Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-11-20 / 47. szám

nál (városi adóhivatalnál) hol állandóan tartózkodnak, az e célra szolgáló s ingyen nyerendő nyom, tatványon.

a. , polgári állásukat

b. , lakásukat

c. , azon sorozójárás, illetőleg község nevét melyben a törvény i. §-ában felsorolt okok valamelyikéből a hadi (haditengerészeti) vagy honvédségbeli szolgálat alól mentesek,

d. , azon évet, melytől fogva a felmentés számi- aűdó, bejelentendő és

e. , a reájok, esetleg azon családfőre, kinek osaládjához tartoznak a megelőző 1887 évben állandó helyükön, esetleg más községekben is kivetett egyenes államadók összegét hitelesen kimutatni; ezenkívül

f. . azon véd, illetve díjkötelesek, kiknek hadmentességi diját a törvény 11 §-a értelmében a

családfő fizeti, a családfő nevét és megelőző (1887) évi adóját,

g. , azon véd, illetve díjkötelesek, kiknek hadmentességi diját ugyanazon törvény 11 §-a értelmében a munkaadó fizeti, a munkaadó nevét és lakását bejelenteni.

Ezen adatok bejelentésének elmulasztása az idézett törvény 20 §-a értelmében a kirovandó

hadmentességi dij három egész hatszoros összegeinek megfelelő pénzbírságot von maga után

Ha a munkaadó személyében azon idő alatt, mely a bejelentés bedása és a dij esedékességének napja (az év október hó i-je) között lefolyt, vál- t jzás ált be, ezen változást a díjköteles az 1883. IX. t. c. 4 §. 3 pontja értelmében ott, a hol az első bejelentést tette, szintén bejelenteni köteles.

Azon dij köteleseknek, kik állandó lakhelyö. kön kívül másutt adóval megróva nincsenek, megengedtetik, hogy a községi elöljáróság (városi adó hivatal) előtt szemétyesen megjelenvén, vallomásukat ugyanott tóiba mondhassák.

5. Áz 1888. évi 111 .rcius 15—31 közötti időben bevallandók a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adója alá eső jövedelemnek.

6. A hitelüzletek foglalkozó s alapszabályaik értelmében pénzbetétek átvételére jogosított pénzintézetek, továbbá takarékpénztárak s mindazon intézetek, melyekkel takarékpénztári üzlet van összekötve, az 1883. VII. t. c. értelmében kötelesek a náluk elhelyezett tőkéből folyó kamatjövedelmek összegét és pedig :

a. , a kifizetett kamatok összegét mártius, június, szeptember és december havának utolsó napján ;

b. , a. tőkésített kamatok összegét félévenként január és julius havának utolsó napján a kir dóhivatalnak kimutatni és az ezen kamatok utján aró adót egyidejűleg oda beszolgáltatni.

7., Az 1888. év június lia™bau benyújtandók.

a. , a vadászatra használható lőfegyverek iránti bejelentések azon községi elöljáróságoknál vagy városi adóhivatalnál, ahol a fegyveradóköteles

állandó lakását tartja ;

b. , a vadászati jegy iránti bejelentések az

adóköteles (illetőleg kezes) állandó lakására nézve illetékes járási szolgabirónál (városokban a polgármestereknél, Horváth Szlavón országban az I. fokú közigazgatási hatóság főnökénél) a fegyver- adóról és vadászati adóról szóló 1883, XXIII. t. c. 14.) illetőleg 31. §-a értelmében.

5635. szám

k. i. Ungvármegye alispánjától.

A nagyméltóságu m. kir. pénzügyminisztériumnak folyó évi 57696. számú körrendeletéből vett, az adókötelesek teendőit tartalmazó jelen kivonat az „Ung“ helyilap utján közé tétetik.

Ungvárt 1887 november 12-én.

KENDE PÉTER s. k. alispán.

Néhány szó a zöld takarmányok bevermeléséröl.

Azt hiszem szolgálatot teszek gazdatársaim nagy részének, ha a mai kor vívmányainak egyikét, a zöld takarmányok bevermelését leirom ezen lap terjedelméhez képest a lehető legszükségesebbekre szorítkozva, egyesítve az elméletet saját tapasztalatommal.

Bevermelés alatt értjük azon eljárást, a midőn a különféle zöld takarmányokat nem normális utón, megszáritás által készítjük el téli takarmánynak, hanem bevermelés, betaposás, a levegő hozzá fórhe- tésónek teljes megakadályozása által, zöld állapotban nedvességének majdnem teljes megtartása mellett conserváljuk. Bevermelni illetőleg amint általában nevezni szokás, besavanyítani mindenféle zöld takarmányt lehetséges, a csalamádó mivel legkiadóbb zöld takarmány, de megszűritásra nem alkalmatos, besavanyitásra leginkább ajánlható, ezenkívül lóhere, lucerna, bükköny, répalevél, rétifü, zöld repce, gabona, satb. Célja a bevermelésnek :

1., Oly takarmányokat, melyeket a kedvezőtlen időjárás miatt megszántam nem lehet, a gazdaság részére télére nyers állapotban értókesithessiik.

2., Különfélé savanyu vagy iszapos füveket a a gazdasági állatok részére élvezhetőbbekké tegyünk,

3., Hogy oly vidékeken különösen, mint megyénk déli része, hot ^gy percig se érezzük biztonságban rétjeinket az árvíztől, igy kezelve hamarabb betakaríthassuk.

4., Hogy oly kiadó takarmányt nyerjünk, mely a zöld takarmányhoz leginkább hasonlít.

A zöld takarmányt besavanyítani lehet különféle vermekbe u. m.

a., Földalatti vermekbe úgynevezett silókba, e célra ásunk tetszés szerinti gödröt, legajánlhatóbb 10 m. hosszú, 3 m. széles, 2—4 méter mély, igyekezvén a szegleteket lehetőleg kigömbölyiteni. Ha a talaj elég kemény, az oldalakat és fenéket téglával kirakni nem elkerülhetetlenül szükséges, ellenkező esetben szükséges a kifalazás kővel vagy téglával, az oldalokon 50 centm. vastagságban, és minden körülmények között cementtel, mert ha sárral vakolunk vagy pedig oldal falnak deszkát alkalmazunk minden igyekezet mellett se lehet az oxygennek, bevermelt takarmány 4"fő ellenségének, behatolási. , megakadályozni.

b. , Hol a talajviztől|inkább lehet félni, félig iöld alatti, s félig föld feletti vermet készítünk : 11. . ha 2 m. mély vermet akarunk, de 1 méternél mélyebbre ásni nem lehet, az oldal falakat az 1 méterre ásott gödör felett még 1 méternyire épit jük fel.

c. , Egészen föld feletti,' errefnézve leginkább szokásos, nem használt épületeknek belsejét vagy pedig csűrnek szakaszait tetszés szerinti, legkevesebb 60 centm. vastagságú vályog falakkal fiókokra elosztani.

d. , Verem nélkül egészen szabadban kazalba vagy boglyába rakni; mivel azonban annak össze préselése többé kevósbbé komplikált és költséges eszközök és gépek segítségével lehetséges, annak ismertetésére ki nem terjeszkedem.

A bevermelésnél leginkább 2 féle eljárás dívik u. m.

1., A Grofferd-féle, mely szerint a takarmányt rögtön mihelyt kaszáljuk, betapossák.

2., A Fry-féle, ez szükségessé teszi, hogy azt pár napig fonnyadni hagyjuk.

Az első esetben a takarmány nagyon sok viz részt tartalmazván, legfeljebb csak 30—45 Celsius fokra melegszik fel, s igy mindazon gombák, melyei; az erjedést előmozdítják, nem pusztulnak el rögtön, hanem a takarmány keményítőjét cukorrá, majd ecet- savvá változtatják által, ennek folytán a takarmány megsavanyodik, s ez a tulajdonképeni besavanyitás. Hogy ezen vegyi átváltozás tovább nem íolytattatik, s a takarmány meg nem penószedik, el nem rothad, következménye az erős préselésnek, a levegő kiszorításának, melyek folytán a gombák is elpusztulnak,

A Fry-féle eljárás azonban a fonnyasztás által sok viz részt elpárologtatván, a betaposás által 50—60 Celsius fokra felmelegszik, ez által minden veszedel mes gombák megsemmisittetvén, a takarmány édes marad; az igy nyert takarmányt ensilagnak hívják.

Mind két eljárásnak megvannak a maga előnyei, mig ugyanis a G-offard-féle eljárás szerint lehet esős időben is a betaposást eszközölni, addig a Fry-fále módszer megengedi, hogy ha félig száradt rendein- ket az esős idő miatt tökéletesen meg nem száríthatjuk, vagy pedig ha azt a közeledő árvíz elől menteni kell, ily módon megőrizzük az elpusztulástól.

(Folyt, köv.)

V égszó.

Andrejkov/cs Endre ur közleményére.

Előre bocsátva, hogy Audrejkovics Endre úrral régibb idő óta jó viszonyban állván, öt mát ez okból is „Válasz“-ómban sérteni, vagy nevet ségessé tenni célom nem lehetett, — az„Ung„ - f. évi 46-lk számában hozzám intézett közleményére most is csak jövőre való tájékoztatás végett felelek kijelentvén, hogy Szerednyén és vidékén a szüret határidőt sem ezidén, sem máskor nem én, hanem mint ezelőtt, úgy most is a helybeli szőlöbirtok0

arisztokratikus az „ájer,“ hogy szinte kegynek kell ^ tartanunk, ha szóba állnak velünk a pénzünkért.

