Ung, 1888. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1888-04-08 / 15. szám

1729 sz. k ^ Ungvármegye alispánjától. A főszolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének. A katonai nevelő- és képző intézetekben az 1888[9. tanév kezdetével betöltendő magyar állami alapítványi helyekre és a „Budapesti Közlöny“ hivatalos részében is megjelenendő jelen pályázati hirdetményt, a nmgu m. kir. honvédelmi Minister urnák 13180. száma rendelete folytán cimnek oly felhivással küldöm meg, hogy annak saját hatósága területén és különösen a városi elemi- felsőbb nép- és polgári iskoláknál való közzététele végett in­tézkedjék. A pályázati hirdetmény az „Ung“ helyilap utján is közététetik. Ungvárt, 1888. ápril 3. KENDE PETER, alispán. 2q7 sz. Ungmegye kir, tanfelügyelőjétől. 1888 KÖRÖZVÉNY. I Sztepics Angyelia, ópalánkai görög keleti szerb tanítónőnek, a zotnbori görög keleti szerb tanitóképezde által 1881. évi jnnius 29-én, 16. sz. a kiállított tanképesitési bizonyítványa elvesz­vén, másodlatban adatott ki: eredetije pedig a vallás és közokt. m. kir. minister úr f. évi. márczius hó 17-én, 10,984. sz. a. kelt rendele­tével megsemisitettnek nyilváníttatott. Ungváron, 1888. április hó 5.-én. 299. sz. 1888. II. Gruzling István, volt bogdásai kántortanitó részére a pécsi képezde igazgatósága által 1842. évi 4. sz. a., valamint Birkmayer, most Bodo- nyi Nándor, sellvei kántortanitó részére ugyan­csak a pécsi képezde igazgatósága által 1882. évi, szept. 9-é.n, 14. sz. a. kiadott tanképesitő okmány másodlatban adatván ki, eredetijük a vallás és közokt. m. kir. miniszter ur f. évi márczius hó 18-án 11,060. sz. a. kelt intézvé- nyéve! érvényteleneknek nyilváníttattak. Ungváron, 1888, április hó 5.-én. FELBER DOMONKOS, kir. tanfelügyelő. JYz „TJNGr“ tArcAj a. A házasságról. Egészségtani csevegés. Dr. Welszberg Zsigmondiéi. (Folytatás.) Egészségtan és nemzetgazdászattan tehát, e tekintetben karöltve jár és tapasztalatilag hatha­tósan támogatja is egymást; amint azt már fentebb a jó termés befolyásának kiemelése által említet­tük volt. Az egészségtan az által, hogy az élet­tartamot a lehető leghosszabra nyújtani törekszik, egyszersmind még más tekintetben is hathatósan támogatja a nemzetgazdászatot. Ugyanis: minél hosszabb az élettartam, annál hosszab a munkaké­pesség tartama egyrészt, és másrészt annál cseké­lyebb a rokkantak és a nem munkaképes erők­nek arányszáma, mely mindkettő a munkaképesek­nek terhére van. Abban az arányban tehát, amint egészségtani szempontból nem kifogásolható házas­ságból eredt egyének munkaképessége előbb kez­dődik és később végződik, egyúttal az idő folya mán, az átöröklés törvényénél fogva, meggyérűl a gyengék száma és megszaporodik a jó tulajdonok összessége; vagyis az improductiv lakosság száma napról-napra csökken, mig a productivnek száma nő. Már pedig mi e tekintetben rosszul állunk, mert mig Hollandia productiv lakosságának szá­zaléka 43, Irhoné 44, Olaszhoné 45, Belgiumé 46, Helvétiáé 47, sőt Franciaországé 54 : nálunk a pro­ductiv lakosság százaléka csakis 42; és ezen szám­arányban mozognak valószinüleg egybekelés i sta­tisztikánk számai is. Hölgyeim és Uraim! Azok után, miket az egészségtan a házasság érdekében felhozni máris jónak látott, egyszersmind feladatának tekinti még Csinosodunk, szépülünk. A mai kor haladásának sok barátja, de sok ellensége is van. Minden ujitás, a mit a haladás barátai nagy buzgalommal kezdeményeznek, ugyan­oly mérvű ellenszenvvel bjráltatik meg. Városunkban a csinosodás, a szé­pítés bizony lassú lépést tart, de azért nem lehet hasonlítani a mai állapotot se a húsz év, se a 40 év előtti állapotokhoz, a mikor még a magán vagyon korlátozva volt a kincstári ura­dalom földesúri jogainak fölénye által. A mi városunk rendezett állapotának hátrányul szolgált a 48- előtti időkben, az a kincstári föl­desúri omnipotentia volt, mert e miatt nem fejlőd­hetett arányos méretekben