Ung, 1893. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1893-05-07 / 19. szám
XXXI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1893. vasárnap, május 7. 19. SZÁM SZERKESZTŐSÉG: Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap. KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — 2 » Egyes szám 10 kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részé illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. ÜNG VÁRMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Felvidékünk jelene és jövője. II. Az Ung-völgyi vasút elsőrangú tényezője a felvidéki nép boldogulásának. Egy részről az által, hogy közelebb hozza ezt a szegény vidéket a vármegye élés és ruha-tárához, Ungvárhoz, olcsóbbá teszi az élelmet; másrészről — és kiválóan — az által, hogy a felvidéki természeti erőnek kifejtését, kincseinek értékesítését lehetségessé teszi. A vasút kifejti és megteremti a felvidék iparát, megszáz- szorozza az ott iparszerú állandó munkával foglalkozók számát. Mely felvidéki anyagok feldolgozására fognak a felvidéken gyárak alakulni, azt ma még korai dolog volna jósolgatni. Egyelőre arra van kilátás, hogy a fűrésztelepek kifejlődnek, a Ban ti in testvérek vegygyára T.-Bisztróról Perecsenybe, a vasút mentére megy át, hol termelése nagy arányokat fog ölteni s a dubrinicsi porcellán-fóldnek helyben való feldolgozására uj ‘gyár alakul. E háromirányu gyáripari tevékenység is jelentékeny tényezője lesz a felvidéki nép boldogulásának. A nyers fa első feldolgozásának termékei: a deszka és gerenda sokkal értékesebbekké válnak, ha a piaczczal közvetlen összeköttetésbe jutnak, a tengelyen szállítás tetemes költségei a termelés hasznát a minimumra nem redukálják. A legolcsóbb munkaerő, a viz, melyet a természet nagy bőséggel és ingyen bocsát a felvidék rendelkezésére, sokkal iutensivehben ki fog használtatni. Nemcsak a mostani fűrésztelepek válnak virágzókká, hanem ujjak is fognak keletkezni, A Bantlin-testvérek vegyészeti gyára, melynek főtermelési czikke a füstnélküli lőpor főalkotó része: az a c z e t o 1, igen életre való vállalat, a melynek a vasút a felvidéken szép és nagy jövőt biztosit. Ez a vegyészeti gyár a világtól annyira elzárt helyen is virágzik, a befektetett tőke után igen tisztességes kamatot fizet; ha a forgalom országújára hozatik le, az ország legnevezetesebb gyártelepei közé fog emelkedni, az állandó kereset áldását fogja több száz emberre kiterjeszteni. A Dubrinicsi porczellán-föld nemcsak hazánkban, de Ausztriában is a legjobb porczellán anyagok egyike. E föld értékét semmi sem bizonyítja kézzelfoghatóbban, mint az a tény, hogy egy időben tengelyen szállították becsbe. Most, hogy e föld összeköttetésbe jut a világgal, értéke szerint lesz megbecsülve. E nagybecsű természeti kincs feldolgozására gyár alakul, ameiy a mellett, hogy a munkások százainak fog állandó keresetet biztosítani, pénzt viszen a nép közé, enyhíti a szegénységet. Miként dolgozzák majd fel a dubrinicsi gyárban a becses természeti kincset, arra nézve még nincsenek biztos értesüléseink, ügy halljuk, hogy tűzálló téglákat és tégelyeket, a melyekre igen alkalmas, fognák a dubrinicsi földből égetni. Egyébiránt a felvidéki nép boldogulása szempontjából az anyag értékesítésének módja mellékes dolog. A fő az, hogy az élet jele, az állandó sürgés-forgás ezen a czimen is bevonuljon a nép közé. Ezek azon iparágak, melyeknek fellendülése a vasúttól biztosan várható, A reménybeli iparágakról ma még alig beszélhetünk ; annyit azonban már most is megjegyezhetünk, hogy ha valamely uj gyári-ipar fog a felvidék«?, keletkezni, az alig lehet más, mint a felvidék legfőbb kincsének, a fának műipari feldolgozása. E reménykedésünk nem alap nélküli. Az iskolai kézügyességi oktatás iránt megindult mozgalom lesz annak az uj iparágnak az