Ung, 1887. január-június (25. évfolyam, 1-26. szám)
1887-01-23 / 4. szám
XXV. ÉVFOLYAM. Ungvár 1887. vasárnap, január 23. 4, SZÁM. Megjeleli: minden Vasárnap A szerkesztühöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza uem adatnak. Kiadó hivatal: Pollacsek Miksa könyvnyomdája | VEGrYESTARTALMU HETILAP. Előfizetési feltételek: Egész évre . 4 frt — Félévre.........................2 „ — Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 kr. Hirdetések. szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába üngvár, Pollaasek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Ungvárineg-yc ess az „uiigmegyei gazdasági egylet“ hivatalos közlönye. Felelős szerkesztő: Fincicky Mihály. a nép között, hogy különösen a mai kedvezőtlen anyagi viszonyok mellett, a társadalom szegényebb osztálya nem is gondol faültetésre, mert ez reá nézve oly anyagi áldozattal jár. mit fedezni nem képest Nem fejtegetem miért, de annyit mondhatok, hogy legyen bár egy házikója kerttel, a mindennapi kereset kevés élelemre, ruházatra, a család számára. Fentebb érintém, hogy a községeknek megpa- rancsoltatott a faiskola létesítése. Igen, ha lenne miből telket venni és a többi felszerelési költségeket fedezni ? A községnek nem lévén letevő pénze, kölcsön felvételére van utalva, mit úgy is ki kell fizetni, még pedig kamatostól. De, ha megcsele- kedte, s felvette is a kölcsönt, még akkor sincs faiskolaterület. A községi elöljáróság egy, — vagy több, — a célnak megfelelő földterületet,- az utasítások nyomán,- kiszemel; felszólítja a tulajdonost, hogy adná el, csak azt a 600 □ öl területet az érintett; célra, hanem földbirtokosunk nem tartozik azok közzé, kik a közös és jótékonycél érdekében anyagi áldozatot szoktak hozni; egyenesen fölébred benne az önérdek, s mert tudja, hogy a község kényszerülve van egy ily földterületet szerezni, kétszeres, háromszoros árt kér. így aztán elodázódik a faiskola felállítása. Ezen pár sor a község faiskola legkönnyebb létesítésére és ezzel kapcsolatban az általános gyümölcsfaültetés azon módjára kíván hivatkozni, mely lehetővé teszi a törvényhatóság által körvonalazott követelményeket. Ugyanis: 1-ör. Miként létesítsük az eszközt ? Minden oly községben, hol tagosítás alkalmával faiskolaterület nem hasittatott ki és talán a község annak beszerzésére a íentórintett okoknál lógva, egyelőre képtelen; hozzon a község tanítója egy kevés anyagi áldozatot. Ezen anyagi áldozat abban áll, hogy engedjen át ideiglenesen saját kertjéből 100—200Ö öl területet, melyet a község kevés költségen körül kerittet, (mert felteszem, hogy a tanítói kert csaknem mindenütt keritetlen) meghozatja a szükséges magvakat, mit a tanító azonnal elvet, s már a jövő éven — ha jól kezelte — beoltható magoneokat produkál. Hozott tehát a község tanítója egy kis ‘anyagi áldozatot, de a község meg lett kiméivé egyszer s mindenkorra a nagy kiadástól. És hogyan ? A tanító a községi képviselőtestület elé egy beterjesztést nyújt, melyben informálja a testületet, hogy az évi községi költségvetésbe faiskolaterület vétel címén, legalább 10 forint szavaztassák meg mindaddig, mig az összeg elegendő lesz arra, hogy a kérdéses terület vételára meglegyen. Azt hiszem, hogy ezen összeg nem valami nagy megerőltetéssel jár és a megyei törvényhatósági bizottság jóváhagyja az ily költségelőirányzatot. Nem kell gondolni, bogy huzamos ideig fog szerepelni ezen előirányzott költség. Kiszámításom szerint, a 3 óv