Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)

1886-02-07 / 6. szám

alatt olyan tevékenységet fejtett ki, melyből méltán következtethetjük, hogy ezentúl évről-évre meg fogja tenni a titkár az ő jelentését. A lefolyt év eredményei méltán kelthetik bennünk azon reményt, hogy egyesületünknek hosszú és virágzó élete lesz, hogy a jövőben előterjesztendő titkári jelentések fokozatosan több és több adatot fognak felmutatni a kör szükséges volta és életrevalósága mellett.

Az ungvári polgárságnak egy kis lelkes csoportja ennek előtte pár évvel összevetette vállait, hogy egyesült erővel olyan társulatot alkosson, melynek az legyen a hivatása, hogy saját tagjai (a kézműves polgárok) nemes szórakozásának, szellemi művelődésének központja legyen. A kimondott szó viszhangra talált. A polgárság elismerésre méltó buzgalommal sorakozott a kibontott zászló alá. Minden a legszebben ment. A vérmesebb remény üek nem vették észre, hogy ez csak a kezdet kezdete, a hagyományos szalmatüz lángja, mely minden uj eszme felmerülése alkalmával jelentkezik. Nem vették észre, hogy a mily gyorsan jelentkezik, oly gyorsan is eltűnik az éltet ígérő láng, csak a közöny füstjét hagyja hátra pártfogolja számára koporsónak. Pedig nagy volt.

A kör anyagi viszonyai szomorú képet mutattak 1884. végén. Nem volt miből házbért fizetni, miből lapokat és könyveket venni. Egyesek áldó. zatkészségének lehetett köszönni, hogy a kör fel nem oszlott, azoknak, kik készek voltak a körre nehezedő s azt megsemmisitéssel fenyegető terhet saját vállaikra emelni.

De nem volt a kör szervezve sem. Alapszabályai nem voltak megerősítve. A tagok jog'ai és kötelességei nem lévén hatóságilag megállapítva, a polgárság iránta bizalommal nem viseltethetett. Épen ezen oknál fogva az egyesület kormányzásában nem volt tervszerűség és öszhang, a mi csak az úgyis kevés bizalom csökkenését eredményezhette.

A kör által nyújtott szellemi élvezeteket vajmi kevesen vették igénybe, a gyűléseket alig pár ember látogatta, a társadalomban iránta semmi, vagy legalább is igen kevés érdeklődés nyilvánult. Nem csodál Az emberek szeretik az életet. Örömmel szemlélik és szeretetük jeleivel halmozzák el az életerőtől duzzadó szervezetet, szánalommal fordulnak el a betegtől, mely a halál csiráit hordja belsejében.

Ilyen szánalmat gerjesztő beteg volt a mi

sületünk 84 végén; ezt a szervezetet hagyta

ségül 1884—1885-re, azon utasítással, hogy gyó- ■ sa ki, neveljen belőle életrevaló embert.

És 85 emberül meg is oldotta feladatát.

Egyesületünk 1885-ben anyagi ügyeit rendezteAlapszabályokat, tanácskozási ügyrendet teremtett.

Zajtalan kitartó munkásságával magát széle" sebb körben megismertette. Az érdeklődést a tár* sadalomban megteremtette, ez által magához ki* válóbb erőket vonzott.

A tagokat a szellemi élvezetek iránt fogékonyabbakká tette, mi által a szellemi munkálkodás talaját előkészítette.

Ismerve a nehéz viszonyokat, a kivívott sikereket igen jelentékenyeknek mondhatjuk. Az előző évek kimondták a parancsszót, hogy „legyen“, 1885. megvalósította azt. Egyesületünk életében 18Í5, a férfias munkásság, a kitartás éve. A siker az akarat jutalma. Nincs könnyebb dolog, mint valamit kezdeményezni, nincs nehezebb, mint a felvetett eszmének életet adni. Egyesületünk a múlt évben e nehéz felad dot oldotta meg.

