Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-11-27 / 48. szám
Ungvár 1887. vasárnap, uoveoiber 27. 48. SZÁM. XXV. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁENAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája. VEGYEST ARTALMtJ HETILAP. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 írt — Félévre .....................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába CIngvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr. Ung-Tárnaeg-ye és az „ungmegyei «*?**»• i egylet.“ hivatalos közlönye. ________________Felelős szerkesz t ő i F i n c i c k y M i hT~ Hivatalos közlemények. 5786. sz. k. i. Ungvármegye alispánjától. A főszolga bírák s polgármesternek. Uogvármegye igazoló választmánya által az 1888. évi legtöbb államadót fizető megyei bizottsági tagok névsora összeállittatván, az az 1886 évi XXI. t. cikk 28-ik §-a értelmében az alispán hivatalos helyiségében közszemlére ki van téve. Ezen körülmény közhirré tétel végett c i m- m e 1 : valamint az „Ung“ hetilap utján is közöl- tetik. Ungvári 5887 november 23-án. alispán helyett : TABÓDY JENŐ, főjegyző. Néhány szó a zöld takarmányok bevermeléséröl. — Második közlemény. — Elkészítvén a felsorolt vermek bármelyikét, a takarmányt rétegenként s lehetőleg egyenletesen szétosztva hányatjuk bele, s azt a verem nagyságához megfelelő számú emberek tapossák, tehát egy 10 m. hossza veremhez p. u. elég 6 ember, arra ügyelvén különösen, hogy az oldalak és szegletek mellett Különösen le legyen taposva, mert a lehető legerősebb taposás egyik fő feltétele a be- Temelés jó sikerének. Körülbelül >/4 órai taposás után a rótegezést ismételjük és tapossuk mindaddig, mig a verem megtelik. Az, hogy a bevermeléssel egy nap alatt el nem készülünk, az semmi seru- pulust ne csináljon, elhalaszthatjuk bátran más napra is. Mivel azonban bármily erősen tapossuk is, ezen tömeg 2 méter magasság mellett 50 centimétert biztosan fog szállani, ajánlatos még a verem felszíne felett, 50 cent. magasságra felrakni, illetőleg taposni, hogy vermünk a leülepedés után is telve maradjon. így elkészülvén a betaposással tetejére tenyérnyi vastagságban secskát vagy pelyvát hintünk, s erre szorosan egymás mellé 2” vastag deszkát rakunk, keresztbe a verem hosszaságával, ha azonban ezen luxust valaki magának meg nem engedi, a deszkázás mellőzhető, sőt a seeska, pelyva vagy szalma is. Én u. i. vermeimet szintén ezek mellőzésével födettem be, s csak 1” vastagságú réteg romlott meg felül. A secskávali behintés, illetőleg bedeszkázás után mindazon iöld mennyiséget, melyet a veremből kiemeltünk, reá rakjuk úgy, hogy az oldalak is tökéletesen födve legyenek, legalább egy méter vastagságban, igyekezvén a tetőt lehetőleg sir szerűen felhantolni, hogy az eső vagy hó viznek némi lefolyása legyen. A kellő megterhelés eljárásunknál a második fő feltétel, mert egy □ méterre kell k. b. 5 m. mázsa teher, mit föld hiányában kövekkel, vasakkal, vagy a kibontásnáli könnyebb eljárás tekintetéből, kosarakba rakott földdel is pótolhatunk, csakhogy ez esetben, a hó és eső viz lefolyását megakadályozandók, vagy fedőlékkel lássuk el, vagy pedig arra alkalmas időben széna vagy szalma kazlat rakjunk, a nyomást ez által is növelvén. Beföldelés után vermünk fog a nagy nyomás folytán lefele szállani, s az ez által támadt repedéseket