letelte után az végkép törölhető, mert a faiskolában nemesített fák egy fele része a községek tulajdonát képezvén, abból évenként , — ha nem több, — legalább ugyanannyi befolyik a vételár összeghez, s elő van teremtve a szükségért összeg. Ezen a nyomon azonnal lenne minden községben faiskola; pár év múlva a község tulajdonát képező faiskolaterület. Nem lenne kényszerülve a község kölcsönhöz folyamodni; nem lenne kényszerülve az önérdeknek túlságosan adózni, mert az említett idő alatt elegendő ideje van alkalmas és megfelelő árért földterületet szerezni. Hanem az eszköz szentesítésével Egy szó a községi íaiNkoíák létesiléséhez. Midőn a faiskoláról van szó, mindannyiszor a gyümölcsószet meghonosítására, annak országos és a vidék viszonyaihoz alkalmazott társadalmi kifejlesztésére kell gondolnunk. Ma már országos, és megyei hatóságok mindent elkövetnek e cél elérésére, s a közel jövőben mindenfelé egy szépen diszlő gyümölcsrengeteget képzelnek, de az eszköz, mely a célt valósítaná, még szunnyad. Meg van rendelve minden községnek, hogy haladéktalanul állítson faiskolát; azt körül kerittesse : a szükséges magoncokkal ellássa; a tanító, mint faiskolakezelő, megkezdje a jövőben áldásthozó munkáját, a fanemesitést. Ebből folyólag a faiskola az egyedüli eszköz, mely által a kitűzött cél elérhető. Tagadhatatlan, hogy egy szépen kezelt, jól berendezett gyümölcsöst, ha csak látunk is, — bár nem sajátunk — (mert öregapáinkról ránk maradt e részbeni örökségünket a főzés mestersége rég felemésztette) örömmel tölt el bennünket. Annyival inkább, ha sajátunk; erre már büszkék vagyunk. Ki is ne örülne egy anyagi hasznot hozó gyümölcsösnek, mely oly kevés munkát igényel, mig lelki örömünk mellett, gazdagon jutalmazza fáradozásainkat. Sajnos, még ma ritka ember lehet abban' a helyzetben, hogy holdakra menő gyümölcsöst létesítsen, vagy csak házi kertjét is befásitsa. Miért ? mert elegendő faiskoláink nincsenek, tehát nem fedezhetik a szükségleteket. És éppen azért, mert nincsenek, a szegényebb osztály nem juthat hozzá ; de meg oly drága a nemes fa, hogy csak a vagyonosabbak elégíthetik ki e részbeni igényeiket. Tudom, mint néptanító, ki 13 éve működöm Az „UNGru tárcáj a. Farsangit tárca® (Gazdasági bál, az ifjúság ismerkedési estélye, püspöki mulatság.) A jótékony egyletek táncmulatsága, báli estélye oly megszokott valami már, hogy különösen a farsang alatt a fiatalság egyeben sem töri a fejét, mint azon, hogy mikor lesz a nőegyleti bál, a vöröskeresztegyleti közvacsora és a többi egyletek mulatságai. Valamikor a jótékonysági bálokat nálunk a hires „Pálibál“ és esetleg e y casin 4 bál helyettesitette. Amazt elmosta a 6o-as évek pártviszálya, a mikor divatba jöttek a „Deák köri“ és „Baloldali kör“-i táncvigalmak, emezt átváltoztatták a jótékonyegyleti mulatságok. De hát semmi sem állandó a világion. Egy uj eszme mindig uj varázszsal hat a szivekre. Az „ungmegyei gazdasági egylet“ választmányában fölvetették az eszmét, ha nem volna-e jó egy farsangi mulatságot rendezni, melynek jövedelméből lehetne valamit pótolni. Azt hiszem valami sokat nem gondoltak, mert a bálok jövedelmei sehol sem, nálunk talán legkevésbbé mutatnak nagy eredményeket. Az eszmét elfogadták. Alig került ki a hir, már kapóra vették a gentry népet, hog-y hát még kedvük van mulatni ennyi rósz termés, s gazdasági calamitás után ? Hanem a gazdanép sok fátumot ismer és igy a százfelől jött kérdésre is megtudott