Ung, 1889. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1889-08-04 / 31. szám
mert ha esküszegők lesznek, hivatalvesztés a vége Ezeknek ellenőreiről gondoskodott a törvényhozás | A tanítók hivataluk címével hordják kötelességeiket. Magasztos hivatásuk a népnevelés. Nevelni az ifjú sarjadékot, tanítani őket: imádni Istent, szeretni a hazát, királyt és felebarátot, stb. Mind a három együtt képezi a községi művelt társadalmat. Ezek vannak tehát a közművelődés alapjának megalkotására. Ezek a községek legelőkelőbb elöljárói, kiknek egyetértő jó akaratán áll boldogítani a népet, művelni, vigasztalni, oktatni és minnenben jó irányba vezetni. Mint teljesiték ezen fentebb irt tisztviselők nehány kivételével, hazafiui kötelmeiket a múltban, legyen szabad „mindaddig mig erre nem provo- cáltatom“ elhallgatni; csak a jövőre nézve kell, hogy biztosítsuk magunknak az egészséges müveit társadalmi életet, melynek újjászületése mentheti meg csupán felvidéki népünket a bekövetkezhető általános sülyedéstől. Vessen számot magával mindenki, a ki e sorok által találva van és javuljon, ezt követeli népünk érdeke, és parancsolja a kor szelleme. Legyünk keresztények ! — és legyünk becsületes magyar hazafiak ! — és viselkedjünk műveletlen népünk példájára, mert ha magyar nemzetiségünk büszke öntudatára ezután is csak a törvényes kényszer lesz képes felébreszteni, — akkor t. Ungvármegye legutóbbi közgyűlésén a közművelődés magasztos eszméjének meggyujtott fáklya fénye, ha bevilágít is felvidéki községeink beteg társadalma azon sötét rétegeibe, melyekben a „közvetett denuntiatiók“, alattomos fondorkodások, és alacsony gyanúsítások verték fel bűnös tanyáikat, „közművelődésünk“ és e nép sorsa javítása egy lépést sem fog előre tenni soha ! 1879. év végével az 1880-ik év rettentő Ínségében pompásan nézett ki felvidéki értelmiségünk népmentési harcában. Vállvetve, egymással vetekedve, ki tehet többet ? Az igazságos Isten áldva terjeszté ki jobbját felettük s e boldogtalan nép meg lön mentve. A magas kormány örömmel árasztotta el népünket munkakeresettel s az ungvári föerdő- hivatal összes tisztikara páratlan buzgósággal járt, kelt, fizetett. A járási tisztviselő kezeiben villogott az igazságot osztó bárd — s pár év alatt a nép polipjainak, az uzsorának csak hire maradt fenn. Egy évtized múlik el idestova, és ime ugyan az a vidék, ugyanazok az emberek állnak előttünk, csakhogy sokan közüiök nem az emberbaráti szeretettől sugárzó derült arccal, hanem redős pokoli fekete borulat és ember vért szomjazó tekintettel sebzi — illetőleg riasztja fel a becsületes emberek nyugalmas életét. Feladások és rágalmazások színhelyévé ala. csonyiták le a községeket a műveltebb értelmiséghez tartozó igen tisztelt községi ejőljárósági tagok némely része, kiknek példáit szegény népünknek követnie kellenék? (Isten őrizzen !) Ámbár azt mondja a közpéldabeszéd, hogy a vizsgálat sohasem volt jó 1 De azért becsületes ember nem fél a feladásoktól; — s minthogy mostan annak a saisonját éljük, felhívjuk azokat a népboldogitókat, a kik igy akarnak alacsony- ságukból, kitűnni, hogy szíveskedjenek a i.ép és község köpenye alól kibújni s holmi zsidó nevek helyett, feladásaik alá saját nevüket aláírni, hogy ha esetleg állításuk az igazság terén hajótörést szenvedne, igénybe vehessük az 1879. évben meg- szentesitett büntető törvények segedelmét. Ellenben azok az urak, a kik az ily orv támadásokon szerencsésen keresztül estenek, s részint megismerték, részint nem, támadóikat, ne sajnálják saját „becsületük“ és más becsületes emberek érdekében a büntető törvénykönyvhöz folyamodni, s óvakodjanak saját szeszélyük által kiszemelt embereket a feladással bélyegezni. Végre szíveskedjenek a fennhatóságok, a névnélküli avagy hamis név alatt beadandó feladásokat hivatalosan visszautasítani, ezt megkívánja a közérdek és megköveteli az igazság. Ruttner Gyula. Jegyzőkönyv felvételeit az ungmegyei gazd. egyesület választmányának f. évi augusztus hó l-én Thuránszky Tivadar elnöklete alatt tartott ülésében. Jelen voltak: Thuránszky Tivadar alelnök, j Bernáth Dezső elnök, Egry Ferencz és Kende! Zsigmond választmányi tagok. Elnök megnyitván az ülést, felolvastatott és hitelesíttetett a múlt választmányi ülés jegyzőkön}'ve. Elnök felemlíti, hogy a közgyűlés a választmányt bizta meg, hogy az egyesületi faiskola ügyét végleg oldja meg s annak további kezelésére, nézve határozatot hozzon, nézete szerint ez oly fontos, hogy erre nézve a választmányi tagok nagy részének nézete felől tájékozást kell szerezni, ennélfogva az ez iránti határozatot azon időre kívánja halasztani, midőn a választmányi tagok nagyobb számmal jelenhetnek meg az ülésen. A választmány ezen indítványt elfogadván, azt egy később összehivandó választmányi ülésen fogja tárgyalni. Elnök előadja, miszerint a közgyűlés utasította a választmányt, hogy a patkoló tanfolyam felállításáért, valamint egy minta kenderáztatónak Ungmegyében leendő létesítéséért újabban kérvényezzen az illető minisztériumnál. A választmány az elnököt bízza meg, hogy ezen tárgyakban mielőbb nyújtson be kérvényt a földmivelési minisztériumhoz. Egry Ferenc figyelmébe ajánlja a választmánynak azon körülményt, miszerint tudomása van arról, hogy a megyében sok olyan közlegelő van, a melyen itató kút nincs. A választmány megbízza az elnököt, hogy ezen körülményre hívja fel a törvényhatóság figyelmét, s kérje ezen visszás állapot mielőbbi megszüntetését. Elnök előadja, miszerint egy közgyűlési határozat szerint az egyesület évenkint ló és csikó- dijazásokat rendez s az ez iránti intézkedések megtételére a választmány van jogosítva, kéri a . választmányt az intézkedések megtételére. A választmány a csikódijazás megtartását f. évi augusztus 29-ére, d. e. 8 órára tűzi ki a vásártéren, dijakul 40 drb 10 frkos aranyat tűz ki, a következő felosztás szerint: I. csoport: anya- kancával elővezetett szopós csikókra, 1. dij 8 drb arany, 2. dij 6 drb arany, 3. dij 4 drb arany, 4. dij 3 drb arany, 5. dij 2 drb arany, 6. dij 1 drb arany, összesen 24 drb arany ; II. csoport 3 éves kancacsikókra, 1. dij 6 drb arany, 2. dij 4 drb arany. 3. dij 3 drb arany, 4. dij 2 drb arany, 5 dij 1 drb arany, összesen 1G drb arany. Díjra csupán ungmegyei gazd. egyesületi tagok tulajdonát képező és áltaiok tenyésztett csikók lesznek érdemesítve. A bíráló bizottság tagjaiul Thuránszky Tivadar elnöklete alatt megválasztattak: Bacsinszky Ödön Bernáth Dezső, Bernáth Zoltán, Egry Ferenc, Fel. földy Ödön, Guttmann Izidor, Ibrányi László, Kende Zsigmond, Mokcsay Sándor, Patay Gyula, Tora. csányi Gyula, Widder Albert rendes tagoknak, Bornemissza Zoltán és Zichermann Adolf póttagoknak. Bernáth Dezső felemlíti, miszerint a méhészeti vándortanár az egyesületet igen ritkán értesíti arról, hogy felolvasásait mikor és hol tartja meg | a megye területén, e miatt az egyesület annak mentői népesebbé tételéről nem intézkedhetik, kéri a választmányt., miszerint írjon fel a földmivelési minisztériumhoz, A választmány az elnököt bízza meg a felirat elküldésével. Elnök előadja, miszerint dacára annak, hogy a marhaárak igen alacsonyan állanak, úgy az ungvári, mint a vidé&i mészárosok a húst csak oly áron mérik, mint ezelőtt, ezen körülményre a választmány van hivatva a „törvényhatóság figyelmét felhivni, kéri a választmányt ez irányban intézkedni. A választmány megbízza az elnököt, hogy a megye alispánjánál ezen állapot megszüntetésére a kellő lépéseket tegye meg. Olvastatott Lőrincy Jenő főszolgabíró átirata, melyben a járása beli községek í. évi gazd. egyesületi tagsági dijait beküldi. Tudomásul vétetetik, egyszersmind a titkár megbizatik, hogy a községek tagsági dijainak beküldésére kérje fel a többi főszolgabirákat is. Olvastatott a szepesvarmegyei gazd. egyesület átirata, melyben a szeszipar érdekében a pénzügyminisztériumhoz