Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1885-07-19 / 29. szám
XXIIL ÉVFOLYAM. {Ingvar J.885. vasárnap, Julius 19. 29. SZÁM. Megjelen: .MINDEN VA.SÁRNAP k szerkesztóhrir intézendő minden közlemény, mely a iap irodalmi részét illeti. Levelek eaak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, üa nem tudjuk, kitől jrr. Kéziratot vissza nem adatnak KiadA-hivatal : Pollaoaek Miksa könyvnyomdája Főmunkatárs: BÁNÓOY FERENC. VEGYEvSTARTaLJIU HETILAP, üngmeoye Ili va laloei közlöny e. Előfizetési feltételek : Egy évre .................t frt Félévre .....................2 „ Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 krajezár. Hirdetések szintúgy mint előfizetései az Ung kiadóhivatalába Unt vár, Pollaosek M, könyvnyom injába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. mJUäMBBiUaidiiemtiSü ÜB ~f "i■' ‘ 'f TOiHIH» JlUTTari Felelős szerkesztő: FINOICKY MIHÁLY. Az ungvári dalárda. Megyei és városi kozóletüuk terén, a Dalárda egyike azon egyesületeknek, mely, csaknem egy negyed százados fennállása óta, folytonos tevékenységei fejtett ki, és életműködésével megyénk és városunk oecsülete, Ilimévé és dicsőségének előmozdításában hatékonyan közro hatott. Élénken emlékezünk a szegedi, debreceni, s a múlt évi miskolci versenyekre, melyekről derék dalárdánk győzelmesen tért haza ; elhozta a tropheumokat ei a lelkesedést, és érc akaratot azon büszke öntudattal, hogy városunk és megyénk neveért lépett az olympiai mezők küz- delmí terére. De a küzdelem és dicsőség kétszeresen könnyű, kétszeresen édes volt; mert üngvár városa és az egész megyének biztató szava, buzditó szeretető és nagylelkű pártolása, talizmánként kisérte a Dalárdát diadal utain. A kivivőit babérkoszorúknak minden levélkéje dicsőn hirdeti ezt ! A múlt évi országos dalárverseny alkalmából Miskolcon, a küzdelem nagy és erős volt; és az ország dalárdái fejet hajtottak az ungvári dalárda előtt, dalárdánké lett az első d i j ! Ily küzdelmet látni, ily küzdelmet átélni kellene mindegyikünknek, hogy teljesebben elbírálni bírjuk egy ily győzelemnek magas erkölcsi értékét! Mert eltekintve a versenytársak leveuteségétől, kikkel megvívni nem könnyű dolog, az ungvári dalárdának még egyéb sok más ellent is le kelle vernie, hogy dijat nyerjen, vagy éppen az elsőt haza hozhassa Méltatlan előítéletek, igaztalan gyanúsítások a múlt és jelenből voltak azon hydrák, melyeknek fejeit dalárdánk legutóbb Miskolcon, egy hős csapással leütötte. 8 a kik azt szerették hinni, hogy egy üugvárból semmi jó se jöhet, — az ország színe előtt kellett beismer- niök, hogy igen is jöhet oly jó, melyre minden megye és város büszke lehetne csak az övé lenne. Be kelle ismernie, hogy Ungmegye és Ungvár városa minden elhagyatottsaga mellett is, csupa szív, csupa lelkesedés, és eró, melyekkel a rendületlen hon szerelem tiizét ápolja a Kárpátok ormai alatt. Még alig mult el a miskolci diadalmak mámora, még most is körül lebeg dalárdánk fölött az a leirhatlan öröm, az egekig érő lelkesedés lángja és a szeretetnek egy világra szóló nyilvánulása, melyekkel Dngvarvárosa a dalárdát, midőn miskolci utjábó! haza érkezett, fogadta úgy, amint soha senkit sem fogadott és különbül nem is fogadhatott, — és íme, egy uj hadüzenetet vettünk, egy uj harcra kell készülnünk, még pedig gyorsan, hogy a miskolci versenynek évfordulóján Budapesten az országos kiállítás alkalmából rendezendő kiállítási nagy dalversenyen