Ung, 1889. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1889-08-25 / 34. szám
Ungvár város képviselete iránt, s szivünkből előre törő lelkesedéssel hangoztatjuk: Éljen Kossuth Lajos 1 ------A képviseleti gyűlésen számos képviselő és nagy számú hallgatóság volt jelen. Fincicky Mihály helyettes polgármester d. e. 11 órakor megnyitván a gyűlést, bemutatta Mocsáry Géza, Weinberger Albert és társai által beadott azon indítványt: hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia a város díszpolgárává megválasztassék. Erre szót kért M a k a y Dániel, ref. lelkész. A gyűlés tárgyához illő méltósággal szólalt fel, megemlékezve azon alkotások felől, melyek nemzetünk életében Kossuth személyéhez fűzvék, azon eszmék felől, melyeknek Kossuth szóvivője volt úgy a régmúltban, valamint terjeszti azt jelenleg is. Éltetve Kossuthot, örömmel hozzájárult az indítványhoz. Erre hosszas éljenzés következett, minek lecsendesültével az elnök kimondta a határozatot, hogy Kossuth Lajos Ungvárvárosa díszpolgárává megválasztatott. A díszoklevél elkészíttetésével és annak elküldésével a tanács megbizatott. Ezzel az ünnepély-közgyűlés véget ért. Kossuth névünnepének előestéjén, tegnap a „Korona“ vendéglő termében társasvacsora ren- d ztetett. A vacsorán 230 nál többen vettek részt a társadalom mindem osztályából, s a legjobb hangulatban töltötték az estét. Az egybegyűltek szónokai a tegnapi képviseleti gyűlés határozatának hatása alatt lelkesülten emlékeztek meg Kossuth felől. Legkiemelkedőbb beszéd volt az Ungme- gyében időző M u d r o n y Soma o. gy. képviselőé, ki a rendező bizottság kérésére az estélyre megjelent. Kossuth nagy alkotásairól emlékezett meg, folyton fokozódó lelkesültségbeu tartva az estélyen jelenvoltakat. Az egybegyűltek Kossuthhoz távirati üdvözletét is küldöttek, melynek szövege következőleg hangzik : „Névnapja alkalmából díszvacsorára törne gesen egybegyűlt ungvári polgárok szívből eredő lelkesedéssel üdvözlik kormányzó urat ; kérve a Mindenhatót, hogy Önt, ki a valódi demokrácia egyik fenkölt képviselője, s ki a hazaszeretet lángját több mint egy félszázad óta a hazafiak szivében éleszti, a haza javára soká éltesse !“ Az estély további folyamán W^ ei nberger Albert turini útjáról beszélt el nehány részletet, Erdős és Fekésházy Lajos Mudronyért, Heves y, Sáros s y Kossuthért, R e i s m a n n Bertalan Irányi és Apponyiért, Fekésházy Lajos, Mocsáry Géza és Weinberger A.-ért, Mocsáry Géza Ungmegye szebb jövőjéért s a pol-j gárok összetartásáért mondtak fel köszöntőket. A mulatság kedélyes hangulatban jóval éjféli után ért véget. Az ungmegyei körjegyzői egylet nevében. Ungmegye hivatalos közlönyének 28, 29. és 30-ik számaiban M. J. aláírással egy közlemény jelent meg „a közigazgatás reformjáról“ cim alatt. Mint minden önzetlen jó indulalu közleményt, kivált ha az magyar hazánknak a jelenben terve zetbe vett nagy műveletéhez, mint a „közigazgatás reformja lészen“ igaz szellemi gyöngyöket hoz, örömmel üdvözöljük 1 és hazafiui szeretettel ragaszkodunk megyénk kiváló férfia iránt, kik ősi alkotmányunk sérthetetlensége mellett harcolni síkra szállanak. Úgy fel szólamlunk az oly nézetek ellen is, mely vármegyénkre homályt borit, s igazság alan szabad polgári jogsérelmet kíván a küszöbön álló közigazgatásunk reformjába felvétetni. Bár