Ung, 1889. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)

1889-03-24 / 12. szám

Nyilatkozat. A „Lisztok“ c. Ungvárott megjelenő Cyrill betűs lapnak f. é. január 27-ki számában a követ­kező közlemény olvasható ; „Az ungvári főgymn. elöljárósága uj évre (uj évi köszöntőül) azon intézkedést tette, hogy a jövő tanév kezdetétől fogva a gymnasiumi orosz ifjú­ságnak az Isten igéjét orosz nyel­ven többé nem lesz szabad előadni, íme orosz testvéreka drága ajándék ! Vide- ant consules“ !! Az ezen közleményben foglaltak szellemével, mely a Sz. Pétervárott megjelenő „Szlavjanskija Istvestija“ c. lapban már is visszhangra talált, in­tézetünk tanári karának egyetlen tagja sem rokon­szenvez, és kijelentjük, hogy a benne nyilatkozó panszlavisztikus irányzatot, valamint tanintézetünket érintő bár honnét jövő ily féle törekvést megvetéssel visszautasítunk és az ellen küzdeni hazafias köte­lességünknek ismerjük. Ungvárott 1889 március hó 22-én. Hódoly László igazgató, Barna Mihály, Bod­rogi Lajos, Dr. Fibiger Sándor, Haraszthy Gyula, Heverdle Ferenc, Horostsák Gyula, Dr. Laudon Ist­ván, Mazuch Ede, Medreeky István, Medvigy János, Nátolya Antal, Pogány Gyula, Roskovics Emmanuel, Schürger Ferenc, Sirokai Albert, Szabó Eumén, Yajdafy Géza, Wilcsek János, Zayinus Vince, Dr. Zímányi József. tty timü lestelepe k a 1 api tájánál mire kell ügyelni ? (Folytatás és véga ) Fentebb említtetett, hogy a visszavágott hajtás legfelső szeméből nő ki az új vezérhajtás (azaz a legszebb és legegyenesebb hajtás, mely a törzs foly­tatását van hivatva képezni,) — ez rendszerint igy is van, miután a nedvkeringés felfelé törekszik, te­hát a legfelső szemet táplálja legjobban, néha azon­ban megesik, hogy a lejebb álló szemek valamelyi­kéből fejlődik a legszebb és legegyenesebb hajtás; ilyenkor, természetesen, ezt kell meghagyni vezér­hajtásnak, a felette lévő szemekből kijövő hajtásokat pedig úgy kezeljük, mint a többi mellékhajtást, az­az nyár folyamán hegyeik többször visszacsipetnek, jövő óv tavaszán pedig ezek, valamint a csonk is egész a vezórhajtás kiágazásáig, azaz hónaljáig le lesz vágva, s a seb oltóviaszkkal bekenve. Szükségesnek láttam a visszanyesósi, illetve a fanevelósi eljárást bővebben tárgyalni, mert a múlt évi nyuirágás miatt igen sok helyen találtatnak fács- kák, melyek a nyuirágás alatt meg lettek csonkítva. Kaphatók még szép oltványok megyénkben Tabódy Jenő főjegyzőnél Budaházán, és Vass György nép­tanítónál Nyarádon, továbbá Beregben : Uray Imre képviselőnél Hetén, u. p. Csaroda, valamint Petrovay Györgynél Nagykörűben, u. p, Fegyvernek, Ungvári Lászlónál Cegléden, Főtiszt. Jusztus Józsefnél Ala- tyánon, Hevesmegyében stb., végül valamennyi ál­lami gazdasági tanintézet, földmives iskola és vin- cellórkópezde kerttelepén. A gyümölcsfa üzlet néhány év óta hazánkban oly szépen fejlődik, hogy a külfölddel bátran kiállja a versenyt, s miután a hazai faiskola telepek a gyümölcsfajták azonosságára nézve mindig több ga­ranciát nyújtanak, egészen felesleges oltványokat külföldről beszerezni, mert a mint tapasztaltam, az ily külföldi megrendeléseknek rendszerint elégületlen- sóg és csalódás a vége. Sok helyütt láttam kül­földről hozott csemetéket, melyek oly hitványak vol­tak, hogy a fentnevezett faiskolák tulajdonosai bizo­nyára nem tűrnék meg kertjükben. Csak az a nagy hibája van a mi üzletre be­rendezett faiskoláinknak, a mi egyébiránt a külföldi­eknél is még nagyobb mértékben megvan, hogy igen sok fajtát cultiválnak, a helyett, hogy egy fajból, pl. almából csak 4—5 legjelesebb fajta tö­meges szaporítására szorítkoznának, s igy gyakran! megesik, hogyha egy fajtából nagyobb megrendelések érkeznek, a keresletet kielégíteni nem képesek. Azért a megrendelést mindig idejekorán kell eszközölni s azt is fel kell említeni, hogy ha vala- j mely fajtából nincs készletben, melyik más fajtából lehet azt pótolni. Sokkal kevesebbe kerül az oltványokat otthon házilag előállítani, ezen esetben vagy magunk esi- í nálunk magvetést kellő számú alany nyerése céljából, j vagy pedig készen vesszük a vadoncokat az állami telepeken. Mindkét esetben szükséges, hogy a talaj meg legyen forgatva (rigolozva), mert e nélkül a csemeték csak igen hiányosan fognak növekedni. Az alanyok ára 1, l'/2 és 2 kr. darabonként, s kapha­tók a kassai, debreceni, kolozsmonostori, keszthelyi, magyaróvári gazdasági tanintézetek igazgatóságainál, valamint valamennyi földmivesiskola és vincellérké- pezdénél. Az alanyok gyökérvégeiből egy darabka levá- gatik, hogy fris metszlap támadjon, azután mindjárt elültettetnek, és pedig 2 lábnyi sortávolban s a sorokban a fácskák egymástól egy lábuyira a követ­kező év tavaszán beoltatnak. Megyénkben már igen sok néptanító bir az oltásban jártassággal, tehát inkább hozzájuk kell fordulni, s rájuk bízni az oltás munkálatát, mint tudatlan parasztemberekre vagy vincellérekre, kiknek munkálkodásából ritkán van öröme a gazdának. Szilvások létesítésénél a besztercei vagy veres- szilvafácskákórt felesleges pénzt kiadni, mert azokat mindenki maga beszerezheti. Elhanyagolt gyümöl­csösökben ugyanis az öreg szilvafák alatt s a mes- gyókben, kerítések mellett temérdek szilvagyöksarj találtatik. ezek kiásatnak, s állandó helyükre való kiültetésük előtt 2—3 évig iskoláztatnak. A kiásandó gyöksarjak vastagsága lúd toll és kisujjnyi vastagság közt variáljon, s magassága 1 — 2—3 láb legyen. Vastag, megöregedett gyök­sarjak nem alkalmasak az átültetésre, mert igen lassan, vagy éppen nem jönnek magukhoz. A kiásott gyöksarjakat azért kell néhány évig! iskolázni, mert ily módon jobban megvédelmezhetők, j könnyebben megmunkálhatók s a gyakori átültetés miatt dúsabb gyökórzetre tesznek szert. Az iskolázás akként történik, hogy bekerített és jól megmunkált (rigolozott) földben, a csemeték 2 lábnyi sortávol­ban, s a sorokban egymástól egy lábnyira elültet­tetnek s itt neveltetnek, mig állandó helyükre nem kerülnek. Ültetéskor a sérült részek a gyökerekről éles késsel levágatnak. Ha nemes szilvafajtákat aka­runk nyerni, akkor az ültetést követő tavaszon, tehát egy óv múlva, a veres szilvák beoltatnak. A besztercót nem célszerű, de nem is szükséges be­oltani. Ugyanily módon lehet a meggygyöksarjakkal j is elbánni. Valamely terület befásításánál, mint fentebb jeleztetett, legelőször azzal kell tisztába jönni, hogy minő faj és fajta gyümölcsfákat fogunk ültetni, az­után