Ung, 1889. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)
1889-03-17 / 11. szám
1787. sz. jj Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak! Bornemissza Zoltán, gyümölcsészeti vándortanár, a jövedelmező gyümölcsfa tenyésztésről egy népies irányú kis művet írván meg. arra kért, hogy azt vármegyénk közönségének ajánlanám. Ezen kérelme alapján nevezett munkát figyelmesen átvizsgálván, miután abban a gyümölcsfa szaporítása, oltása, ültetése, ápolása s a gyümölcs eltartására vonatkozólag igen alapos útmutatást találtam, és mert 30 krban megszabott ára még a legszerényebb viszonyok között levő fatenyésztőnek is lehetővé teszi megszerzését, ezennel ajánlatba hozom s felhívom a c i m e t, hogy eme körülményt saját hatás körében is a közönség tudomására hozni iparkodjék. Ezen mü kapható Ungvárt Lévai Mór könyv- kereskedőnél. Ezen rendelet az ,Ung“ helyilap utján is közé tétetik. Ungvárt, 1889. március 15 én. KENDE PÉTER, alispán. Oyümölc»te!et»ek: al apitástüunl mire kell ügyelni? Örömmel tapasztalható, hogy megyénkben sok birtokos kezd a nagybani gyümölcstermelés eszméjével foglalkozni, s némelyek már a terv kiviteléhez is hozzáfogtak. S valóban ! Soha üdvösebb dolgot nem visznek végbe, mert nincs egy gazdasági ág sem, mely a legcsekélyebb befektetés mellett oly nagy jövedelmet biztosítana, mint a gyümölcstermelés. Áll ez különösen a felvidékre nézve, hol a talaj silánysága miatt a mezőgazdasági üzem oly csekély jövedelmet nyújt, mely a rendes gazdasági kiadások fedezésére sem elegendő, s így a tulajdonosnak a mostohább években deficittel kell küzdeni. A tapasztalat bizonyítja, hogy mindenütt, hol a nagybani gyümölcstermelés felkaroltatott, s öntudatosan keresztül is vitetett, a földbirtok jövedelme két, háromszorosan emelkedett, a nélkül, hogy a kiadás annak arányában szaporodott volna, ugyanígy emelkedett a telkek ára is, mert a haszon nagyobbodása okvetlen maga után vonja a jövedelmet nyújtó tárgy árának emelkedését is. Példa erre Franciaország déli vidéke, Németországban Würtenberg, a velünk szomszédos osztrák tartományok, különösen Styria és Csehország, nálunk pedig Trencsónmegye, Kecskemét, és Nagy-Kőrös vidéke, stb. A gyümölcsösök alapításánál bizonyos szabályok mulhatlanul szem előtt tartandók, ha azt akarjuk, hogy fáradtságunkat siker koronázza, nem szabad — ha eladásra akarunk dolgozni, — senkinek sem saját szeszélye, vagy kedvtelése után indulni, mert az alapításnál elkövetett hibák mindenesetre megbosz- szulják magukat, s a tulajdonos csakhamar be fogja látni, hogy költekezése és fáradsága hasztalan volt, vagy legalább nem áll kellő arányban az eredmóny- nyel. A főbb pontok, melyekre gyümölcsösök alapításakor ügyelni kell, a következők : 1. ) Talaj, éghajlat, helyi fekvés, közlekedési eszközök, stb. szempontjából kifizeti-e magát nagyobb szabású gyümölcsös alapítása ? 2. ) A gyümölcsfajok és fajták helyes megválasztása. 3. ) Az alanyok, vagy oltványok előállítása, vagy beszerzése. 