Ung, 1889. január-június (27. évfolyam, 2-26. szám)
1889-03-03 / 9. szám
1 törvényhatóság közgyűlése. — Elnök: gróf Török József főispán. — Bent a teremben tavaszi közgyűlés, kint a levegőn 7 fok hideg, a legjobb számit, mely a vidéki bizottsági tagokat nagy számmal segített behozni a városba. Az érdekeltséget nem a tárgy- sorozat keltette fel, hanem a véderő törvényjavaslat 25. § a. A mi kis vármegyénk szive is megdobbant s erős lüktetésében minden tagját felvillanyozta. Hire ment, hogy gróf Sztáray Antal biz. tag határozati javaslatot fog benyújtani a közgyűlésen, indítványát sürgönyileg be is jelentette. E hir sok embert becsalt a gyűlés terembe. Az elnöklő főispán üdvözölvén a szépszámmal egybegyült tagokat, a közgyűlés iránti érdeklődés indokául a közmunka felosztás tervezetét emeli ki, mely mindenkit közelről érdekel. Olvastatott az alispán jelentése a vármegye múlt évi állapotáról, mely különös eseményeket nem hoz fel a vármegye közéletéből. A személy és vagyonbiztonság rendkívüli körülmények által nem zavartatott meg; tűz eset kevés volt; a közegészségi viszonyok kedvezőeknek mondhatók. A közgyűlés e jelentést tudomásul vette. A vármegye múlt évi zárszámadásai az állandó választmány véleménye alapján elfogadtatnak és felterjesztetnek a belügyminisztériumhoz. A házi pénztár bevétele 62304 ft 012/3 kr volt. kiadása 59808 ft 802/„ kr. Maradvány: 2495 frt 21 kr. A közmunka alap bevétele: 41419 ft 44Vs kr, kiadása. 29870 ft 241/3 kr, maradvány: 11549 ft 20 kr. A betegápolási alap bevétele: 17052 ft I5j/2 kr, kiadása: 16254 ft 63 kr maradvány: 797 frt 52l/2 kr. A mértékhitelesitési alap bevétele: 782 ft 39 kr; kiadása; 509 ft 85 kr ; maradvány: 272 ft 54 kr. A különféle alapok bevétele: 56017 ft 82 kr, kiadása: 19138ft 21 kr, maradvány: 36879 ft 61 kr. Miniszteri leiratok és rendeletek. 1. A belügyminiszter értesíti a vármegyét, hogy Rudolf trónörökös főherceg özvegyét Ő Felsége a király rendelete folytán a következő cim illeti: „Stefánia özvegy trónörökösné főhercegnő Ő cs. és kir. Fensége.“ 2. A községi pénzkezelés és számvitelről alkotott szabályrendeletet a belügyminiszter némely módosítások végett leküldi. A törvényhatóság a módosítások egy részét elfogadja, némelyek ellen újabb indokolt felterjesztést tesz. 3. Az általános községi szabályrendeletet is vissza küldte a belügyminiszter némely módosítások végett, a módosítások keresztül vitele után jóváhagyás végett felterjesztetnek. 4. A tűzrendészet szervezése tárgyában tett felterjesztésre a belügyminiszter helyeslő választ ad ugyan, de nem fogadhatja el a javaslatba hozott tűzoltó képzést, valamint attól sem állhat el, hogy a községek tüzíecskendőket ne szerezzenek, hanem elrendeli szigorúan, hogy a már meglevő jókarban Az „ü Nö" tárcája. Az evésrőlLr. Weiszberg Zsigmondtól. Az emberi élet rendes tartama és egészséges léte három főtéuyezőtől függ: célszerű lélekzéstől, mérsékelt táplálkozástól és kitartó bőrápolástól. Ez alkalommal a táplálkozásról, vagyis annak egyik tényezőjéről: az evésről mondok el egyet-mást, minekutána a másikról: az evésről, már harmad éve *) volt szerencsém e lap hasábjain kimeritőleg értekezni ; és mely tekintetben, őszintén megvallva, ha a bőrápolás terén elkövetett mulasztásokért az alsóbb osztályokat illeti meg a dorgálás elsőbbsége, meg nem tagadhatjuk ezt a táplálkozás terén a felsőbb, műveltségével kérkedő osztály, tól-nagyobbára, és a legfelsőbbtől, majdnem kivétel nélkül. Á táplálkozás lényege népszerűén mondva, evésben és ivásban áll. Amazt az éh, emezt a szomj közvetíti ; mint két oly érzet, mely fentartási ösztönünket arra inti, hogy első esetben oly tápláló anyagokról gondoskodjék, melyek tapasztalatilag a hősugárzást, második esetben olyanokról, melyek a hőelpáro Igás t fentartják. Két szükséglet, mely a természet bölcs rendelkezése folytán minden élő lónynyel, létének f e n t a r t á s a céljából, mintegy ösztönszerüleg vele született, az Ítélő tehetséggel megáldott és e végett magát a „világ urának “ tekintő era bértől, az állatvilág u. n. „homo sapiens“-étől, ellentétben annak többi lakóival, majdnem kizárólag annak mielőbbi lerombolására vétetik igénybe! *) 1. az „Ung“ 1885-i 51. és 52. számát. levő fecskendők kellően átalakíttassanak, vagyis nemcsak nyomótömlővel s a tömlők sugár csővel, hanem az egységes csavarral is elláttassanak. A rendelet a tűzrendészed szabályrendelet készítésével megbízott küldöttségnek adatik ki. 5. A belügyminiszter a bírói és rendőri hulla boncolásra hullaházak berendezését rendeli el, a hol ily hullaházak a falu,végén nem találhatók, a temetőkben kívánja épittetni. Kiadatik az alispánnak intézkedés végett. 