Ung, 1889. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)
1889-06-02 / 22. szám
részéről némi kedvezményben részesítése, a tűzvésznél segélynyújtás végett megjelenők tevékenységi rendjének meghatározása, a községi tűzoltóság jelvényeinek megjelölése, a tűzoltási illeték megállapítása, a tűzoltói tagságból magukat megváltók nyilvántartása, a tűzoltásnál veszélyes sérülést szenvedettek mikénti segélyezése és magukat öníel- áldozással kitüntetök jutalmazása tekintetében ; végül magában kell foglalnia a községi tűzoltóság szabályzatát. 41. §• A 19. §. meghatározásaszerinti tűzoltó szerek ezen szabályrendelet legelső kihirdetésétől számított két hónap alatt annál inkább beszerzendők, mert különben ezen határidő eredménytelen lejártával a beszerzés az illető község terhére felsőbb hatóság utján fog haladéktalanul eszközöltetni. Kelt Ungvári, 1889. évi május hó 17-ik napján folytatólagosan tartott törvényhatósági bizottsági közgyűlésben. Kiadta : TABÓDY JENŐ, főjegyző Közmllvelődési eszmék. Ungvármegye törvényhatóságának legutóbbi közgyűlésén Tihanyi Domokos kir. tanfelügyelő egy terjedelmes és szépen fogalmazott indítványa olvastatott fel, melynek tartalma az, hogy teremtsen a vármegye egy olyan alapot, a melyből a nem magyar ajkúak tanításán fáradozó tanítók évenkint megjutalmaztassanak. Az állandó választmány ez inditványnyal szemben azt javasolta, hogy adassák ki az alispánnak, miként tegyen ez eszme kivitelére javaslatot. Sokan szóltak az indítványhoz s mondhatni élénk vitát idézett elő részben maga az indítvány, leginkább azonban a vita folyamán felvetett eszmecsere, mely hova-tova éles támadásokba ment át, de azért nem nélkülözte a vita a leplezetlen igazságot sem. A tanfelügyelő indítványa a maga keretében szép és hogy sikeres legyen, szívből kívánjuk. De hogy miért kellett ez indítvány tárgyalásakor annyi oldalról megvilágiiani közmi velődésünk gyarlóságait, azt se akkor, se most nem látjuk be; mert concret indítvány nem kívánta azon leleplezéseket, melyek a mi viszonyaink meztelenségét oly szomorú állapotban mutatták be, Az „U 1ST Gr“ tárcája. JL művésznő. Irta Blgnlo Emilia. — Atyám, ón szeretem, nőül is veszem; tégy bármit, nem akadályozhatsz meg, kitagadhatsz, koldussá tehetsz, elátkozhatsz, tehetsz a mit akarsz, óu mégis nőül veszem. — Szereucsére a színésznők számítóbbak miut a pelyhedző sasok. Gyöngéden, vagy gyöngédteleniil, de a szegény uríiakat elutasítják. — Osalódol atyám, Aranka eugemet és nem a pénzemet szereti, s ha úgy lenne, hát meghalok, ott ajtaja előtt lövöm főbe magamat. — Fiacskám, nem szolgálhatok egy pohár vízzel ? — Atyám, gúnyolsz ? — Nem, de látom, forró lázad van. — Nincs lázam, de ellenszegülésed, hideg nyugalmad kihoz sodromból. Atyám, édes atyám, ne tégy boldogtalanná ; engedd nőül vennem azt, a ki nélkül nem élhetek. Ne légy kórlelhetleu. Szánd meg egyetlen gyermekedet. Légy ember. Csak egy pillanatra nyomd el ősi gőgödet. Vagy nem szerettél te soha, nincs szí ved, csak büszkeséged. Atyám, még kérek magamért, éretted és ő érette. — Fiú, te őrjöngsz. Az óra 11-re jár, menj aludni, ha kialudtad magadat, hiszem okosabb leszesz ; akkor szóba állok veled. Lassú, nyugodt léptekkel ment végig a szobán ; minden mozdulatán érezhető volt az őseire büszke magyar nemes. — En boldogtalan ! mért is nem vagyok Kovács, Fazekas, Szabó vagy bánnám is én bármily közönséges nevű, egyszerű polgár fia ! Minek, de minek nekem ez a mi haszna sallangos név, ha boldogtalanná kell lennem miatta. Mit tegyek ? ! Arankám, minden reményem benned. S az ifjú, a késő idő dacára, szedte, vette magát, elment. Az előadás végett ért. L. Aranka mint mindenkor úgy ma is diadalt aratott. Szerették, ünnepelték s ö hogy meg kellett döbbenni mindenkinek, a ki hallotta ama nyilatkozatokat. Az egyes szónokok nyilatkozatait