uteaszerte, sőt megfor­dítva, a legnagyobb rendetlenségben épültek az utcák és házak, úgy, hogy most az elkövetett hibákat igen nehéz helyre hozni és csak nagy áldozatok árán lehet pótolni a gondatlan, helytelen intézkedéseket. Nem akarjuk a múltak emlékeit egészen fel­bolygatni, de még ma is láthatjuk, hogy minő hi­bákat követtek el azok, kik városunk kedvező elhe­lyezése mellett a célszerű utcai, piaci és építkezési berendezéssel alapját vethették volna meg e vég­vidéki városka szerencsés jövőjének. Az utókornak hagyták fel ama költséges, fáradtságos munkát, hogy rombolások, uj építkezések által a város modern Ízlés s berendezkedés szerinti ^átalakítását eszkö­zöljék. Sajnos, hogy az átalakítás csak igen lassan halad előre, mert hát nincs meg hozzá a módunk. A magán, heverő vagyon kevés ; a kincstári javak egy része eladva, másrésze hivatalos célra fentartva és részben eladás alá szánva, újabb építkezés által nem gyarapittatik, ennélfogva városunk uj építke­zéssel nem emeltetik, tehát valami gyorsan nem szépül. A város, mint erkölcsi testület szintén tehe­tetlen s valamire való monumentális épületet nem képes emeltetni. Az építkezés tehát nálunk nagyon lassan halad előre; e miatt van az úri kónyelmü lakások tekin­tetében is a panasz. A szegény ember csak úgy építkezik, a hogy tud. Utcáink kövezése tiz óv alatt, mióta a köve­zetvám behozatott, mégis nagy előhaladást mutat s a kikövezett, csatornázott utcák azóta tisztábbak, csinosabbak. De mit ér, ha mind szűkek, mert hajdan roszul mérték ki a belhelyeket s engedték a házakat a kerítésig kihúzatni, mi által lassankint az utánépitkezósek az utcákat megszűntették s ma már alig van tágas utcánk. Mind e rendkívüli állapot, ha nem is orvosol­azon okokat is fürkészni, melyek rendesen a há­zasság létrejöttének útjába szoktak állani. Ezen okok elősorolásánál, ha tárgyilagossá­gom dacára mégis őszintébb volnék, mintsem Önök feltételeznék, kérem bocsássák meg ezt a tárgy érdekében, Ígérem, hogy részrehajló nem leszek ! A nősülési kedvre, a férfi világ egybehangzó véleménye szerint, rendesen 3 tényező szokott be­folyással lenni: u. m. a papucs, — a házi­barát — és — tisztelet a kivételeknek és jelenle vöknek, kiket szintén kivételnek tekintek, — az anyóstól való félelem ! De ezen egészségtani cse­vegés tulajdonképeni keretén messzire túl vezetne, ha részletesen bocsátkoznám a férfiak részéről fel­hozott eme tényezők taglalásába. Mindamellett el nem titkolhatjuk, hogy általán elfogadott elv az, miszerint — eltekintve a férfi jó vagy rósz tulajdon­ságaitól — minden házasság sorsát, kevés kivétellel, a nő szabja meg! S minthogy nem igen lehet valaki asszonynyá, mielőtt leány nem volt és leány anya nélkül sem képzelhető, észrevételeink, első sorban az anyákat, vagyis a jövendőbeli anyósokat illetik. E tekintetben pedig a tapasztalat azt tanítja, hogy azon anyák, kik gyermekeikért a világ által nyújtott előnyökről szó és fájdalom nélkül lemon­dani képesek, mindig kitűnő anyósokká is lesznek. Ellenkezőleg azon anyák, kik saját szépségükre és egyéni egyébb tulajdonaikra túlságosan hiúk, egyszersmind a legrosszabb anyósok is. A hiúság­nak ugyanis nagyon nehezére esik, saját — külön­ben természetes — alkonyodását látni, é; még nehezebb, maga előtt folyton látni oly nőt, kinek, habár saját gyermeke is, valaki mindennap hódol 1 A ragyogni vágyó, vagyis a nagyravágyó nők, általában rósz anyák és még rosszabb anyósok! Ők nem nézhetik el békén, hogy a női kor mánypálca, a férfiak rettegett papucsa, máskezében legyen. Azért is a nép szava Isten szava lévén, a háztüznézők különös figyelmébe ajánljuk, azt a ható ma már, de legalább a csinosításra ösztönzési!, szolgálhat, s fokozhatja a tevékenységet, hogy a jövő nemzedéknek Útmutatóul szolgálhasson a maj­dani teendőkre ama csekélység is, a mit ma képe­sek vagyunk önerőnkből elvégezni. A szépészeti bizottság már egy pár éve fára­dozik a Széchenyi liget