Ung, 1892. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1892-03-06 / 10. szám

gen rájuk nézve ; mert nem tudnák annak helyisé­geiben magukat otthon érezni, és e miatt szabad mozgásuk önkéntelenül is korlátoztatnék s mert végre a társasköri élet költségeit a polgárság több­sége meg nem bírná. Nincs tehát más mód, mint vagy külön alakulni vagy teljesen nélkülözni azt a társadalmi szervezetet, amely célszerű vezetés mel­lett szellemi működésük tűzhelye, polgári önérzetük istápolója és kellemes, kevésbé költséges szórako­zásuk tényezője lehet. Igaz ugyan, hogy az egyes polgár elszórtan, újságokban, kávéházakban, vendéglőkben nagy rész­ben megtalálhatja azt, ami a polgári kaszinóban együtt van; de kétszer annyijába kerül félannyi erkölcsi haszon nélkül. Helyi társadalmunk legnagyobb fejlődő osztálya az úgynevezett polgárság : az iparos-osztály ; az az osztály, mely termelő munkásságával a várost tulajdonképeni várossá teszi. Bizalommal s remény nyel nézünk ezen erőteljes társadalmi osztály jövője 1 elé. Ma még sínyli az átmeneti idő nehéz napjait; j de hisszük, idővel jegecedési tényezője lehet Ungvár város egységes társadalmi életének. Nem a kisebb rész szívja fel a tömeget, ha­nem a tömeg olvasztja majd magába a kisebbséget, ha erre előhaladott s kifejlett műveltsége, vagyoni gyarapodása, a termelő munka által növelt erkölcsi ereje által képessé válik. — Ezt az időt közelebb hozni, a polgárságot szellemi és erkölcsi célok meg­valósítása végett együtt tartani célja a polgári ol­vasó-körnek, melyet életre kelteni p o 1 g á r i kö­telesség. Hogyan ? erről jövő cikkünkben. A társasköri estékről. Hogy valamely intézmény helyes-e annak két sar­kalatos alappal kell bírni: először hogy arra szükség legyen, másodszor, hogy annak létesítése a társadalmi viszonyok közé beillő módon hajtassák végre. Ha a két alapföltétel valamelyikét nélkülözi vala- 1 mely intézmény, úgy az beválni nem fog, — az ilyet erőltetve létre lehet ugyan hozni — de az mint a nem megfelelő talajba ültetett növény előbb utóbb kivesz, haszontalanná válik. Az ungvári társaskör választmánya ma még alig kellőleg mérlegelhető szolgálatot tett ungvári társadalmi életünknek, a midőn a társas esték szükséges­ségét nemcsak hogy felösmerte, hanem annak létreho­zására módot is adott. A legközelebb múlt csütörtöki társas este még csak második volt s már is elmondhatjuk reá az osztatlan bírálatot, hogy bizony kár volt hamarább meg nem kezdeni! Sokkal fiatalabb, mondjuk meg őszintén társadal­munkban, sokkal szokatlanabb a szórakozásnak e leg­újabb módja, hogysem annak fogalmát már ma is tel­jes valóságában kidomborodva szemlélhetnénk; a ki azonban ösmeri a társas élet jó és rósz oldalát az már ma is egész határozottan meg fog abban állapodni, hogy a mi társas estéinkre mig egyrészt szükségünk volt, másrészt azt annak rendezői oly esz­közökkel és módon hozzák létre, melyek a dolog szel­lemének megfelelők. Szóval egy szerencsés eszme sze­rencsésen megvalósítva. Ezen estékben ma még csupán egy csemetével bi- j runk, e csemete azonban gyorsan fog terebélyes fává nőni, melynek gyümölcsét társadalmunk minden müveit tagja hova-tova nagyobb mérvben fogja élvezhetni. A legutóbbi csütörtökön tartott összejövetel mint fent jeleztem, eldöntötte társas estéink sorsát még pedig a lehető legkedvezőbben. S ennek igen egyszerű az oka, mert a hol az igények szerények, ott azoknak kielégí­tése meg van könnyítve. Mi az utóbbi évek folyamán az úgynevezett társas szellemi szórakozásokra mentül kevesebb súlyt fektettünk, e czimen ma még elkényeztetve nem vagyunk s igy természetes, hogy ma még kevéssel is beérjük, pedig, hogy ez a kevés is mily üditőleg hat úgy a testre, mint a lélekre azt láthatja mindenki önmagán, ha egy ily este után magát elfogulatlanul birálja. A legutóbbi este