Ung, 1890. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-02 / 5. szám

XXVIII. ÉVFOLYAM,

Ungvár 18Ö0. vasárnap, február 2.

5.

8ZAM.

Megjelen

MINIDEN VASÁRNAP.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részéi illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

KIADÓHIVATAL : Púhacjek Miksa könyvnyomdája.

ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK :

Egész évre — - — 4 frt.

Félévre — — — — 2 »

Negyedévre — — — 1 »

Egye» szám ára 10 kr.

HIRDETÉSEK

szintúgy mint előfizetések az «fing» kiadóhivatalába Ungvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyílttér soronként 20 kr. UNGVÁRMEGYE ÉS AZ „UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYLET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY.

Ili vatal (>s köziem én vek.

•z

118. szám.

1890.

Ungvármegye kir. tanfelügyelőjétől.

Körözvény.

Bornemissza Zoltán, Iáién vesztési vándortanitó, f. évi. január hó 14-én 276. sz. a. kelt megkeresése szerint, ugyancsak ('. évi ápril hó 1-én Nagy-Kaposon az állami iskolában ; 8-án Nagy-Bereznán az állami iskolában ; 9-én Ungváron az ungmegyei gazdasági egyesület kálváriái utcai faiskolájában ; 10-én Szerednyén az állami iskolában ; 11-én Szobráncon a községi iskolában és végre

12-én Csapon a ref. iskolában, a faiskolák berendezéséről és az azokban előforduló munkálatokról, mindenütt d. e. 10 órakor a tanítók részére előadásokat fog tartani.

Mire midőn a környékbeli tanítókat figyelmessé teszem és a megjelenésre felhívom, egyszersmind tisztelettel kérem az iskolák gondnoksági és iskolászéki elnökeit, bogy az előadásokra megjelenni szándékozó tanítóknak a fentebb jelzett napokra szünidőt engedélyezni szíveskedjenek.

Ungvárotl 1890. évi január hó 30-án.

T I H A N Y I D 0 M 0 N K 0 S

kir. tanfelügyelő'.

Gym] íasi i.i íH-u nk üorye.

Ha a gyümölcs megérik, a .jó gazda gondosan leszedeti, mert csak úgy lesz tartós és élvezhető. — Ezen igazságból kiindulva a legmelegebben üdvözöljük vármegyénk előrelátó, ügyes gazdáját, az alispán ur ő méltóságát, a ki egy új gymnasiumi épület felemelésének már-már a teljes érettség stádiumáig jutott ügyében f. é. január hó 30-án népes értekez- letre gyűjtötte össze városunk és megyénk értelmiségének tekintélyes részét, hogy a nagymélt. vallás és közokt. ni. kir. miniszter urnák, e lap hasábjain is közölt, azon felszólítására nézve állást foglaljon, a mely a cél megvalósíthatása szempontjából városunktól és megyénktől legalább 50 ezer frt áldozatot vár.

A városból és a vidékről megjelentek nagy száma ismét fényes bizonyítéka volt azon, megyénk múltjában is egyébiránt minden szükséges alkalommal kidomborodott tapasztalati ténynek, hogy közönségünk, az őt érdekelhető ügyek legfontosaíihikáért: culturájáért a legmelegebben érez. Ezt a körülményt különben nem csak a megjelentek tekintélyes sora, de a történt felszólalások is tanúsították.

Jól esett látnunk, hogy nem volt senki az értekezletben, a ki egy új, a • mai kor és helyzet igényeinek megfelelő épület emelésének szükségességéről meg ne győződött volna. Mindenki érezte és .érzi azt, hogy az ifjúság nevelésében és oktatásában nem kevésbbé kell gondoskodni a test egészséges fejlődéséről, mint a szellem kiműveléséről. — De hogy lehet az előbbit gondozni egy oly épületben, a mely száz év előtti viszonyok exigentiáinak épült ? Hogy lehet ott városunk és megyénk jövő értelmiségének éppen fejlődése legfontosabb éveiben testileg izmossá és munkabíróvá felnőni, a hol a tantermek az ifjúság nagy számához képest szűkek, sötétek és alacsonyak, a hol az ósdi és elrongált padok a legnagyobb mérvben mell és tüdő pusztítók, a hol a levegő a padozatból feltörő rossz kigőzölgés, valamint a falak nedvessége folytán bűzhödt és egész ségtelen ? ? . . . Mit szóljunk a szellemi érdekekről! ? A tanszereket ily termekben elhelyezni, rendben tartani, mogőrizni teljes lehetetlenség; míg új és a tudományos haladás által megkövetelhető taneszközök nagy értéket képviselő beszerzése valóságos bűn,

minthogy azok az idő előtti biztos elpusztulásnak vannak kitéve.

