Ung, 1887. július-december (25. évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-17 / 29. szám
tése tárgyában határoz és az Összes ügyiratokat a nyugdíj igényeknek hivatalból való elbírálása végett, a nyugdíj választmányhoz átteszi. 8. §. Ha az ekként hivatalból nyugdíjazott egyén később munkaképességét vissza nyeri s megye1 szolgálatba lép, akkor nyugdíjaztatása esetén reá nézve a nyugdíj szabályrendelet 21. § ának 6. pontja irányadó. Olvastatott az 1887. évi május hó 27. napján Ungvárit tartott törvényhatósági bizottság ülésében. 74 (2674) k. i. A fűszolgabiráknak és Ungvár város polgár- mesterének kihirdetés s a hirdetési bizonylatoknak beküldés végett kiadatik és az „Ung“ helyilap utján is közé tétetik kiadta: TABÓDY JENŐ, _________főjegyző. SZABÁLYRENDELET a választott megyei tisztviselők lemondása esetén követendő eljárás megállapitása tárgyában. 1. §. A választott megyei tisztviselő állásáról való lemondását a megye közönségéhez intézeti sajátkezűkig irt jelentésében köteles kifejezni. 2. §. Ha a hivatalról lemondó tisztviselő ellen fegyelmi vizsgálat van elrendelve, vagy jogerejü határozattal még be nem fejezett fegyelmi eljárás van folyamatban, akkor ha az illető tisztviselő fegyelmi ügyére vonatkozó iratok az alispáni hivatalnál vannak, az alispán a lemondást tartalmazó jelentést saját véleményével szereli fel, ha pedig az iratok más fegyelmi hatóságnál vannak elbírálás végett, akkor a közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya, az alispán megkeresésére, a lemondás elfogadhatósága tekintetéből a lehető leg" rövidebb idő alatt véleményét nyilvánítani köteles" 3- §• A lemondás, esetleg a fegyelmi hatóság véleményével felszerelve, a lemondás végleges elfogadása felett §való határozat hozatal végett, az e célból összehívandó rendkívüli közgyűlésén tárgyalandó. Ha azonban a legközelebbi rendes közgyűlés határnapja s a lemondás, illetve a fegyelmi hatóság véleményének kelte között oly rövid időköz van, hogy rendkívüli közgyűlés nem tartható, akkor a kérdéses lemondás elfogadása felett, a legközelebbi rendes közgyűlés határoz. A közgyűlés határozata a m. kir. Belügymi- nisterhez felebbezhető. 4- §• Addig mig a lemondás felett a közgyűlés nem intékezkedik, az illető tisztviselő, — feltéve, hogy hivatalos működésétől felfüggesztve nincs, — hivatalos állásának teendőit teljesíteni tartozik. 5. §. A választott tisztviselő a fegyelmi ’eljárást megelőző vizsgálat folyama alatti lemondása esetében kérelmezheti, hogy addig is, mig lemondásának elfogadása érdekében a közgyűlés határoz, a hivatali teendők alól ideiglenesen felmentessék Az ideiglenes felmentés iránti kérelmet az alispán a közgyűléshez intézi, és annak beadásáról a főispánhoz azonnal jelentést tenni tartozik ; a többi tisztviselő pedig az alispánhoz nyújtja be, ki azt vé* leménye kíséretében a közgyűlés elé terjeszti. A kérelem felett határoz a vármegye közönsége legközelebbi, — szükség esetén a| főispán által a végből összehívandó rendkívüli közgyűlésében. 6. §. A hivataltól való ideiglenes felmentés csak azon esetben adható meg, ha a vizsgálat ered nénye felett határozni hivatott fegyelmi hatóság, annak érdekében : vájjon a fegyelmi ügy nem tartalmaz-e oly mozzanatokat, melyek az 1886. évi XXIII. t. c. 1, §-a utolsó bekezdésében jelzett szompontokból a lemondás elfogadását akadályoznák, indokoltan nyilatkozott. 7- §• A lemondás a vizsgálat folytatását nem akadályozza, csupán a fegyelmi vizsgálat < redménye feletti érdemleges határozat meghozatalára bir halasztó hatálylyal ; a lemondásnak ideiglenes elfogadása csak is a hivatali kötelességek ^teljesítése alól való felmentésre vonatkozik. 