Ung, 1888. július-december (26. évfolyam, 27-53. szám)

1888-08-05 / 32. szám

32. SZÁM. XXVI. ÉVFOLYAM. Ungvar 1888. vasárnap, augusztus 5. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden kö/lemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlö k, ha nein tudjulf; kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pullacsek Miksa könyvnyomdája Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre ....................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az ür.g kiadóhivatalába üngvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr Uugvárineg’ye és* az „ttn^megyel üazdasagi ejrylet“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények. 4285. sz. ki, Ungvármegye alispánjától A főszolgabirák és Uügvárváros polgár- mesterének. A vármegye törvényhatósági bizottságának folyó“évi julius hó 30-ikán 98(3915). sz. a. hozott határozata alapján a varmegye gyámható sági eljárása és gyámpénztárának keze­léséről szóló szabályrendelete azon nali közhirré'étel végett ide csatolva azon felhí­vással küldöm meg Czímnek, hogy az annak megtörténtét igazoló jelentést, az esetleg beérkezendő fellebbezésekkel együtt a szabályszerű 30 nap lejárta után haladéktalanül terjeszsze be. Megjegyzem végül, hogy ezen szabályrende­let 1—1 nyomtatott példánya az „Ung“ hivatalos | hetilap folyó hó 5-iki számához mellékelve vala­mennyi községi elöljáróságnak is megküldetett. Ezen rendeletéin az „Ung“ hivatalos hetilap­ban is közé tétetik. Ungvárott, 1888. évi augusztás hó 5-ikén. ____ KENDE PÉTER, alispán. 1098. sz. 1888. Ungvármegyében A községi iskolaszékek Tek. elnökségeinek A nagyméltóságu vallás és közokt. m. kir. minister úr f. é. junius hó 13-án 19014 sz. a kelt rendelete tudomás és miheztartás végett ezennel közzététetik. Ungváron, 1888 jul. 28-án TIHANYI DOMONKOS, kir. tanfelügyelő. 19014. sz. A vallás és közokt. m. kir. minis­tértől. j UNO VÁRMEGYE KÖZIG. BIZOTTSÁGÁNAK. Tudomásomra jutott, hogy némely községi isko­laszékek az üresedésbe jövő tanitói és tanítónői ál­lomásokra a pályázók közül gyakran nem azokat választják, meg, kik vallás erkölcsi, hazafiúi és tan-, képesítés tekintetből a legalkalmasabbak; hanem ellenkezőleg a jó tanítókat mellőzik. Minthogy pedig az 1876 évi XXXIII. tA ez. 13-ik §-nak 1-ső pontja szerint a községi iskolai tanitói választás a közigazgatási bizottság jóváhagyása alá terjesztendő: felhívom a közig, bizottságot, hogy minden községi (elemi, felső, nép és polgári) iskolai tanitói és taní­tónői választás esetében valamennyi pályázó okmá­nyolt folyamodványát kivánja be s ha valahol az előadott visszásság fordulna elő, a választás jóvá­hagyását tagadja meg, az • iskolaszéket a pályázók közül uj választásra utasítsa. Bpesten 1888. évi junius 13-án. ___ TBEFORT s. k. Varmegyénk gyáinpéiiKtári keze­léséről, Múlt hó 30-án a vármegye törvényhatósági bi­zottság közgyűlése egy szabályrendeletet fogadott el, melyben a vármegye gyámpónztárában levő pénzek és értékek kezelését szabályozza. E szabályrendelet nagy norderejü vármegyénkre, mert egy uj kezelési rendszert hoz be, t. i. a kumulatív, vagyis össze­sítési rendszert, mely szerint az árvapénzek ezen­túl nem egyénenkint fognak az árva pénztárban kezeltetni, hanem összesítve, bankszerüleg. A szabályrendelet mai számunkhoz mellékelve egész terjedelmében könyvalakban megküldetik min­den községnek, tehát elolvashatják a község elöljá­rói, lakosai, hogy mily előnyök származhatnak e pénzkezelési rendszerből egyesekre és különösen a kölcsöntkereső gazdákra. Ha a szabályrendelet a minisztérium által is megerősittetik, 1889 évi január 1-től a/, árvaletót pénztár egy szakértő könyvelő vezetése alatt bank- szerű üzlet vezetést nyit meg, hova a falusi gazda közönség olcsó kamatú pénzért bármikor bizalommal fordulhat és ha ingatlana elég biztosítékot nyújt, a legrövidebb idő alatt kikaphatja azon összeget, melyre szüksége van, a nélkül hogy valami nagy utánjárásába kerülne. Midőn tehát e szabályrendeletre utaljuk a kö­zönséget, melynek rendelkezéseiből kiolvashatja a köl­csön iránt szükséges teendőiket egyúttal szóba hozzuk azt is, hogy már előzetesen is lehet a vármegyei ár- vaszókhez a kölcsön iránt folyamodni, mert mihelyt a szabályrendelet jóváhagyatik, a vármegye gondos­kodni fog azonnal a pénztár berendezése felől. Azon előnyök, melyek ez intézmény felállításá­val a falusi gazdákra nézve várhatók, az olcsó ka­matú kölcsönben rejlenek. Bármily engedélyezett összeg kölcsönvétele nem fog járni nagy nehézséggel, visszafizetése pedig könnyítve van az által, hogy 40 féléves részletekben 12°[0 -al a tőkét és kamatokat is le­fizeti. Ennél olcsóbb kamatú pénzt ez idő szerint a kölcsönkérők nem igen halálnak a vármegye területén. A vármegye törvényhatósági köz­gyűlésétől­— Elnök : gróf Török József főispán. — Múlt hó 30-án Ungvármegye törvényhatósága rendkívüli közgyűlést tartott, melynek bár érdekes tárgysorozata volt, a tagok nagyon kevés számmal je­lentek meg arra. Nem csuda, his/, a vidéki tagok ilyenkor nagyon el vannak foglalva s nem igen ér­nek rá a közügyek tárgyalására. A letárgyalt ügyek a következők voltak: — Olvástatott a belügyminiszteri leirata a vármegyei tiszti, segéd, kezelő és szolgaszemólyzet, ezek özvegyei s árváinak ellátásáról szóló szabály. A_z „U IV Gr“ tár oá, j a,. JPárbaj a jénai deákokkal. (Hátrahagyott kézirat.) Fiatal, alig 16 éves huszártiszt lépésben lovagol a Wels—Lambachí országúton. Mögötte potrohos szür­kén egy, magyar fiúból angollá változtatott lovász zsembel, de csak önmagával, mert boszankodik a lassú tempón, melyben ura halad, nem lévén érzékkel, a ter­mészet szépségei iránt s alig várja, hogy elérjék Lam­bach városát. A huszár elmereng, s eszébe sem jut, prózai szolgájának talán korgó gyomrára gondolni. Tizenhat éveiddel igazságod van, Mars ifjú fia számodra e festői táj, e vadregéuyes sziklacsoportok s erdőktől körülvett tavak partjain csak az idyll honol ; az ólet rettentő, minden poeisi arcul ütő, földhöz tapadó árnyoldala korodban még ismeretlen. Rózsás kedély — hiszen sötét árnyak még nem boriták el láthatárodat s az élet drámáját csak tapasz­talásból, nem. pedig regényekből, lehet megismerni — a kedves mama által jól megspékelt erszény, angol paripa, s csillogó egyenruha, oh mit kívántok még Olimposz istenei ? Az utas végig néz a fenyvesekkel borított hal­mokon figyelemmel vizsgálja a háttérben magasan ki­emelkedő Traunsteiut, keresve XVI. Lajos profilját, melyet kissé merész fantáziával meg is lehet találni­A dombon fekvő bencések zárdáját elhagyva, Lám' bach városába ér, s megállítja lovát Deisinger úr hires vendéglője előtt. A kapu fölött pléhből kivágott vadállat, mely ki* nyúló vas karján nyikorogva himbálózik, s mely disz minden felső-ausztriai vendéglő attribútumát képezi, itt sem hiányzott. A „Schvemme“ raásodraugú vendégszoba falain pár szeut kép, padok és asztalok két oldalt mint az iskolában, a padló kisurolva, s homokkal behintve, az állváuyou csillogó poharak, mindenütt példás tisztaság. A csillár helyén az itteni viszonyokat jellemző pár szerkesztmóuy, függ három egymásnak kezet nyújtó alak rémséges nagyságú kiflin, állva alatta e felirat : a a becsületes pékeknek. Vándor legények utazások alatt ily terembe lépve ha megpillantják mesterségük jelvényét, éjjeli szállást kérnek, s pár krajcárért kapnak egy ágyat, ott valahol fönt a padláson, s a becsületes pók vagy timár álomra hajtja fejét. A leirt terem szomszédja „az Extra ziminer“ Ez már elegans&bb az előbbinél, falai festvék, s abrosz a á hosszú asztalon. Kardját csörtetve nagy lármával pam- lagra vágja magát Bendegúz Atilla. — Hó, koresraáros, van-e újság V kiáltja az ifjú vitéz. Deisiuger úr, ki nyomban követte vendégét mo­solyogva feleli. — Igen is, a Fremdenblattal szolgálhatok. — Mit — mordúl rá a vitéz — hát magyar lapot ebben a fészekben uem kaphatok ? Egy beduin, kitől aSahara kellő közepén fagylaltom kérnék, nem lesz inkább meglepetve, mint Deisiuger úr, kitől Lambachban magyar lapot kivántak. — Hadnagy úr városunkban egy magyar sem lakik, minek volna tehát. — Az ostoba Fremdeublatt pedig nekem nem kell, értette ? Vitézünk a szerencsétlen Fremdeublatt után nyúl, megrázza a levegőben és hősi elszántsággal földhöz vágja. Deisinger úr azon édes reményben, bogy meg­nyomorgatott lapját majd a számla végén megboszúlja, hallgat s várja a hatalmas úr parancsait. Az ifjú rengeteg ebédet rendelt, nagyot ásított, s kezdé a legyeket verni. Pár percei később magas szikár 20—25 éves fiatal ember lépett a terembe. Poros cipői, s egy kis bőrönd, melyet hátán hordott, sejteni engedék, hogy gyalog jött. Kopott, de 8zakadós és fótnélküli zubbony, szürke nadrág, bőr harisnyák, s durva pár garast érő szalma: kalap képezték öltözetét. Első pillanatra szegény ördög, de csak első pillanatra, mert a következő percben tör­tént bemutatása alkalmával hanglejtése, modora, s meg, hajtása rögtön elárulta, hogy előkelő világfi. Az idegen első teendője volt, a pamlagon elnyúló tiszthez lépni s magát megnevezni. — Gróf Lamark Oliver ! A huszár felugrott. — Bendegúz Atilla I kiáltá hetykén s nyilván elszörnyüködött, hogy e zengzetes név dacára az idegen arcza változatlan maradt. . Otthon kedves mamája azt allitja, hogy égy ma­Lapunk mai számához a vármegye gyámhatósági eljárása és gyámpénztárának kezeléséről szélé szabályrendelete ván csatolva. VEGYESTART A EMU HETILAP.

Next

/
Oldalképek
Tartalom