Ung, 1889. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

Jellemző azonban, hogy a közigazgatás szerve­zésénél keresztül vitt eddigi kísérletek az önkor­mányzat kinyomata mellett a lehetőségig igyekeztek a vármegyéket mint önkormányzati orgánumokat tentartani. A vármegye azonban a gyakorlatban gyarló és törékeny vázzá lön. Egyik próba a mási­kát érte, s eddigi intézkedéseink nem igazolják, hogy a közigazgatás szervezése körül határozott és öntudatos célt tűztünk volna ki. Az eredmény az­után az lett, hogy a vármegyéket is fentartani óhajtva, de azokat az állami Organismus közegeivé tenni akarva, ezáltal a tulajdonképeni önkormányzatot béköba szorítottuk. Erős érzékünk van ugyan az önkormányzat iránt, de nem a községi, hanem a vármegyei önkor­mányzat iránt vagyunk kiváló előszeretettel. A francia államot, aztán községet, végre megyét, a magyar először megyét, aztán államot, s csak leg­utoljára alakit községet. Mindezek szerint, ha a községi önkormányzat kiterjesztése és biztosí­tása helyett ismét a vármegyei önkormányzat feu- tartásának csalóka képét fogjuk követni az adminis- tratiónak tervbe vett szervezése körül, a helyett, hogy a községi önkormányzat teljes kiterjesztését és biztosítását vinnők keresztül, úgy a tervezett reformot ismét csak sikertelen kísérletnek tekintenék, a mint hogy ez a gyakorlatban is olyannak bizonyulna. A megyei autonómia helyett tehát annál inkább helyén van az önkormányzat a községekben, s a mi községi törvényünk csakugyan számos hibái és hiá­nyai dacára, a részletekben igen helyesen fogta fel a község természetét és hivatását. A közóhaj tehát nem más, minthogy legyen egy erős és valóban felelős kormány, a községek­ben tágkörü autonómia s e kettő között ad­ministrativ közeg a szolgabiró, s a külön nemű közigazgatási ágak egy központi hivatal alá egyesít- tessenek, melynek élén áll a megyei közigazgatás főnöke. Ezen általánosságban előterjesztettek után szen­teljünk több időt a részleteknek. Erről és sok más­ról következő cikkeinkben fogunk elmélkedni. M. J. Városi építkezések. A régibb időben is sokat foglalkozott a vá­rosi képviselő testület azzal, hogy az itteni hadkiegészitő cs. kir. katonai ezred alkalmas elhelyezéséről gondoskodjék; de akkor a pénz­viszonyok nem engedték a nagyobb vállalatba való ugrást, mert féltettük a város jövőjét. Az idők változtak, a kormány intézkedések a pénz kölcsönzést megkönnyítették és városunk, más városok példájára, belement 1883-ban az első százezer forint kölcsön felvételébe, hogy azon a közös katonaság és honvédség részére laktanyákat építtessen a beszállásolási törvény kedvezménye mellett. Polgáraink az első százezer forint megszava zásánál remegő szívvel szavaztak, sokan eltávoztak, mert nem bírták izgatottságukat legyőzni. A má­sodik 50.000 frtos kölcsönnél már volt ok, a miért a képviselők szavazhattak, hogy t. i. a laktanyákra előirányzott pénz elfogyott. A harmadik 61.000 ftos kölcsön felvételénél már az okot se nagyon keres­ték, hanem azt mondták : a ki á-t mond, kénytelen b-t is mondani. Végül a negyedik 105 ezer frtos kölcsönnél már ismét hivatkozni kellett arra, hogy a laktanyáknál még hiányzó részek befejezendők, ha nem akarjuk veszélyezteni az eddigi építkezés eredményét, vagyis a jövedelmet ; továbbá hogy halaszthatatlan más befektetéseket is kell tenni még stb. így szavaztatott meg az újabb negyedik köl­csön, mely az előbbi 211.000 frtot is magába foglalva, miután ezt vissza fogja fizetni, 317.000 ft kerek összegben lett a törvényhatósági bizottság által is jóváhagyva és e napokban a pesti magyar kereskedelmi banknál felvéve. E 