Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)

1886-01-24 / 4. szám

1. A megye talajviszonyainak rövid vázlata (felső és utána következő talajréteg felemiitése).

Megyénk azon legrégibb időszakban, melyekbe az eddigi adatok alapján annak múltjába vissza pillantani képesek vagyunk, hatalmas tengerek fenekét képezte. Bizonyítják az egyes tengeri állatok számtalan kövült hullái, melyek a másodkori tenger iszapjával össze forrván megkeményedtek, végre mészkő vonulat alakjában vissza maradtak, mely Váralján, Benetinén, Uj kemencén és Perecsenyen keresztül húzott vonalon kifejlődött.

E mészkő vonulatok éjszakról körül övező hegység homokköve, a későbbi úgynevezett harmadkori kornak lerakodmánya.

A-harmadik kornak közepe táján területünk működő vulkánok színhelye volt. E vulkánok izzó folyó lávája a harmadkori tengerek hullámait keresztül törvén, azon trachyt anyaggá merevült, mely vonulata Túrja völgytől délre eső hegyeket alkotja.

E három képződmény, u. m. mészkő, homokkő és a trachyt képezték az idők további folyamában a puhább anyagok, talaj nemek képződésének különös kiindulási pontját.

Tehát Ungmegye földtani szerkezete következő: déli nagyobb felének anyaga trachyt, (hozzá értve trachyt brecciát és trachyt tufát,) éjszak, kiseb felét harmadkori homokkő alkotja, s csakis e két különböző képződmény érintkezési határán van kifejlődve egy keskeny másodkori mészkősza lag, mely Váralja falvától éjszaknyugatra a Cser tes hegv tövénél kezdődvén, Váralja, Benetinei Uj-Kemence falvak közvetlen szomszédságában

Perecseny felé húzódik.

E három hegy alkotó kőzetét burkolja a nyi

rok, lősz és a nagyobb vizek mentében (Ungvölgye) legújabb eredetű mostkori lerakodmányok.

Képződésre nézve: mészkövünk és homokkövünk tengeri képződmény, a trachyt vulkanikus eredetű, a laza anyagok pedig ujabbkori vizek behatása alatt jöttek létre.

Nyirok borítja a trachyt hegységet, hol kisebb

hol nagyobb vastagságban és minden oldalról, sőt egészen a Tisza vidéki rónáig ér le, szépen kifej" lődve létezik az ungvári vonalon, hol a szántóföldek

és az ungvári szőlők talaját képezi.

Kavics egy két helyen a nyirok és lősz között

fekve találtatik s e szerint a nyirok legrégibb a kavics ennél fiatalabb és a lősz a legfiatalabb negyedkori képződmény.

Lösz, mely Váralja fölött Lómat hegyig tér jeszkedik, továbbá Perecseny, Uj-Kemence hegyein és Ó-Kemence magas partján előfordul.

Már a mostani korban rakódtak le azon visz- szintesen fekvő, hozzánk közel i—2 öl vastag agyagpala és csillámpala eltnállásának termékei, melyekkel, a völgyek rónái. nevezetesen az Ungvölgye van kitöltve s a melyek az Ungvártól délre elterülő síkságot is képezik.

Végre a Labore és Latorca össze folyásánál egy homok sziget terül el.

Minek folytán azon nézetünknek adhatunk kifejezést, hogy ma napság az adott gazdászati viszonyok mellett Ungmegye, legkivált azonban annak felsőbb hegyes vidékein, a szokásban volt — és levő veteményes magvak termelésére egyátalján alkalmatlan, amennyiben a legjobb években is 4'—5 mag szaporodása csakis kivételesen észlelhető, minek folytán temérdek terek állanak gáz gazzal benőve parlagon. Ezen a bajon csakis úgy lehetne segíteni, ha az illető vidék vagy községek határában éghajlati, talaj viszonyaiknak megfelelő különlegességek termelése kapcsolatban tör" ténnék az állatok tenyésztése körül kifejtett intézkedéssel. Mert azt megkell engednünk, hogy a nép ős célja első sorban a megélhetési jogosultság, követkeséskép hasztalan minden másféle gondoskodás, mig az egyre terjedő elszegényedés elé gát. nem vettetik s a bajt gyökeresen nem gyógyítjuk. Az éhező először mindennapi kenyérért esedezik, s ha ez nincs haszta- lanságnak fog mutatkozni öt egyébb javakra figyelmeztetni. Ugyanazért legfőbb teendőnk egyike az volna, hogy az ily vidékeken a különlegességek nagybani termelése m. p. állattenyésztés, méhészet, dohány termelés a síkságon, a vidéknek megfelelő gyümölcs stb. termelése okszerüleg való meghonosítása,mely intézkedések által a fent ecsetelt nyomornak csakhamar elejét lehetne venni, s az által a mainapság "terméketlen föld elértékteleni- tését, megfelelő színvonalra emelhetné vissza,

2. ) Minők a legelő viszonyok ?

