Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-08-28 / 35. szám
nemeset tanulván ezen férfiútól, nagyon rneg- lennék önmagámmal elégedve, ha azon pályán az ő jelképét ta'tván mindig szem előtt, neki csak némileg is nyomdokaiba léphetnék. Én uraim tőle azt tanultam, hogy ezen elnöki székben nem tekintve pártnézeteket, nem tekintve egyéneket és tisztán imént elmondott eskümet tartva szem előtt, ne tekintsek se jobbra, se balra, hanem csak tisztán az igazságosság és a í tisztesség utján haladjak. Én uraim érzem ezt és teljes odaadással magamévá teszem. Ez általánosságban van kifejtve. A mi pedig a közigazgatás és igazságszolgáltatást illeti, e tekintetben uraim és különösen a tisztelt bizottság tudomásával, szerencsésnek érzem magamat, hogy hat esztendeig lévén tagja ezen megye tisztikarának, fárad- 1 ságot vettem magamnak, hogy nemcsak a kezemre bizott járásom, hanem egész megyénk ügyeivel megismerkedvén, azokkal teljesen nemcsak megbarátkoztam, hanem azokból tiszta képet tudtam magamnak s,erezni. Ha tehát ezeknek tudatával bátor vagyok kimondani azt, hogy ismerem az összes megye érdekeit, ösmerem j mindannak egyéneit, tán némi megnyugvással nézek a jövő elébe, ahol meg van nekem azon előnyöm más idegen emberekkel szemben, hogy ’ nem kell először a megyének és lakosainak érdekeivel megismerkednem, mert azokat már ismerem. Hogy ezen érdekeket úgy általános- j ságban, mint részletenként szivemen fogom hordani, arra garanciát nyújthat a tisztelt közönségnek az, hogy először ezen megyének szülött- ! je vagyok és másodszor — ha tán szerénytelenségnek nem veszik s azon fáradságot veszik maguknak, hogy utána nézzenek a múltba, mely hátam megett van, hol mindig a közügyek, a közjó s a megye iránt melegen érdeklődtem. Nem követek el tehát szerénytelenséget akkor, midőn szinte biztositékot adok önöknek arra nézve, hogy ezen főispáni székemben valamint eddigelé mint privát ember, úgy ezután, mint Ungvármegye főispánja, minden tehetségemmel a megye, a város és a közönség érdekeit fogom szemem előtt tartani. (Éljenzés) A mi közigazgatásunk és igazságszolgáltatásunkat illeti, habár azokkal én nem rendelkezhetem, azonban az uj törvény értelmében mégis oly jogok vannak nekem biztosítva, a melyek értelmében az igazságszolgáltatás terén történt dolgokba belátásom szerint beleszólásra is mindenesetre informationalisjogom van. Én tehát különösen a közigazgatás és az igazságszolgáltatás javitá- j sára, gyorsítására fogom szerény tehetségemet szentelni, és ezt ígérem önöknek azért is uraim, mert különösen az elsőről meglehetős ideám van. ígérem a megye közönségének, hogy bizalommal leszek a tisztikar iránt, a mely eddig is csak becsületére vált ezen megyének s mindent el í fogok követni, hogy a közigazgatás javitassék, gyorsitassék, nemkülönben az igazságszolgáltatás ! is a mennyire lehet gyorsitassék. Uraim! Mint mondám Ungvármegye köz- igazgatási tisztikarára én büszke vagyok, nemcsak azért, mert szerény tagja voltam annak idejében, hanem másodszor azért, mert biztos tudomásom van, hogy ezen tisztikar évek hosz- szu során át a legtöbb megyéknek póldányképül szolgált. Szerencséseknek vallhatták magukat ezen megye főnökei, hogy ezen tiszti karban tisztítani való nagyon kevés van. Én, mint mondám, büszkén veszem át ezen tisztikart, azon biztos hitben és reményben és meggyőződésben, hogy a jövőben is úgy fog maradni. (Éljenzés) és mi- I dőn ő ellenükben — ezt ne vegyék fenyegetés' képen, mert arra nem lesz szükség — de ha szükség rá lenne, a legnagyobb szigort fognám alkalmazni, másrészről meglehetnek győződve arról, hogy én, a ki ismerem nehéz állásukat, ismerem azt, hogy mily nehéz körülmények közt kénytelen sokszor Ítéletet hozni, hányszor vannak gyanúsításnak kitéve, — hogy én ezt a tisztikart a gyanúsítások ellen saját személyem feladásával is mindig meg fogom védeni. Ezek után uraim, a midőn rekapítulálnám mindazt, hogy királyom iránti hűségem, hazám iránti szeretet, megyém érdekeinek előmozdítása, igazságszolgáltatás pártkülönbség nélkül, tisz- '• tán az igazságot tartva szem előti és az igaz ságszolgáltatás javitása leend feladatom. És midőn mindazon óvatiókért és bizalmi nyilatkozatokért, a melyben úgy tegnap, mint ma i részesítettek, legforróbb köszönetemet mondanám magamat a tisztelt bizottság, a' tisztelt megyei közönség kegyeibe ajánlom.