Elismerés illeti érte a polgárságnak azt a kis lelkes csoportját, mely bízni tudott egy szebb jövőben s az egyesület hajóját a leg-válságosabb pillanatokban sem hagyta oda. Erélyűk és kitartásuk jó hatását minden pillanatban éreztük; példájuk, on lelkesültünk, tettre buzdultunk. Sikereinket közvetve egészen nekiek köszönhetjük.

Mielőtt az egyesületi munkásság megemlítéséhez fognék, meg kell emlékeznem ama veszteségről, mely körünket két kiváló tagjának halála által érte. Az egyik Nemessányi Éerenc, a kör volt főjegyzője, a másik S á n d o r i József, választm. tag. A tagok mindkét tagtárs temetésén testületileg voltak jelen, Nemessányi koporsójára díszes koszorút tettek s az özvegynek jkönyvileg fejezték ki részvétüket.

Egyesületünk a múlt 1885. év lefolyása alatt 6 választmányi ülést, 1 rendes és 4 rendkívüli közgyűlést tartott. A gyakori gyülésezések már magukban véve is kéz; el fogható bizonyítékai annak, hogy a tagok kiváló érdeklődést tanúsítottak az egyesület ügyei iránt. Még szembeötlőbbé válik ezen állítás igazsága, ha a megtartott ülések és gyűlések tárgyaira irányítjuk figyelmünket. Jegyzőkönyveinkből világosan kitűnik, hogy nem tartottunk egyetlen ülést, illetőleg gyűlést, melyen ne az egyesület legvitalisabb szellemi és anyagi ügyei, érdekei képezték volna a tanácskozás tárgyát.

A választmányi ülések többnyire a közgyűléseket készítették elő. Nevezetesebb, önálló választmányi intézkedések a következők:

A jul. 26-iki választm. ülés elhatározta a felolvasások megtartását. Ugyancsak ezen ülés hatá*

rozatából bocsátotta ki az elnökség ama felhívást, I melynek az volt a feladata, hogy az egyesület cél-] jait szélesebb körben tegye ismeretesekké s a kör-! nek alapitó és pártoló tagokat szerezzen. A fel- hivás anyagi, de annál több erkölcsi haszonnal járt a körre nézve. S nekünk ezt sem kell kicsinyelnünk; mert anyagi gyámolitást mindaddig nem várhatunk, mig jó hírnevünk nincsen.

A nov. 8-iki választm. ülés határozatából intézett a kör részvétiratot Pásztélyi püspök úr Öméltóságához, mint a kör fővédnökéhez és pártfogójához azon alkalomból, hogy nővére, özv. Holovács- kóné meghalt.

A dec. 2o*iki választmányi ülés határozatából hívta fel az elnökség a helybeli ipartársulatokat és pénzintézeteket a kör támogatására. Minő eredménye lesz a felhívásoknak, eddig még nem

tudhatjuk.

A márc. 15-iki közgyűlés a szabadság napjá nak emlékünnepét ülte meg.

Alkalmi beszédet Szamovolszky Lőrinc mondott. Felolvasást Jovanovics János tartott. Ember János indítványára Táncsics síremlékére 11 frt 40 kr. gyűlt össze. A jelenlevők között egy ember sem akadt, ki nem igyekezett volna a szabadság raartyrja iránt háláját leróni.

Az április 16-iki közgyűlés az alapszabályokat vitatta és állapította meg, melyeket a belügyminiszter változatlanul jóváhagyott.

Elismeréssel kell említenem egyesületünk azon törekvését, hogy fővédnöknek Pásztélyi János püspök úr Öméltóságát, társadalmunk egyik első kitűnőségét igyekezett megnyerni; Öméltósága a polgárság kitüntetését elfogadta s egyesületünknek első alapi tó tagjává lett.

Rendezett az egyesület a múlt év folyamán

3 mulatságot, egy télit februárban, egy tavaszit máj. 55-én és egy nyárit aug. 16-án ; mind a három szép erkölcsi és anyagi hasznot hozott a körnek.

Járatott a kör a múlt év folyamán 2 napi és

4 hetilapot.

