Ung, 1886. január-május (24. évfolyam, 1-20. szám)

1886-01-03 / 1. szám

a megye főispánsági nak oly hosszú ideje alatt, mindig a legnagyobb elismeréssel, tisztelettel és ragaszkodással viseltetetett; de miután ilyen ga­ranciát a jövőtől nem vár, idejét látja s alkalom­szerűnek tartja a feliratot. Főispán köszönetét mond az elismerésért, de miután a szabályok szerint az indítvány, a köz­gyűlést megelőzőleg 24 órával nem adatott be, nem bocsáthatja azt tárgyalás alá. Az alispán S z t á r a y gróf nézetét magáé­nak vallja ugyan, de a főispán által felhozott ok. nál fogva napi rendre térést ajánl, a mi el is fo­gadtatott. Ellenben Lőrinc y Jenő szbirónak írásban beadott azon indokolt indítványa : hogy a községi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tár­gyalása alkalmából írjon fel a megye a belügy­miniszterhez az iránt, hogy vétessék fel a törvény­javaslatba, miszerint korcsmáros és regale bérlő ne lehessen községi elöljáró — elfogadtatott. — A közgyűlés végén a főispán meleg szavak­ban mond köszöne’.et a bizottságnak azon támo­gatásért, melyben őt folyton részesíti s kikérve azt jövőre is, boldog uj évet kivan a bizottság tagjai­nak. A megye közönsége nevében viszont F i r- c á k Gyula apát kanonok fejezé ki azon általá­nos óhajt, hogy gróf T örök Napóleont, még so­káig tisztelhesse e megye élén a közönség. A közigazgatási bizottság rendkívüli ülést tartott a főispán elnöklete alatt dee. 28-ikán, Egy tárgya volt csupán ez ülésnek : az i z raelita anyakönyvek vezetése tárgyá- g^fl-iyggvallás és közoktatási mk. miniszternek f. é. nov. hTS^káról-^ - sz. a. kelt rendeletére a szolgabiráktól V4^tg™r város polgármesterétől beérkezett jelentések?^ Ezek között az Ungvár városi két hit feleke­zet s az ungvári anyakönyvi kerület ügye vette igénybe a tanácskozás legnagyobb részét. A megyei törvényhatósági bizottság augusz­tus hó 17-ikén tartott közgyűlésében, az Ungvári egyesittetni szándékolt izr. anyakönyvvezetést, a/ itt létező két hitközség 'közül“ Tttriíruo Vitkó/sSBgrí véleményezte bízni. A vallás és közoktatási miniszternek Ő Fel­sége legfelsőbb elhatározásával nyert felhatalma­zás alapján elrendelte, hogy az izraelita hitfele- kezet anyakönyvei 1886. évi január hó i-től kezd. ve, az általa jóváhagyott „Szabályrendelet“ értel­mében, s az ugyanabban megállapított anyaköny ri kerületek szerint az illető székhelyeken veze t-1 r essenek. 1 Ezen megállapítás szerint Ungvár város, s az t ingvá-ri szolgabirói járáshoz tartozó községek egy területet" képeznek Ungvár székhely lyel; Szob­áim, Nagy-Kapos és Nagy-Berezna, az illető já- -ás területén fekvő községekkel képeznek egy-egy kerületet. A vallás és közoktatási miniszter nem tett kifogást a törvényhatósági bizottság fennebb idé­zett határozata ellen, a „Szabályrendelet“ azonban megengedhetőnek tartja azt, hogy a hol két hit­község van, ott, ha az eddigi két külön anyakönyv­vezetés egyesítése egyezség utján nem sikerül, mindkét hitközség vezethet anyakönyvet. Az egyezség Ungvárott megkisértetett, de eredménytelenül, s az orth. hitközség kijelentéi hogy jövőre is külön anyakönyjvvezetőt tart. A haladó izr. hitközség, melyhez most már anyakönyvileg az ungvári szbirói járásban lévő hitközségek tartoznak, anyakönyvvezetőül Frid­ii e b e r Ignác hitszónokot jelenté be s ezt a köz- igazgatási bizottság teljesen képesittetnek talál­ván, tudomásul vette, fizetését 600 írtban, a sza­bályrendeletben részletezett illetmények mellett, valamint 300 frt átalányban állapitá meg, ez utób­bit egyszer mindenkorra. Az orthodox izr. hitközség Reinitz Herman hitközségi jegyzőt jelenté be anyakönyvvezetőül, ezt azonban dacára annak, hogy bizonyítványai s a polgármester véleménye különben képesnek iga­zolta, a bizottság azon okból kifogásolta, mert a szabályrendelet szerint anyakönyvvezetőül csakis rabbi, vagy rabbi helyettes alkalmazható; fél évi határidőt