Ung, 1890. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-27 / 30. szám
11. Szabó Lajos 196, 12. Reismann Mór 188, 13. Bakos István 177 szavazattal. Póttagok : Gralambosy Ferenc, Hevesi Mihály, Mihalkovic8 József, Mittelmann Mór. A választás folyamán Ungvár város szavazó polgárai fényes tanúbizonyságát adták annak, hogy a reájuk ruházott alkotmányos joggal férfiasán tudnak élni, s a szavazók valamennyié tiszta meggyőződését vitte urnába a szavazólapon. Az uj képviselet tagjait a vármegyei alispán ur, megalakulás végett legközelebb összehívja, s egyidejűleg a tisztujitás napját is kitűzi, mely minden valószínűség szerint a jövő hó második felében meg fog történni. A gyümölcsfák terméketlenségéről. Az Írásnak ama szavai: „a mely fa nem terem, kivágatik s a tűzre vettetik“, szó szerint véve ritkán jönnek alkalmazásba, mert a legtöbb esetben képesek vagyunk a gyümölcsfák terméketlenségének okait kifürkészni, s az okok elhárításával a fát termőképessé tenni. A terméketlenség okai a talaj, égalj, és helyi viszonyokban keresendők, okok lehetnek továbbá a különféle férgek, rovarok, és élődi növények, de legkivált az emberek gondatlansága, kik a gyümölcsfák ápolásával mitsem törődnek. A talaj, melyben a gyümölcsfa áll, lehet túl- sovány és túlkövér, elsőben hiányoznak a tápanya gok, melyek a gyümölcs fejlődéséhez szükségesek, az igen buja talajban pedig az erős táplálkozás következtében csak fa képződik, csak a fanövés mozdittatik kiváltképen elő, de gyümölcs épen nem, vagy csak kevés terem. A sovány talajban a hiányzó tápanyagot mesterséges úton, trágyázás által kell pótolni. Fiatal fáknál elegendő a trágyaanyagot a fa körül a felszínre elhinteni oly darabon, mint a milyet a fa koronája eltakar, mert itt a gyökerek még nincsenek messze a föld színétől, s az eső mihamar le fogja a trágyaanyagokat mosni a hajszál gyökerekhez. — Idősebb fáknál azonban a. gyökerek oly mélyen vannak, hogy a fa körül elhintett trágyából igen kevés hatolhatna hozzájuk, azért ezeknél a fa körül, a korona széle alatt (mert itt vannak a hajszálgyökerek, melyek a tápanyagokat felszíjják) 40 ctm. mély, s ugyanolyan széles körárkot húzunk, vagy pedig köröskörül, 6—8 gödröt csinálunk, ezek jól megért trágyával, megfőhetnek, s földdel betakartatnak. A műtrágyák igen concen- tráltak, azért ezekből keveset kell adni, a fa nagyságához képest egy fának adatik 300 grtól. 5 klgrig. A trágyázást 2—3 év múlva ismételni kell. Túlkövér talajban a fa minden erejét csak a fahajtásra fordítja. A fa túlságos táplálkozását az által lehet csökkenteni, ha a tápfelvételi szervek megkevesbbittetnek, tehát az erősebb gyökerek közül egy-kettő elvágatik. Ezáltal a fa fejlődésében hátráltatva, nagymennyiségű gyümölcsrügy fog képződni. Gyümölcsrügyek képződését az által is elő lehet idézni, ha a fa hosszúra metszetik azaz az évi hajtásokból augusztus hóban egyharmadrész le- vágatjk. A tápanyag ugyanis mindig a hajtás vége felé törekszik, tehát azt hosszúságban növeszti, — ha ezen hossznövést a visszametszés által meg akasztjuk, ennek következtében a hajtás megmaradt kétharmadrészén a szemek mérsékelten táplállátszik mindketten keservesen csalódtunk . . . Ilyen az élet ! Nos, mit szólsz tervemhez ? — Mindenekelőtt, hogy gyakorló orvos lehess, okvetetlenül szükséged van valami okmányra, és ón — — Értem, te azt gondolod, hogy ilyesmivel nem rendelkezem ? Azouban megnyugtathatlak e tekintetben némileg, ha azt mondom neked, hogy korántsem szándékom itt a fővárosban, vagy pedig a vidéken, de általán Európának még