiven leirt beszélge­tésnek is vége szakadt vele. És evvel végére jutottam a levelemnek is. A jó Isten áldja meg a Tekintetes szerkesztő Urat! azt kívánja hűséges szolgálója : Julcsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom