Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-10-30 / 44. szám
44. SZÁM. XXV. ÉVFOLYAM. Ungvárl887. vasárnap, október 30. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti Levelek csak bér- mentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája VEGYESTARTALMU HETILAP. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre .....................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába üngvár, Pollacsek M. könyvnyomdájába küldendők Nyilttér soronként 20 kr Ungvárniegye ét* az „ung^megyei gazdasági egylet-4 hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Hivatalos közlemények. 36i4 __ k. 1887. HIRDETMÉNY. Ungvármegye törvényhatósági bizottsága által az ungvári Il-ik választó kerület (belváros) egy törvényhatósági bizottsági tagjának megválasztására választási határnapul f. évi november hó Ilike tűzetett ki, választási elnökül pedig t. Mislinszky József bizottsági tag küldetett ki. Midőn erről a választó polgárok értesittetnek, egyúttal figyelmeztetnek a következőkre 1., a választás helye a városháza nagyterme, 2., a választás reggeli 9 órakor veszi kezdetét és végződik este 4 órakor. 3., A választók a választás megnyitásakor a küldött mellé 4 bizalmi férfiút jelölnek ki magok közül. 4., Választható mindaz, a kire nézve az 1886 évi XXI t. c. 23-§-áb.tn felsorolt kizárási okok fenn nem forognak. 5., Választó a törvényhatóság mindazon lakosa, a ki az országgyűlési képviselő választásra jogosultak azon évre érvényes állandó névjegyzékébe felvétetett. Kelt, Ungvárt 1887 25. A polgármester távollétében FARKAS FERENC, r. kapitány. Őszi napok, téli esték. A természet haldoklásának nevezzük az év azon negyedét, mely a virág és falevél hullással kezdődik s lassan, elhagyva a nap melegétől, meghűl és végre átmegy a dermedtségbe. Az ősz ez, melynek jöttén örvend a gazda, mert akkor szedi le gyümölcsét, tavaszi veteményét, szűri hordókba szőlejét. Alig végzi el a nyári munkát a gazda, hozzá fog rögtön a szántás, vetéshez, hogy jövőre ismét lásson viruló mezőt, arany kalászszal ékeskedő földeket; mert tudja, hogy „ki mint vet úgy arat.“ E közmondás évről, évre ismétlődik, a nélkül, hogy az emberek valami nagy súlyt fektetnének egyúttal a közmondás valódi értelmére is. Igaz, hogy sok esetben a gazda, ha akarná sem képes a szántást, vetést úgy végezni, a mint az értetik. Tehát itt az ősz. Siet mindenki eltakarítani mezejéről vagyonkáját, hogy a csípős dér, a hosszú esőzés el ne rontsa, meg ne semmisítse. De végre is elkészül mindenki az őszi munkájával s akkorra már beáll ismét a tél, a mikor alig van teendő, valamire való munkája pedig semmi. Őszi gondolatok ezek, a minők a természet haldoklásánál önkénytelenül is előtörnek majd mindnyájunknál, egyiknél szebb, költőiebb formában, másiknál az élet szükségleteihez mérten gyakorlatibb oldalról. Mem akarjuk ezúttal az őszi idő, eszményi, költői szépségeit tárgyalni, mert ennek a vonalon alul van helye, a tárcában, de hogy mégis itt fent vettük toliunk alá, talán nem fog rajta megbotránkozni egyik t. olvasónk sem. A természet változandósága jellemzi az emberi erők változandóságát is. Tavasz, nyár: a munka ösztön, a munkálkodás serénysége ; ősz, tél: a test kimerülése, pihenése. Ez még mind a test, mint a természeti anyagnak a kinyomata, de hol van a szellemi erők munkássága? Az ősz jelképezi a harvadást, a tél a dermedtséget ; de valamint a természetben a tél csak a szunyadást jelenti, úgy az emberi munkaerő is a tél alatt csak pihen. E pihenés alatt azonban a s z e 11 e m, az örök erő és folytonosság, a természetben ép úgy, mint az emberben, folytonosan működik; ámde mig a természet ta- vaszszal meghozza a maga folytonos működésének eredményét: a fakadast, az uj erőt, addigi az ember gyarló szerkezetében nem képes mindig felmutatni ezen eredményt. Vegyük tehát vizsgálatunk tárgyául azt, hogy mit és hogyan működtethetjük szellemi erőnket a hosszú téli napokon és estéken. A városok lakói e tekintetben nagy előnyben vannak a falusiak fölött, mert itt a testi fáradalmakkal nincsenek elcsigázva az emberek annyira, mint a mezei munkával foglalkozó falusiak. Az ősz beálltával azon törik a tejüket, hogy töltsék el a hosszú őszi és téli estéket s ehez igen sok módot, alkalmat tudnak kigondolni. De a falusi embernek a nyugalom vágya mellett J nincs se módja, se alkalma arról gondolkozni, hogy mit tegyen. Mert a falun úgy va>r beosztva az életrend, hogy ott a téli napok csaknem gyümölcsözet- lenül vesznek el. A szellemi erők ébrentartására semmi gond nincs fordítva. Nem csuda tehát, hogy az ősz végével beálló pihenés tart a tavasz megnyíltáig, a nélkül, hogy a szellemi erők a tél alatt működtek volna. E hosszú bevezetés után azt kérdheti tehát az