Ung, 1892. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1892-01-10 / 2. szám
közig, bizottsága e kötelességet teljesítette akkor, amidőn ügybuzgó tanfelügyelőnk javaslatára múlt évi julins havi üléséből városunkban egy állami óvóképezde felállítását kérte. A kisdedóvási törvény közelebbi életbeléptetése után oly nagyszámú kisdednevelőnőre lesz az országban szükség, hogy a két budapesti nevelő-intézet a „kereslet“-nek távolról sem tehet eleget. A szükség követelménye, hogy az ország különböző vidékein uj óvóképző-intézetek szerveztessenek. Nagyon valószínű, hogy az ország északkeleti része is kap egy óvóképezdét. Igen kívánatos, hogy e közintézet az erdős Kárpátok vidékének természetes középpontján, Ung- váron helyeztessék el. A város központi fekvése mellett több ok szól a kívánság jogosultsága és észszerű volta mellett, melyek közül csak a következő legfőbbeket emeljük ki: Városunk fekvése egészséges, benne a megélhetési viszonyok kedvezők. A mostani drágaságot nem lehet állításunk ellen felhozni; mert a tökéletesedett közledés századának végén még az ilyen félreeső hely, mint Ungvár, sem vonhatja ki magát az általános, a nagy áramlatok hatása alól. A múlt évben az egész országban átlag körülbelül egy harmaddal emelkedett az élelmi cikkek ára, amit Ung- várnak is meg kellett érezni. A város lakosságának erkölcsi élete nem mutat rendellenes tüneteket. Jó erkölcsű, jámbor filisz- ter nép vagyunk, kik emberi kíváncsiságból érdeklődést tanúsítunk a „cause célébre “-ék iránt, de jómagunk hősei nem vagyunk. Nálunk a rósz példa közvetlen hatásától nem kell félteni a serdülő nemzedéket. Ungvár város a hazai g. kath magyar és ru- thén anyanyelvű nép szellemi életének középpontja, egyházi íőhatóságának székhelye. Itt vannak kulturális intézetei, melyekből s melyekben gyermekeit nevelteti. A g. kath. papnak, kántornak, tanítónak, magának a ruthén népnek Ungvár a „Rómá“-ja, * hol nemcsak fiait, de leányait is a legszívesebben Iskoláztatja. Ha súlyt helyezünk arra, hogy a köznevelői magából a népből neveltessenek, olyan emberek legyenek, kik magának a népnek lelki, erkölcsi világát ismerik : akkor az erdős Kárpátok vidékén Ungvárnál alkalmasabb helyet nem találunk egy állami kisdednevelő-intézet elhelyezésére. Magunk is azt tartjuk, hogy a kisdednevelőnek nemzetközi nyelven, a szeretet nyelvén kell szólania növendékeihez ; de tapasztalatból állíthatjuk, hogy a szeretetnek is időre van szüksége, mig magát a fejletlen értelmű gyermekkel megértetheti; a gyermek anyauyelve ismeretének az a nagy haszna, hogy a nevelő nyomban megértetheti magát tanítványával, az első szavakkal a leikéhez férhet. E ténynek, s a belőle levonandó consequentianak mi a magyar nyelv sikeres tanítása szempontjából is nagy fontosságot tulajdonítunk. A magyar nemzeti művelődésnek nemzetiségi vidékeken az illető nép, nyelvét is beszélő s hazaszeretet dolgában is teljesen megbízható tanítók, nevelők, tehetnek legnagyobb szolgálatokat. Hát a városnak volna e egy kisdedóvó- képző-intézetnek Ungvári leendő elhelyezéséből valami haszna ? Azt tartjuk, hogy volna. A képezdei tanári testület növelné a város intelligenciáját, az a 20—25 ezer frtnyi összeg, mibe az intézet és növendékeinek évi fenntartása kerülne, a forgalmat növelné, a polgárság egy része anyagi előhal adására gyakorolna jótékony hatást. Summa summarum : Ungvár város saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha egy, a városban elhelyezendő kisdedóvó-képző-intézet