következik a fák egymástóli távolságának meg­határozása, azaz hogy mily távolra ássuk ki egy­mástól a gödröket. Rendszerint azon hiba követtetik el, hogy a kik túlsűrűn ültettetnek, s midőn erősen nekiindul­nak a növésnek, egymást beárnyékolják s gyökereik egymástól vonják el a táplálékot. Már pedig ár­nyékban gyümölcsrügyek nem képesek fejlődni, s csak fába történik növekedés. Ez pedig nem lehet célja a gyümölcsfatenyósztőnek. A fák egymástóli távolságát tehát az ültetésnél szigorúim be kell tartani. A távolságok következők: alma és körtefánál: 8 — 10 méter, dió, gesztenye, cseresznyénél 12—14 méter, meggy, mandula, kaj­szibaracknál 5—6 méter, őszi barack, birs és szil­vánál 4 méter, azaz ilyen távolságra kell egymástól a fákat ültetni, hogy egymást növésükben ne há­borgassák. A nagyobb távolságot kívánó fák közé, minők: alma, körte, dió, cseresznye, lehet szilvát, barackot stb. ültetni, hogy a hely ki legyen kellően hasz­nálva, mert ezek már akkorára kitermették magukat, s eltávolithatók, midőn az almák, körték, stb. ko­ronái, az egész helyet igénybe veszik. Az ültetés történik hármas, négyes vagy ötös kötésben, ha a talajt állandóan szántani akarjuk a fák alatt, akkor csak négyes kötésben, hogy ke­resztbe is lehessen szántani, vagy pedig ha keresztbe szántani nem akarunk, a fák a sorokban sűrűbben állhatnak, de a sorok egymástól távolabb, 20—30 méternyire essenek. Felvidéki utaimban gyakran volt alkalmam ta­pasztalni, hogy az odavaló köznép miként szokott fát ültetni; egy két kapavágással ugyanis kis göd­röt csinál a gyepben, abba a sok helyen megsérült, s hajszálgyökereitől megfosztott fa gyökereit össze-visz- sza görbítve, betuszkolja, egy-két gyephanttal befedi, megtapossa, s készen van az ültetés, a többit a jó Isten gondviselésére bízván. Magától értetik, hogy ily eljárás mellett gyümölcsfát nevelni nem lehet. Minél nagyobb a gödör, annál jobb, mert csak puha földben képesek a gyökerek terjeszkedni. A gödrök tavaszi ültetéshez még őszszel kiásandók, hogy a gödör falai, s a kihányt föld a téli fagy és nedvesség által megtermékenyittessék. A felső, ter­mékenyebb földréteg a gödör egyik, az alsó, vadföld a gödör másik oldalára hányandó, hogy ültetéskor a termékeny föld alulra kerüljön a gyökerekhez, a vad föld pedig felülre. Sokkal hátrányosabb, ha a gödröket csak ta- vaszszal ássuk ki, e miatt azonban az ültetést nem kell abba hagyni. A fácska kissé megsinli ugyan a nyers földet, de ennek elejét lehet venni, ha a fácska körül a földet hamuval, vagy érett istállótrágyával behintjük s azt bekapáljuk, az eső mihamar le fogja az ezekben lévő tápanyagokat a gyökerekhez mosni. A gödör fenekére semmi esetben sem szabad trágyát, különösen pedig fris trágyát hányni. Ültetésnél arra kell vigyázni, hogy a föld már meg legyen szikkadva, s benne fagycsillámokat ne lehessen találni, továbbá hogy semmi sérült gyökér- rész a földbe ne menjen, azért ezek szorgosan le­vágatnak. Ha vastagabb gyökkérrészek vannak kis mértékben megsérülve, a sérülések éles késsel simára vágatnak, s oltóviaszkkal bekenetnek, a túlhosszú gyökérrészek megkurtittatnak, valamint a gyökórvégek- ből is levágatik egy darabka, egész az elevenig, ha