Évek óta hangoztatta mindezen körülményeket úgy a vármegye, mint a tanári kar a maga felterjesztéseiben a magas kormány előtt, és most, midőn a jelenlegi vallás és közokt ügyi miniszter úr ő nagyméltóságának erélyes keze ennek a nagyfontos-! ságu tanintézetnek legsajgóbb baját akarja meggyógyítani, nem hisszük, hogy a nagy közönségből | akadna csak egy ember is, annál kevésbbé szülő, a ki a gondos miniszternek jobbját nem nyújtaná még akkor is, ha az tőle, a rendelkezésére álló anyagi erő elégtelenségé miatt, talán érezhetőbb anyagi áldozatot kér! — Az értekezleten nem is hangzott el szó, mely tagadó lett volna. — Szeretjük hinni, hogy az „adunk“ elve ellen úgy a város, mint a megye gyűlésein sem fog emelkedni egy szó sem. — Nem is e nemes készségnek kétségbe vonása az a körülmény, a mely nekünk a jelen sorok írását sugallja. — Az áldozat mérvének és mikéntjének módjára nézve óhajtjuk elmondani őszintén legjobb meggyőződésünket.

Az értekezlet folyamán a főispán ur ő méltósága, hivatkozván a miniszter úrral e tárgyban történt érintkezésére, oly nyilatkozatot tett, a mely a kórt áldozati összeg nagysága fölött, szegénységünket tekintve, móltáu aggódó kedélyeket a nyomás alól észrevehetőig felszabadította. Ő méltósága ugyanis kijelentette, hogy a miniszter ur, kényszer helyzeténél fogva igenis áldozatot kór a megye közönségétől, de ez áldozat egy megfelelő telek adományozása, esetleg építkezési anyag és munkaerő vagy ezeknek megfelelő pénzösszeg felajánlásával a miniszter ur várakozását kielógitendi. Ezen örvendetes felvilágosítás hatása alatt küldött ki az értekezlet egy szükebb bizottságot, hogy ez az áldozat hozatal módjára nézve tervet készítsen. Megtörténhetik, hogy ebben a bizottságban, vagy talár, a város és megye gyűlésén is azon nézet jut többségre, hogy a megye egy telek felajánlásával hozza meg áldozatát. Ha a telek jelenleg a város tulajdonát képezi, annak felajánlása a legkönnyebben elviselhető áldozattal jár, ha az különben a paedagogiai és egészségi követelményeknek, valamint a város emelése érdekének megfelel. De ha a telek kisajátítást igényel, megtörténhetnék, hogy telket vennének meg drága pénzen, a melyet a minisztérium a tanügy és nevelés bizonyos szempontjaiból nem használhatván, potom áron lenne kénytelen eladni, a mi az áldozat jelentőségét fölötte csökkentené. Azért mi sokkal ajánlatosabbnak tartjuk a pénzbeli áldozatot, a mely ha a magas minisztérium által már évekkel ezelőtt az | egész város területén legalkalmasabbnak tartott és j kijelölt tér megvásárolhatásának erejéig (legtöbb 30 I ezer forint) terjed, a minisztérium kétség kívül , készséggel fogja fogadni az áldozatot és a lehető legrövidebb idő alatt áilani fog a monumentális j épület, mely inig városunk díszét emelni fogja, és ! a csendes múzsáknak kedves otthonnal szolgáland :

, megyénk virágának, legféltettebb kincsünknek, mert, Ijövőnknek, ifjúságiinknak testét és lelkét üdvösen edző palesztrája leend.

A tér a nagy-utcának akár az Ung felőli részén, akár a régi vármegyeház és a mostani kis gymnasium együttes telkén, vagy a gymnasium épülettel átellenes saroktól Kaminszky G. házáig belesendő, mely utóbbinak érvényesültóvel a díszes gör. kath. székesegyház is megkaphatná a ma sajnosán nélkülözött előtért.