alapja. Ha csak valami rendkívüli akadály nem jő közbe, a sikert e téren biztosra vehetjük, mert ennek a mozgalomnak az élén olyan férfiú áll, kinek a felvidéki nép sorsa iránt mindig tettekben tanúsított nemes érdeklődése, a kitűzött czélok felé törő hajthatatlan akarata mindnyájunk előtt ismeretes. A Slöjd-egyesület hatása alatt népiparrá válik majd a faragás, otthonra lel minden kis patak völgyében, megnemesiti a szegényes tűzhelyeket s megmenti azok környezőit a nagyobb szükségek szenvedéséiől. Ez a czél azonban távolabb van, mint a hogy első pillanatra látszik. A jelen nemzedék a fa gyümölcsöző feldolgozásával alig ha fog foglalkozni. Az újjáalakult népiskolából egy uj nemzedéknek kell kijőnie, a mely nemzedék az előítélettől menten, testileg es lelkileg is megelevenítve, friss erővel szentelhesse^ téli szabad napjait a famunkának. Az iskola szoktatása azonban magában véve még nem elég. Addig is, inig az iskola hatását erezhetnék, tennünk kell valamit, a mi siker kézzelfogható tényével táplálékot adjon a nép érdeklődésének. Az alakulóban levő Slöjd-egyesületnek az volna a legközelebbi feladata, hogy impulsust adjon egy a felvidék valamely központi fekvésű községben létesítendő gyermek-játék tanműhelynek s egy sétabot, sétapálcza-gyár létesítésére buzdítsa a pénzesebb embereket. Ha a külső segítség a vasút által az említett s esetekhez hasonló irányokban a felvidéki nóp’támo- gatására lesz, a siker felkelti szunnyadó önbizalmát, megaczélozza satnyuló akaraterejét s e gazdag kedélyű nép öröme lesz a földnek, mely szülte s bár szegényesen, de szeretettel táplálja. A kaszinó háza. A Társas-kör állandó elhelyezése foglalkoztatta folyó hó 3U-án ismét Ungvár város közönségét. A kaszinó ugyanis az említett napon rendkívüli közgyűlést tartott annak a kérdésnek eldöntésére, he- lyesli-e a választmánynak az állandó elhelyezés tárgyában megindított tevékenységét ? A népes közgyűlést T örök József grót elnök, az ügy történed fejlődését s jelen állását fejtegető tartalmas és nagy figyelemmel hallgatott beszéddel nyitotta meg. Nagy hatást tett az elnök azon kijelentése, hogy az a veszedelem, a mitől némefyek félnek, hogy a Társaskör nem lesz képes az annuitásokat fizetni, s e miatt az épület az értékes telekkel együtt idegen kézre jut, be nem következhetik; mert az alapszabályoknak oly- képen való módosítása van tervbe véve, hogy a társaság feloszlás esetén vagyonát a városra hagyja. Ha most már az az eset következnék be, hogy a Társaskör nem bírná az építkezés terheit s e miatt vagyonát veszély fenyegetné, a kaszinó feloszlanék s vagyonát a városra ruházná, a mely erkölcsi testület aztán a további köteMájusi elmélkedés. A k nek művelt lelke mellett szive még nem életunt, esztétikai érzékének igen könnyen lel táplálékot oly dolgok megfigyelésénél is, miket más vagy meg sem figyel, vagy ha teszi is, azt meg. nem érti. Pedig mily sokat veszít, a ki ezt nem teszi vagy ppm teheti! Az esztétikai érzéket igazság szerint egy hatodik érzéknek, vagy még helyesebben az érzetek nemesítő összpontositásásának lehetne nevezni. Mindaz, mi az érzéki felfogásból lelkünkre minden utógondolat nélkül önkénytelenül kellemesen hat, ezen hatodik érzékünk működésére vall. Ez egy egészen külön világ lelki életünkben, melyben azonban csak az él, ki lelkét ahhoz hozzá szoktatja ; ki lépten-nyomon igyekszik a látottakat vagy hallottakat nemcsak látni és hallani, hanem érezni is. Társadalmunk nagy része e tekintetben többé-ke- vésbbé érzéketlen A mit meg is figyelünk az ilyeneken, az inkább önárnitás vagy szuggesztiv hatásnak látszik. A természetnek legvarázslóbb külsőségei vagy nyilvánu- lásai is legfeljebb meglepik, vagy éppen minden benyomás nélkül hagyják. Ha pedig az ilyeneket a mi elragadtatásunk magával sodorja, láthatjuk, hogy ők a legjobb