különben a Hódoly gymn. igazgató ur által tartott ko­moly s minden izében a szakértő tudósra valló mére­tekben tartott kitűnő felolvasás oly élvezetes volt, melyet mi nemcsak mint az első úttörő kezdeményezést kell méltányolnunk, de annak tanulságos és mulattató lé­nyege estéink történetében mindig esemény számba fog vétetni. Különben a felolvasó ur is meglehet elégedve, mert az a 200-at meghaladó s társadalmunk színe javá­ból összegyűlt hallgatóság versenyzett a figyelemben, a terem karzatán (kivételes engedély folytán) összegyűlt gymnasiumi tanulókkal. A felolvasás után a nagy társaságokban megszo­kott s még jobbal és egyszerűbbel alig pótolható tom­bola szórakoztatta a vendégeket. A nyeremény tárgyak ezúttal csinos virágcsokrok­ból és pezsgőborbói állottak. A közökben a társaság pár tagja, nevezetesen : a Farkas nővérek, Fincickyné, Wein­berger k. a. és dr. Öszterreicherné urhölgyek voltak szí­vesek kitűnő játékukkal a társaságot mulattatni. Az az elv, hogy a társaság figyelme merev müso - rozattal egész este ne legyen előre kijelölt irányban le­iöt ve, csak dicsérendő, mert a gyakorlat arra utal, hogy ez által az otthonosság kellemes érzete hat át minden­kit. És a sok többi körülmény mellett hisszük ez lesz egyik fő ok arra, hogy estéink nem sokára nélkülözhe­tetlen társadalmi szükséggé fogják magokat kinőni. A múlt estén még meglátszott különben hogy né­melyek a szokatlan helyzetbe teljesen még bele nem ta­lálták magukat, az ilyenek száma azonban remélhetőleg hova-tovább apadni fog, mert egyrészt a megszokás, más­részt a rendezőség figyelme fog azon segíteni. Mint értesültem a legközelebbi estére társaságunk egy érdemes tagja már ígért egy felolvasást, egy kitűnő szavaló hölgy egy drámai szavalatot, egy ur egy tréfás monológot. A rendezők intentióihoz híven tartózkodom részleteket előre jelezni, annyit azonban elmerek árulni, hogy a tombola nyereményeket a legközelebbi estére a vendégek maguk fogják hozni. Ez egy eléggé nem di­csérhető gondolat, mert e czimen az ártatlan elmésség- nek igen tág tér leend nyitva. Nyereményekül minden­féle tárgyakon kívül ugyanis eredeti tréfás jelszavak, czélzatok, versek stb. is elfogadtatnak, melyek sok eset­ben, sok mulatságra adhatnak okot. Alig hogy megkezdtük estéinket már is megindult egy * műkedvelő zenekar <- alakítására a mozgalom. E nemes törekvés annál is nagyobb örömmel üdvözölhető, mert ez és ehhez hasonló dolgok életre hozatala a cél, s csakis ilyen s ehez hasonló szellemben haladva fog­nak válni estéink a jövőben esetleg már fokozot­tabb igények mellett is valóban kedves otthonunkká. Nemo. A gazdasági egyesület közleményei. Gyümölcstermelésünk érdekében. A földmivelésügyi miniszter kieszközölte, hogy a magyar földhitel-intézet által földmivelési célokra tett évi 2500 frtos alapítványt a következő 10 évre gyü­mölcstermelésünk emelésére fordítsák. Az összegnek miként való felhasználása tárgyában a Köztelken értekezlet volt, melyen az orsz m. gazda­sági egyesület kertészeti szakosztályának és az orsz. kertészeti egyesületnek számos tagja vett részt. Az érte­kezleten Dessewffy Aurél gróf elnökölt s Molnár István gyümölcsészeü biztos ismertette az intenciókat, melyek a földmivelési minisztériumot vezérlik a hazai gyümölcs- termelést támogató munkájában. Részben a filoxera által tönkrement lakosság fölsegélése, részben pedig egy- uj, igen jövedelmező gazdasági ág meghonosítása a cél, s országszerte már ki is jelölték a vidékeket, ahol ilyen gyümölcstermelésre alkalmas területek vannak. Megállapították, hogy mely vidéken minő gyümölcs­nemek és fajták termelhetők eredményesen. — A 2500 frtot néptanítók és városi valamint községi kertészek között kellene jutalmul kiosztani. Forster Géza igazgató indítványa lett elfogadva, mely szerint kitűzendő volna egy 300, két 200 és