A legelő viszonyok Ungmegyében^különbö-J zök. Ungmegye lapályos területén.a legelők^ ahol; olyanok vannak, meglehetős jós tápdusnak osmer" I tetnek, s az illető községek lakosai azt a megtör" tént tagosítás után birtok aránylag használják’ vagy ha elegendő legel őjök nincs, olyat kibérelnek.

A hegyvidéken azonban egészen másként vagyunk vele, itten az elhanyagolt szántás vetés folytán — a községek határainál! legnagyobb része parlagon hever, s legelőnek ha^znállatik, csakhogy ismét nincs marhájok, hogy legelőjüket imi. gyen értékesíthetnék; legkivájt azonban juhok tenyésztésére volna hivatva ezen hegyvidék. De itt is minduntalan előforduló állattenyésztési ca- lamitások állják utj it a kívánt cél elérésének, mint p. o. a talaj vad vizenyőssége folytán kifejlődött métely és egyébb időközönként felmerülő járványos betegségek halomra döntenek minden jóra való igyekezetét.

Fent jelzett bajok elháritásá' céjából, ha azt akarjuk biztosan elérni, hogy tenyész állataink a fent elsorolt kórságoktól egyátalában mentesítve legyenek — főleg arra kellene súlyt fektetnünk, hogy ne akkor nézzünk a segély nyújtás után mikor már tudjuk a báj vagy veszély jelenlétét, hanem azt észszerűen meg kellene előzni, s a minden rendű legelői állatokat, akkor amidőn a legelőre hajtatnak-- inegfeláfe — s olcsó szer által kellene mentesrteffi;* mert ebben rejlik az állattenyésztés sikeres üzésének biztonsága, minek folytán oly vidéken, ahol eddigelé a talaj és időjárási viszonyok az állatok>*tenyészté- sére nézve kedvezőtlenekifek bizonyultak, az, előleges mentesítés által az .általános állat tenyésztésre nézve kedvezőknek kell hogy bizonyuljanak, s az állattenyésztés biztonsága akárhol meghonosítható.

3. ) A magyar fajtá szarvas marhát tenyésztők állományának állapota a tapasztalt változás oka?

4. ) A nem magyar fajta, (tarka színes) szarvas marhát tenyésztők marha állományának állapota s a tenyésztés minő irányban halad ?

A megye jelesebb szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozó földbirtokosságá. a megye területét a te- nyész viszonyok le^tüzetesebb számba vételével 3 tfenyáSz kerületre osztotta, nevezetesen a megye alvi- dékén a magyar fajta, Ungvár város és környezetén • a „kulandi“ és a felvidéken az „algaui“ szarvas marha faj tenyésztése bizonyultak a legsikeresebbeknek .

A szarvas marha állományának állapota az egész megyében a 70-es évekig nagyon alacsony fokra szállott le, amennyiben, mind számban mind súlyban, nagy fogyatkozást mutatott fel s csak is mintegy 10 éve, a magas kormány által időközönként úgy a megye mint a gazdasági egyesület közvetítése folytán küldött tenyész bikák keresztezése által a marha állomány súlyban és erőben gyarapodást mutatna, ha megint azok sikerdus tenyész 'ésének a gazdaság minden terén^észlelhető üzleti pangás útját nem állaná, mely ok miatt igen csekély számban találjuk a gyarapodást, ámde a melyek megvannak azok ezen magas jóindulatú intézkedés által nagy előnyt tüntetnek fel.

5. ) A tenyész állatok (bika, tehén, növendék) átlagsulya ?

A bika átlagsulya 4 m.m.;

a tehéné „ 2 m. m.

a növendéké „ 130 kilóra tehetők.

6. Minő a juh állomány ? a tapasztalt változás oka?

A mag'as k- rmány kegyes intézkedése folytán a küldött úgynevezett „Ramaszkán“ fajú kosok által történt vér felfrissítés túlhaladja az előbbi állattenyésztési viszonyokat súlyra mint gyapjúra nézve is, csak hogy a felvidéken ezek ivadékai is sokat szenvednek az időnként előforduló métely kórságoktól- — A sikságos területeken azonban szórványoson tenyésztetik juh, vagy birka és ezek közül leginkább megemlítést érdemel Zahar község tenyésztése, a hol a lakosok majdnem kivétel nélkül mind foglalkoznak az állat tenyésztés ezen ágával s a hol a nagym. ministerium által a gazd. egye* sülét közvetítésével adományozott „Ramaszkán“ fajú kosok kitűnő eredményeket okoztak. Csaknem az egész tenyésztés átalakítását, s magasabb színvonalra emelését eredményezték.

7.) A sertés tenyésztés minő irányban halad, fajták megnevezése?

Ungmegye területén ámbár minden pontján űzetik a sertés tenyésztés, öntudatos cél és irány föl nem ismerhető.’

A megye felvidékén főleg a lengyel fajta van elterjedve, a síkságon a hazai kondor szőke sertés mindinkább kiszorítja a régebben tenyésztett sza- lontait.

Öntudatosan csak is egy gazdaságban, gróf Sztáray Antal n.-mihályi uradalmában folytattatik nagyban a kis jenői fajnak tenyésztése.

Kisebb tenyészetekben a keresztezésnek mindenféle nemére akadunk. Ily viszonyok között a gazdasági egyesület asürgetős teendők közzé sorozan* dónak tartja oda hatni, hogy a felvidékről az ott eddig tenyésztett s igen kevés előnynyel kínálkozó lengyel fajta disznók, más alkalmasabb hegyi faj- meghonositása által kiszorittassanak.

Ifj. rPlathy István.

(Vége köv.)

Ijevelezés.

Lyuta 1886. januárhó 16.

Az „Ungvári Közlöny* f. évi 2-ik számában „Curiosus“ név alatt megjelent földmivelési m. k. ministeriumhoz feltett interpellátióban van valami, ami nézetünkkel teljesen megnem fér, ami er- dőgazdászati szempontból Ungmegye közönségét is közelebbről érdekli. Ugyanazért sietek a helyi viszonyok ismeretségének segítségével megnyugtatásul ez ügyben felvilágosítással szolgálni.

Az I ső pontban felhozott abbeli állítására, hogy az ungvári főerdőhivatal területén annyira felszaporodott szarvasok az összes ültet vény ezést, és csemetéket lerágják s lehántják, — ez által az erdőnevelést lehetlenné teszik.

y

Ezen állítás épen nálunk, a hol a szarvasok hazája van, — a valóságnak meg nem felel, mert a ki az ungvári kincstári erdészet szakértő tisztviselőit s ezeknek kitűnő erdőmivelési munkáltatásait, úgy mint mi, ismerik, tudják azt, hogy a jól bekerített s gondozott csemete kertek, — s majd mindennap körül járt ültetvények sokkal jobban gondoztatnak, őriztetnek mint sem „ha azokban kártételek előfordulhatnának is“ legazounal intézkedések nem történnének és, hogy ezek nem a szarvasok tanyáin — u. m. magaslatok, hegycsúcsok és bérceken letepittetnek, hanem a lehetőleg kéz alatt hozzá férhetőbb helyeken, hová a szarvasok csak igen ritkán elvétve jönnek le.

Tudva lévő dolog az is, hogy a tűlevelű fák szurkos voltuknál fogva kevésbbé izlenek a szarvasoknak, leginkább a lomblevelű fák csemetéit rágcsálják a téli nagyhavas időkben, ezek nevelését pedig játékszerü rágcsálásaikkal sohasem fogják veszélyeztetni, mert — az ős erdők magaslatain a hová a Cultura mesterséges keze fel nem ér, ott •— a természet maga gondoskodik a késő jövőről. Egy anyagfa körül száz meg száz magoncot látunk szépen felserdülve. Ugyan mi lenne belőle, ha azokat itt-ott a szarvasok meg nem ritkítanák ? így van az mindenütt a hol rendes vágás nem alkalmazható, a hol pedig vágás van, csemeték, fiatal hagyoncok maradnak mindig, több mint a mennyire szükség van.

Az igaz, hogy a szarvasok mióta a vadászati törvény lelkiismeretesebben tartatik be, „melyért legyen hála a közigazgatás főbb tisztviselőinek“, szépen felszaporodtak és leginkább a sztavnai és csornoholovai mk. erdőgondnokságok kezeléséhez tartozó erdőségekben, azonban éppen itt mutatha tunk ujjal a pompás csemete kertek és nagyszerű ültetvény telepekre. Minta cultura ez! bizony büs z ke lehet rájuk a földmivelési ministerium. — Hogy hány csemetében van kár, mely szarvasok által tétetett volna, megnézheti bárki, mert egyet sem talál.

A 2-ik pontban felhozott interpellátióra is van fontos megjegyzésünk, a mit elhallgatni nem lehet és pedig, hogy Gróf Szécsényi Béla a kincstári uradalom vadászati bérlője tudomásunk szerint az ungv. kincst. erdészet főtisztviselőivel egyetértőleg éppen azért állapodott meg abban, hogy többnyire parasztokból álló vadőrei ellenőrzésére minden főbb ponton egy-két kincstári védszemély legyen egy tisztviselő főfelügyelete alatt „tisztelet dijmellett alkalmazva“, hogy a kincstári uradalom összes erdőségeiben időnkint tartandó vadászatok alkalmával a paraszthajtók által az erdőgazdászatnak nem akarva is valamely ponton kárt ne okozhasson. Végre, hogy Gróf Szécsényi vadászat bérlő az erdei tisztásokon a havas alji réteken a füvet lekaszál- tatja és jó szénát készíttet az illető községek la-