minden nap szorgalmasan tömjük be, mit azonban egy hét elteltével már migyobb időközökben is tehetünk, úgy hogy 3 bét elteltével takarmányunk már etetésre alkalmas állapotba jő, s ha j netalán a nagy leülepedés folytán még többet akarnánk taposni, kockázat- nélkül felbonthatjuk, igyekezvén természetesen mielőbb befödni. A vermet felbontani s feltakarmányozni addig, mig hidegebb idő be nem áll, nem igen tanácsos, s azt a következőképen eszközöljük : a veremnek egyik végéről lebontunk annyi földet, hogy k. b. 1 méter terület a verem kereszt metszetében nyitva legyen, tehát 2—3 deszkát leemelünk, a megromlott anyagot letisztítjuk, s szénavágó késsel any- nyit vágunk le, amennyi egy' napi takarmányozásra elégséges, a többit szalmával vagy deszkával betakarjuk, a következő napokon hasonlúlag járván el. A bevermelt takarmányt sikeresen lehet étetni, juhval, tejelő, hízó, igavonó s növendék marhával, csak lóval nem. Tétetett ellene azon ellenvetés is, hogy bár a tejmennyiséget növeli, a tej és vaj kü- ' Ionos izt kap tőle, ez azonban leginkább attól ered, ha a fejő egyén kezeit kellőképen meg nem mossa a takarmány adagolása ütőn; én részemről ezen kellemetlen izt nem tapasztalom. Hogy a tej zsirtartamára is jótékonyan hat, mutatja a budapesti tejszövetkezet hivatalos kimutatása, mely szerint a Biihr Gusztáv tót-györki földbirtokos által szállítani szokott, bevermelt ta- karmányiiyal etetett tehenektől származó tej 4. 30°j0 zsirt tartalmaz, holott ő darabonkint 20 kló bevermelt esalamádót étet, s 3572 holdról termelt besavanyított csalamádéval 9 hónapon át 44 drb marhát takarmányoz. Leginkább kifogásolnám még talán- a növendék marhával! felétetést, mert kissé petyhüdtté teszi. A bevernvlt takarmányt, melynek kellemes savanykás szaga, a fűhöz hasonló nedves tapintata és sárgás barna szine van, első pillanatra nem mindegyik állat eszi szívesen, még szénával keverve sem, de pár nap múlva nagyon szívesen fogyasztja. Takarmány értékére nézve 1 kló ensilage 1 kló répát pótol. Kizárólag bevermelt takarmányt étetni nem célszerű, egy felnőtt állatnak elég naponként 10—20 kló, ezen aránylag nagy mennyiségen meg ne ütközzünk, mert hiszen tekintetbe kell venni, hogy ez tulajdonképen zöld takarmány. A bevermolésre szerény magamat is a kény- szerűség vitt rá, sok rétem renden volt, jött az árviz, oly nagy szabad térrel nem rendelkeztem, hogy annyi tél száraz füvet kihordva megszárithas- sak, hirtelen ásattam egy 3 m. hosszú, 2 méter széles, 2 m. mély és egy G m. hosszú, 3 m. széles, 2 m. mély vermet, s 22 szekérrel k b. 220 m. mázsát, Leconteaux és Dr Brümmer leírásai nyomán bevenneltem. Az eredmény tökéletesen kielégítő, az etetést megkezdtem nov. 8-án, étetem ökreim és teheneimmel, s eltart k. b. 3 hónapig. Ha netalán ezen rövid értekezésem valakit a takarmány bármi módoni bevennelésére serkentene, mit nagyon óhajtanáénak vélek, nagyon kérem, tartsa különösen szemelőtt, mint a bevennelés 3 fő kellékét, az egyemeles és erős taposást, nagy megterheltetést és a levegő hozzá férhetósének minden áron való megakadályozását, ha ezen 3 fő kellék be volt tartva, miudegy akár Golfard akár Fry féle eljárás tartatott szemelőtt, a kísérletnek sikerülni kell. Különben bármi netaláni felvilágosítással bárkinek szívesen szolgálok, s aki a bevennelés célszerűségéről