Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)

1887-08-21 / 34. szám

ur állítása szerint egy negyed millión telüli vagyonnal bir? és sok mindenféle alappal rendelkezik. mikor már ma^ a pótadó 40 oj0-ra rúg, feltétlenül szükséges, "hogy az árva, iskola szegény, kaszárnya, kórház, rendőri, úti munka és kövezet-ügyeknek bonyolódott állása, egy szakavatott könyvelő által rendbe hozassák, még ha ez által a költségvetés egy könyvelői fizetéssel fogna is szaporodni, De mikor az árvaszéki es főjegyzői állások pénzhiány miatt betöltetlenül maradnak, honnan vesz fedezetet a könyvelői fizetésre? Pedig akár marad üngvár rendezett tanácsú város, akár átalakul nagy-községgé, már csak ajj negyed millió adósság miatt is, kénytelen a rendes könyvvezetést behozni. Attól a képviselet semmi szin alatt nem fog ellállani, azért sem, mert a képviselet oly nagy háztartást rendes könyvvezetés nélkül ellenőrizni és megszámodoltatni nem képes és a felelősséget el nem vállalhatja. A Győr városi eset, minden városi képviseletet figyelmeztet az óvatosságra,

az ellenőrző, vagy úgynevezett számvizsgáló bil. ^„öjv>iiuiuíai ieieioseüt ugyan a községi

vagyonért ellenőrző hivatásuknál fogva, azonban első sorban a községi adófizetők kényszerűtekének kártérítésre, ha a kezelő tisztviselőn azt megvenni nem lehetne.

Most áttérünk Ungvár városának vagyoni helyzetére. Szerény nézetünk szerint vagyona nem szaporodott, épp oly szegény mint évek előtt volt, ellenben mai községi pótadója négyszeresenjemelkedett. Az úrbéri egyezség előtt, a régi városházát kivéve, ingatlannal nem birt és pótadója minden adó forint után 8 kr. volt. A képviselet nehány kiváló tagjának sikerült az úrbéri pert egy :a kincstárral kötött egyezséggel befejezni. Az egyezség sok előnynyel, de némely hátránynyal is köttetett, azonban ha az egyezség kifolyásából a városra háramlóit előnyök a városi közegek által észszerűen és híven kihasználtattak volna, a hátrányok elenyésztek volna; ellenben mert az előnyök nem észlelhetők, a hátrányok megmaradtak örökre. Azok a kiváló képviselő tagok u. m. Bernát Zsigmond, Makay Dániel, Dr. Hackel András, Böszörményi József, Markos György, Tarnócy Ferenc, Lehocky Béla, Plathy István, Pólányi István, és többen, kik az egyezséget keresztül vitték, az egyezség által csakugyan egy kis reális községi vagyont teremtettek ; és pedig a fehér hajót és nehány köblös földet. Ha a fehér hajó tehermentesen fentartatott és az eladott földekből befolyt szép összeg a fehér hajó felépítésére fordittatott volna, úgy mint a fentnevezett uraknak szándéka volt és a képviselet ezt el is határozta, akkor csakugyan a város ma egy 6000 frtot jövedelmező ingatlannak volna tulajdonosa; de úgy á mint később az a készpénz elfecséreltetett, ez a kedvező egyezség semmivé devalválódott és a^mellett még a város a legelőt és egyéb jogokat is "végkép elveszítette; tehát se pénz se posztó. Megmaradt az egészből a fehér hajó, mely épület abban a szégyenlős állapotban tartatik fen, melyben átvételekor volt, azért, mert a város szegény, és arra a csekély jövedelemre van utalva, melyet az épület jelenleg hoz, a hol esztétikai és rendőri szempontból azt demolirozni vagy legalább az utcára nyíló parasztkorcsmát kellene beszüntetni.

Utána következik a helypénz tulajdoni joga.

Ezt a helypénzt igen magas árban vette át a a város, mert érette a kincstár községi pótadója alól felmentetett. Ha számba veszszük azt, hogy a kincstár regálé jövedelme, mely 25000 frt, sok háza, 1200 hold földje, erdősége, helypénze, malma, fü- részmalma, sörháza és más kisebb haszonvételei után a 40 °|0 pótadót fizetné, azt hiszem, hogy a pótadó túlhaladná a helyébe nekünk adott helypénz- jövedelmet. De azt is számba kell venni, hogy a helypónz-jövedelemben benne volt a város hétfői helypónz jövedelme is. Egy kis ügyességgel lehetett volna a hétfői hetivásárt a valódi hetivásárra emelni és akkor a hétfői hetivásár képezhette volna a fő, a csütörtöki, mely a kincstáré maradt volna, képezte volna az értéktelen hetivásárt.