Egyesületünk nehány lelkes tagja egy tekeasztal s a hozzá tartozó kellékek neszerzésén fáradozik. A mint értesülve vagyok, e célra már magán adakozások utján tekintélyes összeg gyűlt össze, s ha a buzgalom nem lankad, a kör helyisége rövid idő alatt alkalmasabb lesz arra. hogy a tagok kellemes szórakozást találjanak benne.

Nem hagyhatom végül megemlítés nélkül, hogy a kör tanácskozásai mindig a legszebb rendben, testvéries egyetértésben folytak le, jeléül annak, hogy a t- gok is érni és méltányolni tudják a fontos közművelődési célt, melynek megvalósítása végett társulattá tömörültek.

EMBER JÁNOS a kör titkára.

Levelezés.

Nagy-Berezna 1886. január 30.

Tekintetes szerkesztő ur. Tagadhatatlan, hogy az elemi iskoláztatás ügyében az utolsó évtized alatt igen sok üdvös intézkedés történt. Ezen üdvös intézkedésekne’ köszönhetjük azt, hogy Magyar- ország tanügyi állapota az utolsó időben oly szép; mondhatni rohamos fejlődésnek indult. Azonban, dacára ezen rohamos fejlődésnek, kénytelenek vagyunk bevallani, hogy tanügyünk mégsem emelkedett fel azon magaslatig, melyen — tekintetbe véve más országok tanügyi állapotát, állnia kellene. Ha ennek okát fürkészszük, úgy tudatára jövünk annak, hogy nálunk igen sok akadály áll a tanügy szabad fejlődésének útjában. S mielőtt ezen akadályok mindegyikét le nem győzzük,mi előtt ezen akadályok mindegyikét a tanügyre nézve ártalmatlanná nem teszszük, addig tanügyünk általános felvirágzását joggal nem is várhatjuk.

A tanügy fejlődésének útjában álló akadályok közül csak egyet akarok megemliteni, mely valamennyi között talán legnagyobb s ez a szegénység. Bár ezen állításomat senkisem fogja kétségbe vonni, mégsem tudja mindenki, hogy mily nagy ez a visszahatás, melyet a szegénység a tanügyre gyakorol. Azt csak mi tudjuk, kik a szegény népek legszegényebbjének az orosznak közelében lakunk; azt csak mi tudjuk, kik közelről szemlélhetjük ezen földhöz ragadt népnek nyomorát. Lássunk csak egy két példát.

Egyik szüle azért nem járatja gyermekét az iskolába, mert az kora tavasztól késő őszig a borjúval, —- a család egyetlen jószágával, — a mezőre kénytelen járni. Az persze a család szegénységénél fogva tekintetbe nem jön, hogy a szüle igy „két“ borjut nevel fel. Aztán meg kire bízná egy másik szüle tavaszszal a gyenge pázsitot ohajtozó kis libáit? „Kifogja“ leányát az iskolából side állítja őt az apró jószághoz felügyelőnek. Igaz hogy igy a kis pelyhesek a varjú és héja gonosz körmeitől meg vannak mentve, s hogy felnőve egy pár garast is hoznak gazdaasszonyuk konyhájára, de a leány is nő s belőle is csak „liba“ lesz. Pedig manapság már a parasztleánynak, legyen az akár magyar akár orosz, sem volna szabad „falusi libának“ maradni. Vannak e szerint majdnem mindenütt olyan gyermekek, kik a törvény által előirt tankötelezettségnek dacára, minden oktatás és nevelés nélkül nőnek fel, kik felnőve minden ismeret nélkül tengik át szegény életöket. Azok száma azonban napról napra kisebb lesz. Hisz ott a községi biró, a mulasztó gyermekek szüleinek valódi réme. Az ő erélye és ügybuzgalma megtizedelni képes azon gyermekek számát, kik fent említett okokból nem részesülnének az iskola áldásában.