6. A földmivelési miniszter értesíti a vármegyét, hogy a halászati törvényt ez évi május i-én életbe lépteti. A közlekedési minisztérium leiratait és rendeletéit más alkalómmal fogjuk ismertetni. A közmunka erő felosztására vonatkozólag Cibur Vilmos kir. főmérnök által beterjesztett tervezet, az e fölötti vélemény és alispáni felvilágosítás ismertetését jövő számunkra hagyjuk. Ungvárváros 1887-ik évi zárszámadása elfogadtatok ugyan, azonban a főszámvevő jelentésében foglalt némely nehézményre felvilágosítás kéretik a polgármester, illetve képviselő testülettől. E tárgyra is visszatérünk legközelebb, mert a tek. törvh. bizottság szemét a városi ügyek bírálatánál még mindig szürke hályog fedi, a mit jó lenne már egyszer levenni. A községek 1889-iki költségelőirányzata a főszámvevő jelentése álapján szónélkül elfogadtatott. Ungvárváros 1889 ik évi kövezetvámi költség- előirányzata, és a kövezési munka sorrendjét megállapító képviselő testületi határozat elfogadtatott. Ungvárváros szőlőhegy rendészeti szabályrendelete módosítások végett vissza, a kőbánya nyit- hatási szabályrendelet pedig az alispán elnöklete alatt Mislinszky József, Mocsáry Géza és Weinberger Albert tagokból álló bizottságnak kiadatik. Ungvárváros I883-84 évi kövezetvámi számadásai helyben hagyva elfogadtattak, ellenben az 1878-1882 éviek a kiküldött bizottságnak visszaadatnak. A főszolgabirák által vezetett pénzkezelésről szoló alispáni jelentés tudomásul vét rtett. A tiszti főügyész helyetteséül Dr. Preusz Adolf ügyvéd megválasztatott. A körjegyzői nyugdíj felügyelő bizottságába Markos György, Mislinszky József és Csicsery Árpád aljegyző beválasztattak. Kende Pál tűzifa panasza az állandó választmány véleménye alapján elintéztetek, kap ezután a várnagy 5 öl fát. Most jött a várva várt, izgató tárgy : Arad sz. kir: város és Hajdú vármegye körirata, hogy a véderőtörvényjavaslat i4 és 25. §§ ai ellen a képviselőházhoz felirat intéztessék. Egyidejűleg gróf Sztáray Antal sürgönyileg bejelentett határozati javaslata e tárgyban, mely következőleg szólt: Mi ennek az oka ? Körültekintve valamennyi élő lényen, ezen köz 5 s tulajdont illetőleg azt tapasztalhatjuk, hogy ott, hol az evés és ivás, csakis az éh és szomj természetes kielégítésére, tehát egy bizonyos c é 1 elérésére, vagyis a lét fentartására fordittatik : a természetes étrend ellen csak kivételképen történik kihágás; ellenben, hol az iny csiklandozása, az érzékek elkábitása stb. a fő indító ok : ott a táplálkozás terén elkövetett hibák és vétségek, mintegy folytonos törekvései a társadalomnak a lót fentartása helyébe, annak ellenkezőjét: mielőbbi megszüntetését helyettesíteni. Hogy mily szoruorn következményei lehetnek oly természetellenes eljárásnak, a világtörténelem sok, ideje előtt elenyészett nemzet története és sorsa, intőleg mutatja. Hogy a kelet ókori népeit ne említsem, a nyugat egykor világuralommal dicsekvő „örök város“-áriak, Rómának népe, alapításának idejétől kezdve, egészen a hatodik századig körülbelül, Pünius szerint: „fuisse sine medicis, non tarnen sine medicina“ (híjával volt ugyan a gyógyítóknak, de korántsem a a gyógyszernek). Oly mértékletesen, józanon, tevékenyen) szóval egészségesen éltek azok, hogy a korunkbeli „szerzett“ betegségek, nem is fordultak elő ott — és halál esetén, csakis az aggság volt a rendes és természetes halál-ok. Az orvosoknak csak akkor virradt fel a napjuk, midőn a világot uraló nép, babérjain megpihenve, a tétlenségnek és dőzsölésnek kezdett hódolni; akkor oly betegségek kerültek gyógyítás alá, melyek csakis a rendetlen életmód folytán keletkezhettek és szerzőik után, elég jellemzően, „morbi aulici“ névvel ruháztattak „A mennyiben az országgyűlés képviselő házának jelenleg tárgyalás alatt lévő véderő törvény- javaslat 25-ik § a a magyar állami jogára, állami nyelvére sérelmes, méltatlan és igazságtalan, határozatiig mondja ki a törvényhatósági bizottság-, hogy a vármegye országgyűlési képviselőit felkéri, hogy a jelzett 25-ík §-ellen szavazzanak és oda törekedjenek, hogy a tiszti vizsgának magyar nyelven is való letehetése e törvény által biztosittassék.“ A főispán mielőtt a vita megindult volna, felkérte a közgyűlést, hogy legyen tárgyilagos és higgadt. Gróf Sztáray Antal indítványozó álit fel s a főispán előre bocsátott kérelmét teljesen indokolatlannak találja, mert 27 éve hogy e gyűlés terembe jár, de itt a higgadt, tárgyilagos vitatkozást szemlélte mindig és hiszi, hogy ma is ilyen lesz. A határozati javaslat indokolására felhozza... hogy Európában nagy fellegek borongnak ugyan s ezeknek tulajdonítja a véderőtörvényjavaslat sérelmes §§-ait, de nem találja indokoltnak. A 1 4 § nincs már, de ott van a 25-§, mely nézete szerint sérelmes, igazságtalan és méltatlan. Mi a dualizmus alapján állunk, tehát mi nemcsak azért vagyunk, hogy matériát adjunk s ez okból igazságtalan a §-us; de sérelmes is, mert mi nem tudunk azon a német nyelven gondolkozni, mely elő van Írva s így megnehezíti a kiképzést. Egy állam férfi mondá, hogy szeret erős kártyákkal játszani; jó, de itt az erős kártya csak a lelkesedés lehet. Azok a wassagter kapitány urak nem igen fogják lelkesíteni a mi fiainkat a harctéren. Ajánlja határozati javaslatát elfogadásra. A közgyűlés minden további szószaporitás nélkül egyhangúlag elfogadta a javaslatot, a két köriratra pedig pártolólag felterjesztést határozott. A főispán gróf Sztáray Gábort tiszte, letbeli aljegyzővé nevezte ki. Ezek után a közgyűlés szép rendben eloszlott. Délután 2 órakor a főispánnál diszebéd volt. mely eltartott 5 óráig. A meghivolt vendégek a főispán kitűnő vendégszeretetét dicsérve távoztak haza. Különfélék. * Városi ügyek. A múlt napokban tartott városi képviseleti közgyűlés második napján előjött a kéményseprő abbeli kérelme is, hogy 1200 frt évi díja emeltessék fel. A közgyűlés a pénzügyi és gazdasági bizottság javaslata alapján ez évre már 1500 írtban állapította meg a kéményseprő díját, de elrendelte egyúttal, hogy a kéményseprési díjak a szabályrendelet értelmében járó 55, 35 és 20 kr tariffa szerint vettessenek ki, a kémények még ez év folyamán Írassanak újra össze, az építendő uj kémények száma a pénztárral közlendők azonnal. A kisdedóvóra vonakozólag hozott köz- igazgatási bizottsági határozat első része, hogy a polgármester gondqskodjék az óvoda felépítéséről, tudomásul vétetett s a polgármester figyelmébe fél. Hiába szólalt fel ezen táplálkozás helyett divatosa vált dőzsölés ellen egy Seneca ; Apicius „konyhakönyve“ mindazok „szentirása“ lett, kik „hasuknak mint iste- nöknek áldoztak“ és kik, Lucullus módja szerint, az evést és ivást fentemlitett értelemben mint öncélt kezdték mívelni. Ez ugyan csak a római nép elfajulásának ok tana; azonban: mutató nomine, etiam de nobis fabula narratur, a mennyiben hasonló oknak, hasonló okozat az eredménye! Korunk ugyan Lucullus életmódját mindenben követni, kissé drágának találja; de mindazonáltal, ha csak az u. n. középosztály életmódját vesszük is bírálat alá: többet eszünk és iszunk, mint a mennyire tulajdonképen szükségünk van és egészségünk fe nta r tá s áv al megférhetne! Előkelő osztályúak ebbeli gyengéjét pedig költő - hősünk ama versével örökité meg, mely az ok és okozatot röviden és igen jellemzően így fejezi ki : „Enni s inni jól tudok, Én magyar nemes vagyok.“ Oka? gyorsan élő és mohón élvezni akaró nemzedékünkön Kívül, előhaladt életviszonyainkban rejlik. Ugyanis a modern műveltségtől még meg nem mételyezett népek egyszer ü életmódja és ebből folyó és annyira szembeötlő anyagi vagyis nyers erőbeni bővelkedése, nem épp olykép magyarázandó, hogy „másról“ nincs is fogalmuk ; hanem — talán — észszerűbben, hogy künn, a szabad természetben, ha valaki pl. húsra vágyik, előbb vadra és valami lőszerre; ha halra, vízre és horogra; ha kenyérre, lisztre és kovászra kell szert ten nie: az élvezet tulcsigázása tehát, már a megszerzés vajúdása által, ha