kellemessé tételében. Na- gyobbára közadakozás utján gyűjtött pénzből ipar­kodott e szép üdülő helyet a nagy közönség ré­szére élvezetes sótánynyá berendezni. A mit a kertben jónak és hasznosnak talált a közönség, ezt most átviszi utcáinkra is. A folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával tétetett azon indítvány, hogy célszerű volna utcáin­kat befásitani, s az indítvány elfogadtatván, egy szépészeti bizottság választatott és felhatalmaztatott, hogy utcáink befásitását már ez évben kezdje meg, a szükséges költségekre egy bizonyos összeget utal- ványoztatván. Elérkezett az idő s a bizottság azonnal hozzá­fogott az utcák befásitásához és alig egy pár nap alatt már a város több forgalmi utcái be vannak ültetve oly fákkal, melyek ha megfogannak, városunk egészen más szint fog mutatni. A megye és városház előtti tér parkírozva lesz, a hol eddig csak szemét­domb volt; a nagy utca, Teleki utca és Széchenyi tér két sor fával van beültetve. A szópitőbizottság fáradtságát elismeréssel emel­jük ki s kívánjuk, hogy városunk szépítésére irá­nyuló minden törekvésük eredményes legyen. Különfélék, * Pelikán tábornok e hó 4 én távozott el vá­rosunkból. A katonai tisztikar kikisérte a vasutig s ott búcsúzott el tőle. Távozása előtt bucsulátogatáso- kát tett a tábornok minden ismerősénél. * Hadik-Barkócy Endre gróf jelenleg Pálócon időzik egész udvarával. * Kinevezések. Terestényi Dániel ügyvéd és városunk közigazgatási tanácsosa a nagy szölősi kir. jbirósághoz albiróvá lett kinevezve. Ör­vendünk barátunk e kinevezésén és sok szérencsét kívánunk uj pályájához, a birói karnak és igaz­ságszolgáltatásnak pedig csak gratulálhatunk, hogy ily munkás, értelmes és jellemszilárd férfit nyer; meg. — Az ungvári kir. jbirósághoz aljegyzővé, Aschenbrier István neveztetett ki. * Áthelyezés. A m. kir. honvédelmi miniszter Csics Ödönt, a ii-ik féldandár ungvári 3-ik és Pazar István, munkácsi 2-ik zászlóaljának segéd­tisztjeit kölcsönösen és hason minőségben áthelyezte. régi közmondást: Nézd meg az anyát vedd el a lányát 1 Hogy kivételek is vannak a szabály alól, az csak a szabály általánosságának bizonyitéka. A francia — mint a nők irányában fölötte udvarias nemzet — megenged ugyan egyetlen egy kivételt ezen nagyszabály alól, és azt mondja : Csak egy rósz anyós van a világon t. i. a magunké I a mi azonban túlzás ! De túlzás ama másik nézet is, mely szerint csak háromféle anyós volna; t. i. rósz, rosszabb és legrosszabb ! S végre nem áll ama harmadik nézet sem, mely azt tartja, hogy: Igenis, mindegyik anyós jó, t. i. a másé 1 Hasonlóképen mint az anyós felől, kit a házasélet „szélkakas“-ának lehetne nevezni,megosz­lanak a nézetek a férfi és nő közti szükséges, de nem mindenütt fenállható egyenjogúságra nézve is, mely a házi boldogság nélkülözhetlen és legszilár- abb alapja. Ugyanis hol a férj az ur, az asszony pedig a cseléd szerepét játsza, ott tartós boldog­ságról, nem lehet szó; hasonlóképen ott sem, hol az asszony a divatlapot képviseli, a férj pedig az Igavonót. De végre ott sem, hol a férfi a dajkát fogadja fel, az asszony pedig az Írnok diját szabja meg; és elvégre ott sem és a legkevésbbé sem hol a nő oly egyenlőségre törekszik, mely a termé­szettel ellentmondásban van. „A nyugodt megfon­tolás“ — mondja egyik publicistánk — „mindig az emberi lények egyenlőtlen voltának meg­ismerésére vezet. Ezen az. egyenlőtlenségen alapszik utóvégre minden magasabb törekvés, a kultúra minden haladása. Minden emberi lét alapja azonban, nem az egyes egyéniségben, hanem a családban rejlik, melyen az emberi nem életképessége alap­szik. Bárminek is kell történnie a női nem emelé­sére vonatkozólag, mindig arra való tekintettel fog kelleni történnie,milyen állást foglal el a nő a család­ban. szem előtt tartva a két nem különböző állását. El nem vitatható ugyan, hogy nincs a tudomány­nak és művészetnek oly tere, a melyen a nő, ne

Next

/
Oldalképek
Tartalom