felelni, hogy neki mindegy, akár honnan jön a fátum, ő azt resignatioval tűri, mert a gazdának az a fő erénye, hogy a csapásokat türelemmel szenvedje el s mindenhez jó arcot vágjon, ha élni akar. h?y jött létre a gazdasági bál. Az egyleti tagok közül sokan ellene mondtak ugyan, de nagy dolgot nem csináltak belőle. Hadd mulasson, a kinek kedve van. Ez a szomorú világ úgy sem érdemel egyebet. A közönség egy része a gazdák jóakaratát mégis félre értette, vagy azért, mert féltek a fényes báltól, vagy mert nem bíztak a gazdákban. No mert a gentrynép megválogatja ám embereit ott, a hol mulat! Hanem ez a mi gentry bálunk bizony nagyon is igazolta, hogy nem volt mitől félni azoknak, a kik féltek és gazdáink tudnak ám mulatni szórakozásból is, nemcsak haszonért. A táncmulatság szép volt, válogatott közönséggel s az összhangot nem zavarta meg semmi. A hölgyek csinosan, elegánsul jelentek meg; a fiatalság udvarias, előzékeny volt és a mulatni szeretők kedvét kielégíteni iparkodott. A tánc reggeli 6 óráig tartott, melyhez a Lányi zenetártársulat zeneje adta a taktust. Kár hogy a régi jó csárdás tánc annyira elfajult, hogy most már nem is táncos, a ki a cigány orra előtt nem ugrál és nem kurjongat, mert hát az ifjúság azt hiszi, hogy úgy szép a csárdás, ha egymással össze csömöszölve ugrálnak a cigány előtt, a helyett hogy a terem egész hosszában magyar tempóval mutatnák a valódi csárdás táncot azoknak, a kik nem táncolnak, de gyönyörrel szemlélik az ifjúság" jó kedvében a mr’gyár typus kinyomatát. Hja, a divat oly valami, a mitől az ifjúságot eltántorítani bajos 1 A jelen volt hölgyek neveit igy fűzhettük egy csokorba: Bernát Irén, Budaházy nővérek, Csuha Malva, Dézsy Anna, Dravecky Teréz, Eőry j Erzsiké, Farkas Ilonka, Haan Emma, Heverdle Milike, Ibrányi Évike, Ivánsty Malvin, Korláth Ida, Móoré Ilonka, Orosz Giziké, Pásztélyi Mariska, Pálífy Maris, ka, Pilisy Katinka, Spéry Margit, Szepesy Vilma, Ta- lapkovits Andrea és Neszta, Thuranszky Emma, Vékey Piroska, stb., — Bernát Simonné, Budaházy Zsigáné, CsicseryÁrpádné,özv. Demjanovics Ivánné, Dézsy Ferencné, Fankovics Sándorné (Munkácsról), Farkas Ferencné, Fincicky Mihály né, br. Gottesheim- né, Ibrányi Lászlóné, Ivántsy Lászlóné, Kende Zsigáné, Lám Gyuláné, Lasztókay Béláné, Markos György - né. Nehrebecky Györgyné, Orosz Aladárné, Orosz Miskáné, Scheffer Ödönné, Talapkovics Emilné, Tasnády Dezsőné, Thuranszky Tivadarné, özv. Uj- lakyné, Weinné Héthársy Mária. Az ifjúság közt mozgalom indult meg, hogy városunk társadalmi közéletébe egy kis pezsgő vért eresszen, mert az utóbbi évek alatt minden közmulatság a fiatalág közönye miatt zátonyra jutott, a honnan a nőket csakis a katonai tisztikar bátor fiatalsága tudta kimenteni. Fs miért közönyös a fiatalság? Mert nem tölti be társadalmi hivatását; nem használja üres idejét arra, hogy necsak hivatalainak, hanem a társadalom közügyének is szolgálni iparkodjék. Hí - ányzik az érintkező kapocs: a kölcsönös ismeretség, mely mindegyiket oda segítené, a hol tenni, közreműködni kell. Ennek hiányában félrevonulnak sokan s nézik, miként alszik ki a saládi, a közélet hevítő tüze, mi őket is nemesebb indulatokra volna hivatva hevíteni. Lassankint e tűz elég s akkor a társadalom a közöny hidege mellett megfagy. Kemény Bertalan kir. mérnök e hó 18-án hívta egybe a fiatalságot ismerkedésre a „Korona“ éttermébe, hova nagy számmal jelentek meg a meghívottak és az eléjöb adott programmszerü beszédet
