Ung, 1890. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-13 / 28. szám

A homlitásnak tulajdonítja, hogy az ekkópen nyert uj tőke a már 100 év óta kihasznált talajban kellő táplálékot nem találhatván, kielégítő termést sem hozhat. Német és Franciaországban 30—40 éves fordákban vannak kezelve, s az évről évre ültetendő szőlők felforgatott, s erősen megtrágyázott földbe ültettetnek, a mikor is aztán a termés cat. holdanként 30—40 hectolitert tesz ki. Az ilyen szőlő fenntartása még nagyobb áldozatokkal is érdemes, azonban 10 hl. termés mellett a költségek csaknem felemésztik a termés jövedelmet. Szén- kénegezni mindenütt lehet, a hol a talaj nem túlságos kötött avagy nedves, a szénkéneg párája csak mérsékelt kötöttségű talajban terjedhet el egyenletesen, szükséges továbbá, hogy a szőlők egyenletes sorokban legyenek ültetve, hogy a szénkéneg befecskendezése a szőlőtőkék között lehetőleg mindeniktől egyenlő távolságra vitessék keresztül, mert a hol a szénkéneg közvetlen a gyökér mellé fecskendez- tetik ott a szőlőtőke el fog pusztulni. Az amerikai szőlőtőke sikeresen csupán megtrágyázott és felforgatott talajban tenyészik vígan, s ha ezen kívánalmak neki megadatnak, úgy szőlőink sokkal nagyobb termést fognak adni mint eddig.

Telendy Antal előadja, hogy ő már 14 éve foglalkozik a Ripária ültetésével, s mondhatja, hogy az ungvári talajban igen jól tenyészik, jól megtrágyázott földbe ültetve és beoltva már a második évben kezd teremni, s három éves korában bővebb termést ad mint a közönséges szőlő 10 éves korában. A szónkénegezést a talaj túlságos kötöttsége és a túlságos nedvesség miatt nem tartja sikeresen keresztülvihetőnek. (Folyt, töv.)

Az egyetemes tanitó-gyülés tárgyai.

Ez alatt a cim alatt jelent meg a füzet, melyről lapunk f. é. 24. számában az ungm. tanító egylet jun. 12-iki gyűléséről hozott tudósításunkban megemlékeztünk. A 36 oldalra terjedő füzetke Ember János tollából 10 kisebb-nagyobb cikket tartalmaz ; záradékul hozza a tanító-egyesületnek az egyetemes tanító-gyűlésre vonatkozó megállapodásait. Kapható 15 kron szerzőnél és Lévai Mór könyvkereskedésében Ungvárt. Tiszta jövedelme az egyet, tanitó-gyülés céljaira van felajánlva.

Mielőtt az értékes eszméket, gondolatokat tartalmazó tanulságos füzetke tartalmát bemutatnék, megemlitendőnek tartjuk, hogy az augusztus hó 20-ára egybehívott egyet, tanitó-gyülés iránt úgy a hivatalos magasabb körökben és társadalomban, mint a tanítóság körében nagy érdeklődés mutatkozik. Maga a közokt. miniszter erkölcsi és anyagi támogatásában részesíti a gyűlést; a gyűlés költségeire adakozók között van a miniszterelnök

is. A legkiválóbb tanitók és kópezdei tanárok, tanügyi irók mellett a gyűlés erkölcsi sikerén fáradoznak a többek között: Zichy Antal főrendiházi tag, Szatmáry György országos képviselő, K o m ó c s y József ismert költő és lapszerkesztő, György Aladár iró, Dr. Bokor egyet. m. tanár s bölcsészeti iróA sok kiváló erő közreműködése biztosítani fcgja a gyűlés sikerét; járuljanak ehhez tanitóiuk is, jelenjenek meg mennél számosabban a kihirdetett gyűlésen s igyekezzenek érvényt szerezni annak a higgadt felfogásnak, mely a szóban levő füzetben és egyesületünk megállapodásaiban kifejezésre jutott.

A füzet első cikke a magyar nyelv tanításáról szól. Az elemi iskolai nyelv tanítás az élő beszédre, irás és olvasásra támaszkodjék, a grammatikai anyagból csak annyi tartandó meg, a mennyit a gyakorlatilag elsajátított helyesírási ügyesség tudatosabbá tételére sikerrel lehet felhasználni. A nem magyar ajkú iskolákban a nép nyelvét is biró tanitók alkalmazandók; a nép nyelve különösen kezdetben nagy figyelemre méltatandó, csak később kell a tiszta magyar beszédre áttérni. A nemzeti szellemet a magyar szellem nyilatkozásainak az iskolába való bevitele és megértetése által kell ápolni.

