Ung, 1890. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1890-09-07 / 36. szám

nyokban szállított szénkénegért aránylag kevesebb szállítási dijat fizetnek. Annak pedig, a ki állami tartányban — vashordóban — hozatja a szénkéne- get; szintén módjában áll a hordóban a gyérítés befejezte után netalán visszamaradt anyagot saját kis tartányába átiiritve, az állami hordót a 3 havi határidőn belül visszolgáltatni. A kik ilyen tartányokat óhajtanak szerezni, vonatkozó megrendeléseiket a legközelebb eső raktárkezelőséghez intézhetik. E tartányok meg­rendelésére nézve ugyanazon határidők érvényesek, mint a szénkéneg rendelésére (j. IV. pont a) b) c). VI. Kölcsönvett állami tartányok visszaszolgáltatása. Mindaz, a ki nem a saját tulajdonát képező, hanem állami tartányban vásárol szénkéneget, térit- vényt állit ki a raktárkezelőnek azon kölcsönnyert tartányokró), melyekben a szénkéneget átveszi és kötelezettséget vállal arra nézve, hogy a tartány azonnal a gyérítés befejezte után, de mindenesetre legkésőbben az átvételtől számítandó három hónap lejártával, telje se njó állapotban, bérmentve visszaküldi azon raktárba, mely a szénkéneget kiszolgáltatta ; egyszersmind kötelezi magát az üres tartánynak a raktárból a gyárba való vissza­szállításával járó költségeket is megtéríteni. A ki ezen kötelezettségének eleget nem tesz : a) mindaddig, mig a tartányt vissza nem küldte — további megrendelésének figyelembe vételére nem számíthat; b) az átvételtől számítandó három havi határ­idő lejártával olyannak tekintetik, mint aki az eddig vissza nem küldött tartányokat megvásárolta, s ennélfogva a raktár — az ő költségére — a visszatartotthoz hasonló uj tartányokat szerez be, melyek ára tőle beszedetik ; és pedig : az 500 kgos tartányok ára fejében 50 frt, az egy métermázsás és a 25 kgos tartányokért pedig a jelenjjhirdet- mény V. 2. a) b) c) és V. 3. pontja alatt meg­állapított összegek ; c) Amennyiben a kölcsönvett tartány sérült állapotban küldetnék vissza : az illető raktárkeze- lőség a tartányt az érdekelt fél költségére ki­javíttatja. VII, Bizományi raktárak felállítása. Felhivatik végül az érdekeltek figyelme arra, hogy a jelen hirdetmény III. pontja alatt jelzet­tekhez hasonló bizományi raktárak felállítását a minisztérium mindazon érdekelt borvidékeken enge­délyezni hajlandó, melyeknek közelében még ilyen raktár nem létesittetett; és ahol a felállítandó raktár kezelésére akár valamely hatóság, akár pedig az illető vidék védekezési szövetkezete, avagy gazdasági, vagy borászati egyesülete vállal­kozni hajlandó; akként, hogy — anyagi felelős­séget vállalva a bizományba nyerendő eszközök és anyagok értékéért — egyszersmind kötelezi magát arra, hogy a raktárt a minisztérium által előírandó elszámolási módozatok mellett fogja kezeltetni. Budapesten, 1890. évi augusztus 16-án, Földmivelésügyi m. kir. minisztérium. 5066. sz. Ungvármegye alispánjától. k. i. Az „Ung“ helyi lap utján közhírré tétetik. Ungvár 1890. augusztus 29. KENDE PÉTER, alispán. 4881. sz. Ungvármegye alispánjától, k. i. A főszolgabirák s Ungvár város polgármesterének. A kisvárdai járás föszolgabirájának folyó hó 16-án 2293. sz. a. kelt értesítése szerint, a szarvas- marhák között fellépett lépfene-járvány miatt Kis- várda község zár alá helyeztetvén, erről címet közhirrététel végett értésitem. Ezen rendelet az „Ung“ helyilap utján is közzététetik. Ungvári, 1890. aug. 29-én. KENDE PÉTER, alispán. Az iskolai év kezdetén. Elmúlt a két havi szünidő, tanárok és tanulók e hó elsején ismét találkoztak, hogy az iskolai évet megkezdjék tanítva és tanulva. Midőn ezt, mint heti eseményt feljegyezzük, hírlapírói tisztünk, hogy ezen esemény során néme­lyeket elmondjunk, ami érdekli ugyan a közönséget, de alig tehet róla vagy ellene. Ilyen heszédtárgy első sorban a főgymnasium épülete, mely, mint halljuk, e tanévben is tulnépes lesz. A tulnépesség nem ártana ugyan a város lakos­ságának anyagi érdekei szempontjából, de árthat közegészségi tekintetekből. A főgymnasium három ódon rósz épületben