adott tehát a hitközségnek képzett egyén kijelölésére, addig Reinitz Herman fogja vezetni az anyakönyvet a községi elöljáró felelősége mel­lett. A nagykaposi kerületből anyakönyvve- zetőül bejelentett Fried Herman nagy-kaposi rabbi, azon okból, mert az államnyelvén sem Írni sem olvasni nem tud, kifogásoltatott, s a hitköz­ség utasittatott hogy fél év alatt kellőleg képesí­tett anyakönyvvezetőt válaszszon : addig is ideigl. anyakönyvvezetőröl kell gondoskodnia. Nagy-Bereznán Händler Jakab hitköz­■ M>gi -óiíiíijáh'ér ffigglCTfeifrrt irrrrí meg, te' hát leköszönt s december 29-ikén volt uj válasz­mének, hogy Groszfeld Heszkel csapi rabbi bizassék meg anyakönyvvezetéssel, hely nem ada­tott. Ungvárváros képviseletének virilis tagjai 1886-ik évre. Dr. Here Mór, Vycolkoszky Cyril, Nehrebec- ky György, Weinberger Albert, Flalinos Jósef, Markos György, Dr. Preisz Adolf, Telendy Antal, Andrejkovics Endre, Gotlieb Mihály, Rákosi János, Dr. Brujman Vilmos, Seidler Lipót, Reisman Ber­talan, Bene Lajos, Dr. Spitzer Sándor, Winkler Lem­mel, Weinberger Adolf, Gottlieb Ábrahám, Pász- télyi Kovács János, Mocsáry János, Dr. Weinber­ger Salamon, Bródi Markusz, Hampel János, Dr. Levy Jósef, Bradács Gyula, Dr. Bene Sándor Róth Pinkász, Lám Sándor, Grosz Ábrahám, Frän • kel Mihály, Polányi István, Philipovics Herman, Lendvai Náthán, Krön Chaim, Stahlberger Mór Zinner Salamon, Orlóvszky István, Juszkovics Áb- rahám, Brody Zsigmond, Holländer Adolf, Kell­ner Israel, Dr. Weinberger Mór, Glück Jakab, Fe­hér Mihály, Reinitz Jósef, Lipcsey Jósef, Szieber Ede, Krausz Adolf, Hegyi György, Tüchler Sala­mon, Nagy Mihály, Dr. Turner Ferenc, Tomcsányi Ödön, Dr. Iváncsy László, Fábry Gyula. tás; az anyakönyvvezetésével ideiglenesen Glück Adolf tanitó bizatott meg. Szobráncon ez idő szerint sem rabbi, sem rabbi helyettes nincs, az anyakönyvek ideiglenes vezetésével Jakubo.vies Herman bizatott meg. Csap s a szomszédos községek abbeli kérel­Kiilönfélék. * Újévi tisztelgések. A megyei és városi tisz. tikár újév első napján testületileg tisztelgett Ken­de Péter alispánnál, majd a többi kir. hivatalok egyes tagjainak csatlakozásával mindnyájan meg­jelentek gróf Török Napoleon főispánnál s ott Kende Péter alispán tolmácsolta a megjelen­tek legőszintébb jó kivánatait, kérve a -zer tisztelt főispánt, hogy ez után is tartsa me,.; gondoskodásában és bizalmában a tisztik; beszéd végeztével lelkes éljenzéssel fejezték ki a tisztelgők az alispán által tolmácsolt érzelmeket^ mire az ősz főispán megható érzelmek közt fejezte ki köszönetét a jó kivánatokért, ígérvén, hogy ad- dig, mig az isteni kegyelem életének vég napjait leélni engedi, az atyai gondoskodást vala. 'TBiBfr'filLflig áK"'y ézéftfolT'seia vonJ'a meg a haza javán munkálkodó tisztviseíS' kartó1- Beszédét is­mét hangos éljenzés kÖvetteV A városi tisztikar ezen kívül a polgármester és ü2yész képvi­seletében tisztelgett Bugyis An&rás aPát ur nál is, kifejezve a város érdekeit sziv&^kse^ fő­papnak a város legjobb kivánatait és, hofijL az ’s" ten sokáig tartsa meg- körünkben még. a A.z „X J TSTGr“ tárcája. Az album üres lapja. 18 éves korától P . . . bárói családnál ne- velősködött. „Kinevelte“ az összes bárói csemoté két a férfi korig. Büszkén mutathat müveire; — nevelési s oktatási rendszerében a megsárgult irigy­ség se találhatott gáncsot. — S ezért a családnál barátként — többnek — a családhoz tartozónak te- kinték. Boldog elégültség sugárzott örökösen mosoly­gó szelíd szemeiből. Ajkairól ömlött az éle, a hu' mór. Kifogyhatlan volt az anekdottákban. S is­mét a más'k élcein oly jó izün, oly szívből tudott nevetni. — Mintha most is hallanám „ha ha!