tett felterjesztését pártolás végett másolatban megküldi. Tudomásul vétetett. Több tárgy nem lévén, az ülés berekesz- tetett. Jegyzetté : GÁLOCSY DEZSŐ titkár. Különfélék. * Királyi adomány. Ő Felsége a király Ubrezs községének iskolaépítésre too frtot adományozott. * Táncmulatság. A szoránci fürdőben f. hó io-én a környéken állomásozó tüzér és huszárezredek tisztikara táncmulatságot rendez. A_z „U INT Gr“ tárcáj a. A szerelemről/) Irta: Dr. Weinberg Zsigmond. Hölgyeim és Uraim 1 Megvallom, csak ingadozva és nem minden aggodalom nélkül lépek önök elébe ismét oly tárgygyal, mely már cirae után Ítélve, nem lehet sem korára, sem pedig tartalmára nézve uj; mert a világ teremtése óta, életbölcsészek nézete szerint, az éhségen kívül a szerelem az, mely egyrészt valamennyi élőlényt fentart, másrészt pedig hol van az a teremtmény, mely habár ős állapotában és saját nyelvén is. de legalább egyszer a szerelemről nem zengett volna?! De felbátorított ezen újabb kísérlete ama felette rokonszenves és megtisztelő fogadtatás, melyben tavaly egy hasonló tárgyról (A házasságról) szóló előadásom, e teremben részesült ; továbbá, vagyis mindenekelőtt egy szép n ö kérelme és buzdítása, hogy az elsőhöz hasonló *) *) Hogy t. barátunk és munkatársunk a tavalyihoz hasonló és annak kiegészítését képező szellemes előadását, melyet f. é. március 10-én a zemplénmegyei orv. gyógysz. egyesület ismeret- terjesztő estélyén tartott, bemutassuk és kivált női olvasóinknak különös figyelmébe ajánljuk. Szerk, alKalomkor ha valamiről, úgy a szerelemről beszéljek el valami hasznosat és magától értetik, élvezetest ; és én megvallom, nagyra becsülöm és mindig megszoktam szívelni ama francia közmondást, mely azt tartja, hogy: amit a nö akar, azt az Isten is akarja 1 Buzdított engem továbbá ama tapasztalaton alapuló meggyőződésem, miszerint a szerelem dolgában az tud legtöbbet — és a legjobbat — ki legritkábban élt vissza vele I Végre pedig győzött ingadozásomon ama, lehet modern, de korántsem jogosulatlan és különálló nézetem, miszerint mai napság téves az olyan eljárás, mely az emberi természet szülte nyilvánulásokat, még ha gyengéknek is nevezhetők, sőt ha kihágásoknak is nőtték ki magukat, szent hazugságokból készített u. n. galéni kenőcs- csel, vagy a félreértett emberszeretet komoly redőivel szeretné mindenekelőtt betakarni és aztán meg is gyógyítani ; a helyett, hogy azokat szabadon kitárná és ha nem is többé „tűzzel és vassal,“ de a józan ész következéseiből eredt szerekkel orvosolná. S e,.en erős meggyőződésemből merítem egyszersmind ama bátorságot is, hogy előszeretettel választok oly előadási tárgyakat, melyek noha igen természetes és régi dolgokat érintenek, mégis bizonyos újdonság zománcát nem nélkülözik. Jól tudom ugyan, hogy ezen nyilvános vallomásom, nem kevés gáncsolóra fog akadni ; sőt állítani merném, hogy még tisztelt hallgatóim közül is némelyik, nem a legdíszesebb címmel fog megtisztelni, mihelyest meghallja, mi mindent és minden korból, a mi különben és rendes körülmények közt a szemérmetesség bő köpenyébe szokott burkolódzni, a nyilvánosság elébe hurcolok. Én előttem, mint minden Ítész előtt, arre csak egy okadatolt felelet létezik; és ez az, hogy a művészetben a szépség, a tudományban az igazság az egyedüli mérvadó I „Mert az igazi szép“ — mondja egyik olasz bölcsész és ítész — „akár szerelemről, akár pedig bűnről beszél hozzánk és mutassa bár nekünk Venus Urániát, vagy Venus Pandemiát, egyaránt kiváló, kimagasló és ennek folytán a művészethez tartozik. Hiába küzdenek ellene, szóval tettel, azért a művészettől senki el nem vitathatja, hogy a szépet ne saját felfogása szerint ábrázolja, és hogy valami titokzatos művészi alkotás által, a jövendőbeli korszak fáklyáját fel ne lob bantsa 1“ S hasonlóképen mint a művészetben a szép az egyeduralkodó, úgy a tudományban is csak egy valódi istenség létezik és létezhetik — és ez az igazság!