olvasó, hogy a falusi ember mivel foglalkoztassa szellemi erejét a hosszú téli napokon, hogy a társadalmi feladatoknak megfelelhessen ? Hát biz ez nagy kérdés, a mire nehéz megfelelni, kivált a mai viszonyok közt. De bármily nehéz is a kérdés, mondjak rá, hogy a falusi emberek is iparkodjanak üres idejüket a szellemi erők kifejtésére fordítani. A magyar irodalom rendelkezik már oly népszerű művekkel, melyeknek olvasása által azok, kik maguk, vagy családjuk olvasni képes tagjainak felolvasásai által, megérthetik & világ folyásának menetét, s ez utón tudomására jutnak a nagy világ mozgalmainak. Hogy a világ folyásának eseményei a falusi egyszerű munkások tudomására jussanak,szükséges az i r n i.o 1 v a s n i t u d á s t a községekben terjeszteni. Erre nézve a magas kormány bölcs előre látással és igyekezettel az iskolák szapora felállításával gondoskodik. A szülők kötelessége tehát, hogy gyermekeiket az őszi és téli napokon járassák az iskolába szorgalmasan, mert a mit ők netalán nem képesek elolvasni, azt az iskolába járó gyerek olvassa el nekik s lehetetlen, hogy a figyelmes hallgató ne okuljon belőle, miután gondoskodva van arról, hogy az ilyen tanuló könyvében is meg legyen a kellő értelem és tanulság. A falusiak tehát iparkodjanak felhasználni az őszt és telet azzal, hogy gyermekeiket szorgalmas tanulásra serkentsék, mert közvetve a szülők is tanulnak valamit a gyerektől; ha pedig felnőnek a gyerekek s az oktatás meglátszik rajtuk, nemcsak a szülők, de a társadalom is örömét fogja benuök találni. Ez csak a gyermekek tanítása, hol van még a felnőttek foglalkozása ? Mit műveljenek a hosszú téli estéken, mert a nappalt valahogy csak ellökik ácsorgással, a marhák körüli gondozással, de azontúl vajmi kevés munkájuk akadiViily célszerű volna a házi iparral foglalkozni a falusiaknak ; ámde melyik falu az megyénkben, a hol a háziiparnak nyomait láthatnék ? Bizony alig van ilyen. Ha akad is egy két kas- vagy kosárkötő egy némely faluban, az oly ritkaság; s valamint a férfiak úgy a nők is e tekintetben nálunk nagyon hátra vannak. De hát hol is tanulhatnák a háziipart ! Nálunk nincsenek ily műhelyek, a honnan ehez értők kikerülnének. Valamikor régen, volt itt egy közmivelő- dési egylet, mely ez irányban némi útmutatást akart nyújtani, de oly irányba terelte ezt is, hogy semmi gyakorlati haszna nem lett az egész buzgólkodásnak. még csirájában elveszett a jó mag. Ideje volna tehát immár gondolkozni e kérdés fölött s társadalmi utón oda hatni, hogy népünk a hosszú téli estéken is foglalkozhassál valamivel, a miből kenyeret szerezhessen magának. Alkalom adtan még hozzá szólunk e tárgyhoz. A hús árak szabályozásaNincs keservesebb helyzet a hús vágásra nézve' mint a kis városokban, hol a mészárosok szeretnének eleget tenni a fogyasztó közönség igényeinek, de többre nézik a saját előnyüket ;s miután a fogyasztás nagy, az árakat folyton emelik, mert ott, a hol a kereslet nagy, emelkednek az árak, mondják a nemzet gardászok. Ez a helyzet Ungváron már tarthatatlan, mert annyi mészáros, mint itt van, három városban együtt véve nincs. Mindegyik élni akar, de mind szegény. Ha vesz is marhát, az hitvány, rósz; legalább nem vágóhidra való. És mégis levágják, mert nincs más ; de ha már levágta, legalább megkülönböztetné az árát. Mindegy ezeknek, a jót ép úgy árulják, mint a roszat; s mert jót ritkán kapnak, tehát a roszat, selejtest vágják rendszeresen. Az árakat tetszésük szerint szabják meg ; vagy van áremelkedés a marha áraknál, vagy nincs, az árak egy-két krajcár közt váltakoznak folytonosan. Nálunk még nincs behozva az a rend, hogy a mar* ha hús jobb és legjobb része közt árkülönbség volna. Nálunk a szegény, jobbmódu egyformán fizeti meg a jó húst is, a roszat is. A panasz meg volt mindig és meg lesz ; egyik a rósz húst szidja, mert drága, a másik a hús árába bele nyugodnék, csak jobbat kaphatna. Ez az egyedáruság sok oldalról panaszoItatott s végre a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. kir. minisztérium f. évi 14920 számú intézményében kimondta, hogy „oly helyen, a hol a hús ára mértéken túl felesi gáztatot1,“ a hús ára a Il-od fokú iparhatóság (alispán) által a kereskedelmi és iparkamara és az I só fokú iparhatóság által adandó véleményezés mellett időnkint szabályozható. A városi képviselethez most egy inditvány adatott be, melyben e miniszteri intézmény foganatba vétele inditványoztatik. A megokolásban az indítványozó hivatkozik azon köztudomású tényre, hogy az ungvári piacon és vásáron egy egészen jó tehén 30 írtért, egy lél- hizott Ökör pedig 80 írtért vehető ; s dacára annak, hogy nálunk leginkább tehenek és apró-cseprő tinók kerülnek vágás alá, ökrök nagy ritkán, a hús ára kilónként mégis 40—42—44 kr már évek