8. §. A lemondás ideiglenes elfogadása feletti ha. tározat az alispánnal közlendő, a ki az illető tisztviselő illetményeinek azonnali beszüntetése iránt gondoskodik. A lemondás ideiglenes elfogadása folytán ideiglenesen megüresedett állomással járó teendők ellátásáról, az alispáni állásra vonatkozólag a közgyűlés intézkedik, a többi állásokra nézve az ügymenet érdekében szükséges ^intézkedéseket az alispán teszi meg, elkerülhetetlen szükség esetében pedig a főispán helyettesit. Olvastatott az 1887. évi május hó 27-én Ung- várt tartott törvényhatósági bizottsági rendes közgyűlésben. 75. (2673) sz. A törvényhatósági bizottság a bemutatott szabályrendelet tervezetet elfogadja, azt közhirré tenni és annak megtörténte után felsőbb jóváhagyás alá a nmgu m. kir. Belügyminis teriumhoz, a működött bizottság irányelveinek előadása és kifejtése mellett felterjeszteni rendeli. A szabályrendelet az „Ung“ helyilap utján is közététetik. kiadta : TABÓDY JENŐ, főjegyző. olvasók arcán, ha neki is jókedve van a mosolyt, ha el van érzékenyedve, a könnyüt. Egy jeles elbeszélőnk egyszer aztinondta neki : •— Kálmán, te a jelennek írsz, én pedig a jövőnek, talán a 30-dik századnak. D; lásd, ilyen írónak is kell lenni. Mikszáth igy válaszolt erre : — Nem tudom bizonyosan a jelennek irok- e vagy a jövőnek, de annyit tudok, hogy irok a kiadóimnak. A te dolgod megítélni: jelen-e ez vagy a jövendő ? íme a journaliszta ! mert Mikszáühban a jour- nálista elválhatlan a költőtől. Élete java-iészét a hírlap irodalomnak szentelte, tehetsége ott nőtt nagygyá, neve ott vált ragyogóvá. Szegedről 1881-ben jött fel a fővárosba ; a „Tót atyafiak“ könyve bámulatos sikert aratott, a Pesti Hírlap hasábjai ragyoghatták rohamos fejlődését, a T. Ház a szebbnél-szebb rajzok, elbeszélések hirdetik dicsőségét. Es mégis a magyar nyelvnek és irodalomnak a napi sajtó a legnagyobb ellensége. Ellensége az irodalomnak, mert ez ólomszölőben lenyügöződik a legizmosabb tehetség. A lázas, gyors munka felületességre szoktat, az elhamarkodott fordítások,lapossá, színtelenné teszik a stílust, a tömérdek aprólékos munka, a melyet a hírlapírónak az év minden napján, minden pihenés nélkül végeznie kell, szárújáét szegi a képzélemnek s sivárrá, kiaszottá teszi a kedélyt s megrontja, élvezhetlenné teszi az újságíró nyelvét. Nagy temető ez, a tehetségek temetőjel- Ellensége a napi sajtó a nyelvnek, mert rendszeresen napról-napra terjeszti a barbarizmust, s k i öli a közönségben a magyaros iránt való érzéket. Ennek a legkevésbbé okai az újságírók. Akinek naponkint 700—800 nyomtatott sort kell előteremteni, annak se kedve se ideje nem lehet a nyelv hangzatosságára és magyarosságára ügyelni. Mikszáthot a körülmények szintén újságírásra szorították.. De két dolog megmentette : az egyik az, a mint ő maga szokta magát kifejezni, hogy magáén kívül más pogány nyelvet nem ért, igy fordításokkal soha sem bíbelődhetett s a másik, a mely már szerencsés természetének következménye, hogy őt lekötni sohasem lehetett. Itt ha kedve és ösztöne kényszeritette rá ; ott forgolódott ugyan az ólom-szőlőben, a hová legelőször érnek az események hullámai, a melyek oly izgatottá teszik az embert s úgy megtermékenyítik a képzeletet, de csak azért hogy kiválassza a neki való anyagot (ha ugyan volt neki való,) megírta karcolatját, elme futtatását vagy elbeszélését, de a többivel nem törődött. Ott járt a hol legközvetlenebbül szerezhette a benyomásokat, ott a hol szélesbithette lá! körét, de maga nem állott be sohasem e taposó malom lekötött napszámosának. Iparkodott hasznot huzni az újságírói állapotból, s a mennyire lehetett távol tartotta magától a töviseit. így aztán megesett az a csoda, hogy az újságírás nem temette el tehetségét, hanem kifejlesztette érzékét az aktualitás iránt, megtanította velős rövidségre, leszoktatta az áradozástól s a felesleges czifrázástól. Természetesen ehhez olyan tanulékony tehetség kellett, mint a milyen a Mikszáthé volt. GYÖNGYÖS^ LÁSZLÓ. Miként lehet a gyümölcstermelést a felvidé - ken a gazdaság jövedelem forrásává