esetben is csak általunk vannak szuggerálva ; de legtöbbször e hatás is elmarad s ők egyszerűen igyekeznek esztétikusoknak látszani. Ellenkezőleg, ki e tekintetben figyelmét minden alkalommal gyakorolja, mondhatni két életet él egyszerre; az egyikben végzi a hivatásával járó feladait, a másikban azonban mint egy kedves ráadásban, mondhatni egy magasabb régióban él, hol a mindennapi érzetekből és gondolatokból kivetkőzve, a lélek a testnek teljesen urává válik, mintegy kiemelkedik abból, hogy a természet csodáiban közelebb jusson az Alkotóhoz ! De hova is tévelyeg zabolátlan képzeletem ! Hisz én a májusról akarok beszélni. Igen a májusról, erről a kedves hónapról, melyben a levegő balzsamos illatától ,az utolsó levélke kihasadásáig, minden, de minden csak esztétikai érzékünket kábilja éltető varázsával Én szívesen elösmerein, hogy egy pompázó illatos rózsa a virágok, s egy külső bájjal megáldott nő a löldi élő lények királynéja; de ha a hónapok között1 keresek egy királynét, mely nem a test, de a lélek nemes hivatására alkottatott, úgy azt minden esetre a kedves, a szerelmes májusban lelem. Örülök, ha társadalmunkat az élet leiadatai közepeit fáradni látom, hisz ez a fő; de higyje el nekem a szives olvasó, hogy különösen a szellemi munkásokra alig lehet valami jótékonyabb, a munkaerőt megedzöbb, mint a május kultusza. A ki csak teheti, a hosszú rideg tél után igyekezzék mentői több időt szentelni e kultusznak, s ha ezt teszi, annyi rugékonyságot ad szellemének, a mennyi szükséges ahhoz, hogy a kánikula tikkasztó hevét kiállja. Mindenek előtt élvezzük a május éltető levegőjét a legnagyobb mértékben. Engedjük szabadon mozogni Isten e szép ajándékát még hálószobánkban is; ússzunk e balzsamban úgy éjjel, mint nappal, szívjuk azt tele tüdővel. Feküdjünk le idején, hogy annál korábban felkelhessünk ; a ki teheti, figyelje csak meg hajnalban a nyitott ablpkon át a fészkét építő fecske családot, kísérelje csak megérteni a boldog családi élet eme mintaképeinek csevegését. Mily édesen megnyugtatja az a lelket, s ha a házi gond közt meg is leszünk ezen élvezetünkben zavarva, e zavar kellemetlensége felényi leend, ha lelkünk már megelőzőleg rest a kis fecske világába betekinteni. Kora reggeli sétánk közben figyeljük meg a fejlődő rügyet, a teslő virágbimbút, melynek ne csak jövő hasznos termésére gondoljunk, de igyekezzünk abban élvezni az élet hajnalát, az Alkotó csodás fenségét és meglátja bárki, hogy egy ily séta után csak játék az a szellemi munka, mely a tél rideg óráiban már csak robot volt. Így érez a felnőtt ember, de mi mindent élvezhet ilyenkor a gondtalan ifjú kebel, kinek lelki világa még az édes bizonytalanságnak ködös világában szendereg ; különösen, ha megtanult figyelve szemlélni, vagy hallani! Az első élvezete még kettős lehet, csak tanulja meg a módját. Őt az élet gondjai még nem zavarják, s a mi fő, reá még a legtöbb dolog az újdonság ingerével hat. És mit szóljak a szerelmes szivecskékről, melyek öntudatlanul is kettőzve űzik e kultuszt, őket e dolgok fokozottabban érdeklik; mert hisz őket szenvedélyük nemes lángja különben is az eszményi törekvések magaslatán tartja. Ezeket talán felesleges is buzdítanom; ezeknek én is igen prózai lehetek. Azon idealizmus, mely minket a május esztétikus kultuszára utal, azon szellemi haszon mellett, mire már utaltam, észrevétlenül mint egy igen fontos tényező testünk megerősítésére is jelentékeny befolyást gyakorol. Nem szabad felednünk, hogy mi a május hónapban oly klímával bírunk, mint a drága pénzen várárolt Kairó, télen Nizza vagy Abazzia, a tél végén s a tavasz legelején, s a tátra vagy alpesi üdülő helyek a forró nyáron. Ne feledjük, hogy mi, ha a májust egészségünk érdekében jól felhasználjuk, ingyen átélvezhetLapunk mai számához egy féliv meHéklet van csatolva.
