Ung, 1892. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1892-08-21 / 34. szám
mondja Kolonits Paula grófnő : „Krtelmiségül igen korán főiébred, és gyakran már 2—3 éves leányoknál bámulatra méltó bizonyos fokot elér, de azután pangásban marad.“ Elvileg nem vitatható el, hogy a nőknek meg van az a joguk oly hivatáskört választani, a mely magasabb előkészületeket kíván. De a mondottakból könnyen látható, hogy ama nőknek száma, a kik hosszadalmas középtanodai előképzésnek vethetnék magukat alá, igen csekély maradna, úgy, hogy a női akadémiáknak, sőt a női egyetemeknek felállítása az államnak csupán felesleges kiadásokat okozna. | Mert hogy a nők férfi iskolába bocsáttassanak, er- j kölcsi szempontból nem ajánlatos. A fentebbiekből következik, hogy nők leginkább a következő kereset és hivatáságakra alkalmasak: munkásnői állomásokra, a háznál, a mezőn, a gyárakban, női iparhoz, árusnőknek, betegápolóknak, háztartónőknek. Az inteliectuális előképzettséget megkívánó hivatásnemek közül a következőkhez : a postához, távirda hivatalhoz, mint pénztárnok, bonnok, gouvernautok, óvónők, tanítónők. Újabb időkben sokan hangoztatják a nők alkalmaztatását orvosi segítségnél. Ez azáltal látszik jogosultnak, hogy igen sok nő hamis szeméremből eltitkolja a férfi orvos előtt baját, és igy tönkre mennek. Természetesen ily segédorvosnők számára külön intézetet kellene felállítani. Tehetséges nők számára legszebb cél a művésznői pálya Nem mulaszthatom el, hogy véleményemet ne nyilvánítsam a vagyonosabb, de férj télén nők tevékenysége felől. A henyélés minden bűnnek kezdete ! Egy nő a ki csak piperére, szórakozásra és mulatságra gondol, igen könnyen tévutakra juthat. Minden embernek kell, hogy életcélja legyen, e nélkül másoknak és önmagának is csakhamar terhére lesz. Mely cél, mely hivatás volna szebb, alkalmasabb és illőbb egy érzelemteljes, az egész emberi nemet szerettei körülölelő nőre nézve mint a jótékonyság. Mily tágas tér! Van-e valami a mi megnvugtatóbb és kielégítőbben hathatna, mint a nyomort enyhíteni és a könnyeket felszántani? Alig hiszem! Ami a nőkérdés politikai oldalát illeti, arról körvetkezőket akarom felemlíteni. A politikai jogoknak gyakorlása nagymérvű megfontoltságot igényel, józan észt és nyugodt vérmérsékletet, és pedig oly nagy mértékben, hogy nem ritkán magas miveltségü férfiak is elvesztik a mellett erkölcsi egyensúlyukat, és oly tettekre ragadtatják el magukat, a melyek miatt nyugodt óráikban pirulnak. A politizálás össze tépi a családi és baráti kötelékeket, elidegeníti a fiút az atyától, a testvért a testvértől. Ha a politika magoknál a férfiaknál oly szétbontólag hat, mi lenne belőle az asszonyok kezében, a kiknek egész lényét az érzelmek, pillanatnyi benyomások uralják. Szétzilálná nemcsak a társadalom, hanem a családi életet is, mi több tönkretenné. S ha más érv nem szólana ellene, ez az egyedüli ok is elegendő, hogy ily veszedelmes kísérletbe: a nőknek a politikai jogokat megadni, egyik állam se fogjon, mert minden egészséges állami életnek talpköve volt, van és lesz egészséges családi élet. Ha összeroncsoltatik ezen alap, igy az egész alkotmány összedől. A nő kereset és hivatás kérdése összefügg ki- képeztetésének kérdésével. A nőnevelés célja: a viselőjének; de vájjon a sok közül lép-e egyik is ezáltal a boldogság szentélyébe? — — — Lelkednek két szárnyat adok, melyekkel níndég hozzám szállhatsz — az egyszerűséget és tisztaságot. Őrizd meg mindkettőt jól. Ha akadsz rokonlélekre, aki megérdemli barátságodat: légy barátja, igaz és őszinte — ez is erény. Soha ne mondj valakiről roszat, mig nem tudod, való-e az ? és ha meggyőződtél is róla, kérdezd meg önmagadtól: -»vájjon miért mondjam el ?» Ha igy cselekszel, senki sem lesz ellenséged. — De ha mégis akadna rósz lélek, aki mindeme jó tulajdonságaid dacára is bántani merészelne, ne csüggedj, tedd túl magad a lelketlen rágalmazón, — légy bátor, önérzetes, viselkedjél mindenkoron úgy, hogy magad előtt ne kelljen szégyenkeznek, s ha lelkiismereted tiszta, — piszkos rágalom, gonosz csipkedések nem fertőztetik he szűzi homlokod. Ha jó vagy — és mégis bántalmaztatok tudd meg : igaz tiszta lélek nem teszi azt, s térj hozzám vigaszra, aki a Mindenható vagyok ! Maradj jó és boldog leszel örökké ! Alázatosan hajtá meg fejét a kicsike virág, har- matcsepp-örömkönny csillogott kelyhében, bájos volt egyszerűségében s az is maradt örökké ! És van-e még ma is valaki, aki nem örülne jöttének, ne üdvözölné szívesen a tavasz első küldöttét, midőn egyszerű lila ruhácskájában megérkezik a szerénység jelképe, — a kicsike Ibolya . . . Gaa r Mariska. leánynak oly miveltséget adni, a mely a nő ipar, gazdászati és családi állása kettős céljának megfelel. S itt a főtényező mindig az anya legyen. Csak egy szerető anya egyedül képes arra, hogy úgyszólván az anyatejjel gyermeke testi és szellemi előnyeinek alapját lerakja. Rajta áll gyermekeibe, különösen leányaiba valláserkölcsi érzületet csepegtetni, a mely őket az élet minden viszontagságai között megóvja, őket házimunkákra és gazdasszonykodásra szoktatni és azokban oktatni. Ha ezekhez még öntudatos iskolai nevelés és oktatás járul, akkor egészséges, házias, értelmes és még sem tulcsigázott, szerény és mégis méltóságteljes nőink lesznek, a kik az élet hordozói, a kellem oszlopai, ékkövek a boldogság koronájában lesznek, és a kik bizonyára nem áhítoznak oly jogok után, amelyek őket természetüknél fogva meg nem illetik ! * * * Bár a figyelmes olvasó észrevette, hogy előző közleményem csonka, befejezetlen volt, de valószínű, hogy elfoglal falasom miatt örökre az is marad, ha e lapok legutóbbi számában két nő iró első közleményemet nem méltatja arra, hogy vele foglalkozzék -- s mert a csonkát kiegészíttették velem, ennyiben köszönetét, mondok nekik.*) Dr. Fe késházy. A körösi püspök búcsunapja. Lapunk ma egy beli számában vettünk búcsút a székhelyére távozó körösi püspöktől. Augusztus 14-ike az ő búcsuzásúnak napja;.'volt Ungváron ; nem mindennapi ünnepe a városnak, a város ő hozzá ragaszkodó polgárságának. A búcsuzás kiemelkedőbb lényeiből a következőkben adunk számot olvasóinknak: Ungvár város képviselő-testülele Fíneicky Mihály polgármester vezetése alatt számos tagú küldöttséggel tisztelgett d e. I I órakor a püspöknél, mely alkalommal a polgármester, a képviselet határozata értelmében Ungvár város nevében szerkesztett búcsú-emlékiratot sok bensőséggel elmondott hatásos beszéddel adta át. »Mint a bátor és merész hajóst, — mondá többek között a szónok — mielőtt a sik tengerre szállna, hogy ismeretlen világrész felé vitorlázzon, még egyszer körül- áliják övéi és barátai, hogy egy bátorító kézszoritással búcsút vegyenek tőle, úgy állunk itt mi is méltóságod körül, s ámbár fájó érmést kelt bennünk a válás gondolata, de kézszoritásunk bátorítsa méltóságodat azon magasztos apostoli hivatás teljesítésére, melyre ő cs. és k. apostoli felsége, koronás királyunk legkegyelmesebben meghívta, hogy tapasztalt erélyes működése áldást hozzon egyházára, áldást hozzon szeretett hazánkra. A várakozás e reményében veszteségünk nagyságát csekélyebben fogjuk mérlegelni és a mai nappal távozása miatt szivünkbe záródó fájdalmas érzésünk enyhülni fog, ha méltóságod tőlünk, városunktól további jóakaratát, főpásztori áldását a messze távolban sem vonja meg.» A püspök válaszából : »Az emberi természetben fekszik ama tulajdon, hogy azokhoz, kik között nevelkedtünk, a földhöz, mely táplált előbb, azt jobban szeretjük annál, melyet nem ismerünk s amely talán több jóval kecsegtet! Én Már- marosban születtem, oda csatollak engem a gyermekkor boldogpálmai, melyeket én kegyelettel őrzök, de a tuda- tosabbelet, az iskolázás kicsi korom óta e vármegyéhez és szakadatlanul e városhoz van csatolva. — Ott gyermekké születtem, itt ifjúvá fejlődtem és emberré, férfiúvá nőttem. Ungvár volt az én nevelő dajkám ; Ungvár iránt hálám és ragaszkodó szeretetem soha. de soha el nem évülhet. És a mai jelenet egy okkal több arra, hogy napi imáimban emlékezzem meg Ungvár városáról, mely egy ily becses »Habeas corpussal», egy ily értékes útlevéllel látott el engem, amely, ha az élet utain is valaki engem megállítani merne és igazolást kerne tőlem, megnyitja előttem a férfiú törekvések tiszta utait !» Ugyanekkor tisztelgett a püspöknél a városi polgárságnak 12 tagú küldöttsége Erdős László iparos ve| zetése mellett Tisztelgett és búcsút vett még a püspöktől az ung- megyei vöröskereszt és nóegylet küldöttsége, mely- i nek élén Nehrebeczky Györgyné elnök szépen előadott ! beszéddel búcsúzott el a püspöktől. A női küldöttség tagjai voltak : Kende Délemé gróf Sztáray Sarolta, Ber- helyi Ödönné, Tabódy .lenőné, Lasztókay tíéláné, Szom- ; ráky Istvánná. Tisztelgett s búcsút vett még a püspöktől a cze- holnyai gk. énekkar Repay András karnagy vezetése ’ alatt. Délutáni 1 órakor Neviczky Szilárd radvánci lelkész, a püspök sógora, búcsú ebédet adott, melyben mintegy 30-an vettek részt; a jelenlevők között ott volt i Kende Péter csász. és kir. kamarás, Ungvármegye alispánja, Popovics kir. táblai biró. Koskovics Ignác, Gébé Victor, .lakovicsi János és Fehér Emmáiméi kanonokok; jFincicky Mihály polgármester, Lasztókay Réla tiszti fő- i ügyész. Eőry Elek városi főjegyző, Szilárd Károly kincstári löerdész, dr. Ivántsy László ügyvéd, Miklósy Ist- i ván püspöki titkár, Roskovics Emmánuel főgymnasiumi *) Az első közlemény lapunk folyó évi 29. számában van. Szerk. hitoktató tanár, Pálffy Béla megyei árvaszéki ülnök, Popovics Emil papnöveldéi aligazgató, Matyackö Nándor és mások. Az első búcsu-felköszöntőt Nevicky Szilárd a püspök sógora mondotta. Meleg és mély érzéstől áthatolt beszéde a jelenlevőkre mély hatást gyakorolt. Sikerült pohárkőszöntőket mondtak még : Kende Péter alispán, Fehér Emmánuel kanonok és mások. A társaság csak d. u. 6 órakor oszlott szét. * Ugyanezen nap csle ment végbe a püspök tiszteletére a város képviselete által rendezett fáklyás-zene. Este 7V* órakor gyűlt össze a »fekete sas» előtti téren a tűzoltó-egylet zászló alatt, a dalárda 25 tagja szintén zászló alatt és a tömérdek nép, s innen indult a katonazene lelkesítő hangjai mellett a 100 darab viharlámpát vivő polgárság sorfalai között a megyeháza elé, hol megállapodva, először dalárda énekelte el hatással a : »Jertek, az ünnep szent szava hú kezdetű dali, mely után E ő r y Elek, Ungvár város főjegyzője üdvözölte a püspököt A szépen és hatásosan elmondott beszéd után kitört tetszészaj iecsendesedésével a püspök nagyhatású búcsúbeszédet intézett a több ezer (őre menő közönséghez, melyből e részletet közöljük: »Nagyot szeretnék kiáltani, hogy szavam leharsogna a rónán végig, hogy hallaná meg mindenki, hogy tudná meg azt mindenki, hogy itt Ungváron, a Kárpátok tövében, a honfiúi érzésnek, a testvéri szeretetnek és az összetartozandóságnak érzete beszél ininde- nikünkből, a haza minden tisztességes polgárából. Hogy tudná, hogy hallaná azt mindenki, hogy nemcsak azt a szereidet és testvéri együttérzést, amelyet tőletek tanultam, viszem oda le uj otthonomba, - hogy én azt a lángérzést, azt a lelkesedést, melynél lógva szolgálnunk kell Istent az ö törvényei szerint, szolgálni a hazát a testvéri szeretetbeo, és szolgálni az apostoli királyt az ősi bitben tőletek tanultam én, hogy a mi alkotmányunk nem egy-két napnak a szüleménye, de azt egy ezred-év napjainak a heve érlelő meg ; és én ezt a tudatot, a melyet belőlem, az én szivemből sóba senki ki nem olthat, ezt viszem magammal legkedvesebb emlékül.» A szónoki hévvel és a szív meleg érzésével elmondott beszédet a közönség többször és lelkesen megéljenezte, melynek végével a dalárda a »Szózatot» énekelte el, s a nagy közönség a katonai zene Hangjainál szétoszlott. * Az ungvári dalárda az impozáns fáklyászene után díszben jelvényekkel ellátva, zászló alatt vonult be a püspök magánlakásába, hogy mint testület búcsút vegyen szeretett volt karnagyától. Az estebéd előtt és után nagy precizitással énekelte a válogatott münégyeseket és népdalokat, melyeket a püspök látható örömmel és lelkesedéssel hallgatott s megtapsolt, Medreck y István karnagyot megölelte s kérte, hogy tanitsa s vezesse e dalárdát továbbra is, mert az egylet életképes most is, s ha összetart, régi magaslatára ismét tölemelkedhelik, s Ungvár város dicsőségét a jövőben is képes lesz előmozditáni. A vacsora alatt K u sn y i r y Gyula, lőszolgabiró, a dalárda alelnöke mondott hatásos búcsú-beszédet. A püspök a dalárda további fennállásáért emelt poharat. Annyira a szívhez szólott s oly meggyőzően, hogy a működő tagok egy szivvel-lélekkel kiálták, hogy a dalárdát fenntartják s ismét virágzásra emelik. *j Másnap, e hó 15-én délután 4 órakor a püspök harangzúgások között kihajtatott a vasúthoz, hová a város polgármestere, több tisztviselő és polgár, számos jóbarát és tisztelő kisérte. Többen Csapig kisérték a népszerű tőzapot s ott vettek tőle végképen búcsút. Tudósító. Popovics Miklós előléptetése alkalmából. Lapunk legközelebbi számában említettük, hogy az ungvári ügyvédi-kar testületileg fogja üdvözölni Popovics Miklós, ungvári kir. járásbirót, kir. táblai bíróvá történt kinevezése alkalmából. Ez az üdvözlés folyó hó 15-én történt meg. Az üdvözlő küldöttségben számosán vettek részt, jeléül annak a tiszteletnek és ragaszkodásnak, melylyel a kitüntetett biró iránt viseltetnek. Az üdvözlő szónok ’dr. Ivántsy László volt, kinek rövid, magvas beszéde úgy a kitüntetett férfiúra, mint a küldöttség tagjaira nagy hatással volt. A beszéd igy végződött: »Örömünk ezen állásnak Nagyságod általi elnyerése fölött annál nagyobb, minthogy a járásbirói illetőségnek kilátásba helyezett kibővítése — a szószoros értelmében vett szóbeli eljárás alkalmazása — most már minden valószínűség szerint Nagyságodat fogja érni az ungvári kir járásbíróság vezetésében, és ennek élén Nagyságoddal, mint ismerősünkkel és gyakorlati jogászszal az uj aera nehézségein könnyebben fogunk átesni. Biztosíthatjuk, hogy részünkről mindent el fogunk követni arra, hogy magasztos bírói feladatát teljes lelkesedéssel és odaadással megoldhassa; hanem viszont tisztelettel kikérjük mi is becses figyelmét ügyvédi karunkra, mely a legszívesebben óhajtja, hogy Nagyságod a mindnyájunk sorsát intéző Egek Ura kegyelméből mindnyájunk ürömére lés mindig kitüntetve éljen!» A megtisztelt biró úr válaszából a következő részleteket ad juk : »Ide s tova 25 éve annak, hogy az igazságügyet szolgálom, szolgálatomat e téren én is mint gyakorló ügyvéd kezdtem meg s csakis több éven át folytatott önálló ügyvédi gyakorlat után léptem állami szolgálatba ; és igy részint ügyvédi praxisomból, részint ítélő bírói *) Síeretnők látni! Szerk.