nyugodtan nézünk elébe azon nagymunkának, melyhez hazánk disze-java hordja össze az anyagot, mert megvagyunk győződve a felől, hogy magyar államunk művelése, közösérdekeink teljes felkarolása, és szabadságunk csonkitatlan épségben tartása képezendi erős alapját. Nem hallgathatjuk el azonhan a fentebb említett közleményben M. J. urnák a „körjegyzők“ ellen irányított azon passusát, mely által reánk kilőtt nyilával vármegyénk egész törvényhatósági bizottságát, a megye tisztviselőit, s a járások szol- gabiráit sérti. Bár ezek nem szorulnak védekezésre, mert Ungvármegyében úgy a tisztviselők közötti fokozatos fegyelem, mint az alkotmányos jogok füg geilen gyakorlata példaszerű ; mégis M. J. ur közleményében igy vélekedik : „A választott bizottsági tagok választási ké pessége a fennálló törvényben megfelelően van szabályozva. Azonban mi a körjegyzőket a bizottság tagjai közé felvenni, az administrate érdekében helyesnek nem tartjuk. A körjegyzők lehetnek igen értelmes emberek, kik a közügyeknek minden tekintetben szolgálatot tehetnek, hanem a központi tisztviselők, szolgabirák működésének ellenőrzése nem lehet oly hatályos, ha az ezek alá rendelt közegek a körjegyzők szavazatátul is függnek. Mert ha 2—3 körjegyző volna még tagja a bizottságnak, hányján, azonban a tapasztalat szerint a körjegyzők mindenike megválaszta'ja magát a bizottságba, és egy megyében 15—30 körjegyzői szavazat mindig disponál a gyűlésen. Már pedig a főszolgabírónak vagy más tisztviselőnek nem szabad éreznie azt, hogy 15—30 szavazattal deponálhat bármikor, de nem kell megengedni azt sem, hogy a megyei tisztviselő 15—30 szavazattól tartson, ha t. i. bizonyos ügynél keuyértörésre kerül a dolog.“ Bírálja meg tehát Ungmegye tisztelt közönsége M. J. ur eme aggodalmát, oly gyönge-é megyei bizottságunk, hogy abban az esetleges igazságtalan ügyekben 15—30 körjegyző a megyeitisztviselők főszolgabirákkal szemben képesek lennének-é disponálni ? -Feltehető-e ezekről a rossz akarat ? Nem fekszik-e ezek szivén vármegyénk sorsa és becsülete úgy, mint bárkinek másnak ? Ungvármegye körjegyzői egyletének kapcsa a magyar hazafiasság szent érzete. Hazánk és királyunk iránti hűség és szeretetre vezet bennünket törvényeink végrehajtásában népünk élén, s független komoly meggyőződéssel jelenünk meg vármegyénk zöld asztala előtt kerületünk képviseletében, Ungvármegye gyűlésein tekintsen széjjel M. J. ur I milyenek vezérférfiaink ? lehet-e itt aggodalma a felett, a mire közleményében a fősuyit fekteti ? Avagy képviseltetheti-e magát népünk illetékesebb egyénekkel, mint a községek ama kevés értelmiségeivel, kik szorongatott állapotukat velők egyetemben érezik ? A feleletet adja meg Ungvármegye tisztelt közönsége, ki megyénk tisztviselőire s szolgabiráira büszke lehet. A körjegyzői egylet nem kíván tehát M. J. úrral toliharcra kelni, erre nincs szükség, de fentebbi számokban napvilágot látott, és a kör jegyzők iránt kifejtett szükkeblüségét hirdető közleménye ellen egyletünk neheztelését nyilvánítja. Ruttner Gyufa, egyleti főjegyző. Ungm. körjegyzői egylete nevében. Különfélék. * Ő felsége születés napját Ungvárit is meg* ünnepelték. A 66. gyalogezred reggeli 7 órakor a cservenyicai gyakorló téren teljes díszben megjelenve, tábori misét hallgatott. Reggeli 9 órakor a helybeli templomokban