<x—y)

Gymnasiumi ankett.

Közöltük már lapunk múlt számában a közoktatási miniszternek Ungvármegye közönségéhez szóló leiratát, melyben az ungvári főgymnasium mostani rozzant épületének újjá építésére vonatkozó kívánságát adja elő azon kikötéssel, hogy az uj építkezéshez segitenők őt meg

50.000 írttal.

Ez a miniszteri kikötés bármily váratlan és meglepő volt, vármegyénk, városunk a kérdést egészen higgadt s józan felfogással akként tárgyalta és beszélte meg, hogy inkább áldozzunk- a mit áldozhatunk e városért most, a mikor arra alkalom van, mintsem kérjünk és esedezzünk azután, a mikor már nincs.

A vármegye közönsége nevében Kende Péter alispán sürgetősnek találta a miniszter leiratát azonnal megbeszéltetni s e végből január 30-ára egy elég népes értekezletet hivott egybe a vármegye intelligens köréből, hogy véleményt adjon arról, miként lehetne a miniszter kívánságát a törvényhatósági közgyűlés elé vinni úgy. hogy az ügy is nyerjen vele, a miniszter kívánsága is teljesittessék.

Az értekezlet célját, az ügy fontosságát az alispán elnöki megnyitó beszédében kellő nyíltsággal előadván, hangsúlyozta, hogy vármegyénk bár annyira szegény, miként ily áldozatokra már is képtelen, mégis a culturalis haladás elől a legnagyobb áldozat árán sem akar kitérni, főleg midőn a vármegye s annak központja: Ungvár városának egy fontos ügyéről, a főgymnasium újjá építéséről van szó. A mint ö ez ügyet contemplálta, első sorban azt kellene elvileg kimondani: ajánlja-e az értekezlet, hogy a törvényhatóság a miniszter kívánságát elfogadva, a kért 50,000 frtot megszavazza? Ha igen, akkor arról volna szó, hogy a megajánlandó összeghez mily arányban járuljon a vármegye és milyenben Ungvár városa, mert a város mégis közvetlenebbül fogja hasznát venni a befektetendő tőkének. És csak azután következnék a részletezés, hogy például a vármegye minő természetbeni értékeket adhatna az építkezésekhez, mert. adhat követ, közmunkaerőt stb. A részletek megállapítását pedig egy szükebb bizottságra kellene bizni.

D r. N o v á k Endre helyesli, hogy előbb elvileg történjék a megállapodás, vájjon adunk-e ötven ezeret, vagy nem ? A részletek megbeszélését is itt kívánja, hogy a szükebb körű bizottság már tájékozhassa magát minden irányban.

Hódolv László igazgató felvilágosítást ad I a miniszteri leirat inlentiója felől, mert az ötvenezer j frtot nem az állam kéri, hanem a tanulmányi alap,

! melynek ez időszerint, mint akármely magán fél, az

50.000 frt rendelkezésére nem állván, az érdekelt vármegye és városhoz fordul, hogy támogassa őt az iskola épület újra építésében, mivel e nélkül nem képes a közkívánatnak eleget tenni.

M a k a y Dániel épen az igazgató indokolását I nem hajlandó elfogadni, mert akkor, ha elismerjük, hogy ! ez iskola íelekezeti érdekből áll fenn, akkor a más fele- ' kezetüek nem szívesen járulnának a segélyezéshez. Azt hiszi, hogy a miniszter kissé felcsigázta kívánságát, jó lesz tőle valamit lealkudni.

1) r. I v á n c s y László határozott indítványt tesz arra nézve, hogy a miniszter kéressék fel a főispán ő méltósága és a négy képviselő által, hogy követelését szállítsa le felére s akkor fölösleges minden további értekezés az épület helyének megválasztása iránt, mert a 25 ezer frt átadása, után, a miniszternek szabad kezet adnánk e tekintetben.

tízó volt még az eljárás mikéntjéről, hozzászóltak Dr. Preus Adolf, Lasztókay Béla és gróf Török József főispán, a ki különösen ; kiemelte, hogy' ő ezelőtt egy pár nappal inár az ügyet a miniszterrel megbeszélte és a miniszter nem annyira I az 50 ezer írthoz, mint inkább az alkalmas hely felaján-