Most jönnek a szabad terek, melyek a polgármester által néha oly magas árra becsültetnek. A szabad térek Ungvárt számításba sem jöhetnek, mert semmit sem érnek akár a kincstár birtokában maradtak volna, akár, mint jelenleg, a város tulajdonában levők. A kincstárt a város akadályozta volna azok beépítésében, de a város sem építheti b.e, mert arra nem alkalmasak. Ha a kincstár birtokában maradtak volna, legalább tisztántartásra lettek volna kényszeríthetők, azonban most a város mint tulaj- ponos, szemetet hordát reá; és némely háztulajdonos vagy lakó, hogy a városi szemetet ablakától távol tarthassa, kénytelen volt a szemétdombot a várostól kibérelni és saját költségén bekerittetni. Most következik az aquisitóknak újabb érája, mely a 40°j0 községi pótadóval végződik.

Itt van a jobb parti három ház megvétele és a part felépítése.

Mi haszna a városnak abból a kölcsönként felvett és szerencsésen elköltött 20.000 írtból ? A képviselet mikor ahoz a szerencsétlen ideához hozzájárult, votumát bizonyos feltételekhez kötötte, mely feltételek be nem tartattak, azonkívül egy nemes cél is vezérelte őt arra, t. i. hogy ottan egy sétatért nyerjen. A nemes cél, melyet ezen drága áldozat által elérni vélt, kificamittatott és nem látni se pénzt, se positót. A kövezetvámról nem is akarunk beszólni, isak annyit mondunk, hogy abból a pénzből a mi ezen jövedelmi forrásból befolyt, már máig a várost, egyik végétől a másikig aszfalttal lehetett v)lna kirakatni; és hogy áll a dolog most? Úgy, hojy a kishidtól a nagy hídig az érdekelt háztulajdoaosok költségén egy jó járda rakatott le, a többi utcákon pedig vagy térdig érő sárban, vagy nyaktörő járdán kell járni. Azokon az utcákon a hol kit dedó, egy népiskola, egy keramikai iskola és kórház van és a hol vásárkor legnagyobb a forgalom, sem kövezet, sem járda nincs, hanem az útnak két oldalán fedetlen széles sáncban zöld, elposványodott viz fertőzteti a levegőt. Hasonlót látni a kövicsesen, széna- és fekete sastéren és a többi utcákon. Továbbá vétetett a várossal égy telket a gyapjú utcán kisdedóvónak, azonban a rajta levő épület nemcsak hogy nem alkalmas arra a célra, hanem lakhatatlan is : három ízben megszavaztatott az óvoda felépítésére szükséges 8000 frt és meghagyatott, hogy a nagy kölcsönökből vétessék ki ez a pénz és fordittassék az óvodára. A pénz kölcsönként felvétetett, de az óvoda nincsen, tehát se pénz se posztó. Több kis község rendelkezik a mai kor igényeinek megfelelő kisdedóvodával, azonban Ungvár rendezett tanácsú városa nem. Hol van tehát az az előny és hol a városnak az a nimbusa, melyet némely ember any- nyira félt, ha a rendezett tanácsú cim a levéltárba tétetnék ?

Továbbá megvétetett a város által a fekete sas 10.000 írtért. Ez a fekete sas a legfeketébb pont Ungvár város történetében. Itt is félrevezettetek a képviselet, minthogy csak oly feltétel alatt bocsátkozott a vételbe, hahogya vételárnak a a felét az ottani érdekelt háztulajdonosok, a másik felét pedig a város fogja viselni és hogy ezen áldozat árán az a rongyos, — e városrészt elcsúfító — épület eltávolittassók, a tér szabad térré í iakittassék, kiköveztessék ás csatornáztassók. Hogy áll ez az ügy most ? Az egész vételár kikölcsönöztetek 7°lo kamat mellett és jövedelmez 3°|0-ot: az ottani háztulajdonosok pedig nem hajlandók a költséghez hozzájárulni. Az épületet eltávolítani nem szabad, mert különben a 8°|0 jövedelmet is elveszítené a város és igy a csúf épület a város nyakán marad örökre.

Ha már a víros anyagi helyzete nem engedi azt az épületet elhányatni, -mit ártott volna a városnak, ha az r kincstár tulajdona marad, vagy ha az egy privát ember által megvétetett és azon a helyen egy díszes épület emeltetett volna ? A ki Ungvárt egy belhelyet 1000 írttal megfizet, annak kell legalább 50—60 ezer forintot beépíteni, hogy a fundus ára is kellő jövedelmet hozzon. Eltekintve attól, hogy a városnak kötelessége lett volna nemcsak az építkezési tervhez hozzászólani, de az épületet ily állapotban mint most van, rendőri utón elhányatni, még ha kincstári vagyon is.

A kaszárnyával szintén úgy van a város, mint a többi vagyont képviselő ingatlanával. Több a terhe, mint az értéke, hozzájárul még az a körülmény is, hogy ha a hitelezőnk esetleg meg nem kapja az annuitásokat, joga van minden egyes esedékes annuitást az adófizetőn behajtani és abban az esetben nem köteles a kaszárnyából magát kielégíteni, hanem az adóbehajtási törvény alkalmaztatása mellett elóbb a párnáinkat, butrainkat és ha abból nem telik, házainkat is elárverelheti, ha neki úgy tetszik. Az ujabbi időben a községek is élveznek hitelt. Ez jól kifundált mód arra nézve, hogy a pénztőzsér legjövedelmezőbb és a törvény által garantirozott módon pénzét elhelyezhesse. Az államkölcsön nem nyújt annyi biztosítékot, mint a

községi. Ha egy államon akarja a hitelező megvenni követelését, egy millió katonát kell mozgósítania, ellenben a községen egy végrehajtó két rendőrrel behajtja azt, és a mellett költsége sincs. A kaszárnyának jövedelmezősége előttünk ismeretlen, mert kimutatása nyilvánosságra nem hozatik, legfeljebb a költségvetésben prelimináltatik, vájjon az év folyamán megüti-e a preliminált összeget vagy nem, azt már nem lehet tudni.