díszmisék mondattak, melyeken a polgári tisztviselők megjelentek. Délben az ezred és a honvédség tisztikara a katonai kaszinóban díszebéden vett részt. A katonai zenekar két Ízben az utcákon elvonult. Megelőző este a város ki volt világítva. * Szt. István napja kellemes derült idővel köszöntött be. Az első magyar király emlékét a helybeli templomokban ünnepelték egyházi beszéddel es díszmisével. Délután a közönség a város közelében lévő kirándulási helyeket kereste fel. Az ünnep előtti este a házak ablakai ki voltak világítva. * A munkácsi honvéd féldaudár 1000 emberrel szeptember hó 4 én városunkba jön 6 napi hadgyakorlatra. * Az őszi hadgyakorlatokra az itteni cs. kir 66-ik ezred e hó 27 én távozik Szerencs felé, eb ő állomása Nagy Kapos lesz. * Marha betegség. Vármegyénk több községében járváuyos lett a szarvasmarhák között a száj és körömbetegség, minélfogva az ilyen községek bezárattak s onnan szarvasmarhát kivinni, vagy marha eleséget onnan szállítani tilos. j * Bezárt város. Ungvár városának szegény a I szerencséje is. A szarvasmarhák között fellépett 'járvány miatt a város körülzáratott és innen más községbe, vagy viszont szarvasmarhák nem bocsáttatnak ki és be; de egyúttal beállittatott minden vásár is, úgy, h >gy a városon alig látni idegen I fuvarost. * Tűz volt e héten a szobránci utcán, mely a Here jégvermét hamvasztotta el. A szomszéd házakat megmentették a tűzoltók. * Országos vásárunk jövő hó 9. és 10-én fog megtartatni, de ezúttal barom vásár nem lesz, csupán a lóvásár van megengedve. * Az állami közép-ipariskolában (Budapest, VIII. kerület, népszinházutca 8. szám) a beiratások szép tember hó 2 án kezdődnek s bezárólag szeptember hó 10-ik napjáig tartatnak. „XJTSTGru tärc^ja.j A szerelemről. Irta : Dr. Weiszberg Zsigmond (Folyt, éi vége.) Látjuk tehát, hogy rendesen a könyvekből ismerjük meg a szerelmet, melynek megfelelő tárgyát azután az életben szoktuk keresni. Költői színben és lánggal tele, vagy pedig holdsugár- íénytől bűvösen elárasztva, mutatják be azt nekünk és gyakran egész életünkön át őrizzük meg azt a benyomást, melyet ifjúságunk legeslegelején belőlük merítettünk volt. Sőt némelykor magunkkal is visszük azokat viszonyainkba, szerelmünkbe és azt látjuk benne, amit a könyvekből sajátítottunk el. Azonban a mai Írói nemzedék elszoktat minket a szenvedélyes álmodozástól és az emberi érzést inkább realistikus, de kórtani szempontból fogja fel. Azért is mindig megvagyunk lepve, ha egy újabb regényben a régi ábrándokat találjuk fel és a mai nyert igazságok helyett, melyek leginkább az ösztön befolyását az erkölcsi természetre tárgyalják, azon varázshatásu kék ködöt látjuk magunk előtt, mely fiatalabb éveinkben olyan nagy hatást gyakorolt reánk. Kik manapság kivételesen még naiv lélekkel és romlatlan szívvel bírnak és még képesek arra a szenvedélyre, melynek neve szerelem, azok nem a felső rétegek 10,000 rei közt, hanem az alsókéban keresendők. Itt, a szabad természet mindennapi nyilvánulásainak közvetlen megfigyelése és az erdő és rét folytonos szemlélete folytán, tehát kiválólag a falusi nép romlatlan, műveletlen rétegei közt keresendő és fel is található még az emberiség ama boldog töredéke, mely a szerelemnek, mint az emberi szív legerősebb és legtermészetesebb szenvedélyének, a leg'nagyobb odaadással