érdekében a kínálkozó erkölcsi és anyagi előnyökkel arányban álló anyagi áldozat hozatalára is rá szánja magát ! A nagy-kaposi választókerület függetlenségi pártja f. hó 6-án délután tartotta meg szervezkedő nagy gyűlését, mely alkalommal a képviselő-jelölés is megejtetett. Saját külön tudósítónk közlése szerint a gyűlés látogatott volt, a hangulat lelkes s a kijelölés egyhangú. A függetlenségi érzelmű földmivelő nép között nagy népszerűségnek örvendő jelölt, Berzeviczy István emelkedett hangulatot keltő programmbeszédet tartott, melyben kijelenti, hogy a függetlenségi párt elveiből merített erkölcsi érzetéből kifolyólag a választás költségeire egy fillért sem ad. A gyűlés folyamán elfogadtatott Berzeviczy István azon indítványa, hogy a függetlenségi párti országgyűlési képviselőknek a közigazgátási javaslattal szemben tanúsított magatartásukért köszönet szavaztassák és a kerület függetlenségi pártjának az anyapárthoz ragaszkodását, az Ugronistákkal szemben, kijelentessék. Ezután megalakittatott községenként a végrehajtó bizottság, melynek 60 tagja van. Este 7 órakor oszlott szét a gyűlés a jelöltnek zajos éltetése között. A gazd. egyesület köréből. Jegyzőkönyv. Felvétetett az ungmegyei gazd. egyesület választmányának 1891. évi december 17-én Thuránszky Tivadar al- elnök elnöklete alatt tartott ülésében. Jelen voltak : Markos György, Kende Zsigmond és Weinberger Albert vál. tagok és Seidler Lipót pénztárnok. Alelnök megnyitván a gyűlést, felolvastatott és hitelesíttetett a múlt választmányi gyűlés jegyzőkönyve. Az elnök előadja, miszerint a város felhívta az egyletet a faiskola céljaira vásárolt földnek már most szőlőiskola céljaira való fordítására olytormán, hogy a beültetendő amerikai alanyokat a város ingyen bocsá- taná az egylet rendelkezésére. Ezen ügy az alispán által összehívott philloxera-védekezési bizottság előtt is tárgyaltatván, az is a mielőbbi felállítás felett határorozott. Az előbbi választmányi ülés, az e célra vásárolt földnek bérlet által való kezelését határozta el, s ezen határozat folytán a földek rigolozása nem is lett foganatba véve, s most már az idő előrehaladottsága miatt sok nehézséggel jár, kéri a választmányt ez ügyben határozni. A választmány a szőlőiskola ügyének végleges megoldását egy e célra összehívandó vál. ülés elé kívánja vinni. Alelnök előadja, hogy Bornemissza Zoltán egy javaslatot adott be, a felvidéken az ipái’ meghonosítása érdekében. A választmány által megbizatván, Rónay Antal főerdőtanácsossal tette magát érintkezésbe, ki is oda nyilatkozott, miszerint már régen tervbe van a felvidéken faeczet-gyárat, sütőlapát és vasúti talpfa-készitést úgy faszénégetést berendezni, s erre nézve már csak a ministeri jóváhagyás hiányzik. Legnagyobb akadálya lesz azonban ezen gyárak felállításának a munkás kéz hiánya, amennyiben a szükséges erdei munkák végzésére is Beregmegyéből volt kénytelen a kincstár munkásokat hozatni. A választmány az alelnök” előterjesztését tudomásul veszi. Alelnök kéri a választmányt egy patkoló tanfolyam fellitásáért való kérvény isméti beadását. A választmány a kérvény beadásával az elnökséget bízza meg. Az alelnök előadja, miszerint itt van az ideje, hogy a régi faiskolában levő gyümölcsoltványok már a jövő tavaszon végleg kiszedessenek. Jónak látná, ha a választmány a felvidék részére ingyenesen osztasson ki bizonyos mennyiségű gyümölcsfát. A választmány elfogadja ezen indítványt s a felvidék részére 800 drb. gyümölcsfát bocsát