4. ) Miképen történjék az ültetés ? Lássuk e pontokat egyenkint: Az első pontra vonatkozólag azt kell figyelembe venni, hogy a nagybani gyümölcstermelés nem privát passió, tehát nem saját kedvtelésünk kielégítésére űzetik, hanem üzleti szempontból, hogy jövedelmeinket szaporítsuk. Itt tehát a szenvedély háttérbe szorul, s helyette a józan és hidegvérű számítás lép előtérbe. Nagyobb gyümölcsfatelepek létesítésének csak ott van helye, hol arra a viszonyok kedvezők. Ezt egy kis körültekintéssel könnyen ki lehet tudni, esetleg az e téren tapasztaltabbak tanácsát is ki lehet kérni. Hol közel a vasút, vagy viziut, ott a nyersen való értékesítésre kell fősúlyt helyezni; közlekedési eszközöktől távol eső helyeken pedig inkább oly gyümölcsfajokat termelni, melyek feldolgozás által értékesíthetők. Nagy figyelem fordítandó a gyümölcsfajok, és fajták helyes megválasztására, mert a siker főleg ettől függ, nem szabad pl. cseresznyét, vagy diófát olyan helyre erőszakolni, melyet azok nem kedvelnek, mert hosszas várakozás után azt fogjuk tapasztalni, hogy a fák nem teremnek, s később vagy maguktól elpusztulnak, vagy a tulajdonos által kivágatnak, hogy a helyet hiába, ne foglalják. Legtöbb helyen ez az oka, hogy a gyümölcsfák terméketlenségéről panaszkodnak, mert a tulajdonos megköti magát, hogy bizonyos fasor pl. almafából álljon, holott azt a bizonyos helyet épen nem nem tűri, mig ellenben a dió vagy cseresznyefa rendkívül diszlenék. Ily esetben a — volenti non fit injuria — elvénél fogva mindenki magának tulajdoníthatja, ha fáradozásának sikerét nem látja. A gyümölcsfajok megválasztásánál a talaj és fekvésre nézve a következők jegyzendők meg: Az almafa kedveli a mélyebb fekvésű hűvösebb agyagtalajt, a körtefa ellenben lazább szerkezetű, tehát homokosabb talajt s magas fekvést követel, hogy az altalaj viz mélyen lenyúló szivgyökerét ne érhesse. Cseresznye és meggy száraz helyet kíván, soványabb talajokkal is megelégszik, különösen meghálálják a meszes talajt, — ezeknek a hűvös, vizenyős talajnál nincs nagyobb ellenségük. A szilvafák ellenben nem tűrik a száraz fekvést, de a nedves vizenyős talajt igen meghálálják. Már a régiek is azt tartották, hogy a szilvafa olyan helyet keres, hol a gyökerek a viz csergedezését hallhatják, alant fekvő helyeken tehát a szilva legjobban megterem, mint ezt Szlavóniában, de különösen Boszniában tapasztalhatni. A dió és gesztenye fentes fekvést s agyagos, törmelékes, vagy köves talajt kívánnak. Jó, kövér földben nem teremnek, tudták ezt a régiek is, s ha diót ültettek, a gödörbe elmállott vályogot, vakolatot, kőtörmeléket hánytak. A kajszi és őszi barack s; ereti a jó kerti földet, s különösen diszlenek védett fekvésben, a mit egyébiránt a többi gyümölcsfajok is meghálálnak. Azt kérdhetné valaki, van-e oly birtok, melyen a fent elősorolt talajnemek és fekvések előfordulnak ? mire határozottan nemmel kell válaszolni, de erre nincs is szükség, mert sehol sincs felírva, hogy egy termelő, vagy akár egy egész vidék valamennyi gyümölcsfajt cultiválja, tehát egyforma meny- nyiségben termeljen ugyanazon birtokon almát, körtét, szilvát, diót, cseresznyét, sto. hanem ellenkezőleg arra kell törekedni, hogy nagyban e«ak egy- két fajt termeljen, de ezek aztán olyanok legyenek, melyek az illető birtok vagy vidék talaj, égalj és helyi viszonyainak megfelelnek, s ott kitünően díszlenek. A mely vidék pl. a esontmaguaknak kedvez, ott a lágymaguakat