következőkben közölhetjük. Kovács Károly bizottsági tag a tan- felügyelő indítványát elfogadja, de figyelmeztet, hogy ilyen tárgyban már Sárosmegye felhívása s illetve körirata tárgyalásakor történt intézkedés, tehát az akkori határozatot kellene most a jelenlegi inditványnyal kapcsolatba hozni. Thuránszky Tivadar biz. tag a közművelődési társulat életre hívását sürgeti. Valamikor a közművelődési társulat Ungváron és a vármegyében tevékenyen működött, ma alszik, a nélkül, hogy megmagyarázhatnék e rendkívüli tespedés okát. Kende Péter alispán provocálva érzi magát, mint a közművelődési társulat alelnöke, hogy megmagyarázza a társulat csendes hallgatását azoknak, a kik e csendes hallgatást egyenlőnek tartják a haldoklással, vagy plane a halállal. Nem helyesli ugyan, hogy ez ügyet most kívánja a t. bizottság szellőztetni,' mikor annak elhallgatásával jobb szolgálatot tehetünk. Nem tagadja, hogy az ungi közművelődési társulat valamikor virágzó fejlődést ígért, sőt zsenge korában is jótékony hatást gyakorolt egyesekre. Ez akkor volt, midőn a vármegye határozata folytán a községek és más pártoló tagok részt vettek a társulat fejlesztésében. Nem történhetett ez máskép, mint úgy, hogy a községek jelentékenyen megadóztattak s ezen adózás folytán a társulat céljaira a vármegye igen szép összegeket gyűjtött egybe. Később megalakult az unginegyei gazdasági egyesület, melynek feladata ismét az okszerű gazdálkodás terjesztése és megismertetése volt. Ez az egyesüleí is folyamodott, hogy a községek kényszerítve legyenek a gazdasági egyesületbe belépni. 0, mint alispán meggondolta a dolgot, hogy melyik volna a községekre előnyösebb: a közművelődési társulat-e, vagy a gazdasági egyesület? Azt találta, hogy a községekre célszerűbb, ha a gazdasági egyesületet veszi pártfogásába, mert ennek befolyásával, segédkezesd vei még anyagi gyarapodást is érhet el, az okszerű gazdálkodás terjesztésében pedig részt vehet. A községek ezen felhozott okból rendes tagjaivá lettek a gazdasági egyesületnek és hogy egesz leikéből élvezte diadalát, boldog volt általa, mert szerette művészetét. Ma mégis némi kedvetlenség látszott rajta, legalább arra engedett következtetni az a nyegle, hanyag modor, tnelylyel a haza szállított koszorúkat, csokrokat, ruháit, ékszereit félre dobálta, végre esteli pongyoláját felöltve _a pamlagra vétó magát, s szinte ideges kifáradással mondá : Jenő ma nem volt az előadáson. Egyik karját feje alá tette, kibontott, hosszú szőke haja fehér köntösére simult. Álmatag fényű világos barna szeme a menyezet freskóin függött, ébren álmo* dott. Álma kellemes nem lehetett, mert ajkai megmegrándultak, szemei néha, uéha mintha szikrát vetet tek volna. Vagy egy negyed órát fekhetett igy, egyszerre felugrott. Lapokkal, könyvekkel, iratokkal megrakott asztalhoz ment, egy tekercset elővett, olvasni kezdte. Mintha csak megálmodta volna a szerző, hogy mire e force da rabomra kerül a sor megfelelő hangulatban leszek. Megcsal, tudom, Jenő megcsal 1 Én bolond, mért is engedtem komolylyá válni érzelmem, mért nem játszottam vele is, mint a többivel. Hisz mire való egyébre a férfi, mint szeszélyeink kielégítésére. Elhallgatott, az írott lapra nézett, aztán erőtlenül hanyatlott le keze, a lap lehullt a földre, s ó mintegy alóltságba merült. Kopogtak. Semmi válasz. Az ajtó mégis megnyílt. Jeuő szép barna feje volt látható. — Szabad belépnem Aranka ! A kérdett meg se mozdult, elsápadt arcáu egy izom se adott életjelt, csak keskeny fehér, finom szabású keze intett igent. Nesztelen, könnyed ruganyossággal sietett hozzá Jenő, s heves csókokkal boritá a szép kezet. — Ülj mellém, susogá alig hallhatván a szép nő. — Mi bajod kedvesem ? rendkívül sápadt vagy, hangod elveszett, szenved, mintha megtörött lenne, mond szerelmem, mi történt veled ? Kimerített az előadás ? vagy valami kellemetlenség ért ? szólj ! a különben is több oldalról igénybe vett községi költségvetés túl ne legyen terhelve, a közművelődési társulat további gyámolitását kénytelen volt beszüntetni. Lehetetlen tehát, hogy községeink a túl nagy adóztatás mellett még a közművelődés külön céljaira is áldozzanak akkor, a midőn pl, a betegápolási költség a magyar vármegyékben 1, avagy V* %, nálunk pedig 4°/«. Félti a vármegye reputátióját ha olyan költekezésbe vinné bele a községeket, melyet nem bírna már meg s mig a község fentartása veszélyeztetnék, az ügynek nem sok szolgálatot tehetne. Kéri tehát, hogy ez ügyet ne bolygassák nagyon, mert csak a vármegye jó hirének ártanánk ha valami olyat határozunk, a melynek eredményét bajos elérni. Nehrebecky György szépnek találja a tanfelügyelő indítványát az intelligenti- ára, mert módjában áll a magyarosítást ily társadalmi utón is előbbre vinni. Epeu ily téren indított mozgalmat a budapesti központi tanító egyesület is, melynek itt Ungvárt is van egy lelkes honleány pártfogója, leinek közvetítésével a tanfelügyelő indítványa már némi részben meg is valósul. Lőrincy Jenő főszolgabíró a társadalmi mozgalmat a népnevelés körül egyenlőnek tartja a nullával. Megbotránkoztatónak tartja a felvidéki kultúrát. • Fatyolt vet a múltakra, de a jövő fejlődést kivánja és hiszi, hogy hivatalosan, karöltve a társadalommal, lehet valamit kívánni. A tanfelügyelő indítványa tehát kiadatott az alispánnak. Különfélék. * Föispáni beiktatás. Lónyay Sándor Bereg vármegye uj főispánjának beigtatása május hó 28-án nagy ünnepélyességek közt ment végbe Beregszász városában. Vármegyénkből Török József gróf főispán és Kende Péter alispán vettek részt az ünnepélyben. * Zajos képviselő választás. Múlt hó 27-én S. A.-Ufhelyen zajos képviselő választás volt. A szabadelvű párti Dókus Ernő 310 szótöbbséggel győzött a mérsékelt ellenzéki Vicmándy Ödön ellenében. Mély nehéz sóhaj volt a válasz. — Kérlek, szerelmein, beszólj, ne ejts kétségbe. Hallgatásod megöl, mond el mi bánt? ki okozta kínjaidat, gyötrelmedet ? mi idézte elő e változást ? kérlek beszélj, talán segíthetek rajtad ? Szavai közben mind közelebb hajolt kedveséhez, s végül gyöngéden simitá félre a márvány sima, fehér homlokról a reá borult hajat s megakarta csókolni. Aranka gyönge érintéssel tartotta vissza. — Mind hasztalan, sem te, sem más nem segíthet rajtam, számomra segítség csak ott fent az égben. Jenő megijedt. így még nem látta, nem hallotta beszélni Arankát. — Kedvesem, az Isten szent nevére, hát legalább világosíts fel, ne hagyj ily kétségben, mert bele őrülök, hisz ez hallatlan, ily ^hirtelenséggel és igy feladni mindent. Hosszú szüuet uláu Arauka kissé felemelkedett, félkarra támaszkodott, bágyadtau hajtá fejét kezeibe ; tompa, szakgatott hangon kezdé : — Tudom, szeretsz. Szeretsz ifjú véred egész hevével, tapasztalatlan lelked első, szent bizalmával. Szeretsz azzal az imádattal minőre csupán.a minden nemtelensógtő) ment ártatlan lélek képes. Bennem imádtad Istened. Bennem találtad üdvödet, általam remélted teltalálni menyországodat. Jelened, jövőd boldogságát én képeztem. Minden gondolatod tőlem indult ki és hozzám tért meg. Nevemmel kezdted a napot, s nevemmel végezted, mint fanatikus hivő a miatyánkka!. Érettem volt minden lépted, ott volt pihenésed a hol én voltam. Nappal velem foglalkoztál, éjjel rólam álmodoztál. Abban találtál örömöt a miben ón, s mi nekem nem tetszett, eldobtad magadtól. Tudom, szerelmed nem szerelem többé, hanem rajongás. Tudom, érettem szülőt, testvért, rokont, barátot, az egész világot képes vagy elhagyni. Képes vagy fényről, névről, jólétről birhatásomórl lemondani. És éu, miként fizettem miudezórt! Ha, ha, ha ! Mig kacagott felveti fejét s arcán az őrület világos kiuyomata látszott. (Vége küvetkedk.)