Van itt egy „Karlszbadi cípőraktár“ ? kérdezem a raktárnokot, hogy Budapesten nemtudnának lyen lábtyüket készíteni ? Sőt készítünk is, —• mondá az. Ide telepítettem már vagy tizenkét ikarlszbádi segédet. — És miért Karlszbadit ? Mi- jért nem magyart ? Mert a magyar keveset dolgozik és sokat akar keresni. Nem lehet őket győzni pénzzel és káromkodással.

Kérdezem az országház építőit, hogy miért tót, és miért nem magyar napszámosokat használnak ? — Mert nem akarunk nagyobb urakkal vesz- kődni, mint amilyenek magunk vagyunk.

És kérem, ez a gőgös nemzet, amelyik az isten kalapjának a bokrétáján lakik, hogy mikor más országokat és nemzeteket akar látni, hát lefelé néz, akik nem ismerünk magunknál különb embert és még a cselédkönyvet is úgy viseljük mint az ármálist : nem szégyeljük az örökös panaszt, a siránkozást a munka, a dacot a szorgalom, és a követelést a cselekvés helyett. Mi ennek a Hübnere ? — A rettentően nagy igény 1 És mi kelti fel az emberekben ezt a rettentően nagy igényt ? a korszellem szája, az ellenzéki sajtó. S vájjon a kormány-e annak is az oka ?

Óó.

□Fhoniáu István.

Hetek óta közbeszéd és érdeklődés tárgyát képezi városunkban Thomán István zongora művész, ki jelenleg rokonai körébeu töltvén nehány napot, sokoldalú fölhívásnak engedve, hangversenyét folyó hó 24-én fogja megtartani. Miután közönségünknek még nem volt alkalma Thomán művészetét ismerni, jelen sorainkkal kivánjuk megismertetni a „Pesti napló“ egy kiváló kritikusa nyomán, ki a következőket Írja róla:

„A lefolyt hét péntekjén adta hangversenyét a Bösendorf- teremben Liszt egyik kedvenc s legtehetségesebb tanítványa, Thomán István hazánkfia.

Th ománt ismeri a pesti közönség tavalyi fényesen sikerült hangversenyei óta. Bécsben homo novus- nak tekintették, s sokan csóváltak fejüket ama merészség felett, hogy ezen egészen ismeretlen „pianista“ egyes- egyedül, minden hivatkozás nélkül rég elismert jónevü kisegítőkre, akar egy egész estét zongorajátékával kitölteni. Péntek este óta sokat változtak a nézetek. Thomán nevét oda állítják a legkiválóbb fiatal zeneművészeké’ mellé s csak az elragadtatás nyilatkozatait hallottuk mindenütt. A bécsi közönség nagyon el van kényeztetve zene dolgában, a bécsi kritika mégin- kább ; de bátran mondhatom, hogy a közönséget még ritkán láthattuk annyira lelkesedve, mint Thomán hangversenyén s a bécsi kritika nagymestere, Hanslik, nagy jövőt jósol a fiatal művésznek.

Nevével s egyéniségével foglalkoznak itt min; denütt, illő, hogy mi is foglalkozzunk vele. ML dőn Bülow Hanusch (igy nevezik őt cseh érzel • meinek nyilvánítása óta) Bécsben játszott, elját szotta Beethoven Sonata characteristique- jét is a közönség nagy tetszésnyilvánulásai között. Nem kis bátorság kellett tehát ahhoz ugyanezen sona- tát felvenni a műsorba oly ismeretlen embernek, mint a milyen Thomán még a múlt héten volt.

Az első rész, les Adieux elhangzott s a közönség figyelmessé lett; Labsence befejezte után már élénken tapsoltak is, de mid§n az utolsó rész a le rethour utolsó akkordját a művész eljátszotta, szűnni nem akaró tapsvihar fogadta e szép alakítást.

A közönség meg volt nyerve s lelkesedés:' alig ismert határt. Ez a bécsiek specialitása. H 1 valaki megtetszik nekik, legyen az művész bármi téren, akár a színház, akár a hangversenyterem kö ■ réből, mintegy közmegegyezés folytán kedvencei avatják. — De térjünk vissza Thománhoz, ki a Chopin-féle Chant polonaise eljátszásával oly magaslatra emelkedett, hogy helyeselhetjük azon ze • netanár véleményét, ki a darab hallatára mintegy felvillanyozva mondá : „Ezt igy el nem ját- sza senki.“ Ez meg Thomán specialitása. Ő a dalba oly elemeket vegyitett, melyek szorosan előírva nincsenek nehány accord beleolvasztásával s a pedálnak helyütt való önkényes alkalmazásával előnyösen emelte a különben is gyönyörű dal