részt vehessünk. Dalárdánk kivívott szép múltja, erkölcsi reputatió- ja, megyénk és városunk hírneve és a tervbe- vett dalversenynek — épen most, „pererninen- tiam“ hazafias célja és hivatása — követelik azt, hogy dalárdánk részt vegyen a kiállítás nagy dalversenyében. Menjen és járuljon hozzá az ünnepély emeléséhez Budapesten, a hova most az idegen népek és nemzetek bámulni jönnek az életerős magyart, bámulni és tisztelni hazánkat industriájában és culturájában ! Nem versenydij kell nekünk a dalárdától, — hiszen a Miskolcon nyert első dij, az elsőnél is első volt ; különb dicsőséget elérni úgy sem 1 lehet. Menjen és hadd súgja fülükbe az idegen 1 népek képviselőinek, hogy : „él nemzet e hazán!“ Legyen részes a magyar zene és dal művészet múzsájának megdicsérésében ! — Ezt várjuk a dalárdától, erre kérjük a dalárdái! — A magyar nemzet géniusza, Úrigmegye és városunk szeretető kisérjék derék dalárainkat Budapestre az ország szivébe.: Tehát el Budapestre. ! A felhívás, mely dalárdánkhoz e tárgyban jött a következőleg hangzik. Felhívás. A Budapesten 1885. augusztus 7., 8. és 9-én „az orsz, kiállítás“ területén tartandó „kiállítási nagy dalünnepély“ részvételére. Tekintetes Elnökség I A budapesti országos kiállítás elnöksége nevezetesen Dr. Matlekovics Sándor állam titkár és országos kiállítási elnök ur ő méltósága által azon megbízásban részesültünk, hogy a budapesti kiállítás tartama alatt annak területén egy nagy dalünnepélyt rendezzünk. Az igen tisztelt Elnökség- tudomása szerint annak idején Budapest főváros törvényhatósága felszólította az „országos magyar Dalárszövetséget“, hogy a kiálltás tartama alatt rendezzen Budapesten egy hivatalos országos da* : lárünnepélyt. E’zen meghívás szövetségünknek f. évi január havában tartott rendkívüli közgyűlésén előterjesztetvén, hosszabb vita után végelintézés céljából a központi választmányhoz utasittatott. A központi t választmány feltételül azt kötötte ki, hogy a főváros törvényhatósága vállalja magára a tagegyletek' elszállásolását, miután azonban a főváros ezen feltételt elfogadhatónak nem tartotta, a tervezett hivatalos „országos dalárünnepély“ — dacára annak, hogy az egyesület érdem dús elnöke, Bartay Ede ur, létrehozása tekintetéből mindent elkövetett — elejtetett, Az országos kiállítás megnyitása után alulírottakhoz több egyletek, a többiek között a „pé* csi„ és „debreceni“ — tagegyletek is azon kérdéssel fordultak, váljon lehetséges volna-e, hogy Budapestre felrándulva, a kiállítási zenecsarnokban hangversenyt adhatnának. Ezen tapasztalat, valamint az országos kiállítás fényes sikere ébresztette fel bennünk azon reményt, hogy az „országos dalárszövetség“ mérvadó féniainak kellő morális támogatása mellett sikerült dalünnepélyt lehetne rendezni a kiállítás területén, mely ha nem is hivatalos jellegű dalárünnepély mégis majdnem ugyanazon tényezők közreműködése mellett a kiállítás fényes keretében a magyar zene-cultura tekintélyes ünnepévé lehetne. Összeköttetésbe lépve a kiállítás országos bizottságával, ez örömmel fogadta a tervet és a kiállítási dalünnepély rendelkezésére bocsátotta a kiállítás területén levő nagy zenecsarnokot és legerélyesebb támogatását megígérte. Az ünnepély napjai f. augusztus hó 7., 8., 9-ikére tűzettek ki következő programmal. 1. Első napon a résztvevő egyletek esti 7 órakor a nagy zene csarnokban disz hangversenyt rendeznek, melyben minden egylet egy vagy két tetszése szerint választott darabot énekelhet. 