“ nevetését. Valahol olvastam e paradoxont, hogy az em­berek természete nevetésük szerint ítélhető meg. így például; a „he he“ nevetés megbizhatlan; erélytelen, állhatatlan — s a jellem gyengéket jel­lemzi. A „hi-hi“ pláne a gonoszságra, irigységbe, — csalfaságra s álszinüségre vall. Mig a „ha-ha“- nevetés a szépért, jóért lelkesülő gyöngéd szív­re, jellem s akarat szilárdságra, erélyre — nemes s fenkölt érzésre enged követ eztetést vonni. A nyájas olvasóra hagyom e paradoxon igazsá­ga fölött elmélkedni ; én azonban annyit mondha­tok, hogy Delzsei Náci batátunk volt az első, ki­ben a harmadik mondatban idézetteket megerősít­ve láttuk. Hiszen nemesebb s jellemesebb ember­rel nálánál ritkán találkozhatni az életben. Talán azért is szerette az emberiség kicsinye, nagyja. Kedvence volt a nőknek. Reá bízta édes tit­kát a szerelmes leányka. Reménytelen szerelmét az ifjú. Előtte panaszolta el keservét a megbán­tott feleség, az elkeseredett férj. — boldogtalan apa; — előtte sérelmét a gyermek, boldogságát a szoba cicus, — „sértett önérzetét“ az inas, — szóval mindenki bizalommal közeledett feléje, s ő e bizalommal soha sem élt vissza. E kipróbált bizalomnak tudhatta be azt is, hogy egy alkalommal egy egész női társaság „te“ barátjává tette. E társaságban voltam véletlenül én is. Ejnye milyen jól esett, hogy e jó ember szi­véhez oly könnyen meglelém az utat 1 Ezentúl gyakoriak, s egész jogosultak vele szemben a hölgyek részéről az efféle megszólítá­sok : „Nácikám“, „lelkem“ „pajtás“ — s a még csintalanabbja „Nácku, eszem azt a jó lelkedet“ — stb. stb. Viszont részéről is a bizalmas megszólítások egész természeteseknek tetszettek. Egy alkalommal egy- szép nő orra felett vi­táztunk. Többen rómainak — én görögnek nyil- vánitám. A vita eldöntésénél a Náci véleményére lön szükség. — Várjatok csak leányocskák — mert én bizonyisten nem tudnám igy könyvnélkül megha­tározni, — mivel nem emlékszem rája. — Udvariat­lannak mondottuk, nevettünk. — Ha egyszer meg nem figyeltem. De mivel e szépség véletlenül albumomat is disziti rög tön itt hiszek vele. Elment s visszatért egy remek gyűjtemény- nyel. Négy bozontos fiatal leány fő hajlott egy­szerre az album fölé. Annyi szép arc kandikált felénk, hogy nem győztünk elragadtatásunknak kifejezést adni. Elmerülésünkben bizony megfe­ledkeztünk volna mi a vita tárgyáról is, ha az véletlenül elénk nem kerül. — Éljen ! Kinek van igaza ? A orr görög! — állapitá meg Nácku jóságosán reá mosolyogva. — Ugy-e — nekem van igazam! — mondám büszkén. — Pedig dehogy volt. — Hiszen az orr minden volt csak görög nem. Azonban az egy­szer nekem legyen igazam, — Nemde, ez te vagy ? Ejnye te Nácku, de csinos legény voltál valaha ! — A bizony — ! mondá szórakozottan, s emel­te a következő lapot. A Náci arcképével szemben egy lap üresen hagyatott, s ezen írva volt valami. Várj csak, mi van ide írva ? Ne olvasd át, — minek, — s eltakarta kezével. Erőszakkal elakartam tolni a kezét; előbb nem engedte, de midőn a kíváncsiságtól s aka­ratoskodástól kipirulva dacosan reá néztem — arca bus és halvány volt, s ő elvonta kezét, s én olvasám. „Miként a vészek angyalát Kerüld a szép leányt, Csalárd szavának hitelt ne adj, Kaján a csók, mit ajka ad.“ Utána évszám, hónap s nap következett. Miért írtad ezt ide ? csikarta ki tőlem a kíváncsiság — mondd el — mit jelent ez itt? — Majd máskor — szólt remegő hangon s esdeklő tekintettel. Nem faggattam. Tudtam, hogy a mit igér megtesz. S örültem e tudatnak, hogy, a mit a töb­bivel tudatni nem akar, azt velem közölni fogja. Midőn a társaságból távozánk Emmi barát­nőm áttért az album üres lapjára. — Náci el fog-e mondani valamit? igérte-e? — Igen. — Nem mond el semmit. Többen is faggat­ták már. De én tudom, hogy e most üres helyen valaha egy gyönyörű nő arcképe állott, kihez a Náci verőfényes korának eg-ész története fűződik Lángolón szeretett, — csalódott, illetőleg — rutul rászedetett. S azóta minden nő közönyös előtte Az arcképet kivette, — se hely ott addig lesz üres — mig szive is üres lesz. A mint láttad — még mindig üres. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom