Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-28 / 35. szám

Az üdvözlés után 60 bandérista és vagy 70 kocsi kíséretében tovább indult a menet.

Ungvárváros végén egy szépen fellobogózott diadalkapunál várakozott a város lakossága, élen a polgármestert helyettesitó Farkas Ferenc rendőrkapitánynyal, ki a megérkezett főispánt a város nevében következő beszéddel üdvözölte:

MÉLTÓSÁGOS GRÓF FŐISPÁN UR!

Uugvárváros közönsége nevében a legnagyobb lelkesedés örömével üdvözlöm Méltóságodat Ungvár- városába való bevonulása alkalmából.

Kettős örömet érez a város közönsége e napon, mert a kegyes királyi kinevezés óhajunknak meg- felelőleg méltóságod nagyrabecsült személyében e megye szülöttjét, e város lakosát érte, ki iránt a város közönsége előzőleg is határtalan tisztelet, nagyrabecsülés és ragaszkodással viseltetett.

Második öröme e város közönségének az, hogy Méltóságod e város lakóit majdnem egyenként, ezen városnak viszonyait, sérelmeit, kívánságait ösmervón, megvan győződve e város közönsége, hogy Méltóságod e városnak s e város lakóinak jóakaró atyja, támasza fog lenni. Azért én Ungvárvárosa közönsége nevében lelkem egész erejéből kívánom, hogy hosszú éveken keresztül állandó egészségben, teljes megelégedésben érezze magát jól városunkban s adja a gondviselés, hogy az emberi életnek legvégsőbb határáig éljen.

i tőispán az üdvözletre igen barátságos, jóindulata szavakkal felelt s megígérte, hogy a város érdekeit mindenkor meleg érdeklődéssel fogja kisérni.

A menet aztán felvonult a feliobogózott utcán, melynek minden házablakából éljenző hölgyek néztek ki, a megyeházához, hol ismét Kende Péter alispán fogadta a tisztikarral.

A bevonulás után következett a tisztelgés, melyet az alispán vezetése alatt a megyei közigazgatás összes ágaihoz tartozó tisztviselők nyitottak meg. Utána jöttek az egyházi hatóságok, az izraelita hitközségek; a katonaság képviselői és a m. kir. esendőrség ; a törvénykezési biróikar (a beregszászi kir. tvszék elnöke, Arnold Sándor vezetése alatt, ugyan onnanábirós egy jegyző, Szeles Elek kir. ügyész és egy alügyészszel); az ügyvédi kar; a kincstári uradalom és erdészet, a tanári és tantestületek; orvosikar gyógyszerészekkel; adófelügyelősóg és adóhivatal; a városi hatóság a különböző testületekkel és egyletekkel.

Mind e tisztetgésnél az uj főispán nemes, előzékeny modorával úgy mutatta be magát, mint a ki kormányzói feladatának képes lesz megfelelni. Elmondott válasz beszédeiben sok tapintatról, ügyes felfogásról győzte meg a tisztelgőket.

A KÖZGYŰLÉS.

Másnap 9 órakor ünnepélyes veni sancte volt a róm. kath. plébánia templomban. Bugyis András főesperes, prépost plébános fényes segédlettel végezte a szent misét, melynek végeztével a törvényhatósági bizottsági tagok a megyeháza nagy termében gyülekeztek.

Tíz óra után küldöttség ment a főispán lakosztályába Pásztólyi János püspök vezetése alatt, meghívni a főispánt a közgyűlésbe, ki nem sokára viharos éljenzések közt lépett a (erembe. Bemutatván magát a közgyűlésnek, felolvastatott kinevezési okmánya, ezután letette az ünnepélyes esküt s ezzel elfoglalta szókét. Most Tabódy Jenő főjegyző állt fel s a következő beszéddel üdvözölte:

MÉLTÓSÁGOS FŐISPÁN ÚRI

őseink hajdan a harc, a küzdelem jelvényén paizson emelve avatták fel vezéreiket, mi Méltóságodat a békés kormányzás jelvénye, a föispáni széken emeltük a kitörő közlelkesedés és öröm nyil- vánulásai között vezérünkké I

Habár Méltóságod előtt legutóbbi közgyűlésünk határozatából ismeretesek, nem csak külső ünn .-pélyessógekben nyivánuló, de legyen Méltóságod meggyőződve, sziveinkben is fellángoló ezen lelkesültség és öröm indokai, én mint a törvény- hatósági közgyűlés érzelmei és akaratának tiszti állásomnál fogva ez idő szerint tolmácsolója, ez ünnepélyes beiktatási alkalommal, midőn a vármegye közönsége, Ó Felsége a király és kormányának minket is kitünteti bizalmából, először tiszteli MéltóságodDan tényleges főispánját, bátor leszek a közöröm kutforrására rámutatni és teljes őszinteséggel jelezni azon álláspontot, a melyet a törvényhatósági bizottság, a föispáni kinevezésnek e Nagyméltóságu belügyministerium által történt tudomásra juttatása alkalmából határozatának meghozatalánál elfoglalt.