317.000 írtból a képviselő testület hatá­rozata szerint ez év folyamán mint legszükségesebb építkezésre igénybe fog vétetni, a közös hadsereg ezredének teljes befogadására megkívántaié utolsó laktanyai épületnél 9737 frl, a kantin épületnél 8723 írt, a régi honvéd laktanya átalakításánál 3978 írt, az óvodánál 2553 frt. Végül a Ferenc József laktanya csatornázása és árnyékszék átala­kításánál 8200 frt. A felsorolt építkezések folyamatba tétettek és a kantin épület már ma holnap tető alá kerül ; a laktanyai épület alapfala most rakatik le, a hon­véd ócska épület átjavitása nem sokára készen is lesz; az óvoda épületen is serényen dolgoznak. Ez utóbbinál most csak a tantermek építtetnek ki a majorutcától ; a lakóház csak a jövő tavaszszal fog építtetni. A laktanyai udvar csatornázása és az árnyék- székek célszerű átalakítása a legnagyobb gondot adta a városnak. Midőn a múlt év nyarán az ötös bizottság e kérdést a katonasággal egyetér- tőleg tanulmányozta, megoldásul azt véleményezte, hogy első sorban készíttessék egy terv, mely a laktanyai udvar lejtmérezése alapján a csatorna kivihetőségét állapítsa meg. E terv elkészítésére Szabó Lajos vasúti mérnök felkéretvén, ő a tervet el is készítette s véleménye kíséretében az ötös bizottságnak -beadta. E bizottság működését bevé­gezvén, a tervrajz és vélemény a városi tanácshoz tétetett át, mely azt felülbirálat végett kiadta Cibur Vilmos kir. mérnöknek. Elkészülvén a felülbirálat, mely a tervet alap­jában elfogadhatónak találta ugyan, de a kivitel­ben sok mellék körülmény figyelembe vételét ajánlotta, minek folytán a terv keresztülvitelét a tanács nem merte ajánlani a képviselő testületnek, annál is inkább minthogy a tervrajzokhoz részletes költségvetés mellékelve nem lévén, pályázatot sem hirdethetett a munkálatra. A városi tanács, respective a polgármester határozatlansága uj eszmét adott Fincicky Mihály városi tiszti ügyésznek, ki a tervrajzokat és véle­ményeket magához véve, elrándult Budapestre és ott Wohlfarth Henriket, a közmunkatanács főmér­nökét, felkérte, hogy bírálná felül a két szakvéle­ményt s általában adna egy határozott tanácsot, miként oldhatná meg Ungvár városa a tervbe vett csatornázás kérdését. Nevezett főmérnök készséggel vállalkozott a megbízásra és egy egészen uj kiviteli tervet és rajzot készített a csatornázásról, egyúttal az ár- I nyékszékek célszerű átalakítására vonatkozólag a már több laktanyában alkalmazott uj constructióju árnyékszék szerkezetet hoz javaslatba. A megküldött rajzok, a műszaki leírás telje­sen meggyőzhet mindenkit, hogy Wohlfarth Henrik főmérnök ur Ungvárvárosának érdekében egy valóban elismerést érdemlő munkálatot készített és tekintettel arra, hogy a javaslatba hozott beton csatorna kivitel tekintetében jobb és olcsóbb, mint az ezelőtt ajánlott kőcsatorna, s hogy az árnyék­szék átalakítással együtt csak 7800 ftba fog ke­rülni, még a város kiadásait is kímélni igyekezett; sőt hogy a munka kivitel tekintetében megbízható és állandó jó legyen, egy budapesti jónevű cement í technikus vállalkozó ajánlatát is beküldte egyide­jűleg azon kijelentéssel, hogy e vállalkozó mun- kájáért jót áll, sőt a költségvetési árból 5°/0*°t vele ; már le is üttetett. Ily ajánlat és biztosítás mell tt a polgármester az ajánlatot elfogadta és a munka mielőbbi meg­kezdésére Wünsch Róbert budapesti cement- tech­nikust felhívta. Kötelességünk ily jóindulatú eljárást, minőt ; Wohlfarth Henrik főmérnök ur Ungvár városa irányában tanúsított, hálásan kiemelni és a városi képviselőtestület figyelmébe ajánlani akkor, a midőn ez ügy a közgyűlés elé kerül, mert a tiszti ügyész­hez irt levelében azt írja, hogy munkájáért Ungvár városától semmit sem kíván, és teljes örömére szolgált, hogy Ungvárvárosának, hova ifjúkori emlékek kötik, e csekélységgel szolgálhatott. Nagy megkönnyebbülésére lesz ez a városnak, mert tudni fogja, hogy a mü, melybe pénzét el­helyezte, megfelel a várakozásnak és a célszerű­ségnek. _________ Cseléd ügy. A foglalkozást közvetítő és a cselédszerző üzletek gyakorlásáról szóló városi szabályrende­letből kivonat: 4. §. A szedhető dijak a következőkben álla­píttatnak meg. a. 6 forinton aluli havi fizetéssel ellátott cselédtől és szo!gálat adójától 50—50 kr. b. , 6 forinton felüli havifizetést nyerő cse­lédtől és szolgálat adójától 1—1 frt. c. , Hasonló dijak lesznek szedendők a munkás és munkaadótól is a közvetítő által. d. , Ezen dijak azonban csak azon esetre ér­vényesek, ha az elszegődés legalább félévre történik, azon alul azonban fentebbi dijak a havi fizetések fentebbi arányához képest csak 20 kr, illetve 40 krt fognak tehetni. * * * E szabályrendeleti kivonatot azért közöljük, mert utóbbi időben számtalan panasz merült fel a cselédszerzők részéről történt zsarolás miatt. Vegyék tehát az érdekeltek e szabályrendeletet figyelembe és ne engedjék magukat félrevezet - tetni. Különfélék. * Felség adomány. A csapi ref. egyház község­nek iskolaépítésre ő Felsége a király 100 frtot adomány zott. * Kivonat az „Ungvári Dalárda“ 25 évi jubi­leumának rendezésére kiküldött bizottság 1889. évi július hó i-én tartott gyűlésének jegyzőkönyvéből II. A részletezett programm keresztülvitelére a következő szakbizottságok szerveztettek : 1. Mű szaki bizottság. Megállapítja a díszhangverseny programmját s a közreműködők meghívásáról intéz­kedik, s a programm k -resztülvitelében közremű­ködik. Elnök : Fircák Gyula, esetleg Drohobecky Gyula. Tagjai : Antosch Antal, Véber Károly, Novák Endre, Miskolcy László, (egyúttal jegyzője) dr. Grünn .Sándor. 2. Intéző bizottság. Elnök: Tabódy Jenő, tagjai: Lehocky Béla. Lasztókay I Béla, Szomráky István, Mocsáry Géza, Lám Sán­dor, Eőry Elek (egyúttal jegyző) Kemény Berta­lan, Guttmann Izidor, Antalócy Péter, Rózsay Rezső, Mihalkovics József, Reismann Bertalan, Radnai Károly, Fehér Ákos, Kása Kálmán. In­tézkedik az országos dalárdákhoz intézendő felhívás ügyében s a műszaki bizottsággal egyetértve az előadási hely megválasztása s berendezésében. 3. Elszállásolási bizottság. Elnök : Farkas Ferenc; tagjai: Kusnyiry Gyula, Hadrava Antal, Weinberger Zsigmond, Linner Ferenc, Katona Sámuel, Zsirko József, Erdős László, Ember János, Szedlár János, Olejnyik Emánuel, Pásztor István, Peltsárszky Béla, ifj. Fésűs József, Laurisin Miklós (egyúttal jegyző), Jäger Bertalan, Jäger Károly, Tüchler Károly, Kozma Károly. E bizottság a beérkezett bejelentések nyomán beosztja a dalár- tagok elszállásolását. Összeirja a szállás illetőleg vendéglátásra vállalkozó háziurak névjegyzékét, ki s hány tagot fogad el ? s a fogadtatás után a vendégeket kalauzolja vagy kalauzalásukról gon­doskodik, úgy szintén a podgy ászok átvételéről s helyreszállitásáról. 4. Kfizebéd rendező bizottság. Megállapítja a közebéd helyét, annak ára iránt tisztába jő, ebédjegyeket nyomat s azok kézbesítését kezeli, részvényeseket gyűjt s a jegyekért járó dijat a pénztárosnak étadja, ki az elárusított jegyekről számol. Elnök: Dr. íváncsy László, tagjai : Royko Béla, Mislinszky József, Bene Lajos, Fincicky Mihály, Gorzó János, Árky Fülöp, Dr. Spitzer Sándor, Antalócy Péter (egyúttal jegyzője), Kun Ferenc, Vladimir János, Krompaszky Ignác, Laudon Sándor (pénztáros.) 