Egy esetben azonban a birói erély is tehetetlen, még pedig oly mulasztásokkal szemben, melyeknek aíapoka a ruha hiány. Mert vannak ám olyan szegény szülék is, kik gyermeküket egy kis téli ruh I val sem képesek ellátni, mi oknál fogva gyermekük az egész telet otthon kénytelen eltölteni. Ilyen szülőkkel szemben még az előirt büntetést sem lehet foganatosítani, mert hiszen egy koldustól hiába követeljük az 50 krnyi vagy 1 ftnyi büntetéspénz lefizetését, legfeljebb is botját vehetjük el tőle „örökös“ zálogba.

Ezen a bajon másképen kell segíteni I Lehetségessé kell tenni még azon gyermeknek is az iskolába járást, ki egy pár lábbeli, felső ruha vagy meleg kendő hiánya miatt kénytelen az egész telet büzhödt levegőjű viskójában tölteni. Igyekeznünk kell gyűjtés vagy jótékonycélu mulatságok rendezése által egy pár forintot szerezni, miből aztán okkal móddal egy pár teljesen vagyontalan szülék gyermekei számára a szükséges ruhákat be - szerezhetjük.

Örömmel hozom fenti soraim előre bocsátása mellett T. szerkesztő urnák becses tudomására, hogy nálunk e tél folyamára az oly értelemben való mozgalom már megindult. Az állami iskola gondnoksága ugyanis elhatározta, hogy e tanévben s ha lehetséges lesz ezután minden tél folyamán, ruhákat oszt ki a szegény tanulók között. De miután a gondnokságnak e célra semmiféle tőkéje nem volt, elhatározta, hogy az iskolai mulasztások büntetéséből befolyt 15 frt 58 krnyi öszeget e célra fogja fordítani. S miután aruhanemüek megvarrá- sát, hálásan legyen említve, a t. bereznai urhölgyek vállalták magukra, sikerült is ezen csekély összegből 20 gyermeket lábbelivel (bocskorral) és ió gyermeket felső ruhával ellátni. Igaz, hogy tekintve a szegények nagy számát háromszor ennyi ruhának is találtunk volna helyet; miután azonban az ilynemű jótékonyságnak gyakorlásában Berez- nán még csak a kezdetén vagyunk, az elért csekély eredmény is megelégedéssel és örömmel töltheti el sziveinket.

Végül még csak azt, hogy miért hoztam ezt a három sorban elmondható hirt oly hosszú előszó mellett T. szerkesztő urnák becses tudomására ? I

A szentirás azt mondja : „Ha jobb kezed jót cselekszik, ne tudja ezt a bal. Jelen alkalommal azonban kénytelen voltam ezt a jótékonyságot oly nyilván, oly fenn hangon elmondani. Kénytelen voltam, mivel a t. kartársak és a t. közönségnek a figyelmét e tárgyra akartam terelni. Szíveljék meg azt különösen collegaim, mert egy ilyen ruhakiosztás nem csupán csak jótétemény, hanem erős fegyver is egyszersmind a téli iskola mulasztások megszüntetésére. Az érző és könyörülni tudó embertársakat pedig arra kérem, hogy ne vonják meg a szegény gyermekektől filléreiket, ha ilyen célra gyűjtések eszközöltetnek, hanem kész szívvel működjenek közre egy magasztos eszmének megváló" sitása körül; egy oly eszmének, melynek szolgálatában kivált a nők nagy érdemeket szerezhetnek. Gondolják meg azt, hogy egy pár bocskorral, egy felső ruhával avagy egy meleg kendővel, melynek csupán pár krajcár az értéke, egy embert óvunk meg a szellemi sötétségtől, egy embert mentünk meg a társadalomnak, a magyar hazának.

Takács László, tanító.

Különfélék.

* A városi képviselet e hó 5'én s folytatólag 6-án gyűlést tartott, melyen első nap felolvastattak a belügyminisztérium által is jóváhagyott következő szabályrendeletek ; 1., Tüzrendőri, 2., Köz- tisztaság s közegészségi, 3., Az országos és heti vá-