van elhelyezve, valamennyi tanterme szűk és alacsony, ezekben tehát a tul- tömöttségnél fogva közegészségi követelményeket kívánni teljes lehetetlenség. A főgymnasium felépítésének ügye évek óta húzódik, s amily mérvben fokozódik az érdeklődés egy uj monumentális épület iránt, ép oly mértékben lazul, bomlik az ócska épület s megérjük, hogy előbb roskad össze az iskolaépület, mint az uj épület felépülne, ami nagy kár és veszedelem lehetne. Miért húzódik oly soká az uj építkezés ? Ennek sokféle okát hallottuk már. Egyik évben pénz nincs, a másikban helyet nem tudnak rá találni; volt idő, amikor már a közoktatási miniszter a költségelő­irányzatában is emlegette, hanem azért tovább még sem mentünk, minthogy a jövőbe vetett reményünk­kel nyugtattuk meg magunkat. Végre komoly el­határozás is történt. Csáky Albin gróf, közoktatási miniszterünk ez ügyben is kellő tájékozottságot szerezvén, leirt Ungvármegyéhez, hogy Ungvár várossal egyesülten az általa tervbe vett gymnasiumi építkezés költségeihez természetben vagy készpénz­ben járuljon hozzá, mert másként a kormány az építkezést alig foganatosíthatná. Vármegyénk, városunk közgyűlései készséggel járultak a felhívás után ajánlataikkal a miniszter elé, hanem onnan a felajánlott adomány, kissé furcsa indokolással, visszautasittatott s most már nem tudjuk, hogy miért nem kell a közoktatási minisz­ternek a mi adományunk, a 25000 frt, mert a belügyminiszter ezen megajánlott összeg jóváhagyá­sát tárgytalannak jelentette ki a közoktatási minisz­ter jelentése alapján. Később ismét megindult a jó száudék szekere és Kauser építész lezónázott Ungvárra, hogy helyet keressen az uj épületnek Igaz, hogy e tekintetben nem érintkezett se a vármegye alispánjával, se a város polgármesterével s nem tudhattuk ki vélemé­nyét, hogy hova is szeretné ő vagy a közoktatási miniszter ő nagyméltósága elhelyezni ama szép és nagy épületet. A hely kérdésében két nézet köré csoportosul­nak, akik ez ügy felett eszmecserébe bocsátkoznak. Egyik, a hivatalos (tanári) rósz a nagy-utcán négy belhely kisajátításával le akarja vinni egész az Ung folyam partjáig, hogy ott vódfal emelése mellett a part hoszában a nagyhidig egy corzóval kösse össze. E helyen az épületet északról védené a várhegy, és szembe kilátás nyílnék a füzesre, mely­ből idővel nagyszerű sétány lehet; de minden tekintetben nyugodt, csendes helyen volna s a tanuló ifjúság háborítatlanul adhatná magát neki a múzsák nak; és amennyiben szembeállna vele a gör. kath. leánynevelőintézet, a múzsa még villanyos áram hiányában sem szenvedne. A másik csoport akként gondolkozik, hogy egy monumentális épületet úgy kell elhelyezni, hogy az a város fejlődésére vonzó erővel bírjon s úgy emelkedjék ki, hogy a forgalom központjává legyen. Ily központtá tehetné az uj épület a savanyuvizi városrészt, melynek meg van minden előfeltétele arra, hogy egészséges, idővel pedig csinos város­rész legyen. E két nézet közt persze a közoktatási minisz­ter van hivatva dönteni és hisszük is, hogy a város érdekeit magas figyelmére fogja méltatni. Ám ezek mind csak tervek, de vajon addig is mig e tervek megvalósulnak, hogy fog az az ötszáz tanuló elférni a rongyos épületekben ? A mily keserves elhelyezése van a főgymnasium nak, ép olyan a négy róm. kath. elemi iskolahelyi­ség is, melynek a pénzügyminiszter a pátronusa, de bizony meglátszik ezen a deficit. Ez a tárgy különben olyan, hogy legközelebb külön is fogjuk tárgyalni, mert amint körülnéztük az épületet, való­ban megbotránkoztunk. Még nagyobb baj van a leányiskolákkal. A három intézet közül a Fekete Otte Hedvig magán nevelő intézete megszűnt, a leányok most a gör. kath. nevelő intézetbe es a Gizella-házba lesznek felvéve csak. De vajon elférnek-e e két intézetben ? Aligha. Ez nagy baj a szülőkre, mert nem lesznek képesek gyermekeiket hol járatni az iskolába. Mind­két leányiskola túl lesz, tömve s ez a tanítás rová­sára fog történni. Az állami elemi iskolák szintén, úgy el vannak már látva, hogy ott alig fognak elférni a gyerekek. Tanuló