Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-09-18 / 38. szám

e, M8lbM , ^ les!

b “ » -NX0.06062- - s- N ZJLl

3160920X 0.05Ö62611 ]finnv.-c- = az évi mara'

°Ar!’mfJekZimUotl‘e^‘r‘‘da ~ 461000 frL

aszta nyereség — 300970 frt*

Ha a részvp*ye^ 5°l# kamatoztatnak, akkor a tiszta űyer«ség egy 6,019400 frtnyi rész- vényíőkének felel meg- Ebből kitűnik, hogy az eperjes-munkácsi vonal még akkor is kiépíthető, ha annak kiépítése 6 millió írtba kerülne, sőt lehet állítani, hogy e vonal kiépítése még szabványos vágánvnyalis lehetséges, mert még az is csak — és maximum — 4. 5 miilóba kerülne. A galszécs-kassai vonalrészt illetőleg a számítás kedvezőtlenebb eredményt nyújt, oka annak abban rejlik, hogy o vonalrészen a vonatkilométerek száma 219000 teszen, és ezek növekedésével a forgalomból eredő kiadások is növekednek. E vonal ellen két ellenvetés tehető : 1) Az, hogy konkurrense lesz az állam által subventionált m. é. k. — és az első magy. gácsországi vasútnak. 2) Hogy a teherárut át kell rakni a szabványos kocsikra, ha az csak ugyan 1 m nyomtávval épül ki. Az elsőt illetőleg meg kell jegyezni, hogy az mint concurrens alig léphet fel, mivel a transit forgalmat közvetíteni nagy részben képtelen, utalva van tehát a helyiérdekeknek szolgálni. De feltéve, hogy az akár mint keskeny — akár mint szabványos vágányu vasút a jelzett két vasút forgalmát befolyásolhatja, akkor az okozott kárt nem csak egyensúlyozza, de jóval ^fölülmúlhatja a haszon, melyet az által szolgáltat, hogy e roppant terület áruit a már e vidéken létező vasutaknak — t. i. Kassára, Eperjesre, N.-Mihály, Ungvár és Munkácsra — továbbítás végett szállítja, és azok forgalmát nagyban fokozza; de ha ez nem is történik, még akkor sem lehet megfosztani egy egész vidéket — öt megyét — egy nagyon is szükséges intézménytől, melynek ép oiy létjoga van mint a többi vasútnak, melynek legfö- lebb az a baja, hogy az állam nem birja sub- ventionálni, bár mennyire törekszik e vonal létesítésén stratégiai szempontból is, A második ellenvetés elenyészik, ha emiitjük, hogy az ily vasutaknál divatban levő gépezet segítségével a más kocsikra való átrakodás igen olcsó és könnyű módon (Franciaországban 10 métermázsának átrakodása 0.2 frankba kerül) eszközölhető.

A pálya kiépítése.

Amint már említve volt az eperjes-mun- kácsi vonal hossza cca. 145, a gálszécs-kassai vonalrész cca. 40 kméter, összesen körülbelül 185—190 kméter. E két vonal kiépítéséhez legalább 5 millió frt, szükségeltetik akkor is, ha az 1 m. nyomtávval építtetnék ki, bár meg van a lehetőség, hogy a kormány, legalább is az eperjes-munkácsi résznél a szabványos vágányra határozza el magát, de biztosra vehető, hogy az alépítmény ezen vonalon szabványos vágánynak fog készíttetni, hogy háború esetében csak a felépítmény kicserélése legyen eszközlen- dő. A fődolog volna egyelőre a kezdet nehézségeivel megküzdeni, és ez valóban könnyű, ha meggondoljuk, hogy a vidék nagy része nagy- birtokosok kezében van; ezek feladata volna egyelőre egy társulat alakítása, az előmunkálati költségek fedezése és ennek alapján a definitiv eoncessió elnyerése. Ha ez megtörtént, akkor az összes felveendő töke2/* részét nem volna nehéz fedezni: 1). Az érdekelt birtokosok, 2). az iparvállalatokj 3). a megyék közmunka alapjai és részvények átvétele által és 4). a kincstár segítségével, mivel annak is — az egész vonal hosszában nagy területei vannak. Eltekintve a vonal stratégiai jelentőségétől az államnak is kellene előmozdítani e vonal létesítését, a magyar államnak is kellene inaugurálni ezt a rendszert oly vidékeden, a hol anyagi vagy technikai nehézségekkel kell küzdeni, mint azt a porosz kormány teszi; bizonyítja ezt a porosz közmunka minister ez idei költségvetése, melyben 400000. márka meg van szavazva egy építendő keskeny vágányu vonal (melynek költségelőirányzata 1,888000 márkát teszj részvé- nveinekjjmegvásárlására (lásd „Unland Zeitschrift für Ingenieure“ 1887. évi március 10. számát.)

Nyílt felhívás

a hazai kaszinók és olvasókörök t. Elnökségeihez.

Általános a panasz a magyar szépirodalmi és tudományos könyvek csekély kelendősége felett és ez a panasz első sorban sújtja a hazai kaszinókat, olvasóköröket és más müveledési célból alakult társasegyesületeket, melyek hivatásukhoz képest a magyar nemzeti érdekeknek és igy első sorban a magyar nemzeti ir> - dalomnak ápolói és terjesztői lehetnének. Jól tudjuk ugyan, hogy nem egy magyar kaszinó pénzügyi állapotához mért áldozatkészséggel szavaz meg évenként, néha tetemes összegeket, magyar könyvek vásárlására. De tény, hogy mintegy két ezer társasegylet közöl hazánkban alig ötszáznak van könyvtára és tény, hogy e könyvtárak között is igen sok egyszerűen kiselejtezett ajáudókmüvekből avagy ügyes üzérkedők által terjesztett szenzációs férctagónyekből és hitvány fordításokból áll; oly könyvtárak tehát, mely nemcsak nem felel meg hivatásának, ^e gyakran a közízlést, sőt a közerkölcsiséget megmételyezni képes.

A magyar írók és Művészek Társasága tárgyalás alá vevén ezt a komoly kérdést, az alulirt bizottság által jelen nyílt felhivást intézi a hazai kaszinók és olvasó, körök t. elnökségeihez, hogy figyelemmel a könyvtárak alapításának és kezelésének nagy fontosságára, emlékeztesse őket a hazai kaszinók nagy alapítójának, Széchenyinek célzatára, ki nem, minta magyar kaszinók jelentékeny részéről mais elmondhatjuk, „politizáló mok- raköröket vagy épen kártyabarlangokaf* akart teremteni ez iutézraéuynyel, de a ki tudta, hogy jól vezetve első sorban a közművelődés érdekeit szem előtt tartó társas egyesületek nemzeti létünknek erős oszlopaivá lehetnek. A művelt nyugat-európai nemzeteknél, az amerikai Egyesült államok nagy köztársaságában a hatalom alapját a müveit társadalom képezi és e műveltséget a jól szervezett és mindenütt feltalálható társaskörök és a nyilvános közkönyvtárak fejlesztik leginkább; öntudatosan és hathatós erővel egészítve ki azt a népnevelő hatást, melyet nálunk még csak az iskola, az éretlen gyermekek érdekének szolgáló és a fejlődésre képes és munkabíró ifjak nagy zömét már cserben hagyó iskola végez.