2. Második napon a résztvevő egyletek ismét este 7 órakor versenyt énekelnek a zenecsarnokban négy, összesen 1000 frt értékű dijakra. A versenydarabot minden egylet tetszése szerint választja. 3. Harmadik napon vasárnap délutáni 5 órakor összelőadás tartatik, két katona zenekar kísérete mellett a kiállítási területen külön e célra berendezett pompás helyen a szabadban. Az összelőadás darabjai mind olyanok, melyeket az egyletek már ismernek és betanultak. Nevezetesen: 1. „Hymnus“ Erkel Ferenc. 2. „Honfidal“ Zimay László. 3. „Búcsú“ , A hajós imája“ Hubay Jenő. 4. „Takarodó“ Erkel Ferenc, 5. „Rajnai bordal“ Liszt Ferenc. 6. „Honfidal“ Mi- halovics Ödön. 7. „Magyar király induló“ Huber Károly. 8. „Szózat“ Egressy Béni. Ezen három nap lefolyása alatt az egyletek csakis este vannak elfoglalva, minek folytán az egész napot a kiállítás megtekintésére fordíthatják. Minden egylet annyi taggal vehet részt a mennyivel akar és a következő előyönkben részesül : Vasúti jegy 50°/0 leengedéssel. Kiállítási belépti jegy a maga és esetleg családja részére 50 kr. helyett csakis 20 kr, A fővárosi iskolákban berendezett lakosztályokban egy tiszta ágy naponkint 40 kr Mindezekből láthatja a tisztelt elnökség, hogy az egyletnek feljövetele alig ütközik nehézségbe, mert egy-egy dalár a három nap alatt úti jegygyei mindennel együtt alig költhet többet 10—15 frtnál s ezért az országos kiállítást is alaposan megtekintheti. Megvagyunk győződve, hogy az egyleti tagok egyenkint amúgy is feljönnek Budapestre a kiállítást megtekinteni és akkor kétszer ennyit kénytelenek költeni mint igy társaságban leszállított beléptidijak és lakdij mellett. E mellett azonban még egy olyan szép ünnepélyt segítenek létrehozni, mely úgy az egyes egyletnek mint a kiállításnak is díszére fog válni, annál is inkább mivel ugyanazon napokon a francia vendégek is a fővárosban fognak időzni s igy világhírű zeneszerzők mint Massenet és Saint-Säens is hallani fogják az előadásokat. Majdnem biztosan reméjlük ennélfogva, hogy az igen tisztelt elnökség örömmel fogja megragadni ez alkalmat, mely által az egylet tagjai egyrészt olcsón megtekinthetik az országos kiállítást, másrészt tényezőivé lesznek egy olyan szép ünnepélynek, melynek emléke mindenkorra maradandó lesz. Az országos kiállításon az ipar, a művészet, a gazdaság, a kereskedelem, minden nagyszerűen képviselve van — csak éppen a magyar dal maradjon árván. Mutassuk meg, hogy a magyar daláregyletek is tudnak hozzájárulni az országos ünnepély emeléséhez és kövessünk el mindent „az országos kiállítási dalünnepély“ sikere tekintetéből. Felkérjük ennélfogva sürgősen tekintetes Elnökséget, hogy legkésőbb f. évi julius hó 20-áig a következőkre választ adni szíveskedjék. 1. Részt vesz-e az aug. 7. 8. 9 ikére tervezett ünnepélyben ? 2. Ha igen, hány taggal ? 3. Mit óhajt énekelni a díszhangversenyben és milyen darabban óhajt versenyezni ? 4. Jönnek-e az egylettel pártoló tagok és hölgyek s hányán ? A válasz Huber Károly, országos dalárkar- nagy címére („Harmonia“ társulat váci utca 3.) intézendő, a honnan minden kérdésre a válasz rögtön megadatik. Midőn tehát az ünnepélyt újólag becses figyel* ■ mébe ajánlanék és válaszát legrövidebb idő alatt kikérnők, maradtunk hazafias üdvözlettel Dr. Hnbay Károly 8. k. a „Harmonia“ részvény-társulat Vezérigazgatója. Huber Károly s. k. orsz. dalárkamagy.