az elnökség rendelkezésére ingyenes kiosztás végett. Weinberger Albert felhívja a választmányi, hogy a csikólegelők felállítása érdekében tegyen lépéseket ismételten az alispánnál. A választmány megbízza az elnökséget ily célú átirat beadására. Az alelnök előadja, miszerint a tagdijak oly csekély mértékben folynak be, hogy ő kénytelen lesz a tagdijakat postamegbizás utján behajtani. Kéri a választmányt, hogy őt erre hatalmazza fel. A választmány a megbízást megadja s utasítja az elnökséget a tagdijak lehető gyors behajtására. Titkár felolvassa az egyesület 1892. évi költség- előirányzatát. A választmány a költségelőirányzatot 2441 frt bevétel és 1755 frt kiadás feltüntetésével elfogadja. Olvastatott a földmivelési minisztérium leirata, —- melyben az okszerű baromfitenyésztés fejlesztésére hívja fel az egyesületeket. A választmány tyuk, liba és kacsából egy-egy törzs beszerzését határozta el Oly formán, hogy az megbízható egyénnek adatván át, az köteleztéssék a nyerendő ivadékokat az egyesület közvetítésével mérsékelt áron elárusítani. Jegyzetté : Galocsy Dezső, titkár. Szeretlek. írta: KOVÁSSY ELEMÉR. Galay Jenő bement a parkba, ösztönszerüen, szokásból, a nélkül, hogy ez határozott célja lett volna, midőn szokatlan korán, a reggeli órákban sétára indult. Botját hátán keresztbe fektetve, kél karja alá fogta, úgy járkált alá s fel a kanyargós utakon. Elfáradt, leült egyik sűrű fenyő csoportban a fehérre festett iapadra. Botját kivette karjai alól, sziveket rajzolt vele a homokba s a kész rajzot elsimította cipője talpával. Párszor ismételte ugyanezt, mikor barátnője, a kastély úrnőjének sógornője, kipirult arccal, váratlanul a fenyőcsoportba lépett. Kölcsönösen meg voltak lepetve. Nem is vettem észre Jenő, hogy ön itt van, el-’ takarták előlem a sűrű kis fenyők, S ha előbb vesz észre ? «Nem lett volna hozzám szerencséje.« S igy? «Nos igy — maradok,« szólt s egyszersmind üdvözletül oda nyújtotta a különc nő finom, fehér, keskeny kezét a szintén különc, daliás szép ifjúnak. A lány arcán valami dac látszott, hangja keserűség s felindulástól remegett. Jenő mindezt észrevette. Blanka ! kegyed nincs rendes kedélyhangulatában. «Eltalálta.« Megint a . . . (nem fejezhette be szavait Blanka közbe vágott). «Sógornőmmel játsztunk el egy jelenetet, melynek vége szomorú lehet. Én és őmeg nem fogjuk érteni egymást soha. Én a század végének gyermeke vagyok, szabad szellemmel, e mellett büszke szivem van, mely nem rajong senkiért s még is érzékeny a legkisebb sértésre, ő épen ellentétem. Én szegény árván maradt, leány vagyok, kinek szemére van vetve minden falat kenyér, mit e cifra házban elfogyaszt. — A túlfeszített húr elpattan, véget kell vetni végre e tarthatatlan helyzetnek: én az ő házában, az ő kenyerén s szeszélyének hódolva tovább élni nem akarok ! A lány megrázta szép fejét, pár hajtüje kiesett s hamvasszőke dús haja sugárözönként hullott le fehér nyakára, gömbölyű vállaira s onnan csaknem egész sarkáig. Szemeit könyek homályositották el, torkát össze- szoritotta valami: érezte, ha szólni fog e pillanatban, zokogásban tör ki. Hallgatott tehát, nehogy gyengének lássa egyetlen barátja, kit legtöbbre becsült összes férfi ismerősei között s aki egyedül tudta, hogy e leány még nem szeretett senkit s egy gyűlölt emberhez akarja hozzáerőszakolni sógornője, ki, mert akaratát nem teljesíti, minden percét megkeseríti. Amint ott állt a festői szép nő, az ifjú csak nézte, nézte, aztán hozzá lépett, megfogta kezét (nem vonta vissza) s megszólalt érces, erős, rokonszenves hangján : És mily módot talált a menekülésre ? A lány sötét fekete szemei felvillantak, elszántság látszott bennök, mikor tompán, határozottan feleié: »A halált.