A lelkesült közöröm kutforrása, a törvényhatósági közgyűlés határozatának alapja, a betöltött

vágy megnyugtató tudatában és azon jogos reményekben keresendők, melyek Méltóságod most már ténynyé vált főispánságához elválaszthatlanul hozzá kötvék.

A kormányzottáknak minden időben jogos kívánalmuk, hogy visszonyaik, egyéniségük kellően ismertek legyenek, a kormányzásra hivatott képességei pedig nyutsák a jól kormányoztatás ga- rantiáit.

Kétségtelen, hogy a vármegye közönségének ez iránybani vágyai Méltóságod kineveztetésével teljesedésbe mentek. (Éljen.)

Méltóságod mint vármegyénk,— e szeretett kisebb hazánk előkelő szülötte, •—• kora ifjúságától fogva közöttünk növekedve és élve, ujabbkori alkotmányos és társadalmi életünk mozgalmában élénk részt vett, a közigazgatási szolgálat terén, mint tisztviselő, a 1 örvényalkotás munkáiban mint egyik kerületünk képviselője közre működött és érdemeket szerzett. (Éljen.)

Ismer tehát itt mindent és mindenkit. Ismeri jó tulajdonainkat s gyengeségeinket, ismeri erőfor rásainkat és szükségleteinket, ismeri bajaink, sérelmeink, vágyaink s reményeinket és ismeri a közigazgatási hivatalos működés minden részletét. (Éljen)

A kormányzási képesség e hatalmas tényezőjén kívül a Méltóságod előtt álló nagy s gyakran nehéz feladatok, megoldásában rendelkezésére állanak még Méltóságodnak, hálás tiszteletünk s ragaszkodásunk tárgyául szolgáló közvetlen elődje, szeretett édes atyja 20 éves kormányzása történetének tanúsága, Méltóságod sok oldalú képzettsége, a bizalmi és hatalmi állás magaslatán élvezett széles látkör és a mit legelőbb kellett volna említenem, Méltóságod szivében lüktető alkotmányos érzület, a honszeretet tüzének az a fellobogó fényes lángja, a mi mindenkor útjelzőként fogja besugározni sötét viharok között is Méltóságod útját 1

Mind oly hatalmas tényezők és eszközök ezek, melyek létezésének tudata, Méltóságod egyéniségének lovagias jellemszilárdság, igazságérzet, mindenkit magához ölelő szivjóságban tündöklő erényei mellett, méltán alapossá s jogossá teszik örömünk és meggyőződésünket, hogy Méltóságod hatalmát, tekintélyét, befolyását vármegyénk java, üdve; anyagi és szellemi érékeinek előmozditására fogja kellő tapintattal'''érvényesíteni, hogy Méltóságod! kormányzása alatt a közügyek iránt mutatkozó közönyt a pezsgő érdeklődés fogja felváltani, hogy vármegyénk jó hire, jelentősége a tekintély magas fokára fog felemelkedni,

E remény és meggyőződésben Méltóságod sziveink élénk dobbanásai között elhangzott és alkotmányos jogok megvédésében kifejlett küzdelmek által megszentelt e falak között még rezgő esküjének viszhangjaként, a midőn egyrészről újabban is nyilvánítjuk, hogy mi az elmondottaknál fogva Méltóságod személyében igen érdemes és nagynevű főispánjaink utódját bizalom és szeretettel, sőt mint vármegyénk és eddigi szeretett főispánunk fiát, a büszkeség érzetével fogadjuk, hogy sok irányú feladatainak megoldásában tőlünk telhető erő s kitartással támogatjuk, hogy alattvalói hűségűnk, szentesített törvényeink iránti tiszteletünknél fogva Méltóságod személye, mint az országos kormány- hatalom közvetítője és képviselőjének a köteles tiszteletet minden esetben megadjuk, de más részről ünnepélyesen kijelentjük, hogy törvények által biztosított önkormányzati jogaink legkissebbjéhez is minden körülmények között tántorithatlanul ragaszkodunk és azokról a legodaadóbb tisztelet, szeretet, vagy barátság kedvéért sem soha le nem mondunk ! (Éljenzés.)

Méltóságos uram ! Hiszem, hogy e kijelentés nem talál visszatetszésre Méltóságodnál, ki a vármegye emlőin nőtt nagygyá, ki az autonómia szolgálatában kezdte pályafutását!

Alkotmányos állami szervezetünkben a föispáni állás jelentősége minden időben nagy volt. Hajdan, mint a vármegyei hadak vezérei, utóbb a király tanácsában és azonkívül mint a felségi hatalom részesei foglaltak el kiváló helyet, — mig az újabb korban különösen a törvényhatósági legújabb törvény intézkedéseinél fogva, az állami- közigazgatás igen hatalmas factoraivá válva, oly széles hatalmi körrel ruháztattak fel, hogy e hatalom nagyságának tudatával szemben sem udvariasság, sem szeretet nem menthet fel minket attól, hogy ily alkalommal létfeltételünk, autonomi- cus jogainkhoz való szívós ragaszkodásunkat meg ne említsük/ (Éljenzés.)