A második cikk a tanítói oklevél értékéről, a tanitók szolgálati viszonyainak szabályozásáról értekezik. Hogy a tanítói oklevél egyenlő értékű lehessen az érettségi bizonyitványnyal, előbb a tanítói oklevelek átlagos értékét kell emelni a tanári képesítés módjára a képesítés központosítása és államosítása által. A tanítói állás biztosítására nézve javasolja a füzet, hogy a legsúlyosabb büntetésekre nézve minden tanítót illetőleg a vallás- és közokt. m. kir. minisztérium legyen a legfőbb fegyelmi hatóság.

A népiskolai tantervet alapjában jónak állítja, változtatást csupán az anyag célszerűbb beosztása végett javasol. Fősulyt különben a helyi részletes tantervekre helyez.

A népiskolai tankönyvek bírálati intézményét továbbra is fentartandónak véli, csupán azt akarja, hogy a birálatnál a tanitók arányosabban legyenek képviselve.

A tanítói közszellem fejlesztésére nem javasol mesterséges eszközöket; de kívánatosnak tartja a „magyar tanitók országos egyesületének“ megalkotását.

A tanfelügyelet kérdésében azt javasolja, hogy az elemi iskolák és tanitóképezdék a polg. iskolákkal külön-külön szakfelügyelet alatt álljanak; mindegyik intézmény saját munkásaiból kapja szakfelügyelőjét.

A tanitók anyagi helyzetéről Írott cikk a túlságos követelőzósektől való tartózkodásra inti a tanítókat, helyesléssel kiséri ama törekvést, hogy előbb a 300 frt fizetési minimum biztosittassék ; e mellett 5-öd éves pótlék kérését tanácsolja az állami tanitók részére.

Ezek a füzet főbb tárgyai, melyekkel a tanitó gyűlés foglalkozott.

A füzetkét a tanitók és tanügybarátok figyelmébe ajánljuk. Megérdemli nemcsak tartalmas volta miatt, hanem azért, mert jövedelme közcélra van felajánlva.

Különfélék.

* Gyászhir. Lehócky Béla Ungvár város polgármestere e hó 7-én váratlanul elhalt. Már egy év óta betegeskedett, de senki sem hitte, hogy baja egyszerre roszra fordul. A városi tanács jónak látta a képviselő testületet egybehivatni, és a közgyűlés e hó 8-án elhatározta, hogy a 23 évig működött és közszeretetben állott elnökének külön koszorút tesz koporsójára, a városháza nagy terme számára pedig lefesteti arcképét, mint olyannak, aki a város első polgármestere volt; emlékét jegyzőkönyvileg megörökíti és arról a megszomorodott családot értesíti. A díszes koszorút fehér szalaggal a képviseleti tagok adakozás utján maguk vették. A városi tanács külön gyászlapon tudatta a gyászos esetet, és szintén szép koszorút tett fekete szalaggal a koporsóra. A csizmadia ipartársulat is tett még koszorút az elhunyt koporsójára. A temetés 9-én délutáni 4 órakor volt, melyre a lakosság ezrei jelentek meg és kisérték ki a kálváriái sirkertbe örök nyugodalomra azt, aki a várost 23 éven át kormányozta jó és balsorsban s aki büszkén emlegette, hogy a város fejlődését az ő erélyének köszönheti. Nyugodjék békében!

* König báró táborszernagy, mint a cs. és kir. hadsereg gyalogsági felügyelője, e napokban Ungvárt volt megtekinteni az itteni ezredet, s a megtartott hadgyakorlat után teljes elismerését fejezte ki a látottak fölött.

* Mmltla. Megható ünnepélynek voltunk szemtanúi vasárnap, f. hó 6-ikán. E napon tartotta ugyanis nt. Havasi József szathmár egyhm. fiatal áldozár első szent miséjét Az ünnepélyes cselekvénynél a manuduktori tisztséget ft. Zoltsák János szentszéki ülnök töltötte be, minthogy beteges főpapunkat, Bugyis Andrást egészségi állapota ebben megakadályozta. A fiatal áldo- zárnak a szent mise bemutatásánál segédkeztek a helybeli segédlelkész urak, nemkülönben az itt tartózkodó fiatal papnönvendékek. Evangélium után nt. Tahy Ábrahám segédlelkész ur gyönyörű beszédben fejtegette a papi kötelmeket. Mise után a primiciázó áldást osztott. Délben nagy ebéd volt Bugyis András prépost- főesperes vendégszerető házánál, hol magvas beszédében a fiatal áldozár először a pápát, majd Meszlényi Gyula szathmári püspököt s Bugyis Andrást élteté. Felköszöntőket mondának még Zoltsák János és dr. Fibiger Sándor főgymn. hittanár, éltetvén a nagy szülőket és az újonnan fölszentelt áldozárt. A kedélyes vendégségnek csak a délutáni litániára hivó harangszó vetett véget

* Színház A jövő héten, julius hó 17-én lesz Kövessy Rózsa első énekesnő jutalomjátéka, a «Titkos csók», mely előadásra, reméljük, tömegesen fog ellátogatni közönségünk, hogy a jutalmazandó művésznőt megjutalmazza és játékát élvezze.