Összegezvén mind azt, mit a városi vagyont illetőleg felhoztunk, bebizonyítottuk, hogy Ungvár városának nemcsak hogy vagyona nincsen, hanem még az a reális vagyona a mi volt és a mit szerény, okszerű és takarékos gazdálkodás mellett gyarapítani lehetett volna, az is semmivé lett.

A város összes ingatlanai értékükön felül vannak megterhelve, lebegő adóssága is van, azonfelül nagyobb állami megterheltetésnek nézhetünk elébe, és nincsen kizárva az sem,- hogy a városi pótadónk már jövő évben 60°|0-ra fog emeltetni.

Ha tehát a szegény polgár, ki csak keresménye után élhet, e fölött aggódik, ha azt látja, hogy az állam az iskola dijat már is emelte, a dohány jövedelmét 50%-ra emelni akarja és arra is van kilátás, hogy a föld és házadó is fog emeltetni, mely teher emeléseket akarva nem akarva el kell tűrnie, nem lehet tőle rósz néven venni azt, hogy ha saját és városi háztartásában foganatosítandó megtakarítások által kívánja a tulterheltetést com- pensálni és miután látja, hogy a rendezett tanácsú városi rendszer mellett megtakarítások nem foganatosíttathatnak, ő ezt a város nagy községgé alakulása által igyekszik elérni. Meg vagyunk győződve arról is, hogy az ungvári polgár, ha más kibúvó volna, ő azt a másikat választaná, azonban részére más nincs, miután az ő szava másutt, mint a községházánál, nem érvényesíthető; nagyon természetes, hogy ahoz a törvényes eszközhöz nyúl, mely neki rendelkezésére áll. Becsületes polgárok azok az iparosok és kereskedők, és jó hazafiak is, áldoznak ha a haza, megye, és város érdeke azt megkívánja, de tudja is megkülönböztetni a városi és magán-érdekeket. Ha Ungvár nagy-községgé alakul át, akkor is fog szavazni a tisztaságra, élet és vagyonbiztonságra, világításra, nevelésre, szegények ellátására szükségelt összegekre : de azontúl nem.

Ijesztgetnek némely oldalról, hogy azzal a város automiaját feladta. Feltéve, de meg nem engedve, hogy csakugyan feladná, akkor is kénytelen vele, mert a költséget nem győzi, hiszen államok is feladták önállóságukat, mert rósz gazdálkodásuk reá kényszeritette. Azonban a dolog másként áll. Ungvár városa, ha nagy-községgé alakul, épen autonómiáját nemcsak hogy fel nem adja, hanem akkor önrendelkezési jogát visszanyeri. Az ő privát vagyonával nem fog más rendelkezni csak ő maga, annyit fog költeni amennyit a polgári osztály jónak fog találni, azaz annyit a menynyivel bir. Azt kell ám tudni, hogy ma is, a közkiadásnak oroszlánrésze a polgárt terheli. Van ugyan Ungvárt szép számú intelligentia, de az a közköltséghez nem adakozik. Az állam és törvényhatósági tisztviselők, a clerus és katona, törvény értelmében fel van mentve a községi pótadó alól ; ha egyik vagy másik községi adét fizet, azt mint helybeli birtokos fizeti, azonkívül a kincstár vagyona és jövedéke, mint már említve volt, községi pótadó alól a város által felmentetett. Tehát csak a szegény polgárra háremük az összes teher, a ki a fényűzést el nem bírja, de nem is vágyik uiána, mert nem hozzávaló.

Sikerült tehát nekünk a bajnak okait kideríteni és a baj elhárítására szolgáló ellenszert eltalálni. A bajnak oka a hiúság, nagyravágyás, kificamodott észjárás, rendszertelenség és a helyzet félreismerése. Az ellenszer pedig minden jó háziasszonynál található, és az nem más, mint „rend és takarékosság“.

Igaz, hogy ez egy programm, mely esak akkor bir értékkel, ha annak részletei velünk megismertetnek, de addig is mig a polgári osztálynak vezórférfiai programmrészleteikkel nyilvánosságra lépnek, nem vonhatjuk el tőlük elismerésünket azon érdeklődésért, buzgóság és kitartásért, melyet városunk iránt tanúsítani igyekeztek. Igyekezetünk ; oda lesz irányítva, nogy fáradságaikat erkölcsi támogatásunkban mindig és mindenütt, ha elvükhöz hívek maradnak, részesíteni fogjuk.