hódol. Itt, a városi zajtól távol és minden nyűgtől menten, legélénkebben is nyilvánul a szerelem ; itt a fiatalság legmerészebb gondolatai ő neki szentelvék, és hol és bármikor is az lehet, legyen az akár az éjszaki sark zordon vidékén, vagy pedig az egyenlítő forró égöve alatt; egyenlő erővel tör ki és hódit ! S a szerelemnek az emberi nem történetében eme közös jelensége megmagyarázza egyszersmind ! annak a-on tüneteit is, melyek, ha túlzottak, aj szenvedély kóros kinövéseinek tekintendők, és melyek rendesen ama finom határvonalon csapnak át, melyen túl a szerelem költészete megszűnik természetesnek lenni és „kóros eltévedés“ jellegét ölti magára. Nem kételkedünk ugyan, hogy a sze relmesre nézve nincsen szebb, nem létezik boldo gitóbb valami, mint szeretőjének — szeme ; mert szemében, mint lelkének hü tükrében j ó e 1 e v e meglátja a kimondhatlan gyönyörnek egész menyországát azon esetre, ha szerettetik, és a le^kinzóbb fájdalmak egész poklát azon esetre, ha szerelme viszonzásra nem talál. De a szeretők szemeinek ezen istenitésében, mely valamennyi szerelmes közös tulajdona, rejlik már egyszersmind a tébolynak egy szikrája is ; mert a szemek ezen istenitésétől, azon kóros állapotig, melyben kizárólag a szeretőnek csakis szemeit, de semmi egyebet nem talál szeretni valónak, már csakis egy lépés! Más ismét kedvesének csakis kezeibe szerelmes. Folyton maga előtt lát oly „eszményi“ kezet, mely szerelmének tárgyát képezi, és nyomban elszotnorodik, ha közelebbi vizsgálatnál, a természetben csak némi eltérést is talál képzeményétől. A harmadik megint a női hajnál büvölőbbet nem is ismer és csakis női hajért rajong 1 Egy negyedik ismét csupán a hangba szerelmes. Szeretőjének hangja „angyali hang“ számára, me iynec hallatánál a menyországban véli magát és — őrjöngni kezd ! Az ötödik végre egész lényét szeretője — lábába helyezi; ha szeretője lábát látja, mintha valamennyi báját a lábban összpontosítva látnál De valamennyi szerelmes és kivételesén némely józan is, a női kecsesség cégérét a — szájban látja. Nem is hiába jellemzi nagy jelentőségét ama népdal, mely igy hangzik, hogy : Ez a pioi száj, Jaj be nagyon fáj, Ha csókját nem élvezni, De esak képzelni — muszáj ! Látjuk tehát, hogy az imént rajzolt „szerelem bolondjai“ és az u. n. „bolond szerelmesek“ közt az a lényeges különbség, hogy az utóbbiak a szeretőt egészben véve, tehát testestől-lelkestől imádják, miglen az előbbiek, csakis egy töredékéért rajongnak. De valljuk meg csak őszintén, egy csepp bolondság mindegyik szerelmesben rejlik; ez megirigyelt előjoga haésmig fiatal, és megérdemelt büntetése, ha és mert vén I Mert : Remélni oly nehéz A kornak alkonyán, 8 szeretni tilt az éaz Letűnt remény után zengi a költő. Mindazonáltal mégis leggyönyörűbb az érett férfiúnak szerelemvallomása, mert szép és igaz e g y ü 11 1 E szerelem mély, csöndes, állandó és meleg — és egészben véve olyan, aminőt azok kívánnak maguknak, kik már ismerik a szív boldogságát, de egyszersmind féltik is. Azonban a n ő, kinek a szerelem „éltető elem“, és kinek szive mindig áradozik, ritkán hajlik meg a komoly és csöndes szerelem előtt. Ingerlékeny és ideges természete az erős szenvedélyt szereti ; ö neki csak az szerelem, mely mint szenvedély lép föl. — és bárminő korú és tartamú, érte hévül és nyíl-