« Ez hideg, szomorú s ki tudja, nem rosszabb-e az életnél. Én ajánlok önnek valamit. «S mi az ?< Önálló ember vagyok, ura tetteimnek, felajánlom kegyednek kezemet a nélkül, hogy annak elfogadása által egyébre lenne kötelezve, mint hogy nevemet viselje, jogot adjon nekem bálba, színházba elkísérnem ; egyébként élhet tetszése szerint. Nos, ez az egyedüli mód a menekülésre. Elfogadja ? «Gondolkozni fogok felőle.« Még valamit, ha szive valaha szeretni fog valakit, úgy egyetlen szavára visszanyeri szabadságát. Elváltak, az ifjú távozott és — két hét múlva a különös pár megtartotta esküvőjét. II. Az orvosok egymásnak adják az ajtó kilincsét. Galay Jenőné beteg, nagyon beteg. Consiliumot tartanak felette s kijelentik fontos arccal, hogy itt nem segíthet egyéb, mint csoda, vagy oly gondos ápolás, melyet csak anya adhat gyermekének. Csend van. A lámpa lélhomálylyal ég a beteg szobájában, hol egy halvány ember már 5-öd napja vir- raszt Blanka ágya mellett, honnan csak akkor távozik, ha a nő egy pár percre magához tér. De amint elveszti eszméletét, a halvány ember felváltja a fogadott ápolónőt s virraszt tovább, mint egy anya gyermeke felett. Most, amint hátra dől székén, a kimerültség erőt vesz rajta, elszunnyad. Blanka magához tér, szétnéz, megpillantja, megösmeri ápolóját a nemest, jót, a névleges férjet. Látja arcán a kimerültséget. Nem mer szólani neki, csendesen letörli könyeit, melyeket a meghatottság kerget szemébe. Amint végig huzza kezét selyem takaróján, az suhog, férje felébred, ő lehunyja szemeit. Szabályos lélegzeteket vesz. Jenő feléje hajol, hallgatja lélegzetvételét, valami megsúgja neki, hogy már nincs veszély. Oly szép a nő, mint egy túlvilágról visszatért angyal. Jenő mindig közelebb hajlik arcához, már ajka csaknem érinti ajkait, ekkor eszébe jut a feltétel, mit házasságához kötött, az embert legyőzi a gentleman: távozik halkan, nesztelenül, helyét a fizetett ápolónő foglalja el, kitől aztán mindent megtud az a halavány, javulásnak indult szép asszony. Szive, az az érzéketlen szív megdobban, hisz az az idegen ember úgy ápolta őt, mint szerető anya a gyermekét. III. A felgyógyult szép asszony hallja, hogy kocsi robog az udvarba s férje lakosztálya előtt áll meg. Az ablakhoz siet s megösmeri a kocsin ülőben háziorvosukat s lábainál lát, tisztán lát egy hosszú csomagot, melynek végéből két élesre köszörült kard hegye látszik. — Megborzadt egész testében. Aztán látta, hogy kijött a férje, felült a kocsira az orvos mellé s eltűnt a szép halvány asszony szemei elől orvos, férj — csak az a két kardhegy maradt ott a szivében. Mi fog történni? Gondol valamit amint öltözni kezd és sok habozás után olyanra szánja el magát, amit eddig meg nem tett, átmegy férje lakosztályába. Űzi, hajtja valamire szive, az a két kardhegytől sebzett szív. Félve lépi át a küszöböt, megáll az antik íróasztal előtt, mely felet! amint megpillantja saját maga olajfest- ményű arcképét, a két kardhegy még mélyebben fúródik szivébe. «Mikor tették azt a képet oda?« Az asztalon megpillantja férje arcképét is. Nézi, nézi, hosszan nézi, mily szép, mily deli, homloka magas, arca szabályos, nemes szemei mély tüzüek. Mentül tovább nézi, annál szebbnek látja . . . Az íróasztalon levelek hevernek, egynek cime fel-