legutolsó helységében sem orvosi gyakorlatot űzni. Én, barátom, oda szándékozom, hol egyátalán nem ismerhetnek rám és okmányokkal nem — legalább nem igen törődnek : Amerikába megyek, hol sza bad a verseny és nyitva áll mindenkinek ama tér, melyen, ha dolgozni akar, könnyen boldogulhat. Különben egészen okmány nélkül sem vagyok, csakhogy — — Jól van már — szakitára félbe — teljesen értlek I Mindenben osztom nézetedet, mi a munka Eldorádóját, Amerikát, illeti. Reményiem is, sőt meg vagyok győződve, hogy helyzetedben ott boldogulni fogsz, bármi kevés készültséggel fordulsz oda. Csak minél előbb, annál jobb 1 Ha most néhány hétig a—i kórházakat és kivált a hires polyklinikát fogod látogatni, teljesen elég, hogy avval szerencsét próbálhass. De előbb — igy szakitá félbe elbeszélését Dr. X. — hadd mondjam el, miképen ismerkedtünk meg mindketten, mintegy 28 évvel ezelőtt, egymással ; és egyúttal, mi jogositá lel szerencsétlen barátomat igen különböző élettörténetünk fenti egybehasonlitására ? (Folyt, kör.) tatván, kihajtanak, s gyümölcsrügyekké fognak fejlődni. Kisebb koronájú fákon ezen műveletet hernyózó ollóval igen gyorsan lehet végbevinni. Az u. n. gyürüzés (varázsgyürü) alkalmazása által szintén lehet a buja növésű fákat termésre kényszeríteni, mert ez által is eléretik a főcél, t. i. a nedváram megzavarása, a nedvek kevesbbitése, azonban ezt általánosságban ajánlani nem lehet, mert a fa az orvoslás következtében igen gyakran belehal. A helyi fekvésnek a termőképességre annyiban van befolyása, hogy szeleknek minden oldalról kitett területeken a gyümölcsfák gyakran meddőn maradnak. — Ilyen helyeken, ha legalább északról magas elősövénynyel nem lehet az ültetvényt megvédeni, nincs más mód, mint törpe fákat ültetni, melyeknek koronája a talajhoz közel esvén, nincsenek annyira a szeleknek kitéve. A gyümölcsös alapításakor sokszor nem válasz - tátik meg kellően a faj és fajta, hanem ültet tetnek össze-vissza olyan fák, melyekhez legkönnyebben hozzá lehet férni, miért aztán a tulajdonos a gyümölcsterméssel nincs megelégedve. Mig a felvidéken mindenféle gyümölcs, az alföldön a csontmaguak diszlenek legjobban. Magaslatokat és lejtőket a dió és cseresznye szereti, aljas helyeket pedig a szilva. Homokos talajt kedvelnek a barackok és meggy, agyagosat az alma, körte, kavicsost a dió, gesztenye és cseresznye. Az 1885-iki budapesti gyümölcsészeti értekezlet kijelölte azon gyümölcsfajtákat, melyeknek termelése, hazánk három zónájában (felvidéki, közép és alföldi zóna) legajánlatosabb, tehát legnagyobb sikerre vezet, azért aki sok gyümölcsfát akar ültetni, ezen jegyzéket áttanulmányozni el ne mulassza. Vannak olyan gyümölcsfajták, melyek gyümölcsképződésre nem bírnak hajlandósággal, az ily fák átoltandók, jó, bőven termő fajtákkal. Az átoltásnál a fa minden ága meg lesz csonki* va. Az ágból */s vagy 3U r®sz levágatik, s az igy támadt csonkoKba lesznek az oltóvesszők behelyezve. A csonk átmérője ne legyen nagyobb 6 ctmnél, mert ha ennél vastagabb, az ejtett seb csak hosszabb idő múlva forrna be, s a fakorha- dásnak indulna, azért az ág vastagságához képest feljebb vagy lejebb kell a csonkitást eszközölni. Az ág levágása lehetőleg úgy történjék, hogy a váglap alatt 1—2 galy maradjon, melyek a felesleges nedvek elvezetését eszközük, ezek a jövő évben, midőn az oltások már megerősödtek, eltávolíttatnak. Egy csonkba 2—3—-4 oltó vesszőt is lehet tenni, hogy a seb hamarább beforrjon. Vannak gyümölcsfajták, melyek csak igen későn fordulnak termőre, ilyenek az erdélyi ponyik és a stájer masánszki. Ezek csak 15—20 éves korukban kezdenek teremni, de aztán annál több ideig tartják meg termőképességüket. Sokan dicsekesznek azzal, ha apró 1—2 éves oltványaikon gyümölcs mutatkozik, ezen pedig nincs mit örvendeni, mert a fa a gyümölcstermés által magát megerőltetvén, fejlődésében hátra fog maradni. Az előrelátó gyümölcsész apró fácskáiról mindig lecsavarja a virágrügyeket, hogy azok először fába növekedvén, kellőleg megerősödjenek, Nedves évben a fák csak fahajtásokat hoznak, s igy jövő évre nagy gyümölcstermés nem várható, nagy szárazságban a gyümölcs lehull, n ért a fa nem kap elegendő táplálékot. Ennek meg- gátlása végett a fák a nyár folyamán 2—3-szor megöntöztetnek. Idősebb fáknál körárkot, vagy gödröket kell csiná'ni, s ebbe önteni a vizet, hogy a gyökerekhez hamarább hozzájusson. A hernyók és cserebogarak nemcsak a termésre való kilátást semmisitik meg, de a fát is annyira megny omoritják, hogy az csak több év múlva tér magához, de igen sok teljesen is elpusztul. Úgy látszik, hogy ebből országos csapás lesz, mely miatt gyümölcsöt nem fog lehetni termelni. A hernyóirtás, cserebogárszedés csak akkor vezet eredményre, ha az általánosságban mindenki által eszközöltetik. Erre nézve a legszigorúbb intézkedések volnának szükségesek, Würtenberg és Bajorhonban erélyesen fogta a hatóság a dolgot, s a kártékony férgek annyira megfogyatkoztak, hogy sehonnan sem hallatszik panasz. Egymáshoz közel ültetett, vagy igen sürü koronával biró fák bő terméseket nem adhatnak, azért az ültetésnél a kellő távolság-ot meg kell tartani, s a korona belsejét a súrüen álló ágak kivágása által megritkitani, hogy azt a levegő és napsugarak szabadon érhessék. Hosszú esőzés hátráltatja a virágok meg- termékenyülését, valamint ott is előáll ezen eset, hol kevés méhet tartanak, mert a gyümölcsfák virágzásakor a többi rovarok még nem mutatkoznak. Nagy esőzések után, ha kissé megszikkadt, célszerű a virágzó gyümölcsfákat erősen megrázni, hogy a himpor a bibére esvén, azt megtermékenyítse. Magában álló diófák gyakran terméketlenek, mert megtörténik, hogy a himvirágokat magukban rejlő barkák jóval előbb jelennek meg, mint a termő, azaz a nővirágok kellőleg kifejlődtek volna, ennélfogva a barkák lehullanak, mielőtt a növirá- gokat megtermékenyítették volna, s a nő virágok is elszáradnak. Ezen baj meggátlása végett nem szabad diófát magánosán ültetni, hanem csoportban^ vagy pedig sorokban, mert ilymódon a többi fákon lévő himpor fogja a termékenyítést végezni. A fatörzsén és az ágakon tanyázó moha, továbbá a fattyú és vizhajtások, a tápnedveket minden ok nélkül elszijják a gyümölcstermés rovására. A mohák levakartainak, a hajtások pedig eltávolíttatnak. Ha a fa öregsége miatt vált terméketlenné, a bajon, az u. n. megifjitás álfal lehet segíteni. Ezen műveletnél az ágak úgy lesznek megcsonkítva, mint az az átoltásnál emlittetett. A csonkokból uj, erőteljes hajtások fognak előtörni, melyek csakhamar termőre fordulnak. Nehogy a fa a sok nedv következtében megfulladjon az átoltásnál, s a megifjitásnál is nem csonkázzuk le az egész koronát egyszerre, hanem csak a felét, a korona másik fele a másik évben lesz megcsonkázva, hogy mindig elegem! ö levél legyen a fán, a felesleges nedvek elvezetésére. Bornemissza Zoltán. Az ung-beregmegyei rk. népt. egyesület közgyűlése Munkácson. Egyesületünk 1883. évben alakult. 7 évi fennállása fényesen bebizonyitá azt, mennyire kívánatos, hogy a tanítók — mint a népmüveltség leghivatottabb közegei — tömörüljenek, mert csak válvetett működés által törhetik meg a társadalom rétegeiben az átkos közöny jégkérgét, s megvalósíthatják azt, ami után imádság epedez százezerek ajkán. Ha volt egyesületi életünkben nap, mely nekünk a nemzet szerény napszámosainak egy örömteljes s boldog visszaemlékezés tárgyául szolgált, úgy bizonynyal a Munkács városában töltött napok mindnyájunk kebelében egy oly nyomot hagytak, melyet onnét sem az idő, sem a beállható változások kitörölni nem lesznek képesek soha. Mindjárt tudósításom elején kedves kötelességet teljesítek, midőn megemlékezem nagys. ftdő Pasquál Antal apát-főesperes úrról, aki az ungi tagok elszállásolását, nemkülönben a közebéd költségeinek fedezését magára vállalni kegyes volt. Fogadja nemeslelkü főpap hálánkat e páratlan áldozatkészségéért, mi kérni fogjuk Istenünket, hogy drága életét az egyház, a tanügy javára sok éven át tartsa meg. Julius 7. Hétfőn délután a munkácsi paróchiáüs lakban nagy volt a sürgés-forgás A szives házigazda, apát úr ő nagysága örömmel, eltelve várta azon percet, melyben kedves vendégeit üdvözölheti. A munkácsi állami tanítói testület is teljes számban jelent meg, hogy az érkező kartársakat keblére ölelhess.-. A város derék polgármestere is eljött, hogy az érkezőket — e történelná nevezetességű város falai között - - fogadhassa. Hét órakor megjöttek az uradalom által felajánlott fogatok, melyeken a fogadó-bizottság a vonathoz indult. ’/* 8 órakor érkeztek meg a várva várt vendégek, kikhez az indóháznál nagys. ftdő Pasqual Antal apát úr megható beszédet intézett, ecsetelvén a tanítói hivatás magasztosságát, s biztatá őket, hogy ámbár a tanítói pálya tövises, de immár közéig az idő, hogy ma holnap egy szebb jövő hajnalára ébrednek a tanítók. Gyönge a toliam, hogy a hatást csak halvány vonásokkal is leírni megkísértsem I Az elnök az érzelmektől áthatva csak egy pár remegő szóval köszöné meg a nem várt fogadtatást, éltetve ő nagyságát és a város polgármesterét, mely éljenzés viharhoz hasonló visszhangban tört ki a jelenlevők ajkairól. Bevonulás a városba valóban impozáns volt ; 16 kocsi egymásután vitte a nemzet napszámosait. Az ungi ftdő papság a parochián, a tanitóikar a Csillag vendéglőbe lön elszállásolva. Julius 8. Reggeli Y27 órakor ünnepélyes „Veni Sancte“ tartatott. A sz. misét ftdő Rusznák István esperes ur tartotta. A kitűzött időben a beregi kartársak is hozzá csatlakoztak az ungiakhoz. */a8 órakor indultunk a munkácsi vár megtekintésére, s itt a vár igazgatósága a legnagyobb szívélyességgel fogadott minket. Ezután 3 csoportra oszolva két iroda tiszt és a vár lelkésze ftdő Ledecy Adorján ur vezetése mellett megtekintettünk minden egyes helyet. Különösen lekötötte figyelmünket az asztalos és különféle faragványokat készítők műhelye — itt láthatott az ember szebbnél-szebb munkákat, melyekből többen megrendeléseket is tettek. Innét a kosárfonók majd a cipészek, bodnárok, szabók, kefekötők műhelyébe kalauzoltattunk, hol mindenütt a legszebb kiállítású munkákban gyönyörködtünk. Említésre méltó a vár közepén levő 75 méter mély kút, melyből a vizet négy fegyenc huzza föl egy nagy kereken, csak lábaikkal dolgozván minden más gépezet segítsége nélkül, a vedrek hordó nagyságúak. A várban jelenleg 500-on felül vannak fe- gyencek, ezek általán véve igen jól néznek ki, és ügyes munkások. Délelőtt 10 órakor megköszönvén az igazgató ur szívességét — szép ismeretekkel terhelve érkeztünk vissza Munkácsra. A közgyűlés áll. el. népiskolai uj épület egyik termében tartatott. A gyűlést Lewandóvszky István egyesületi alelnök nyitotta meg.