* Baross miniszter szemleutia. Baross Gábor kereskedelmi miniszter dr. Schnierer Gyula min. tanácsos kíséretében minden előzetes értesítés nélkül megjelent W a 1 s e r Ferenc rot- tenbiller utcai tűzoltószer és harangöntő gyárában, hol a minisztert Walser Ferenc gyáros, Kankovszky Antal igazgató és W als er János e gyáros fia fogadta és kalauzolta. A miniszter először is a belügyminiszteri tüzrendészeti szabályrendelet értelmében a megyék által a községek számára megrendelt tűzoltógépekel tekintette meg, melynek minden egyes része a gyárban készül. Különös érdekkel nézte a miniszter a harangöntő műhelyt, mely a birodalom legnagyobb magánöntödéje. Itt épen öntések készültek a mohácspécsi vasút és az osztr. magyar államvasut magyar vonalai számára. A miniszter figyelemmel kisérte a harangöntést, s több munkást megszólítással tüntetett ki. A minisztert kellemesen lepte meg, hogy az összes munkások magyarok, sorsukkal megvannak elégedve, s többen már három évtizeden keresztül egyfolytában a

A csapda.

Irta: di BIGNIO EMILIA.

(Folyt, és rége.)

Az eljegyzés napján, miként a többiek, én is hozzájárultam boldogság, szerencse kivánatommal. Szavamba vágott:

— Egy szót se tovább, öntől nem óhajtom a boldogság kívánást hallani.

— Miért ? Azt hiszi, miként a többiek, oly tiszta szívből éh nem óhajtom az ön boldogságát ?

— Megvagyok győződve, hogy nem kívánja. Az ön célja az volt, hogy Sturm neje legyek, ez három hónap múlva meg lesz, akkor az ön műve teljes leend. Most nekem van egy kérésem :

— Hallgatom.

—• E három hónapra szüntesse be látogatásait, de a menyegző napjára elvárom önt mint vőfélyemet, eljön? Albert, megteszi ez első, utolsó kérésem ?

— Hangja lágy, olvadékonyan csengett, oly szelíden, s mégis mintegy félve nézett reám, az elém nyújtott kezet kezembe fogtam, csendesen ajkamhoz vittem s halkkal mondtam : eljövök. De mondja Mari, mért száműz köréből engemet ? Boldogsága oly Dagy, hogy jelenlétem zavarja ?

— Rám nézett. Istenem, az a lelkes tekintet, másodszor forgatott ki sodromból. Úgy éreztem mintha kezembe keze remegett volna.

— Boldogságom! viszonzá, de nem, hagyjuk ezt, a miértre nem adhatok okot, csak kérni tudom hagyjon el.

— Még egy szót, mondja: valóban oly határtalanul szeret ön, mint a hjgy szerettetik? nem folytathattam, János hozzánk csatlakozott. Elváltam tőlük, azonban az ajtónál visszafordultam, végig futott tekintetem a termen, hozzá, láttam minő aggodalmas gyöngédséggel kísérte minden mozdulatomat.

A gyönyörű arc alig észrevehető mozdulata „Isten veled“-et intett felém.

Kinnt, a csillagos éjben álltam, felnéztem a terem kivilágított ablakaira. János kétsége eloszlott. János boldog. Mit álldogálok hát itt, mit akarok még ? A cél eléretett. Marinak igaza van; további látogatásaim feleslegesek. Ilyen higgadt, hideg gondolatokkal tépelődtem a hűvös éjben. De mentül inkább mondotta elmém : csakugyan felesleges

vagy, szivem annál hevesebben dobogta: az nem igaz, nem úgy van. Nem tudtam megválni a háztól, elindultam, meg visszatértem, végre is bementem a terembe, midőn Mari megpillantott szint változtatott. Csendesen, tartózkodva a megszólittatástól, egy ablak mélyedésbe vonultam, s elmerültem gondolataimba.

— Albert, mi baja önnek ? szólított meg Mari, midőn előttem elhaladt.