azok netán be volnának száradva, mert csak eleven gyökérvégen képződik forrany (callus) s ebből haj­szálgyökerek. A koronát ültetéskor nem szükséges viszszametszeni. A fácskának sohasem szabad mélyebbre jutni a földbe, mint az előbbeni helyén állott. A gyökerekhez csak porhanyó löldnek szabad kerülni, a rögöket tehát szét kell morzsolni, ültetés­kor a fácska gyakran megrázatik, hogy a föld min­denütt a gyökerekhez feküdjék, mert ha ott üres helyek támadnának, az penészkópződósre nyújtana alkalmat. Ültetés után a fa erősen megöntöztetik, 3—4 cseber vizzel, hogy mintegy sárban álljon, -s kerülete arasznyi vastagon, szalma, polyva, törek, falevél, vagy bárminő gazzal betakartatik, hogy a föld nedvessége el ne párologhasson. Az elültetett fácskát ezután, ha szükséges, megkarózzuk. A karó északi oldalról, egy arasznyira a törzstől ültettetik a földbe, s szalmakötelékkel a fácska hozzákötöztetik. Súrlódás elkerülése végett a kötelék a fa- és karó közt többszörösen meg lesz nyolcas alakban csavarva, s úgy lesz megkötve. Nyáron át a fa kerülete folyton kapa alatt tartandó, mert ha itt a föld porhanyó és tiszta, részint a talaj kiszáradása lesz gátolva, részint a gyom nem fogja a fa gyökereitől elvonni a táplá­lékot. Azért óvakodni kell attól is, hogy lóherét, lucernát vessünk a fácskák körül, mert ezek mélyre­ható gyökereikkel elszívják a tápanyagokat. Szántáskor óvatosan kell eljárni, hogy a fács­kák az eketaliga által meg ne sértessenek, a fács­kák közti tér, hová ekével hatolni nem lehet, ka­pával lesz felporhanyítva, — ha egy fa az eke által, vagy bármi más módon sérülést szenvedett, a roncsolt rész éles késsel azonnal simára faragtatik, s oltóviaszkkal lesz bekenve. Ha nyáron át nagy a szárazság, az öntözést 2—3-szor, nem kell elmu­lasztani. A fácskákon élődő mindenféle féreg szorgosan pusztítandó, s a fa törzse télire nyulak ellen szal­mával vagy tövisgalyakkal bekötöztetik, Ha ezen ültetési szabályokat szem előtt tartjuk, a kiültetett csemetékből egy sem fog elpusztúlni. Végezetül ide iktatok nehány vidékünkre al­kalmas, bőventermő téli alma és körte- fajtát, melyek megérdemlik, hogy tömegesen szapo­ríthassanak: Almák: Téli arany parmaine, Londoni pep- pin, Parker peppin, Canadai reinette, Francia szürke reinette, Welteni Jansen, nagy Casseli reinette, ma- sánszki, Batul, Muskotály reinette, Ananász reinette. Körték: Hardempont, Angoulemi hercegnő, Téli esperes, Egri körte, Esperen Bergamotteja, Liegel téli vajonca, Arenberg vajonea, Blumenbachi (téli császárkorié.) Bornemissza Zoltán. Különfélék. * József napja. E héten a tavasz hírnökét, József napját üdvözöltük, de a Józsefeket is. A távollevő főispánhoz, gróf Török Józsefhez, Ungvármegye tisztikara, valamint a városi tiszti­kara, is Budapestre üdvözlő távsürgönyt menesztett névnapján, üdvözölvén őt, mint vármegyénk kiváló és közszeretetben álló főispánját, s kérve azegek urát, hogy tartsaőt meg számunkra sokáig a legjobb egész­ségben és boldogságban. Hasonló kívánsággal üdvö- zöitéksokan Mislinszky Józsefet, a veterán jó barátot, ki névestéjét a „Korona“ éttermében kedé lyes társalgással ünnepelte. Az Isten éltesse őketl

Next

/
Oldalképek
Tartalom