Azon szilárd meggyőződéstől is áthatva te. hát, hogy Méltóságod önkormányzati jogainkat tiszteletben tartani és szeretettel ápolni fogja, hogy vármegyénk békés fejlődése és felvirulásának célja felé és érdekeinek megvédésében mindenkor egy utón fogunk haladni, sőt ha kell Méltóságod vezérlete alatt mint bajtársak küzdeni; — fogadja

Méltóságod, ismételten remény és örömteljes üdvözletünk és azon mindnyájunk által táplált ki ván- ságunk kifejezését, hogy Méltóságodat a Minden, ható Isten kegyelme férfias erejében és tökéletes boldogságban, hazánk s vármegyénk javára igen soká éltesse 1 (Hoszantartó éljenzés 1)

Tabódy Jenő elmondott beszéde minden jelenlevő re mély hatással volt, mert valamint a beszéd tartalma, szónoki technikája, úgy a szónok szép és folyékony előadása, helyes hangsúlyozása, s az a melegség, mely beszédjéből átórzett, kiváló szónokká avatta fel őt. És igaz az, hogy a megyei közgyűlések még mindig iskolául szolgálhatnak a szónoki tehetségek kiképzésére. A főjegyző beszédje után a főispán szólt :

Mélyen tisztólt bizottság, tisztelt megyei közönség !

A tegnapi nap engem oly sok bizalmi nyil- vánulásban részesített és ma is az előttem szólott lejegyző urnák ékes szavai, valamint igen tisztelt uraim és barátaimnak bizalmi nyilatkozatai újabb és újabb kegyelmükkel halmoztak el, a melyeket eddigelé nem érdemeltem meg. Én uraim, a midőn ő császári és királyi apostoli Felsége által ezen magas polcra kineveztettem, megvallom igazán, hogy, habár mennyire megtisztelve éreztem is magamat ezen legfelsőbb bizalmi nyilatkozat által, mégis félve és aggodalommal fogadtam el e nagy kitüntetést. Mert először éreztem csekély tehetségemet, másodszor visszapillantást vetve azon történelmi múltra, a melyben kitűnő egyének, történelmi nevű emberek, kitűnő karakterek, nagy tehetségek által volt ezen föispáni szék betöltve, mondom, érezve gyengeségemet, mindig az volt szemem előtt, hogy miként fogom ezen állást betölteni ? fogok-e találkozni ezen megyei közönségnek, ezen megyei bizottságnak bizalmával, mely engem nehéz, állásomban istápolni és pártfogolni Jog. És ha mégis büszkeséggel fogadtam el 0_ felségének ezen legkegyelmesebb kinevezését, tettem azt azért, mert van meleg szivem és érzékem hazám, megyém és annak lakosai, boldogsága és jóléte iránt; (Éljenzés) és mert éreztem magamban azt, hogy az Isten által nekem megadott csekély tehet-égemet szívesen és egész odaadással fogom szentelhetni azon állásnak, a melyre 0 §felsége legmagasabb kegye által engem kinevozétt. (Éljenzés.) Ha visszapillantok a múltba, mint már mondám, nagy történeti nevekkel, kitűnő tehetségekkel biró egyéneket látok magam előtt, kik e föispáni széket elfoglalták:, a kikkel tehetségre alig mérkőzhetem, de viszont mint mondám, vannak egyes dolgok, egyes érzések, a melyekkel tán kiállanom a versenyt nem lesz nehéz. Ilyenek uraim, mint már mondám, a hazám iránti hő szeretet, királyom iránti hűség és ragaszkodás, alkotmányos törvényeink tisztelete (Éljenzés) érvényben tartása és ha kell ezeknek a legcsekélyebb bántódása mellett is csekély személyiségemnek bármily határig való kockáztatása.

Uraim ! Azonban bátor leszek önöknek leendő ténykedésemet illetőleg is némi képet nyújtani,hogy úgy a bizottsági tagok, mint a megye közönségének minden tagja tudhassa, hogy miként gondolkozom én, s hogyan kívánom, hogy bizalmukkal megajándékozzanak ezen megye részéről. (Halljuk, halljuk, halljuk !) Uraim ! Hivatkoztam arra, hogy tehetségem sokkal csekélyebb, ;hogy sem újat alkothatnék, azt teljes önismeretem tudatában tettem ; én uraim azon reményben nem foglaltam el ezen széket, hogy rám mondhassák, hogy uj seprő jól seper. En uraim büszkén nézhetek a legközelebbi-multba, midőn 20 esztendőn át egy hozzám nagyon közelálló ember, a kinek létem köszönhetem, kormányozta ezen megyét (éljen, éljen) és azt hiszem, hogy nem leszek szerénytelen, ha kifejezem, miként az összes bizottság, az összes megye lakosságának csak megelégedéséből tettem azt. Én uraim büszkén vallom magam amaz ember fiának, a kinek, mondom, létem köszönhetem, a kinek sok tekintetben, mondhatom minden tekintetben, gondolkozásomat köszönöm. Én uraim, mint mondám nem akarván seperni, mint uj seprő, csakis