gyakorlatilag is meggyőződni kiván, a takarmányozás nálam jelenleg folyamatban lóvén, bárkit annak megtekintésére szívesen látok. BERNÁTH ZOLTÁN A budapesti gyümölcsvásar*) A „Kertészeti lapok“ idei 11 -ik számában megjelent Gillemot Vilmos kereskedelmi és mükertész- nek, mint a gyű mölcsvásár rendezőjének és előadójának jelentését az ez évi budapesti gyümölcsvásar- ról, a gyümölcstermelőkre nézve tanulságos tartalmánál lógva, rövid kivonatban az alábbia b in fogom ismertetni. A városligeti nagy iparcsarnokban, mely rövid idő óta hazánk ipari kincseit rejti magában, s Németh Imre ministeri tanácsos igazgatása alatt Európában párját ritkító kereskedelmi múzeummá változott át, október i én nyílt meg a gyümölcs- kiállítás. Csak a neve volt kiállítás, tulajdonképen vásár azon céllal, hogy a hazai termelőknek alkalmat nyújtson arra, hogy a külfölddel közvetlenül érintkezzenek, a mennyiben az igazgatóság a beküldött gyümölcsfajtákat nemcsak kiállította, hanem azokat a termelő által meghatározott áron nagyban és ki csínyben eladni is igyekezett. A gyümölcsvásár kezdete nehéz volt, mert a termelők nagy költségektől tartván, semmi kedvet sem éreztek a gyümölcs beküldésére, melyre dijak sem voltak kitűzve. Nagy fáradtsággal sikerült mégis különböző vidékről harminc termelőt rábeszélni, de ezek közül is csak tizenöten küldték be gyümölcsüket kellő időben, a többiek előbb az eredményről akartak meggyőződni, s csakhamar waggonszámra küldték a gyümölcsöt a kiállítási helyiségbe, látván) hogy itt megfelelő áron értékesíthetik. A gyümölcsvásár első napjai különösen élénkek voltak, mert a nemzetközi közegészségügyi congres- sus tagjai, a kik Budapesten voltak, a kiállítási csarnokot is meglátogatták, a szép magyar gyümölcsből vásároltak, haza rokonaiknak és ismerőseiknek küldtek s a magyar gyümölcsnek ily módon propagandát csináltak, itt pedig a termelőket buzdították. így tehát a kezdet szerencsés volt, mert a kül- földdel való összeköttetés létre jött, s hogy a con gressus tagjai a magyar gyümölcsről ott csak kedvezően nyilatkoztak, arról nemsokára meggyőződtünk a külföldi megrendelésekből, melyek napról napra ismétlődtek, s szaporodtak úgy, hogy októ. bér 15-én már 50 waggon gyümölcs szállítása végett lehetett a tárgyalásokat megkezdeni. Kilátás van rá, hogy ez a nagy üzlet is létrejön, s a külföld még több nagyobb megrendelést fog tenni. Annak hire, hogy a budapesti iparcsarnokban gyümölcsöt lehet eladni, gyorsan elterjedt a termelők közt, s a jelentkezők száma napról napra szaporodik úgy, hogy az igazgatóság hely szűke miatt a legtöbb jelentkezőt visszautasítani kénytelen. A kiállítási eszme több bécsinek is megtetszett, s most az itteni mintára ott is akarnak még ez őszszel gyümölcsvásárt rendezni. Igaz, hogy a szakpomologusok itt keveset láthattak, meri nagy és helyesen megnevezett gyümölcscsoportok csak kivételesen kaptak helyet, mert a cél nem az volt, hogy minél több válfajt, hanem ellenkezőleg kevés válfajból minél nagyobb tömeget és kivitelre alkalmas gyümölcsöt mutatni be, ilyen pedig naponkint nagy tömegekben érkezik és szál- littatik el. Külföldi gyümölcskereskedők is eljöttek a vásárra, akik szügségletüket részben itt födözik, s a legjobb gyümölcsfajtákat napokig tanulmányozták. *) Ajánljuk e sorokat a gyümölcstermelő közönség figyelméí be- Szerk.