5. Elfogadó bizottság. Kende Péter alispán elnöklete alatt: Lehocky Béla, Gebe Viktor, Zoltsák János, Markos György, Fekete Vince, Nehrebecky György, Val kószky Mihály, Makkay Dániel, Hódoly László, Orosz Mihály, Barna "Mihály, Kliegl Róbert, Cibur Vilmos, Lasztóky Béia, Tabódy Jenő, Dur- csák Dezső, Buday Miklós, Kelen Gusztáv, Szepessy Gusztáv, dr. Bene Sándor, Weinberger Alben, Kornstein József, Bekényi Belízár, Dőry József, Patay Gyula, Köröskényi Elek, Guttmann Izidor, Lőrincy Jenő, Mocsáry Géza, Telendy Antal, Ti­hanyi Domonkos, Felföldy Ödön. Gondoskodik a vendégek ünnepélyes fogadtatásáról, ó. Kirán­dulást tervező bizottság. Szepessy Gusz­táv elnök, Cornides György, Dőry József, Dénes Géza, Payer Sándor, Durcsák Dezső, Mocsáry Béla, Farkas Ferenc, Kelen Gisztáv, Hackel Ber­talan, Rózsay Rezső, dr. Levy József, dr, Novák Endre. * Gyászhir. Márt ha Károly városi adó- végrehajtó becsüs 64 éves korában e hó 12-én szívszélhüdésben, — özv. Csicsery Péterné e hó 13-án hosszas szenvedés után elhunyt. * Tűzvész. E hó 11-én délutáni 6 órakor a bozosi utcában tűz ütött ki, mely két udvarbeli rozzant házat és istállót hamvasztott el, de vég­zetessé válhatott volna, ha egy kis szél járult volna hozzá. Szerencsére oly csendes volt az idő, hogy a roppant szárazság dacára is, a tüzet azonnal localizálni lehetett és nem engedték át a szomszéd telekre. A tűzoltóság ezúttal rette alkalmazásba a 600 méteres tömlőt, mely a mümalom reservoir- jából viznyomás mellett kapta a vizet a tűzszin- helyére. A leégetteknek beégett a szobájuk is s vagy három lakónak odaégett a takarékpénztári betétkönyveskéje is. A tűzoltóparancsnokság igen kéri a tisztelt közönséget két dologra : az egyik az, hogy a mikor a tűz kiüt, a kocsiközlekedési utcán ne járkáljon, mert a rohammal menő vona­tok könnyen szerencsétlenséget okozhatnak, a má­sik pedig, hogy a tűzhöz ne csődüljön, mert a tűzoltók működését a folytonos járás-keléssel rend­kívül nehezítik, nem lévén képes a legénység a parancsnokok kürtjeit megérteni a zajtól. Figyel­meztetésül a tűzoltói vonatokon nagy jelzőcsengők lesznek alkalmazva, ezeknek hallatára igyekezzék a közönség leggyorsabban a járdára menni, mert a vágtató vonatok a szűk és merész fordulatok, az óriási nagy teher, hosszú felszereléssel meg nem állíthatók, továbbá a meredek megyeházdombjáról oly erős a lökés, hogy a fogatok legjobb akarat mellett fel nem tarthatók. Továbbá arra is kéretik a kö­zönség, hogy a tömlőkre reá ne hajtson vagy reá ne lépjen, mert az illetők teljes kártétellel fognak tartozni. Meg kell még emlékezni a mümalom víz­vezetékéről. mely ezúttal is oly rendkívül jónak bizonyult, szállitván 420 méterre percenkint egy akó vizet. A város közönsége valóban nagy hálá­val tartozhat Seidler Lipót mümalmi bérlő urnák, hogy a vízvezetéket tűzveszély esetén átengedi és köszönetét érdemel Kasenszky főmolnár és osztály- parancsnok a ki a vízvezetéket mindég jó karban készenlétben tartja. * A divat áldozata. Krasznán egy jómódú pol­gár leánya a mostani divat szerint nagyon befűzte magát és ily kényszerhelyzetben sétált a rekkenő melegben. Estefelé hazatért, és hirtelen rosszul lett, szólani nem tudott, csak derekához kapkodott, majd orrán s száján patakzani kezdett a vér. A leány már halott volt, midőn az orvos megérkezett, ki azt jelezte, hogy a halált a tulszoros mellfüző okozta, mely a vérkeringést megakadályozta. Legyen e szomorú eset intő példa városunk hölgyközön• ségének is, mely szintén annyira bálványozza a testet eredeti alakjából kivetköztető divatot, hogy ilyen esettől méltán tarthatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom