Ung, 1888. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

Mit várhatunk.

Finita la commedia! Vége a városháza falai között a gondtalan életnek, az arany korszaknak, midőn Lehockyt még negédesen látta mosolyogni Papp Károlytól felfelé mindenki, a ki oly szerencsés volt, az ő kegyét bírni, barátságát magáénak mondani. Noha a barátságot ^gyakran hálátlansággal fizetik.

A nagy „reformok“ előre vetették árnyékukat, a városháza előtti kert köztérré alakíttatott át; jöttek erre a suttogás, értekezletek, nehány résztvevővel; egy-kót bátrabb harcos, megannyi akna-ásó; s meg van az anyag, a mi felett most már a pincékben s úri társaságokban, bár ma még kissé tar- tózkodólag beszélgetnek. Mindezekhez azonban, legalább egyelőre, nem tapsolhatunk. Mint a városháza helyiségének hátratolt kapufőjét ékesítő két váza, (szives viszonzásul ajándékozta a kerámi-iskola, a város által adott több ezer frt subvencióért) melynek bárányfői és mák-girlandjai rejtélyes talányt adnak fel, melyet képtelenek vagyunk alaposan megoldani: akként meredez itt s rémiti az ügyekben avatatlan város polgárait a közelebb történt események kettős eredménye, t. i. a nagy vizsgálat és az óriási deficit; mely utóbbi felől ugyan vizsgálat nélkül is tudomással bírtunk. És nagy kérdőjel követi a titokteljes kérdést: ki felelős a deficitért? Mi következik ezután? A kapufő bárányai nem adnak feleletet, az eddig történitek fel nem fedik a leplet a jövőben történ endőkről.

A városháza épületéről, a város bérházairól, az ujtéri parkról, az ungparti kőfalakról, az ezerek és ezerekbe került kaszárnyákról és a többiről, mindmegannyi eléggé „ingó“ javakról most készült el az inventárium.

Mi előadjuk ama dolgokat, a miket nem fognak bele foglalni a hivatalos leltárba.

Messze mennénk, ha ágról — végre ismertetnénk a bajokat, melyek a várost immár meglehetősen deficites állapotba juttaták. Elmondták azt elégszer a lapokban, képviseletben. A közönség is állandóan , hallató panaszait a város rossz anyagi állapotáról, az adminisztrátió selejtességéről. A panaszok és ki- fakadások jogosak valának, s évek óta hangzottak. Ép azért csodálható, *hogy annyi évek során a város képviselői a bajt mindig csak a korhadt törzs kinövéseiben, fattyúhajtásaiban, nem pedig annak gyökerén keresték. Megtalálják-e, azt majd meglátjuk.

Rendszerint Lehockyt teszik felelőssé mindenért és igy azért is, a mi alapjában véve rá, mint végrehajtó közegre, másodsorban tartozik s a miért közvetlenül a képviselet felelős, vagy a mi mint egyszerű mallör maga-magától nehezedett a városra. Avagy nagy részben nem hárul-e felelősség a képviseletre azért, hogy annak idején hozzájárult az ungparti telkeknek mesés áron való megvételéhez, hogy a mikor sürgős s tetemes kiadásokat kellett fedezni, felhatalmazta Lehockyt, hogy .valamely „más alap“- ból vegyen előleget, hogy felhatalmazást adott Le- hockynak meg Katonának, miként az építési bizottság felügyelete alatt, (mely bizottság most a kezeit mossa) minden költségvetés nélkül kaszárnyákat építsenek, stb. A mi pedig ama bizonyos épület-gombákat illeti, van Ungvári más középület is, mely begom- básodott, s emeltek itt más épületet is, melyhez előlegképen különféle alapokat használtak fel.

Miért voltak a t. képviselők oly hiszékenyek, hogy Lehockynak szóbeli jótállására lépen ragadjanak. Hisz beláthatták, miként nem lehetséges, hogy benne polgármester, üzletvezető, építész, vállalkozó, együtt és egyszerre legteljesebb tökélyében megtestesülve álljon élénk. Ily minta-polgármestert, ily universalis szörny-talentumot nem mutat föl az ország egy polgármestere sem. Elég ha a polgármester a város ügyeiben végrehajtó és többször főfelügyelő ; jellemes legyen, és józan ésszel töltse he állását, de a kivitelt a képviselet magának tartsa len. Elég szomorú példánk volt, hogy nagyobb kölcsönök megszavazásánál, néha csak 1—2 képviselő akadt, a kik felemelték tiltakozó szavukat. Miért nem .szervezkedett akkor a képviselet józanabb része, hogy vetőt mondjon az ilyen gazdálkodással szemben? Csak most ébred öntudatra, midőn a teher nyakunkon. A deroute okozója tehát kettős ; mint ama német elmóssógü találós képen a macskát, úgy kell keresni városunk zilált összevisszaságában Lehocky alakjának körvonalait és működését a képviselet mellett; a positiv alak Lehocky, negativ a képviselet.

A tanács tagjai, a kiket az ötös bizottság nem bánt, természetesen szintén hozzájárultak annak idején kölcsönök vételéhez, építéshez stb. Azórt-e mivel erélyes embernek ismerték Lehockyt, vagy féltek toll©

nem tudhatjuk. Annyi bizonyos, miként soha nem hallottuk, hogy egyik-másik tanácsbeli, a város vitális érdekeit érintő kérdéseknél, tiltakozó szavát hallatta volna a Lehocky tervezgetéseivel szemben. A polgárság, s a képviselők nagy többsége annál inkább bíztak tehát a Lehocky előterjesztésében, mivel úgy látszott, mintha e nemes tanácsbeliek is helyeselnék mindazt, a mi történik; legalább a képviseletben egyikök sem szólalt fel a polgármester javaslatai ellen. S ime most a harmónia a tanács tagjai között is meg van zavarva, a mi csodálni való dolog.

Es mikor már a bajok felütik fejőket, jön a „rendező bizottság“, s elég későn bár, megfujta a vészkörtöt, s az a meglepő, hogy se a képviseletet, se a tanácsot nem róvja meg, hanem a polgármestert állítja fel bűnbaknak.

Hogy jobb késő mint soha, ez arany igazság sehol jobban nem igazolná magát, mint az ötös bizottság működésénél, mely felől az a hir, hogy gyökeresen akarják rendezni a városnak főképen anyagi ügyeit. Ez mind szép és dicsérendő. Csak azután olyan valami ne üsse ki magát, mintha az egész alarm egyesek buktatására, megint mások előtérbe tolására célozna, mert ez sehogy sem volna össze-, egyeztethető azután ama hangzatos felszólalásokkal, melyek a képviseletet arra indították, hogy a rendezés végett küldöttséget bízott meg, a vizsgálat meg- ejtésóvel, észrevételeinek, javaslatainak megtételével.

Mert utó végre, hogy ki tetszik a polgárságnak, a polgármesteri székben, pénztárnoknak, ügyésznek, stb. stb. ahoz annak idején a polgárság, de főképen a többi 105 megmaradt képviselő is hozzá szól.

A rendezőknek házi dolgait ugyan még nem | ismerjük, de hogy a fentebb mondottakat szóba hoztuk, oka: hogy a város tisztviselőinél a sze- í mélyváltozás felől szélűben beszélnek ; ha nem mondanánk is azt, hogy e személyváltozás terve a rendező bizottság köréből került ki. Hogy felhoztuk, egyszerű oka továbbá az: hogy mint a nyilvánosság közegei reprodukáljuk azt is, a mire nem gondoltunk, de a mi felől széltében beszélgetnek, nem kerülve ki tehát azt sem, hogy egyesek neveit ne hoznás szóba a polgármesterségre, pénztárnoki állásra.

Mi azt tételeztük fel elejétől fogva az ötös bizottságról, hogy kerülve a személyeskedést a szögnek fejére üt, vagyis egész odaadással törekedni fog a várost a deficites helyzetből a lehetőségig kimenteni, s úgy a pénzügyeket mind pedig az adminisztrátiót illetőleg, jövőre nézve konkrét javaslatokat teend.

Miért is némi várakozással voltunk eltelve s érdekkel néztünk a beterjesztendő munkálat tartalma elé.

A képviselet intentiója ugyan's csak az lehet ez időben, hogy a város anyagi ügyeit hozza rendbe, s valahára úgy a költségvetésben helyreállittassék az egyensúly, mint pedig az adminisztrátió jobbá tétessék. Ez pedig közös működést, a képviselőknek e cél elérésére való egyetértését igényli. Mi ha nem úgy történik, ha a cél csupán némely tisztviselők lejáratására van irányozva, úgy nem lesz meg a természetes összhang, mely komoly célok elérésére kívántatik. A kedélyek felzaklatása, most, idő előtt, annyi: mint eltérés azon iránytól, amely felé a város javát óhajtó polgárok évek óta törekedtek.

Eljő mindennek a£ ideje, s annak is, hogy ha a képviselők többségének Lehoczky nem fog tetszeni, helyére közös megállapodással választanak olyan egyéniséget, a ki iránt ők magok viseltetnek bizalommal; de az oldalfalak mögül raptim, uj polgármestert, pénztárnokot csinálni s azokat 24 óra leforgása alatt állásba helyezni akarni, ez mégsem járja, nem legalább olyan városban, melynek polgárai alkotmányos érzületüknek nem egyszer kifejezést adtak.

A viszonyok és körülmények érlelik meg rendesen azt, hogy a választás alá eső valamelyik tisztviselőnek idejében, alkotmányos utón, útlevél adassék; de a tisztviselőnek minden áron való eltávolítására, idő előtt kifejtett ténykedés, sokszor visszatetszést okoz s még inkább huzamosb időre megerősíti állásában azt, kit az imént egy lökéssel akartak eltávolítani. A túlságos hév bizonyára nem föltétele az üdvös és alkotó erejű munkának; s az bizonyos, hogy még soknak kell történnie intra muros et extra, hogy jobbra fordulás álljon elő.