tizennyolc 100 frtos díj, melyekre nyílt pályázat alapján pályázhatnak gyümölcsfaiskolákat kezelő néptanitók és köztulajdonban levő gyümölcsfais­kolákat kezelő kertészek. A pályázatok az orsz. m. gazd. egyesületben ala­kulandó állandó bizottsághoz intézendők, mely azokat vagy személyesen vagy az illető vidéki gazd. egyesületek utján felülvizsgáltatja s ezek véleményei alapján minden év őszén a dijakat kiadja. Három egymásután követ­kező évben ugyanaz a faiskola jutalmat nem kaphat. A fősulyt, természetesen az ojtási módra és fanevelésre, valamint a kiválasztott gyümölcsfajták alkalmas voltára fogják helyezni, mert az a cél, hogy az ország egyes alkalmas vidékein megfelelő és lehetőleg egyenlő fajú gyümölcsöket termeljenek a gazdák. Ily értelemben a gazd. egyesület felterjesztést intéz a földmivelésügyi miniszterhez, akinek jóváhagyása után a pályázatot kihirdetik s az első 2500 frtot már az 1892. évben kiadják. A hirdetés annak idején e lapokban közzé fog té­tetni, hogy mindazok, kik magukat e téren hivatottak­nak érezik, a nemes versenyben részt vehessenek s pá­lyázatukat kellő időben benyújthassák. Bornemissza Zoltán. Ingyen eperfa-mag. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség Szeg- zárdon, Tolnavármegye, ingyen és bérmentve küld eper- íamagot mindazoknak, kik ez iránt hozzá fordulnak. XVIII. Hivatalos kimutatás a bezői tüzkárosultak fö'segélésére Ungvármegye alispán­jához február hó 27-től március hó 4-ig beérkezett ado­mányokról. Ruhanemű Termény frt kr. Nagy-Küküllő vm. alispánja — -*=• 62 48 Hont vm. alisp. újabban . — — 12 57 Február hó 27-től március 1 4-ig beérkezett . . . { — - 75 05 [SíbváSa85-75 hl 12114 08 Ehez hozzáadva az I. —XVII./1 köt.kend. lOOmm.sz. kimutatásom összegét ' 1 Py jgásnak megfelelő teljes I gazd. félsz. A hozzám eddig beérkezettig Jbv^87-75 hl. 12189 13 összes segély tesz . . !| k. kender 100 mm. sz. I 1 pár ökör­höz teljes I gazd félsz. Ungvárt, 1892. március 4. KENDE PETED, alispán. Különfélék. * A vereskereszt-egyesület ungvármegyei fiókja a f hó 1-én, farsang utolsó napján rendezett társas­vacsora, mint ezelőtt, úgy ezúttal is régi jó hírének megfelelőleg vált be. Már a délutáni órákban a Korona­szálló termének középső ablakán díszes transparent, ő felsége a legfőbb védasszonynak allegorikus képek felett kiemelkedő arcképével s az egylet symbolumával hir­dette, hogy oda bent az este a jótékonyság apostolnői, a vidám és kedélyes külszin alatt áldásos működést fog­nak kifejteni. Mondhatjuk, hogy mindkét tekintetben ki­tettek magukért városunk hölgyei, mert mig egyrészt szeretetreméltóságukkal, melyet a kiszolgálásnál tanúsí­tottak, az estélyt a legkedélyesebbek egyikévé varázsol­ták, másrészt — mint halljuk — az anyagi siker, me­lyet mindegyikük elért, azt mutatja, hogy a jótékony cél érdekeit is hathatósan előmozdították. A terem sok Ízléssel volt díszítve, különösen pedig a felséges pár zöld fenyővel koszoruzott arcképei tették azt impozánssá s adtak a mulatságnak ünnepiesebb jelleget. A társas­vacsora erkölcsi s anyagi sikerének érdeméből, a ki­szolgálásnál közreműködőkön és azokon kívül, akik a jótékony célhoz nagymennyiségű válogatott Ízléses ételek és sütemények adományozásával járultak hozzá, — fe­lette nagy rész esik a vereskereszt-egyesület elnöknője, Nehrebeczky Györgynére, ki nemcsak a társasvacsora létrehozatala, szervezése és rendezése körül fejtett ki önfeláldozó fáradozással nemes buzgalmat, — hanem mindenre kiterjedő gondoskodása, figyelme s lekötelező előzékenysége által a reggelig kitartó jó hangulatot nagy­ban előmozdította. Jelen voltak: Asszonyok: Bene Sándorné, Brody Zsigmondné, Cordier Józsefné, Cserszky Lajosné, Csonka Béláné, Hackel Bertalanná, Haraszthy Gyuláné, Iváncsy Lászlóné, Kelen Gusztávné, Lám Sándorné, Lasztókay Béláné, Latterer /tdolfné, Lévai Mórné, Malo- nyai Gyuláné, Molnár Mórné, Nehrebeczky Györgyné, Plotényi Nándorné, Roth Adolfné, Simay Tivadamé, Spitzer Sándorné, Szabó Lajosné, Tabódy Jenőné, Trax- ler Alajosné, Weinné Héthársy Mária, Zékán Lajosné stb. — Leányok: Brody Kornélia, Cordier Lina, Cserz.ky Olga, Csonka Matild, Felföldy Anna, Golonya Erzsi, Hackel Irén, Haraszthy Irén, Homicsko Anna, Homoky Valeria, Ibrányi Éva, Iváncsy Margit, Kelen Irma, Lasztókay Bella, Latterer Gizella, Lehoczky Vilma, Okoücsni Margit, Polányi Margit, Both Juliska, Simay Katinka, Szieber Bella, Tabódy Sarolta, Zékán Fridélia. * RoskoványL Ágoston az érdemekben és ritka erényekben tündöklő nyitrai püspök vármegyénk szülötte m. hó 24-én meghalt. Nagy veszteséget szenvedett benne a haza, az egyház, a tudomány, a szenvedő emberiség. Mert a magyar kath. egyház e messze kimagasló alakja mindegyiknek dísze és dicsősége vala. Mini tudós és iró hasonló volt a régi nagy egyházatyákhoz; az egyházi tudomány kincseitől terhes s egész európában hires 70 nagy kötet hirdeti e téren lángbuzgalmu munkásságát s az a 40.000 kötetet tartalmazó püspöki könyvtár, melyet 156,000 írton alapított meg. A nyitrai lőgymna- sium, a tanítók és szegény papok alapja, a stola-illeté-' kék megváltására letett nagyszerű alapítványok, s általa épített templomok és iskolák, árva és menedékházak s milliókra menő mesés jótékony adományok hirdetik a nagy férfiúnak az egyház és embertársai iránt lángoló nagy szive ritka erényeit. Az önmegtagadó, szentéletü püspök amily mesés bőkezű volt mások iránt, ép oly ritka szigorú volt önmaga iránt. Egy fagyos téli estén didergő koldust pillantván meg sétájában, szótlanul reá adá saját téli kabátját, s ő maga egy szál reverendában tért vissza palotájába. Hogy mi volt e nagy férfiú, azt az őt ismerők tudták és magasztalva hirdetők régen, de a nagyvilág csak most tudja, mit vesztett el benne, mi­kor már elköltözött; mert ritka szép jellemének kiegé­szítő részét képezte a feltűnés és nyilvános szereplés kerülése; zajtalan nagyság volt, épen azért annál tisz­tább és valódibb nagyság, — melyet most összes lap­jaink is fennen magasztalnak. * Táncvigalom. Nagyon jól sikerült táncvigalmat rendezett a helyőrség tisztikara az elmúlt február hó 27-én saját ékes kaszinói helyiségeiben, amelyek ez al­kalomra még kiválóbban fel voltak díszítve különösen nagyon szép s ritkább élőnövényekből alkotott csopor­tokkal. A fényes terem megtelve még fényesebb s ragyo­góbb hölgyközönséggel, elragadó látvány volt. A tisztikar gondos figyelem s fáradhatlan előzékenységgel mindent elkövetett arra, hogy a meghívott vendégek kellemesen érezzék magukat s jól mulassanak. Értesüléseink alapján mondhatjuk, hogy e törekvésüket teljes siker koronázta, ehez különben nagyon hozzájárult a bálanya, lintenburgi Latterer tábornokné lekötelező nyájassága s nagy szere- tetreméltósága is. A bálanyát a rendezők igen szép nagy virágcsokorral, a hölgyeket pedig igen díszes s mara­dandó emléktárgyul is szolgálható táncrendekkel lepték meg. A mulatság reggelig tartott. Jelen voltak: Asszonyok: Bene Sándorné, Cordier Józsefné, özv. Demjanovics Ivánné, Felföldy Ödönné, Farbakyné, Guttmann Izidorné, Hackel Berta­lanná, Iváncsy Lászlóné, Kelen Gusztávné, Kende Péterné, Kliegel Róbertné, Latterer Adolfné, Molnár Mórné, Neh­rebeczky Györgyné, Orosz Mihályné, Österreicher Ja- kabné, Plotényi Nándorné, Rózsay Rezsőné, Reissné, Simay Tivadarné, Schönner Odilloné, Stéger Ubaldné, özv. Talapkovics Emilné, Tabódy Jenőné, Ferderber Vilmosné, Weinbergerné, Widder Péterné stb. L e á- nyok: Cordier Lina, Farbaki Gizella, Felföldy Anna, Hackel Irén, Kelen Irma, Kliegl Emma, Latterer Gizella, Lehoczky Vilma, Mihailovics Camilla, Orosz Gizella, Folytatás a mellékleten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom