Ung, 1890. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1890-01-12 / 2. szám
XXVIII. ÉVFOLYAM. Ungvár 1800. vasárnap, jannár 12. 2.- SZÁM. Megjeleli MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. KIADÓHIVATAL: Pollaesek Miksa könyvnyomdája. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Egész évre — -— —- A frt. Félévre — — — — 2 » Negyedévre — — — I ■* * £ gyes tzám ára 10 kr. HIRDETÉSEK szintúgy mint előfizetések az «Ung> kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők.-• Nyilttér soronként 20 kr. •VEGYESTARTALMU HETILAP. UNGVÁR MEGYE ÉS AZ „ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Tinnwiíi Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. A m. kir. postatakarékpénztár 1888. évi működése. (Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter jelentéséből.) , A ni. kir. postatakarékpénztár 1888. évi működésében mutatkozó eredményben az intézetnek immár 3 évet betöltő múltja nyer kifejezést. Vizsgálva az 1888. év forgalmi adatait a tőkék rohamos és tulnagy összegekre terjedő felügyelésónek képét hasztalanul keresnők azokban. Ámde a postatakarék- j pénztár aránylag fiatal intézmény nálunk, melynek még hódítania kell, célja sem az, mint más magán- intézeté, mely első sorban üzleti eredményekre törekszik. Mint állami intézet, mely kiválóan az apró tőkék megmentését és gyümölcsözőkké tételét, s igy közvetve a takarékossági hajlamnak élesztését tűzte ki feladatául; a nemzet gazdasági életében, hasznos ás fontos szerepet tölt be, habár lassúbb, de következetes arányokban szaporítja, a hazai tőkét, s minél könnyebb és minél nagyobb biztosítékokat magában rejtő alkalom nyújtása által előmozdítja a takaró- kosodás általánosítását, az országban. Ebben az üdvös irányban a postatakarékpénztár a lefolyt 1888. évben is tovább haladt egy lépéssel. Az intézet külterjes fejlesztése az 1888. évben sem szünetelt, és év végével tekintélyes számú t. i. 3225 közvetítő hivatal maradt fenn a takarékbetétek elfogadására. A közvetítő hivatalok, valamint az intézet budapesti főpénztára a tárgyalt évben összesen 3.595,284 frt 13 kr. betéteket fogadtak el és 2.808,767 frt 59 kr. visszafizetéseket teljesítettek; a fennmaradt betétek álladóka ennélfogva 786,526 frt 54 krral gyarapodott, hozzávételén az 1887. év végén fennállott 2.141,318 fót 96 kr. a teljes betétállag az 1888. év végén 2.927,845 frt 50 kr. A betétállag gyarapodása 1888-ban az előző évhez képest, midőn az 721,752 frt 88 krt tett ki. 64,773 frt 66 krral, vagyis 8‘9 százalékkal 'nagyobb ; az 1887. év végével fennállott álladóknak pedig 36'7 sz.-át képviseli, mely arány főleg ha fekintetbe vesszük, hogy takarékpénztáraink betét- álladóka az ^utóbbi években inkább csak a tőkésített kamatok hozzászámitása folytán növekedett, inig a postatakarékpénztárnál a tőkésített kamatok ma még aránylag alárendelt szerepet játszauak, ’bizonyára kielégítőnek mondható. Számba véve az összforgalmat, a postatakarékpénztárnál forgatott összegek kitettek : 1888. évben 6.404,061 frt 72 krt, 1887-ben 5 368,856 frt 24 krt, 1886-ban 3.934,630 frt 56 krt, összesen 15.707,548 frt 52 krt. Az összforgalom 1888-ban tehát, 1887. évhez képest 19*29 százalék, 1886. évhez képest pedig 62.76 százalék növekedést mutat. Az óv folyamán összesen 56,830 darab betét- könyvecske állíttatott ki; 1887. év végével fennmaradt 110,939 darab betétkönyvecske, s így ösz- szesen 167,769 darab volt forgalomban. Végleg kiegyenlittetett 37,882 darab, s igy a fennálló betét- könyvecskék száma az 1888. év végével 129,887 darab volt. E szám, mely egyúttal a betevők számát jelenti — az 1888. évben 18,948 drbnyi tiszta szaporodással azonos, a mi az 1887. évi 110,939 darabbal szemben 17 százalék növekedésnek felel meg. Ha a forgalomban volt betótkönyvecskók számát a kiegyenlített betótkönyvecskók számával összehasonlítjuk, kitűnik, hogy kiegyenlittetett: 1888-ban 22.57 százalék, 1887-ben 23.32 százalék, 1886. évben 19*88 százalék. . E szerint a kiegyenlített b tétkönyvecskók arányszáma az előző évvel szemben csökkent. Fölemlitósre méltó, hogy a magyar szövegű betétkönyvecskék száma a múlt évhez képest jelentékenyen növekedett. A kiállított betétkönyvecskék közül ugyanis volt: 1880-ban, 1887-ben. 1888-ban magyar szövegű ......................... 70-6°/0 69-4% 733°/0 magyar-német.............................. 21-1% 19.4°/0 17'3°/0 magyar-horvát slb ............................... 8‘3°/0 11-2% 9'4°/0 Az ország lakosságának nemzetiségi viszonyait véve alapul, mondhatni, hogy csupán a magyar és német betótkönyvecskók viszonyszáma felel meg — a ténylegesnél jóval nagyobb mértekben is — a lakosság nemzetiségek szerint megállapított viszonyszámainak. Mindazáltal ez adatokból alig lehet a többi nemzetiségeknek a postatakarékpénztár iránt való csekélyebb, vagy csökkenő érdeklődésére következtetni, sőt vannak jelenségek, melyek az intézménynek egyes nemzetiségi vidékeken mutatkozó élénk fölkarolását bizonyítják. A fennálló gyakorlat i szerint a betevőnek oly szövegű betétkönyvecske szolgáltatik ki, a minőt maga kíván; s azért kiválóan e szempontból igényel figyelembe vételt az a tény, hogy a magyar szövegű betótkönyvecskók kiállítása az 1888. évben az említett mérvben növekedett. Ellenben a postatakarékpénztár terjeszkedése és általános hatásának erősbödése mellett bizonyít az az adat, hogy 1888-ban már minden 1000 lakosra 78/10 postatakarékpénztárt betótkönyvecske jntott, vagyis minden 127. személynek volt ily betótkönyvecskóje, mig lS8V-ben csak minden 154- dik, 1886-ban pedig minden 200-dik személy személy szerepelt a postatakarékpénztár betevője gyanánt. A fővárosban a részesedés aránya nemcsak fokozódó, hanem önmagában véve is fölötte kedvező. Itt ugyanis már 1886. óv végével minden 27. személy birt postatakarékpénztári betótkönyveeskóvel, s ez arányszám 1887-ben 23-ra, az 1888. év végével pedig már 21-re szállt alá. A betevőknek foglalkozás, nem, életkor stb. szerint összeállított statisztikája mutatja, hogy betevők részvételének viszonyszámai az előző évekhez képest lényegesebb eltérés alá nem estek. A gyermekek és tanulók ma is a legnagyobb számokkal szerepelnek, bizonyítékául az állami intézet nevelő hivatásának és a takarékosság terén is. Nem kevésbé figyelmet keltő a kézmüiparos és gazdaközönsógnek, úgyszintén a cselédeknek és napszámosoknak, bár lassú, de következetesen emelkedő jelentkezése a betevők sorában. Mig e foglalkozási osztályok 1887. végén 118,831 betevőt szolgáltattak, e szám 1888. végén jíölmegy 23.711-re, tehát 4480 betevővel többre, a mint 25'9 száz. növekedést képvisel. Általában a munkás csoportok részvétére annál nagyobb súlyt kell fektetni, mert a postatakarékpénztár egész szervezeténél fogva főleg azok igényeinek kivan szolgálni, a kiket hivatásuk lakhelyük sűrűbb változtatására késztet. (Foiyt köv) Farsangi apróságok. Hej valamikor, a jobb időkben nem igy nézett ki a farsang, mint ma. Volt lakodalom, dinom, dánom hét országra szóló; ma azt sem tudjuk, hogy farsang van. A költő is azt énekelte : «Muzsikálnak, járják a bolondját. Én nem tudom, nekem csak úgy mondják.» Hát most már nem is látjuk, nem is mondják, mert egyátalán nem muzsikálnak és nem járják a bolondját. Az emberek feje lágya mintha benőtt volna, megokosodtak ; nem muzsikáltatják magukat, nem akarják járni a bolondját. Mi lesz a világból, ha az okosság annyira elterjed köztünk, Rogy a farsang vig arcát eltorzítjuk az okosság komoly redőivel? A mai fiatalság sem látja már a hajdani vig kedélyt, hát a jövő nemzedék hogy fogja majd elképzelni azokat a szép farsangi mulatságokat, melyek itt-ott a regényekben vannak örök emlékül megörökítve? Hja, nehéz idők vannak! Ezt az alpesi nyomás érzi a kedély világ magán 8 nincs oly hatalom, mely képes volna e nyomás alól kiszabadítani. line a budapesti jogászbál eredménye szomorúan igazolja, hogy nincs se életkedv, se tánczosnő. A deli jogászifjuság a nagy redutteremben régi hires farsangi táncmulatságát igen gyér közönséggel tudta benépesíteni, pedig hát Budapesten van pénz is, ifjúság is. Feltűnő csekély számmal jelentek meg a nők. Ennek komoly oka lehetett, melyről azonban a hírlapok nem tájékoznak bennünket. * ± * De hát ha Budapesten így kezdődött a farsang, mit szóljon akkor a mi kis városunk az ungmegyei nőegylet táncmulatságához, mely e hó 7-én szintén igen gyér közönség jelenlétében tartatott meg. Bizony mi csak a magunk ügyes-bajos állapotát hozhatjuk fel mentségül. Valamikor az ungmegyei nőegylet farsangi mulatsága kedvelt találkozója volt a fiatalságnak ép úgy, mint az öregeknek. Szép jövedelmeket is hozott. Most egyszerre, anélkül hogy a közönség összebeszélt volna, kimaradt a mulatságból s ezáltal elrontotta egyszer-niinden- korra a nőegylet. farsangi mulatságát. Hiába buzgólkodott Nehrebecky György né úrnő, mint bálrendező elnök, hogy a mulatság régi jó híréhez méltó legyen, a közönség meg nem mozdult helyéből, mintha befagyott volna a nagy hidegben. Talán a jégközöny fagyasztotta meg az emberek kedélyeit, hogy már a táncmulatság iránt sem érdeklődnek, s azt az egyet, a ki érdeklődik és mindent elkövet a jobbügy érdekében, a többi ott hagyja magára a bálteremben megtört szívvel, a váratlan rósz eredmény fölötti töprengés közepette. Ez bizony nem jól volt berendezve. * * Hanem azért azokat, a kik megjelentek nem bánthatta a többiek részvétlensége, mert mulattak kedvökre. Méntől kisebb a társaság, annál kedélyesebb szokott lenni, és a nőegyleti bál az volt. A jelenvolt hölgyek közül 18-an vettek részt az első négyesben. Különben pedig fáradhatlanul táncoltak : gróf Sztáray Sarolta, Pásztélyi Mariska, Budaházy Anna, Csuha Malvin, Orosz Gizella, Mihajlovics Camilla, Lewy Carola, Stofa Irén, Tomcsányi Anna, a nők közül: Nehrebecky Györgyné, Demjanovics Ivánné, Fankovics Sándorné, Lám Gyuláné, Lám Sándorné, Dr. Novák Endréné, Dr. Oesterreicher Jakabné, Dr. Molnár Mérné. A mamák persze csak nézték a jókedvű táncot. * * * A kórházibál, mondják, népesebb lesz, mert nagyon készülnek hozzá ; különös érdeket ad az 50 üveg pezsgő kisorsolása. A sorsjegyek erősen kelnek, a jövedelem nagyon szépnek Ígérkezik. Nem is volna csuda, hiszen 47 rendező van, gróf Sztáray Victorné elnöksége alatt a város és vármegye legintelligensebb hölgyeivel, hátul pedig Dr. Novák Endre kórházi főorvos, a ki az ilyenek rendezésében kiváló szakerő. A zártkörű táncestélyre a meghívók szétküldettek s e hó 18-án meg fog tartatni. * * * Ezzel a kórházi bál sorsa úgy látszik elvan döntve, mert a ki csak farsangolni tud Ungváron mozgósítva van. Tüchler, Here, de még pici Klein is, mint a bálok fokmérői, mindannyian forrpontot mutatnak; egyik bál commissió a másikat éri. A rendező nők legtöbbje, élén az elnöklő Sztáray grófnővel, mindent elkövetnek a bál sikere érdekében. Biztos tudomásunk van róla, eddig már 250 belépő és mintegy 500 sorsjegy lett eladva. A táncterem díszítését a táncrendezők kitűnő ízléssel biró elnöke, lovag Manns kapitány fogja maga vezetni. Mint' értesülünk a fejedelmileg kidiszitett lépcsőház — accumulatorok segélyével — villanyos világítással tündért fényben fog úszni. Miután a sorsjegyek már eddig is feles számban.
