Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-09-11 / 37. szám
XXX. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1892. vasárnap, szeptember 11. 37. SZÁM. SZERKESZTŐSÉG : Megyeház-tér 13. szám, I. emelet. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogad latnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden Vasárnap KIADÓHIVATAL : Székely és Illés könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre 4 frt. Negyedévre 1 frt. Félévre — l » Egyes szám il) kr. HIRDETÉSEK előfizetések valamint a lap anyagi részét illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők.- Nyilttér soronként 20 kr. UNG VÁRMEGYE ÉS AZ „UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. I Sztáray Vilmos gróf. I I ____________1858—1892.__________ I Tegnap előtt jött a távirati értesítés, hogy Sztáray Vilmos gróf, ugyanazon napon délután 4 órakor váratlanul meghalt. Akik közelebb állottak a fiatal mágnáshoz, a kiknek volt alkalmuk beletekinteni a leikébe, egész nagyságában érzik a veszteséget, mely Sztáray Vilmos halálával vármegyei közéletünket érte. Nem a közéletnek érdemeket szerzett munkását, többet ennél, a jövő reményét veszítettük el benne. Alig 34 éves korában törte le a kincseket érő sarjat a halál szele a jeles család iájáról. Életét eddig az erőgyűjtés foglalta le s most, mikor megnyílott előtte az érvényesülés útja, alig tesz rajta egy-kót lépést, gáncsot vet neki a hirtelen halál és eltölti szivünket bánattal, vigasztalanul kesergünk a hozzája kötött nagy remények vesztén. Nagyon korán érte el végzete, pedig nem sietett az élet utján. Az erősek biztos, lassú lépteivel indult meg azon. Az ő kiváló képességeivel, nemes szivével, puritán karakterével, fényes társadalmi állásával más nagyobbakat lépett volna. Több joga volt hozzá, mint nagyon sok másnak, hogy előlegül vegye et bertársai bizalmát. Nem tette Ki akarta előbb érdemelni. Kisebb terhek felemelésében, hivalkodás nélkül próbálgatta erejét s mi, akik gyakrabban érintkeztünk vele, láttuk, hogy ő a nagyot is megbirja... Széles látókör, emberszeretettől dobogó szív, társadalmi előítéletektől teljesen mentes szabadelvű felfogás, a jé, a nemes és a szép diadalába vetett tántorithatlan hit, erős magyar faji érzés, cselekvési készség a magyar kultúra érdekében, jellemezték Sztáray Vilmost. Házában a legdíszesebb helyet a humanitás oltára foglalta el, melyen ő ifjú neje társaságában oly nemes örömmel áldozott. 1858. augusztus 23-án született Tárnán. Atyja Sztáray Ferdinánd gróf, anyja hajnácskői Vócsey Gabriella bárónő. Az algymnásiumot Kassán végezte, honnan a tengerészeti akadémiába lépett. Innen mint a sorhajó-hadnagy lépett ki. Mint tengerész nagy utazásokat tett, sokat tapasztalt, sok ismeretet gyűjtött. 1888. junius 12-ón Hadik Ilma grófnővel lépett házasságra, kivel a legboldogabb családi életet élte. E családi boldogság egén a legutóbbi időben egyetlen felhőcske az ifjú gróf csökönyös hideglelése volt, mely gyakran csalt könnyeket a most vigasztalhatatlan özvegy szemébe . .. Házassága után fél évre kilépett a katonai szolgálatból s azóta gazdaságának, önművelődésének, a humanitásnak s a vármegye közügyéinek ólt A közig, bizottság az óv elején választotta tagjai közé. A nyár folyamán gyengélkedő volt. A malária nyugtalanította. Két bét előtt utazott el orvosi tanácsra Salzburgba. Levegőt kellett változtatnia. Ez útjában érte utói végzete. Halálának körülményei és részletei ma még ismeretlenek. Áldott legyen köztünk emlékezete az oly korán elköltözött talpig embernek ! Lakásviszonyaink. (—r.) Megtörtént a