Nincs rendkívüli eszközre, nincs rendkívüli anyagi erőre szükség, hogy minden egyes kaszinó minél inkább megfeleljen nemes feladatának és hogy a magyar társaskörök zöme a magyar müveit társadalom egyik központja és a közművelődés ügyének terjesztője legyen. Csak akarat szükséges, csak egy pár Ízléssel és műveltséggel biró egyén buzgalma. A Gaborieau, Ponson du Terrail, Gondrecourt, Montepin Xavér, Boisgobey, Born- féle s más becsnólküli gyárregények helyett, melyek kaszinóink könyvtárában százával találhatók, ugyanany- nyi pénzzel kitűnő magyar szépirodalmi műveket és nagyszerű külföldi irók magyar fordításait lehetne beszerezni. A könyvkiadóktól és magánosoktól koldult rendesen értéktelen müvek helyét csekélyebb számú, de becsesebb könyvek méltán pótolhatnák. Egy-egy encyc- lopediai raü, szótár, térkép, a Magyarország történelmére, földrajzára vonatkozólag vonatkozó főművek, a helyi monographiák, az önművelődés ez első és általános segédeszközei, szintén nem kerülnek sokba és egészen tudományos müvek megszerzése különben sem tartozik a kaszinók feladatai közé. És mily más hatása lenne egy kis gondosan megválogatott könyvtárnak, habár egyelőre csak egy-két száz darabból állana is, mint a mostan legnagyobb részt selejtes sőt erkölcsrontó tartalmú könyvgyűjteményeknek. És mily hatása lenne később, ha a könyvtár megerősödve valóban komoly férfiúknak is segítségül szolgálhatna 1

Lehetetlen, sőt az egyes helyi viszonyok ismerete nélkül igaztalan volna, ha mi innen a központból általános jellegű tanácsokat akarnánk adni a vidéki kaszinók könyvtárainak kezelésére és gyarapítására nézve. Nem is akarjuk. Mi csak arra kérjük Önöket, hogy ne hanyagolják el a kör könyvtárát, mint eddig hazánkban a legtöbb helyen történt; igyekezzenek évről-évre minél nagyobb összeget fordítani annak céljaira és müveit tagtársaik véleményét meghallgatva ne bízzák a megrendeléseket többé-kevésbbé a véletlenre; különösen vegyék bírálat alá a regényforditásokat. melyek két évtized óta irodalmunkban valóságos szemétdombot képeznek, a melyben az igaz gyöngyöt csak szakértő fedezheti fel. Ne feledjék Önök, hogy a társaskörök könyvtárainak nemzeti raissioja van; a legtöbb ifjú iunen nyeri a lelkesedést vagy a mérget és a legtöbb nő, a jövő nemzedék nevelői, a kaszinók regényeinek hatása szerint alkotja meg a társas élet hangulatát: ne feledjük, hogy a jövő nemzedék, mely a könyvek nagy hatásáról már tiszta fogalommal fog bírni, Önöket teszi felelőssé vidékük mii' éhségének más állapotáért és az

öuök működését fogják megbélyegezni, ha kaszinójukban ma esetleg káityázás a fődolog és a kaszinói könyvtár értéktelen vagy épen selejtes müvekből áll.

Elérkezett az idő ; nemzeti létünk jelen műveltségi foka megköveteli már tőlünk, hogy a magyar társaskörök szellemi niveauja a közönségesnél és megszokottnál magasabbra emeltessék. Elérkezett az idő, hogy Önök, a vidéki társadalmi élet hivatásszerű vezetői, a közművelődést minél szélesebb körben terjeszteni igyekezzenek. Rendezzenek előadásokat, melyekből a magasabb műveltséggel még nem biró ifjak és nők az emberiséget mozgató nagy eszméket és mindenek felett a magyar haza jelen állapotát megismerni és szeretni tanulják ; gondoskodjanak arról, ha kell, népkönyvtárak felállítása által, hogy a tanuló ifjúság és a köznép is kedvelje meg az olvasást és alkossanak körükben pezsgő életet, mely elvonja a jobb sorsra méltó erőket a kártya és bor csábjaitól s munkára buzdítsa az ifjakat, kik inár- már érteni kezdik, hogy a nemzetért és szépért élni a legfőbb boldogság. És mindenekfelett rendezzenek be kis, de valóban becses magyar nemzeti könyvtárt és gondoskodjanak annak öntudatos fejlesztéséről, hogy legyen egy mag, melyből a társaskör óhajtott reformja kiindul.