Aztán meg azt sem kell feledni, hogy Ung- vár városa örökké küzdve az anyagi bajokkal, e miatt egyéb tekintetben sem volt képes a kivánalmaknak megfelelni. Oly város, mely nem rendelkezik korlátlanul az anyagi hatalom minden eszköze felett. nem csoda, tulajdonképeni közigazgatás terén hiányokat, pótolni valót hagy maga után.

Az ötös-bizottság jelentését immár ösmerjük, Lehoezkytól és a tanácstól mindenesetre elvárjuk, hogy arra tüzetesen fognak felelni s akkor a képviselőknek módjukban lesz a felett minden személyeskedéstől ment kritikát mondani.

Mit várhatunk mindezek után, azt majd az események folyamán megtudjuk.

De annyit mondhatunk, hogy ha a képviselők nem együttes működésre lesznek serkentve, hogy a városi közigazgatás jövő fejlődésének alapját lete- gyék; hanem e helyett személyeskedés fogja kísérni a megkezdett aktiót, úgy mindaz a mi eddig történt, csak ideiglenes kísérlet lenne; azon urak, pedig céljukat el nem érik, s Ungvárit nem fog „hajnal o d n i. “

A városi képviseletből,

Mottó: „Hóba! hóba! Hol van a vad!

Egy kiáltja : ihon szalad !

Más kiáltja : itt van, itten !

A harmadik : sehol sincsen!

Minden zugot meg üldöznek,

Minden bokrot átaldöfueK ;

Gyík ha rezzen, fájd ha rebben:

De a g imvad nincs ezekben.

Arany.

E versszak jutott eszembe, midőn e hó 17 -én a képviselő testület közgyűlésén az ötös bizottság jelentését felolvastatni hallám, mert a városban hónapok óta egyebet sem hallott az ember, mint ; classicus idézeteket. „Valami bűzlik Dániában!“

I „Nem ok nélkül zörög a haraszti“ s ehez hasonlókat. A kiváncsiság tehát nagy volt a képviselő tagok részéről s mondhatni teljes számmal jöttek el meghallgatni a jelentést.

A közgyűlés 9. órára volt hirdetve, de csak féltizkor lehetett megnyitni a közgyűlést, mivel lassan, aggodalmasan jelentkeztek a tagok. Nehány vármegyei határozat felolvasása és a gombairtás vállalatba adását tárgyazó árlejtési jegyzőkönyv felolvasása s helybenhagyása után, áttért a képviselő-testület az ötös bizottság jelentésének felolvasására.

E közben a gyűlés terem megnépesült s néma csend állt be. A főjegyző megeresztette hangját és folyt az olvasás 3 negyed órán át egy szuszra. Dicséret illette a jelentést, de megérdemelte, a főjegyző is, ki oly hatalmas tüdővel rendelkezve, képes volt a közfigyelmet minden fenakadás nélkül magára vonni.

Az elnöki széket Lehocky Béla polgármester ülte meg, ezúttal nagy boszuságára Markos Györgynek, ki inditványozta, hogy hagyja el helyét, miután az ő agyonbunkóztatásáról van szó, a mit viszont Makay Dániel nem fogadott el s vele együtt a közgyűlés sem.

Ez kissé boszantotta az indítványozót s közbeszólás képen „szemtelenséggel párosult vakmerőség nek“ nyilvánította. De hát a közgyűlés joga nem egyeseké, s igy a polgármestert nem lökték ki ezúttal elnöki székéből.

Úgy kell neki I A miért jelenlétével akadályozta a közgyűlés szabadszólási jogát, megkapta Dr. Novák Endréi ő.l a diagnosist, .1 ki ugyancsak megzuhanyozta kemény szavakba foglalt szemrehányásaival eddig követett eljárásiért ; s midőn mar megmondta volna, bepólyálta jó vastag pokrócba s kevés híja volt, hogy tetszh 1- lottként ki nem vitette a halotti kamarába.

Szerencsére ott volt Stuhán Mihály a hátra mögött s oly orrcsiklandozó dolgokat kezdett el beszélni, hogy a ^közgyűlés hangos hahotára fakadt és a tetszhalott is feléledt.

Elbeszélte ugyanis, hogy 1878-ban ő Farkas Ferenc rendőrkapitánynyal, a ki akkor ügyvéd volt, Összeesküvést tervezett Plathy István házánál. Húszán gvoltak együtt s elhatározták, hogy Li.hockyt a polgármesteri állásról leteszik és az egész tisztikart az utolsó csákányosig újra választják meg. Egy kérvényt írtak alá s adták át Farkas nak, hogy adja be illetékes helyre.

Miután semmi se lett a dologból, most felkéri, hogy adja vissza a kérvényt. Egyébkint szemére veti, hogy ha akkor a tisztikar ellen lopás, sikkasztás miatt vizsgálódni akart, most mióta ö is ususában van, miért nem cselekszi azt. Ekkor tört ki a hahota, mely fokozódott kedélyhangulatba hozta a gyülekezetei. Farkas Ferenc rendőrkapitány vissza vágta a vádat, hogy meglehet volt