házbórnegy ed fizetés, elmúlt a törvényesen megállapított felmondási határidő, a házak kapuira kiaggatták a „kiadó lakás“-t jelző tudósításokat, és bizony elmondhatjuk, rég láttuk ezektől a házak kapuit annyira tarkállani, mint az ez idei augusztusi felmondás után. S a sok „kiadó lakás“ okát nem kell soká keresnünk. A házi-urak kénye-kedvére kiszolgáltatott lakók mindig jobb után vágyódnak s az olcsóbb, de legtöbbször csak lakályosabb helyiség kibérelhe- tésónek reményében felmondják az eddig bérelt helyiségeket. A házi-urak könnyű szívvel veszik a felmondást, s az aránytalanul magas bérösszegből egy krajcárt sem engednek, sem pedig a szükséges javításokat, innlyek nem mindig a kényelem, de igen sokszor a lakásoknak szoros értelemben vett lakássá tévéséért volnának szükségesek, — nem teljesítik, mert úgy gondolkoznak, hoi-y nincs Ungváron lakásbőség, s igy kénytelen-kelletlen vagy megmarad a régi lakó, vagy ha az nem, találkozik más, kivált most, midőn a tüzek által elpusztult s a gymnázium helyéül kiszemelt területen lerombo't házak száma sokkal nagyobb, mint az ujonan építetteké. A gyakorlat pedig azt mutatja, hogy a háztulajdonosok nézete épen nem rósz, sőt nagyon gyakran anyagi előnyökkel is jáí. A nem-háztulajdonos közönség — pedig ez a nagyobb rósz — megkezdi ft hurcolkodást, s mire az uj lakásban rendbe jön, azon veszi észre magát, hogy kár volt a fuvarosnak fizetett költségért, mert az uj lakásban szintén meg vannak a régi hibák. A kényelmetlenség, a ház tisztátalansága, az összevissza toldozott-foltozott kisebb-nagyobb épületek Ízléstelen halmaza, s ebből a lakhelyisógek zegzugosig v sokszor ioég a salon „plafon “-jának is falusi ízlésre valló mestergerendái majd mindenütt feltalálhatók. Beéghetós ellen biztositó szilárd, modern épületre pedig alig talál. S el kezd gondolkozni, hogy hová hurczolkodjók az uj negyedben. S minthogy modern épületek emelésére a jelen állapotok fenntartása mellett kevés kilátás van, - eléggé bizonyítja ezt a mostani építkezési rendszer, jobban mondva rendszertelenség, — tehát ismétlődni fog a tömeges lakásváltoztatás, az ungvári lakások s a házak disztelensóge elleni panasz az idők végtelenségéig. azaz csak addig, mig valami célra ve- vezető mód által teremtett oly helyzet fog bekövetkezni, mely a modern, szilárd, tűznek ellentálló s a város külső kópét emelő épületek épitósót siettetni fogja. Jelen cikkem célja egy erre vezető indítvány tevése. De mielőtt ezt tenném, konstatálom, — ami különben általánosan tudva vau, — hogy Ungvárt csak az épit, kinek háza leég, vagy az bedölóssel fenyeget ; hogy anyagi javakkal megáldottak, kévéséivé tőkéiknek házbérjövedelem után remónyelhető kamat hozadókát. az építkezéstől tartózkodnak és ezzel nagyban hátráltatják Ungvár városi jellegének külső fejlesztését. Vagyonos, készpénzzel rendelkező egyének szemét nem bántja az, hogy Ungvári nincs oly városrész, mely első tekintetre elárulná, mikóp a város központját: belvárosát képezi. Közönynyel nézik végig azt, hogy házaik külsője hasonlít az urasági magtárakhoz, azon különbséggel azonban, hogy e magtárak újabban tüzállóan építtetnek, mig Ungvár házai csak egy közönséges tetőtüz esetén is ki vannak téve annak, hogy még az oltás munkálata alatt összedőlnek Más városokban a pénzintézetek nemcsak a pénz minél olcsóbban való kikölcsönzésében versenyeznek egymással, hanem űzik egymással szemben azon nemes versenyt is, mely díszes intézeti házak emelésében nyer megtestesülést; teremtvén ezáltal maguknak oly biztos alapot, mely nincs kitéve nagy áringadozásnak, kamatját