— Semmi, az ön boldogsága feletti öröm szótalanná tesz.

— Albert, ön nemcsak szívtelen, de kegyetlen is.

— Mari, az előbb egy kérdést intéztem kegyedhez ; igen vagy nem ?

— A hogy vesszük.

— Boldog ön?

— Midőn ezelőtt két hóval Sturm Jánost annyira magasztalta előttem, vájjon jutott-e eszébe: boldog leszek-e vele vagy nem ? Most már késő, ehhez kérdés többé nem fér. Célnál vagyunk.

— Mari, az ég szerelmére, gondolja meg, büszkesége három lelket tesz tönkre, mit tett ön!

— Kívánságát teljesítettem.

Ez a válasz a mily igazságos ép oly keserű volt. Meghajoltam és mentem; tovább maradnom annyi lett volna, mint magamat elárulni. Végem volt, szerelmes voltam és feláldoztam őt.

Mentem, mint a ki előtt elsötétült a világ, mint a mámoros, a ki megy, mert menni indult, ki alatt ingadozik a töld, a kivel forog a világ; a kinek ezer s ezer gondoiatja van. de összefüggés benne nincs.

Hogy miként történt mai napig se tudom, csak annyit, hogy ez est után harmad napra fővárosi lakásomon ébredtem fel, fejemen hideg borogatás volt, s ágyam mellett az orvos állott számlálva az ütór verést.

A három hónap minő változást vitt véghez velem, azt tudod, tanúja voltál.

Az esküvő napja megérkezett. ígéretemhez híven megjelentem. A násznép már együtt volt, nemsokára az oltár előtt állottunk, ott átadtam a menyasszonyt a vőlegénynek és oldalt szemben a menyasszonynyal foglaltam állást- Mari sápadt volt, szép szemeit visszafojtott köny fátyolozta, és mégis midőn az esküt mondta hangja tisztán, ércesen csengett. Keze a Jánoséban pihent, de kétségbeesett tekintete rajtam, az utolsó szónál ingadozott, de látható erőfeszítéssel erőt véve magán, nyugodtan távoztunk a templomból. Otthon

Mari visszavonult, hogy egy kissé összeszedje túlfeszített erejét.

Mit tevő legyek én, most éreztem igazán milyen feleslegei vagyok, okot kerestem, hogy feltűnés nélkül távozhassam. Csakhamar találtam s megkérdeztettem, búcsú vételre megjelenhetek-e Mari előtt. Óhajom teljesittetett.

Midőn beléptem a kis szobába Mari egy zsölyében ült a kimerültséggel küzdött, anyja előtte állott s aggódva nézett reá, nemsokára magunkra hagyott.

— Kívánsága teljesült, meg van elégedve ? kérdé tompán.

Lábaihoz omlottam, ölébe hajtottam fejem, és nem szégyenlem bevallani, sírtam mint az a gyermek, ki legkedvesebb játékszerét törte össze.

— Albert, hagyja a könyeket nekem, ez a nők egyetlen enyhítő vigasza.

Felállottam, kezemben tartottam kezét. Mielőtt örökre búcsút vennék ; mond, mért tettél mind a kettőnket boldogtalanná? Mért nem engedted sejteni, hogy .... Asszony, te annyi számtalan közül, az egyetlen a ki lelkemet megvenni képes valál, te vagy elveszve számomra! A gondolat, másnak van hozzád joga, más fog a szerelem gyönyörében csókolni — őrültté tesz.-- Csendesülj Albert, csendesülj, a te kívánságod volt, hogy másé legyek, a szeretett férfi kívánságát pedig minden asszony szívesen teljesíti —- máskülönben vőlegényemet még nem csókoltam meg.

— Nem, akkor I az első szűzi csók enyém !

Istenem, ez egyetlen csókban a meny összes

üdve, s a pokol minden kinja volt.

Erővel szakasztottam ki magamat ölelő karjaiból, elmentem, elhagytam, futottam a boldogság és kárhozat helyéről, mint az, a kit kidobtak a menyországból, s kit bukása közben az ördög sátáni kacagás között fog fel. Azt hittem, megőrülök. Nem, hosszabb szenvedésre szánt Istenem, lassú sorvadást szabott reám.

Az örök nyugalmat közeledni érzem, erőm minden perccel kevesebb. Még egyet. Ha találkozol vele, mond meg neki: Neve volt utolsó sóhajom. Barátom élj boldogul.

Szegény Albert, nem tudta, hogy János hat hónap óta bus özvegy volt. Ha tudja, talán boldogabb lett volna halála. Ott a lelkek honában egyesülhettek ők, kiket itt a földön a vér büszkesége elválasztott.