“ (Hosszantartó zajos éljenzés.) A lelkesülten elmondott beszéd hangos, kitörő éljenekkel fogadtatott s annak azon része, hol elődjéről Török Napoleon grótról, az atyáról van szó, különösen lelkesedéssel fogadtatott és megéljeneztetett, mert az öreg gróf, habár még gyengélkedő is, szintén megjelent a közgyűlésen, mint virilis bizottsági tag; mellén a Szent-István rend keresztjével. A DISZBBÉD. A közgyűlés után d. u. 2 órakor diszebéd volt 150 terítékkel, melyre a vármegye szine-java hivatalos volt. Az első pohárköszöntőt a főispán mondta az uralkodóra, ő lelsége, a királyasszonyra, a trónörökösre és az egész királyi családra. Utána Sztár a y Antal gróf a törvényhatósági bizottság nevében éltette a főispánt. Számos felköszöntő volt még Pásztélyi' János püspökre, a hadseregre, a megyei tisztikarra, gróf Török Napoleon volt főispánra, gróf Sztáray Antalra. Sztáray István gróf; mint legfiatalabb virilis bizottságitag a megye közön' sógót éltette. A jó kedv aztán este hét óráig együtt rtotta az ebéden részt vettek egy részét. Lányi Gyula kitűnő zenekara ebéd alatt válogatott szép magyar dalokat játszott. Az ebéd a nagy és kisteremben volt; minden a legjobb rendben folyt le, a kitűnő menü következő volt: leves: barna, iaskatésztával, ragout carfiollal, tok aszpik és tartár szósz, velős haché, párolt hús főzelékkel vadsertés, hecsepeese és torma, őzgerine narancscsal, pulyka compóttal, fágy- lalt és torta, gyümölcs és cukorkák, fekete kávé. A borok és pezsgő kitűnő. $ u * Az ünnepély lefolyása általában lelkesült volt A vármegye közönsége, valamint a város lakossága egyaránt részt vett abban és örömmel üdvözölte mindenki az uj főispánt, kit eddig is mindnyájan szeretettel ismertünk megyénk fiának, a kiben a lovagias, nemesen érző szív, mint főjellemvonáa, áldásos lehet ezentúl vármegyénk és városunk közönségére. Dobóruszka érdekében. Vármegyénk e virágzó községe a múlt napokban a lángok martalékává lett. A leégettek nyomora kimondhatatlan, mert összes gazdaságuk ez évi eredményét a pusztító tűz felemésztette, összes gazdasági szerelvényeik oda égtek, disznók, apró házi marhák elpusztultak s csak a szarvas marhák voltak megmenthetők. A házak földig égtek, szóval nem maradt a leéget- teknek semmiök, a mivel gazdálkodásukat folytathatnák. De ezen felül az éhínség nyomora is beköszöntött. Jó szivü ember barátok könyörületes adománya egy két családot ha el is iát mától holnapig, de mi lesz velük a bekövetkező téli időszak alatt. A vármegye lakosságának kötelessége e szerencsétlenek sorsát kezébe venni és minden lehetőt elkövetni, hogy megyei, országos segélyezésben részesüljenek. Ha távoli tüzkárosultak javára gyűjtöttünk községenkint, itt az alkalom, hogy saját megye- belieinknek is hozzuk meg az áldozatot és adakozzunk mennél számosabban. Lapunk szívesen elfogad a leégettek javára adományokat és azt hetenkint nyugtázni fogja. A fővárosi és vidéki lapokat is felkérjük, szíveskedjenek a dobóruszkai leégettek javára könyöradományokat gyűjteni és a vármegye alispánjához juttatni. Ungvárt, 1887. auguszt. 24. FINCICKY MIHÁLY, szerkesztő. A palóci róm. kath- leányiskola §s kisded- óvoda. „A Pázmányok, Eszterházyak, Hám Jánosok szelleme nem halt ki, a GonvEelés Ungmegyének is adott egy nemeslelkü főpapot, ki vagyonát, pénzét a közművelődés és valláserkölcsi-nevelést örök időkre biztositó intézetek megoldására szenteld.“ E szavakkal kezdé beszédét azjjünnepi szónok Pálócon f, hó 2i-én, midőn ujonan épült róm. kath. leány iskola és óvoda beszenteltetett. S méltán mondhatta e szavakat, mert ha hálás kegyelettel adózunk ama nagynevű férfiaknak, kik mint érsekek és püspökök dúsgazdag jövedelmeikből dúsgazdag alapítványokat tettek a közművelődés oltárára : úgy hasonló elismerés illeti azt az egyszerű lelkészt, B agy is András prépost, ungvári plébánost, ki megtakarított filléreiből több mint 50,000 frtnyi áldozattal Ungmegyének már két nevelő intézetet adott. Az ungvári „Máriaházat“ követte a pálóci „Megváltóház“. A vallásos nevelésnek egy uj díszes csarnoka, a hazafiság- és magyarosodásnak uj bölcsője, hol magyar szót, magyar szegemet, vallásosságot és hazaszeretetet fog tanulni a tót ajkú nép az irgalmas nővérek szeretetteljes, önfeláldozó vezetése alatt. A uj" intézet a plébánia közvetlen szomszédságában a Viszokára vezető ut mellett foglal helyet. Erős tömör falai századokra szólnak, tágas termei, mintaszerű berendézése a haladó kor fokozottabb igényeivel kiállják a versenyt. Két bejárata az intézetet j,két részre osztja, egyik az iskolákba vezet, másik a nővérek lakosztályába. Az első bejárat felett egy falba illesztett vörös márványtábla megmagyarázza az intézet eredetét : „Bugyis András és Szabó Erzsébet kedves szülei emlékének, és szülőföldje kath. leánygyermekei nevelésének emelte ás alapitványozta Bugyis András okrai prépost, főesperes plébános I887.“ Egy nagy terem a kisdedóvodának, két terem a leányiskolának van berendezve. Az iskolák és a nővérek lakosztálya között van a kis házi kápolna, az oltár felett a Megváltó képével, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn az „Üdvözítő“ megáldja az anyák kis gyermekeit, s e szavakat mondja : „Hagyjátok hozzám jönni a kisdedeket, mert ilyeneké a menyek országa.“ Az uj intézet beszentelése f. hó 21-én történt. Dacára a borongó időnek, nagy számmal sereglett össze a vidék papsága és népe, s a 9 órai nagy mise után 10 órakor az alapitó prépost ur őnagy. ságának élén teljes egyházi disz és papi segédlet mellett a templomból körmenetileg az uj iskolához vonult. Az egyház szabványai szerint az intézet előbb kívül, majd belül megáldatván, Rusznák István szennai plébános s és közép-ungi kerületi esperes tartott tót nyelven beszédet" megkapó ké_ pekben magyarázván meg a népnek, mily nagy jótéteményben részesül akkor, midőn kisdedei számára óvodát, leánygyermekeinek pedig ily mintaszerű iskolát nyert. Utána a prépost ur az ujonan megszentelt kápolnában csendes misét olvasott^ majd Benkő József jenkei plébános mondott magyar nyelvű remek beszédet a vallásos nevelés szükségességéről, melynél midőn a nagylelkű alapító nemes szándékairól s az irgalmas nővérek önfeláldozó működéséről beszélt, nem volt ember, ki meg nem indult, szem, mely szárazon maradt volna,. — Végül maga az alapító intézett nehány szót az irgalmas nővérek jelenlevő tartományi főnöknőjéhez, átadva az intézet kulcsát, s felhiva, hogy a vezetése alatt álló nővérek által szülőföldje gyermekeit Isten dicsőségére és a haza javára oktassa, nevelje. Az ünnepélyen ott láttuk a megye részéről Kende Péter alispánt, Tabódy Jenő megyei fő jegyzőt, Talapkovics Emil kir. tanfelügyelő urakat és számos tanügybarátot a vidékről, de általános megbotránkozást keltett a pálóci uradalmi tiszteknek távolléte, kik közül egyetlenegy sem tartotta érdemesnek e kulturális hivatást teljesítő intézetet megnyitása alkalmával megtisztelni jelenlétével. Az ünnepélyt a plébániai barátságos ebéd fejezte be, hol számos felköszöntő mondatott az intézet alapítójára, kiről valóban elmondhatjuk : Erexit sibi monumentum aere perennius. 4 . ....... 1 ................. i. 111 ■ ■—ír ...n, ■ - r Különfélék. * Kiállítás. A „gazdasági egylet“ által szervezett s folyó hó 22-én megtartott ekeverseny, lófuttatás és díjazással egybekapcsolt állat-kiállitá- son a következő tulajdonosok állatjai dijaztattak : I. Nyugati faj szarvasmarha: a) bornyas tehén i-ső dijat, Bernáth Dezső, 2-ik dij Lebovics Luzer, egy évnél idősebb üsző: 3-ik dij Folytatás a mellékleten.