Ezen csekély, de bizonynyal nem áldástalan feladat az, mely Önökre vár, hogy a társaskörök reformja által fokozatonként városuk és vidékük társaséletének újjáalakítását is megkísértsék.

Magyar irók és könyvkiadók a mi bizottságunk tagjai. A mi feljajdulásunk talán túlzott és nagyon önző. De nem habozunk azt nyilvánosságra hozni. Ügyünk egyúttal a nemzeté és tudjuk, hogy Önök is hasonlóan gondolkoznak: körük tagjainak legjelesebbjei átérzik teljesen, hogy : nyelvében él a nemzet.

Legyenek azért, ismételve kérjük, gyámolitóink a magyar irodalom felvirágoztatása érdekében általunk megindított mozgalombau azáltal is, hogy jelen körié- velünket gyűlésükön tagjaik tudomására hozzák, vita alá bocsássák, s az eredményt velünk (az írók és Művészek társaságának helyiségében, Budapest Nemzeti színház bérháza) közölve, velünk ez ügyben továbbra is érintkezésben maradjanak.

Maradtunk hazafias tisztelettel

Budapesten, 1887. augusztus hó.

A könyvvásárlást előmozdító bizottság és annak nevébon;

GYÖRGY ALADÁR, JÓKAI MÓR,

elnök. tiszt, elnök.

DOLINAY GYULA,

titkár.

Különfélék.

* Ö felsége tisztelgésén, Terebesen, vármegyénk küldöttsége, gróf Török József főispán vezetése alatt jelent meg. A küldöttséget a király kegyesen fogadta és egyes tagjait megszólítással tüntette ki. Lehócky Béla polgármestertől a laktanyai épitke zések felől kérdezősködött. A királyi ebédekre hivatalosak voltak a küldöttség tagjai közül Pász- télyi Kovács János püspök, gróf Török József főispán, Fircák Gyula nagyprépost.

* Értesítés. Az ungvári állami iskolánál a vallás és kÖzokt. m. kir. ministerium legújabban két tanítónői állást rendszeresített. Az egyik tanítónő az iskola „savanyuvizi“, a másik a „hidontuli“ részéhez osztatott be. Az iskola tehát mindkét részen abban a helyzetben van, hogy díjtalan kézimunka oktatásban részesítheti (s részesíti is) leány- növendékeit. Azon tisztelt szülők, kik (különösen leány ) gyermekeiket, valamely nyilvános népiskolába még eddig be nem íratták, az állami iskola igen jutányos nevelését s tanítását igénybe vehetik. E célból a beiratások határideje f. év és hó 30-ikáig meghoszabittatik. Ungvárott, 1887. szeptember 14. Tabódy Jenő, gondnoks. elnök.

* Előléptetés. Kemény Bertalan az itteni kir. állami építészeti hivatal mérnöke, Il-od osztályú kir. mérnökké lett előléptetve. Gratulálitnk neki !

* Hödoly László helybeli főgymnasiumi igazgató ezen állásában a minisztérium által a szabályszerű illetményekkel véglegesittetett.

* Jubileum. A kórházban működő irgalmas nővérek főnöknéje, tisztelendő Armella nővér helybeli működésének 25 éves jubileumát ismerősei és tisztelői folyó hó 21-én fogják megünnepelni, mely alkalommal a városi tanács is képiviselve lesz.

* A terebesi hadgyakorlatokon ő Felsége a király, a Szobráncon állomásozó Riegele tüzérszázadost az általa vezényelt tüzérüteg vezényletéért különösen legmagasabb dicséretével tüntette ki.

* Katonáink az előre jetzett határidő előtt, e hó 16 án este 7 óra után Nagy Mihálytól egy menetben haza érkeztek s e miatt ünnepélyes fogadtatásukról sem lehetett intézkedni.