hiába erőszakoljuk, s ellenkezőleg, Franciaországban sok helyen kivágták a terméketlen alma és körtefákat, s ültettek helyette barackot vagy meggyet, melyek az illető vidéken és talajban sokkal otthonosabbnak érzik magukat. A fent jelzett talaj- és helyi fekvést illető meghatározások csak általánosságban értetnek, mert hogy ezektől a praxis enged némi eltéréseket, magától értetik. A termelendő fajtákat szintén nagy gonddal kell megválasztani; csak olyan fajtákat kell nagyban termelni, melyek jeles minőségűek, s az illető vidéken mind bőtermők s edzettek vannak ismerve. Ezen szabály ellen a gyümölcsfáiul ajdonosok leggyakrabban szoktak véteni, abban találják ugyanis kedvüket ha kertjükben minél több gyümölcsfajta vau képviselve. Ennek következménye aztán, hogy a tulajdonos mindenben, csak abban nem keresi a hibát, hogy a sok fajta közül a legtöbb nem az ő viszonyai közé való. Minden vidéknek meg vannak a maga gyümölcs- fajtái, melyek ott különösen diszlenek s bőven teremnek. így Stájerországban a masánszki, Szlavóniában a szercsika, Erdélyben a hatul és ponyik, s Kecskeméten a pogácsaalma, Minden fajta gyümölcsből tehát csak egy—két fajtára kell szorítkozni, de azokból aztán százakra és ezekre menő fákat produkálni. Minél többet termel egy vidék egy fajta gyümölcsből, annál kapó- sabb lesz az, s annál jobban fogják fizetni a kereskedők. A hol százféle fajtából csak egy—két köböl van eladó, ott legfeljebb csak a helyi fogyasztásra lehet számítani, de ha valamely fajtából egy vidék 3—-400 vagonnal képes piacra hozni, oda seregesen fognak özönleni a külországi kereskedők, s egymásra verik fel az árakat. Pár évvel ezelőtt egy ungvári úri ember a cseresznyének külföldre való szállítása ügyében kérdést intézett több külországi kereskedőhöz. Tőlük azon választ kapta, hogy hajlandók az üzletet megkötni, s igen tisztességes árt Ígértek, ha az illető a cseresznye saison alatt naponkint 100 mjm. cseresznye kiküldésére vállalkozik. Erre azonban gondolni sem lehetett, s az üzlet abba maradt. Egészen másként áll a dolog, ha csak a házi kertben, kicsiben, saját szükségletünk fedezésére termelünk gyümölcsöt. Ezen esetben minél több fajt és fajtát kell termelni, mert ha ezek mind nem is fognak bőven teremni, saját szükségletünkre még is lesz elegendő gyümölcsünk, mert itt a cél az, hogy asztalunkat az év minden szakában elláthassuk gyümölcscsel. Az oltványokat vagy magunk állítjuk elő, vagy pedig készen veszünk, — utóbbi esetben a költség tetemesebb, de idővel legalább 4—5 évet meggazdálkodunk, azaz annyival hamarább fognak a kiültetett fák termőre fordulni. Itt nem mulaszthatom el a gyümölcsfákat venni szándékozó közönséget egy beszerzési forrásra figyelmeztetni, hol igen jeles, s vidékünkre alkalmas fajtájú oltványok lesznek ez év tavaszán olcsó áron beszerezhetők. Ez az ungmegyei gazdasági egyesületnek kálvária utcán fekvő kerttelepe, honnan 10 — 15.000 drb. oltvány lesz ez év tavaszán kiadható. Igaz, hogy e csemeték nem bírnak tetszetős külsővel, miután a múlt téli nyulrágás következtében meg lettek csonkítva, s a megmaradt nemes farészből kinőtt hajtás apróra maradt, de ez nem nagy baj, mert a csemeték erős gyökérzettel bírván, kiültetésük után egy két év múlva visszapótolják az elmulasztottat, s erőteljes fává fognak növekedni. Az ily megcsonkított fácskákkal következőleg kell eljárni; ha a megcsonkított törzsből több hajtás nőtt ki a múlt évben, ezek közül a legnagyobb és legegyenesebb hajtás meghagyatik, s a többi tőben lesz eltávolitva, azaz levágva, a meghagyott hajtás pedig, mely a törzs folytatását van hivatva képezni, erősségéhez képest felére, vagy harmadára visszanye- setik. Tehát ha a hajtás nagy és erős, hosszúságának csak harmadrészét vágjuk el, ha pedig kicsiny és gyenge, akkor hosszúságának félét, vagy még ennél is többet vágunk le belőle, mert minél kevesebb szemet (rügyet) kell táplálni a fának, annál erőteljesebben fognak nőni az abból kijövő hajtások. Nyár folyamán a visszavágott hajtás szemeiből uj hajtások fognak előtörni, ezek közül a legszebb és legegyenesebb, (mely rendszerint a legfelül álló szemből tör elő,) érintetlen hagyatik, ez fogja a törzs folytatását képezni, a többi hajtásoknak hegyei pedig a nyár folyamában többször visszacsipetnek, hogy azok az erős növésben meggátoltassanak, nehogy a főhajtástól elvonják a táplálékot. Ezen mellék hajtások azért hagyatnak meg az első nyáron, hogy leveleik által a fa bővebb tápláltatását, a törzs vastagodását és beárnyékolását, s a gyökérképződést előmozdítsák. A jövő év tavaszán ezen mellékhajtások tőben lemetszetnek, s a vezérhajtás pedig ismét felére vagy harmadára visszavágatik. Ezen visszavágott hajtás szemeiből ismét hajtások fognak előtörni, a legfelsőbből lesz a vezórhajtás, a többi pedig mellékhajtás, (oldalhajtás) melyekkel ép úgy bánunk el, mint az fentebb jeleztetett. Ezen évenkinti visszanyesés addig lesz folytatva, mig a fa, a korona magasságát el nem érte, tehát 2, 3, 4, vagy 5 évig, a szerint, a milyen magas törzsű fát akarunk nevelni. Midőn a fa törzse a kellő magasságot már elérte, azon év nyarán úgy a fő, mint a mellékhajtások érintetlen maradnak s csak a következő év tavaszán lesz a fő vagy vezérhajtás 5—6 szemre, a mellékhajtások pedig 3—4 szemre visszanyesve. Ezzel a magastörzsü fa képzése be van fejezve. A korona magától fog fejlődni, csak a túlsűrü, egymást keresztező és horzsoló, lelógó, stb ágakat és gályákat kell időnként lenyesegetni. Ily nevelési mód mellett a fa nemcsak magasságban, de vastagságban is fog növekedni, s karóra sohasem szorul. (Vége böv.) Bornemissza Zoltán. Levelezés. Szobránc, 1889. március 12-én Tekintetes szerkesztő úr 1 A szobránci izraelita templomban solennis gyászisteni tisztelet tartatott e hó 10-én délután 2 órakor. Mózes halálának évfordulója alkalmából a helybeli főrabbi gyászbeszédet mondott boldogult Rezső trónörökös fölött. A részvevő közönség a járásból is nagy számmal jelent meg s feszült figyelemmel várta Friedmann M Simon itteni fiatal főrabbi gyászbeszédét. És méltán, mert Fridmann ma újra bebizonyította, hogy nemcsak magvasan, hanem szívrei.atóan is tud beszélni. Megható vo. násokkal ecsetelte a jeles és tudós pap az elhunyt trónörökös kimagasló tulajdonait, mondván, hogy a nagy tudomány tárháza vele együtt sírba szállott, j A beszéd közben többször csillámlottak a könnyek a Szónok szemeiben, midőn kiemelte az elhunytnak
