Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-30 / 5. szám
Ungrár 1887. vasárnap, január 30 5. 8ZAM. XXV. ÉVFOLYAM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, moly a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bér- g mentesen fogadtatnak el. Semmit sem vözliiuk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó hivatal: Pollaosek Miksa könyvnyomdája VEGY EST ART A EMU HETILAP. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre ... . . 2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pellaosek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Uiif»rármegye cYss az „tttigmejíypi gazdasági fta'3^etíí hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. Az ungvári intelligens ifjúság ismerkedési estélye. Társadalmi életünk csöndes egyformasága csekély változásnak van alávetve, és ha farsang urfi reánk nem parancsolna, bálok hiányában, még egy pár vig órát sem tölthetnénk egymással; „kiki keresse mindennapi kenyerét“ ez a jelszó ! még az adj Isten fogadj Isten! is elhangzik, anélkül, hogy időt vennénk magú iknak egy baráti kéz- szoritáshoz. * De fontoljuk meg, vájjon igy kell-e ennek maradni, vagy talán az emberi szív csakugyna nem egyéb egy húsdarabnál, melynek szervezete csupán arra való, hogy a mindennapi kenyérnek megemésztésénél segítségül szolgáljon? Nem, —ez nem igy van 1 erre fényes bizonyítványt szolgáltatott az ungvári intelligens fiatalság, mely t. hó 18-án a „Korona“ termében ismerkedési estélyt tartott. A város és a vidék közönsége örömmel veszi ezen már régen megindítani kellett mozgalom megkezdését ; tudtunkkal a vidéki intelligens ifjúság is üdvözli a társas egyesülés eszméjét. Tudósítónktól az ungvári intelligens fiatalság által megtartott ismerkedési estélyre vonatkozólag- a IcövtíLkező sorokat vesszük: Bárha mindegyik közzülünk izolált helyzetünket és egy összefűző kapocs hiányát érezte, mégsem lehetett mindezideig módozatot találni arra, hogy az ungvári intelligens ifjúság a társadalomban őt megillető módon magát repraesentálja és egymással közelebbről megismerkedjék. Kemény Bertalan kir. mérnök volt az, ki a társulás eszméjét megpendítette, és az ő fáradozását szép eredmény követte. A kif. hó 18 án kedden este, a „Korona“ termében összegyűlt és az „ungvári intelligens fiatalságot“ akár számszerint akár annak szellemi és kedély; előnyeit látta, az velem együtt mondhatja, hogy ha ezideig Ungvárt az intelligens fiatalság nem is érvényesült, úgy ezt a jövőre nézve tenni fogja, és tennie kell. A szív és lélek képzése, a barátság megszilárdítása, legjobban ily baráti körben gyakorolható Esteli 8 órakor a „Korona“ termében gyűlt össze az egybehívott fiatalság, mely nem kevesebb mint 54 tagból állott. Az ismerkedési estélyhez több vendég is sorakozott, kik mindmegannyian a megpendített eszme életrevalóságát nem tudták eléggé dicsérni. A társas vacsora és zene mellett, élénk csevegés fejlődött egyrészt régen egymást nem látott bajtársak közt, másrészt pedig — (és ide tartozott a társaság legnagyobb része) az újonnan ismerkedettek között. Miután az ifjúság teljes számmal egybegyült, Kemény Bertalan állami mérnök következő beszédet tartotta : Tisztelt barátaim! Az utolsó években több oldalról ama indokolt szemrehányás hallatszott, hogy az ungvári fiatalság minden közérdekű ügyben visszavonul, önállóan mit sem tesz és nem is tehet, egyszóval, hogy Ungvárt fiatalság nincsen. Nem szabad ezen szemrehányás alapos voltát eltagadni, mert nemcsak hogy mint szellemi tényező nem érvényesültünk, hanem még egymás között is hiányzott a baráti, a bajtási együttérzés nyilvánulása.j Felhívásomat, — melynek célját jeleztem, t. i. társadalmi érvényesülésünk megbeszélése, — nem várt eredmény követte; én részemről, nagy számú megjelenésükben biztosítékot látok arra nézve, hogy az ungvári intelligens ifjúság, az egyesülés ^ szükségét elismeri és ennek megvalósítását óhajtja. Ily értelemben üdvözlöm Önöket baráti szívből, és fáradozásukért köszönetét mondok. Meggyőződésem az, hogy a fiatalságnak egy- érzelmü,- a jó és szép előmozdítását célzó összmü- ködése, legjobb és leghatályosabb emeltyűje a társadalmi életnek. Mi egymást -között, a leg'1 egyszerűbb eszközökkel kölcsönös baráti frigyet köthetünk, és e barátságot fejlesztve mindenkorra fönntarthatjuk. Nem fűződnek-e legszebb emlé- J keink fiatalkori barátai okoz, és ki nem ujjong í örömtől, ha egy fiatalkorbe’i barátot kebléhez szó- í rithat ? De még szebbek és dicsőbbek ama eredmények, melyeket mint társadalmi .tényező, egyesítve elérhetünk. A fiatalság, ha hivatását jól felfogja, a társadalmi élet egy nélkülözhetlen tényezőjévé válhat, mely különösen a jelen időben a lankadó társadalmi életet feleleveníteni és éleszteni hivat- va leend. Az előadottak fonalán első sorban tehát szellemi egyesülésünk és azon elhatározás kinyilatkoz- tatandó : hogy ezentúl