jól meghozza s e mellett még a város külső szépségét is emeli. Igaz, hogy az ungvári pénzintézeteknek is vannak saját házaik, de az is igaz, ha ott nem pén\t árulnának, még a helybeliek is csak nagyobb kutatás és útbaigazítás után találnák azokat fel. Más városokban erkölcsi kötelességüknek tartják a pénzintézetek, hogy a város külsejének emeléséhez legalább egy palotaszerii épülettel hozzájáruljanak, impulsust adván ezzel másoknak is a modern építkezésre, — nálunk elégnek tartják azt, hogy a házbérfizetés terhe alól felmentették magukat. Pedig Ungvár városa is megérdemelné — sőt nagyon ráférne — hogy pénzintézetei, saját érdekük szempontjából is, intézeti házaikat a kor követelményeinek megfelelőig átépittessék. Az építkezés ügyének előmozdításában azonban még más feladat is vár pénzintézeteinkre. Oda kellene hatniok, hogy az építkezésekre felvett kölcsönöket a lehető legalacsonyabb kamatláb mellett bocsássák a közönség rendelkezésére. Ha ezt tennék, nem kellene betéteket visszautasitaniok, mert nincs hová elhelyezni azt! Igaz, hogy e kölcsönök mellett nem maradna 4—5°/0 tiszta haszon, de nem is szabad, hogy a takarékpénztárak s népbankok célja kizárólag csak nyerészkedési törekvés legyen. Jól előkészítve a modem építkezés hálás talaját, az eredmény bizonyára nem maradna el városunkban sem, kivált ha ennek előmozdítására az eszközök megválogattatuának. Ily célravezető módnak találnám azt, ha pl. a városi képviselőtestület az építkezési szabályrendeletet oda módosítaná, hogy a belvárosban csak szilárd, tűzálló épületeket s csak emeleteseket szabad újból építeni. Ha megszüntetné azon viszás állapotot, hogy uj épületek után is községi adót szed, holott azok 10, illetve 12 évig állami adó mentesek, — ahol pedig a községi pótadó alapját képező állami adó nincs, ott községi adó ki nem vethető. Ha az uj épületek községi adómentességének kedvezményét kiterjesztené oly házakra is, amelyek záros határidő — pl. 5 év — alatt a modern építkezésnek — részleteiben a képviselőtestület által megállapított szabályoknak megfelelőleg újból átépítetnének, vagy oly nagyobbszabásu átalakításokon menne keresztül, miáltal azok a város külső emelésén kivül a lakásokhoz fűzött közegószsógi és biztonsági követelményeknek is megfelelnének. Ezen határozatok meghozatala által megterem- tetnék az építkezési kedv, melynek áldásos következései a, rendezettebb lakásviszonyok s a város városi jellegének külsőleg való emelkedése lenne, mely Ungvár városát hivatva van a modern városok sorába emelni. Látszólagos s pillanatnyi jövedelemcsökkenésért nem szabad összetett kezekkel néznünk, hogy mig a szomszédos városok minden lehetőt elkövetnek külsőleg való emelkedésük érdekében is, addig Ungvárt az építkezés módja továbbra is az agyag-korban legyen. A nők nevelése. II A ^ nőnevelés* üres szónak azzal akartak csinálói egy kis tartalmat kölcsönözni, hogy külön lelket tételezvén lel a nőben, ezen önálló lény kiképzésére, kiművelésére külön iskolákról gondoskodtak már a tanítás legalsó tokán Eddig csak ment valahogy a dolog, hanem mikor annak megállapítására került a sor, hogy milyen is hát tulajdonképen az a női lélek és milyen szellemi és erkölcsi táplálékot igényel, a bölcsek bölcsészete felmondta a szolgálatot; a leányok nevelése lényegileg egy és ugyanaz maradt a íiuékéval, értelmiségük köszörűké vei ugyanazon ismeretek, könyvek maradlak, erkölcsi lényük kidomboritására sem találtak ki a > nőnevelők* egy árva betűt sem. Az elemi iskolától kezdve felfelé külön leány- és Lapunk mai számához fél Ív melléklet van csatolva.