van tehát elég. Kár hogy a tanulással egyenletesen hanyatlik az erkölcsisóg is. Felhívás!! Tokaj — a haragos sors sújtuló kezének e legkegyetlenebb csapása alatt összeroskadt, vesztes fél lett az elemek ádáz harcában és Hegyalja gyöngyére ráborúlt a sötét hamvak gyászos szem­fedője s a drága halottra hasztalan hullatjuk fájdal­munk keserű könnyeit. Százan és százan koldusbottal kezükben —- elfásúlt lélekkel vánszorognak utcáról-utcára, a mint régi édes otthonukból száműzetve keresnek egy—egy origót, hol éhség — fáradtság s a kiállott szörnyű izgalmaktól agyongyötrött tagjaiknak pár órai pihenést szerezhessenek; — vagy néznek némán, mozdulatlanúl, merev szemekkel össze omlott tűz- helyök romjaira, melyek alatt évek szorgalmának, nehéz munkájának összes eredménye örökre el­temetve van. Hangos jajj kiáltásunkkal hívjuk könyörületre szíveiteket az örök szeretet nevében ! Tegyétek magatokat kedvesebbekké Isten előtt — javaitok feleslegéből juttatván egy csekély részt nekünk — szerencsétleneknek. S ha majdan nemes szíveitek részvéte nyomán az össze omlott hamvak új életre kelnek: a hála s az érdem tietek leend! A gyűjtő iveket bármily csekély eredmónynyel is, az alanti címre kéri mielőbb beküldeni. Tokajban, 1890. augusztus hó 28-án. „A tokaji ifjúság gyűjtő bizottsága.“ Y. NAGY GÉZA a gy. b. elnöke. PÉRCHY ANTAL CSONTOS LAJOS pénztárnoka. jegyzője. Bizottsági tagok: Balajthy Sándor, Mihalkó Béla, Farkas Dávid, Friedman Farkas, Sehvarez Lipót, Yáradi Mór, Glüksman Mór, Fehér Henrik. Látta : Füzesséry Ödön, a tokaji járás főszolgabirája. Különfélék. * Gróf Széchényi Béla és Gróf Erdödy György mint a kincstári vadászatok bérlői, felvidékünkre e héten megérkeztek s a vadászatokat a kosztrinai kincst. erdőségekben megkezdték. Ezzel kapcsolat­ban azt a hirt hallottuk, hogy Gr. Széchényi B. szives meghívására Gr. Bethlen földmivelési miniszter ur is körünkbe jő és részt fog venni ez őszi grófi vadászatokon. * Az ungvölgyi vasút építési tervezete annyira előhaladt, hogy egyedül a közlekedési minisztérium ebbeli elhatározása hiányzik még csak, menynyi évre és mily árban hajlandó a földmivelésügyi ministeriumtól az ungi kincstári erdők bükköseinek kihasználását szerződésileg átvenni. * Magyar mise Ungvár közelében. Szép és lélek­emelő ünnepély folyt le augusztus 31-én Koncz- házán, A helybeli és a közeli vidékről szép számmal összegyűlt hívek ekkor a boldogságos sz. Mária halálának emlékére fölszentelt konczházi gk. templom felszentelésének évfordulóját ünnepel­ték meg. A lelkészeihez tartozó anya- és leány­egyház hívei legnagyobb részben magyarajknak lévén, az ünnepélyes szent misét Drohobeczky Gyula tanitóképezdei igazgató magyar nyelven tartotta, a miért is a keleti szertartás magasz- tosságát, a hívek any^n velvüköi érthették meg ; mely által a hit és szertartás iránt való érzelmük fokozva lévén, lelkiörömük határtalan volt. Mise közben Chanáth Nikefor mondott hatásos szent beszédet, buzdítván a híveket a boldogságos szűz tiszteletére. A mise végén a miséző lelkész két istenfélő és buzgó asszony ajándékát egy misemondó papi ruhát és egy szép csillárt szentelt fel és áldott meg, ezen alkalommal a miséző lel­kész lelkes beszédet intézett a hívekhez, melyben előadta, hogy az Isten már Mózesnek meghagyta volt, hogy templomokat építsen és azt kellő szerel­vényekkel lássa el, és igy az istenfélő két asszony eme ajándéka bizonyára tetszeni fog az Isten­nek, — lelkesítette ezután a híveket hasonló szép cselekedetek utánzására. — A harmadik magasztos ténykedés volt a templom mellett Tóth N. konczházi gör. k. hivő adománya és nagylelkűségéből felállított szép vaskereszt megszentelése, melyet felsőbb engedély folytán szintén Drohobeczky szentelt fel és hatásos szent beszéddel a híveknek, mély kegyeletébe ajánlott. Volt még egy negyedik szent ténykedés is. melyet a történtek szerint legelsőnek kellett volna említeni; a konczházi gk. hívek ugyanis, hogy lelkészüket, a ki eddig Minajban lakott, körükbe állandósítsák,

Next

/
Oldalképek
Tartalom