együtt társalogni, együtt érezni, és cselekedni kívánunk, egyszersmind-- a j közügyek irányában eddig tanúsított közönyt magunkról lerázni óhajtjuk. Most pedig rövid vonásokban jelezni fogom azon álláspontot, melyet elfoglalni fogaink, és azon í egyszerű eszközöket, melyekkel a mi egyesíiiésün-1 két elérhetőnek vélem. Ifjúsági egylet alakítására szükségünk niu- . csen, teljesen megfelelő és célhozvezető, ha az imént kért nyilatkozatot tettekkel bebizonyítjuk. Ha közbejött körülmények másként nem követelik, havonként egy Ízben társas összejövetelt ; rendezünk, mely télen zárt helyiségben, nyáron , pedig a szabadban is megtartható. . I A szükséges intézkedések megtételére egy ; „intéző bizottság“ választása szükséges, mely a felett is fog legközelebb javaslatot tenni, hogy a társas estélyek minő programmal rendeztessenek. Nagy megkönnyítésére szolgáland társulásunknak, ha az intelligens fiatalság általában véve „a társas kör“ (casinó) tagjául magát felvéteti ; ez, reményiem, mérsékelt tagdíj mellett eszközölhető leend. Azon esetben, ha egy oly fiatal ember érke- I zik városunkba, ki e társaságba illőnek találtatott, ezt bárki közzülünk a legközelebbi havi társases- I télyen vezesse be. Igazi megelégedést kellhet bennünk azon tudat, hogy egyesülésünket a vidéki ifjúság is tá- j mogatni óhajtja, és ebben résztvenni ltiván, ennélfogva társasestélyeinkhez a megye vidékbeli intelligens fiatalsága is meghívandó. Feladataink közzé soroljuk még az irodalom felkarolását, melyre Ungvárt nagy szükség van Ezek után szives türelmüket szépen megköszönve. felkérem: miszerint törekvésünk előmozdítását célzó indítványaikat és nézeteiket minél számosabban kifejtsék, az általam előterjesztett nézeteket pedig megvitatni illetőleg ezután elfogadni méltóztassanak. Végső szavaim ezek : „Concordia parvae rés crescunt, discordia maxima dilabuntur“ vagyis egyetértés célhoz vezet, egyenetlenség által célt tévesz. j tünk. Óhajtásom legyen az Önöké is kedves barátaim : „Egyesüljünk“ 1 — Ezen lelkes hangon tartott beszédet dörgö éljenzés követte, de Lányi zenekara is hozzá járult ahhoz, hogy az ifjúságtól kivánt elhatározás elfogadását minél zajosabban megerősitsa. A vidám hangulat mindinkább emelkedett mindenki benső örömöt érzett a már régen szükségessé vált ismerkedés szép sikere felett. Az intéző bizottság Kemény Bertalan, miu- az eszme megpenditőjének, elnöklete alatt 12 taggal megalakult. A jó kedv emeléséhez több sikerült szónoklat és kellemes ének járult hozzá; oly kedv fejlődött ez alkalommal, minőt Ungváron létem óta nem tapasztaltam. Mindnyájan óhajtjuk, miszerint a legközelebbi társas estély ideje mielőbb megérkezzék. Kemény Bertalan kir. mérnöknek, ki ezen kitűnő estélyt befolyásánál fogva oly jó eredmény- nvel rendezte, és jövőbeni társalgásunknak irányát és lehetőségét megállapította, ez utón is köszönetét mondunk. Az intéző bizottságnak és annak élén az elnöknek kezébe van letéve a további intézkedés is. Legyenek biztosítva arról, hogy úgy részünkről mint a közönség részéről minden lépésüket, mely a társadalmi élet ébresztésére irányul, bizalom és siker fogja kisérni. Egy jelentőit. Még egy pár szó a községi faiskola létesítéséhez ! Nem mulaszthatom el, hogy az előző számban olvasott és igen szépenf kidolgozott cikkre — bár azt úgy alapjában, mint részleteiben csekély személyem is csak helyeselheti —• egy pár megjegyzést ne tegyek. Igen szépen hangzik mindig a jótékdnyság szava, de még szebben szólnak a tettek. Ilyen szónak tekintem én részben azt is, hogy a tanitó hozzon anyagi áldozatot a faiskolák létesítéséhez ; mert hiszen hogyan engedhet át kert. jéből a tanitó egy jókora darabot, midőn néha az saját házi szükségletének fedezésére is csekély, máskor pedig éppenséggel semmi sincs. Ilyen fá- tummal szemben a tanítónak a hozandó anyagi áldozata iránti legjobb akarata is hajótörést szenved, Pedig az jjily esetet Ungmegyében majdnem gyakorinak lehet mondani. Azért is — szerény véleményem szerint — a következőképen gondolnám a községi faiskolák létesítésének gordiusi csomóját a legkönnyebben megoldhatni: tudomásom szerint minden községnek van a temető kertjében egy oly darab területe, mely a kezdetnek igen megfelelne és a mely darab használata nem vagy legalább igen csekély akadályokba ütköznék. Ha pedig már a kezdet megindult, akkor már bizton remélhető, hogy az ideiglenes faiskola rövid idő alatt hozhatna annyi jövedelmet, melyen kellő kezelés mellett a faiskola terület megvehető lenne. Egyébiránt a tanítóknak — a hol csak tehetik — erkölcsi kötelességök a jó példával elől menni úgy, mint azt t. kollegám, a múlt számban kifejtettte. És én hiszem is, hogy mindenikünk — tekintve a közérdekű üdvös célt — mindenkor szellemi és anyagi képességhez mérten minden lehetőt megtett, megtesz és meg fog tenni a jövöben|is. Úgy legyen! Baulovics Mihály.