tenni— Harmadik közlemény. — Hogy a földbirtokosra egyszerre nagy költségek ne háruljanak, legcélszerűbb a tagot oly nagyságú részletekre felosztani, melynek befási- tási költségeit könnyen elviselheti, s minden évben egy ily részletet beültetni. A ki 500 fát nem képes évenkint elültetni, az ültessen 200-at, s a ki ennyivel sem bir, telepítsen 100-at, vagy ennél is kevesebbet, szóval mindenki annyit, a mennyit megerőltetés nélkül megtehet. Csak az a fő, hogy minden évben történjék ültetés, s a feltett szándéktól el ne térjünk, líkképen több, kevesebb év múlva be lesz a birtok fásitva, kimondhatlan örömet fog a tulajdonosnak, ültetvénye gyarapodása okozni, s hálával fog azon percre visszaemlékezni, melyben benne a fásítás eszméje meg- szülemlett, Mert alig van beruházás, mely oly dúsan meghozná kamatait, s a birtok értéket annyira növelné, mint a gyümölcsfa ott, hol annak a viszonyok kedvezők, igaz, hogy a jövedelem után néhány évig várakozni kell, de ha egyszer termésbe jön, mindig bővebben fog jövedelmezni. A választandó gyümölcsfaj és fajtákra nézve a talaj, éghajlat, és helyi fekvés irányadók. Grre nézve körülnézünk a vidéken, s ehhezké- pest, valamint hozzáértők tanácsainak meghallgatásával állapítjuk meg tervünket. Jól megfontolva kell hozzáfogni a dologhoz, nehogy hiába való költekezés, és fáradozásnak késő megbánás legyen a vége. Általánosságban megjegyzendő, hogy az alma. szereti a termékeny, mély rétegű völgylapályokat, s csekélyebb hajiásu lejtőket, a körte kevésbbé válogató;:, bárminő talajjal megelégszik, de az aljban némi nedvességnek nem szabad hiányozni, mert igen száraz talajban a gyümölcs megkavicsosodilí. A cseresznye, dió, bármily kavicsos, sovány földben megterem, és száraz lejtős fekvést követel, a cseresznye buja földben nem is igen termékeny. A szilva megterem lejtőn úgy, mint aljban, a nedvesség iránt legkevésbbé érzékeny, azért a legaljasabb helyeket szilvásoknak szokták használni. A raegygyfa erőteljes, mélyrétegü talajt kíván. Legkényesebb az őszi és kajszi barack, ezek meleg fekvést, mérsékelten száraz, kevésbbé kötött, mély, és jó erőben lévő talajt kívánnak. A gyümölcsfajtákból olyanokat kell választani, melyek az illető vidéken, mint bőtermő, edzett, s az időviszontagságainak ellentálló fajták vannak ismerve, és melyek kereskedelmi árut képeznek. A ki a választandó fajtákkal nem jöhet tisztába, annak ajánlom. „A gyümölcstermelők országos értekezlete, és a termelésre ajánlatos gyümölcsfajták jegyzéke“ cimü füzetet meghozatni, mely 1885-ben Budapesten a Pesti könyvnyomda részvénytársaságnál jelent meg, ára 30 kr, s könyvárusi utón megszerezhető. Ebben az ország 3 zónára vau felosztva, u. m. felső, vagy kárpáti, közép, és alvidókre, s ezek mindenikére kijelöli a nagyban termelésre ajánlatos gyümölcsfajtákat. A nagyban termelésnél a csemege fajtáktól el kell tekinteni, mert ezek kényesebb természetűek, és a szabadban csak az u. n. gazdasági fajtákat kell kultiválni. Alföldön inkább a csontárokra, felvidéken pedig a lágymaguakra kell súlyt fektetni. Miután a mi specificus szilvafajtánk, t. í. a besztercei, termésében szeszélyes, s minden erősebb télen, mely nedves ősz után következik, fástul együtt kivész, lassankint más, nemesitett szilvafajtákkal pótlandó, miután ezek a fentjel- zett hibákban kevésbbé szenvednek, ilyenek: Victoria királyné, angol szilva, Lepine, Toursi király, Braunaui kajsziszerü, Szt. István, Althau ringló, korai ringló, Bavais ringló, Lawson Anna, kék tojás, korai bőtermő, violaszin jeruzsa- lemi, ageni, slb. Lágymagnak közül csupán téli fajták választandók, miután kereskedelmi szempontból csak ezek bírnak jelentőséggel, s mire leszedhetők, az alattuk lévő termény már le van takarítva, s igy annak elgázolásától tartani nem kell. A fák beszerzésének kétféle módja vau ; vagy magunk nemesitjük a vadoncokat, vagy
