Ung, 1885. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1885-09-06 / 36. szám

marha. Megkeresték ezen tárlatot a külföldiek is és az általuk hozott jeles csapatok erős versenyzői lesznek hazánk legjobb nyugoti vérrel foglalkozó te­nyészeteinek. Kőbányán ugyanaz napon nyittatott meg a nem­zetközi sertéskiállitás, melyben hazánk legjobb kon- dáiból versenyez a tenyészanyag; ott látható ugyan­akkor a mintahizlaldában egy kísérleti csoport 4500 darabbal, melyek versenyeznek: melyik tenyészet ál­latai értékesítik legjobban a nekik adott eleséget? Végre láthatók lesznek ott hazánk legjobb piacán : Kőbányán szokásos árúk, tudniillik az ország külön­böző vidékein tenyésztett és hizlalt, részben pedig a kőbányai piacon hizlalt és aprettirozott állatok körülbelől 50.000 darab, — melyek azt hiszszük eddig még sehol a világon ilyen tömegesen be nem mutatott anyagot fognak szolgáltatni a tanulmány­ra. Fölhívjuk ezen tárlatokra hazai mezőgazdáink figyelmét. Mint ezen ügy munkásai és iránta érdeklődők, ajánljuk ezen állattárlatokat; kérjük gazdatársainkat: ne mulaszszák el ezen alkalmat. Reméljük, hogy figyelmeztetésünk nem hangzik el, hiszszük, hogy mezőgazdáink saját érdekükben is, de azért is, hogy azoknak — kik ezen tárlatok létesítésén fáradoztak és csak azért rendezték, hogy azok mezőgazdaságunk hasznára váljanak, — ezen önzetlen fáradozásaikat és buzgólkodásukat a kiál­lításnak tömeges látogatása által erkölcsileg meg fogják jutalmazni. A magyar orsz. Kárpátegyesület keleti Kár­pátok osztályának VlII-ik közgyűlése f. évi augus- tus hó 23-án tartatott meg a vinnai várrom udva­rán gróf Sztáray Antal ur ő méltóságának elnök­lete és számos tag résztvevése mellett, az ezen alkalommal elintézett napi rend következő volt: 1. Az osztály választmány évi jelentése jóvá­hagyólag tudomásul vétetett és a központi választ­mánynak, a nagy-mihályi városi képviselő testü­letnek és helyi bizottságnak, Gróf Sztáray Antal ur ő méltóságának, Wintemitz Vilmos erdőmester urnák, a m. északkeleti és m. gácsi vasutak tek. igazgatóságainak jegyzőkönyvileg köszönet sza­vaztatott. 2. A nagy-bányai VII-ik közgyűlés jegyző­könyve felolvastatott. 3. A pénztári kimutatás örvendetes tudomá­sul vétele után a pénztárnoknak a felmentés meg­adatott. A felolvasott kimutatás szerint 1884-ben az év végével a pénztári állomány 560 frt 20 kr. volt mig 1885. julius végével 801 frt 61 krraemel- kedett. 4. A Kassa-Abauj-Tornában levő Kárpát­egyesületi tagoknak az osztályba való belépése folytán az ügyrend megváltoztatása vált szüksé­gessé és a választmány által ezen irányban tett javaslat elfogadtatott. E szerint az osztály ügyeit és képviseletét az osztály választmány vezeti élén azjelnökkel és ügyvivő alelnökkel, a vidéki vá­lasztmányok közreműködése mellett; vidéki vá­lasztmány három van, úgymint Kassa-Abauj-Tor na, a Beszkidek, és Mármaros részére. 5. Az erre következő választás alkalmával megválasztattak: Az osztály választmányba. Elnök gróf Andrássy Aladár, ügyvivő i-so alel- nök Sigmeth Károly, másod alelnök Dr. Rodicky Jenő, titkár Oláh Béla; pénztárnok Stern Károly és 30 választmányi tag. A K a s s a-A hau j-T orna vidéki választ­mányába. Elnök gróf Forgách István, i'ső alelnok id. Novelly Sándor, másodalelnök Kóos József, titkár Deil Jenő; pénztárnok Heymann Ferencz. A Beszkidek vidéki választmányába. Elnök gróf Török Napoleon, i-ső alelnök bá­ró Perényi Zsigmond, másodalelnök Majláth József,! titkár Cornides György; pénztárnok Stern Károly. A Mármaros v i d é k i v á 1 a s z t m á n y á ba. Elnök Lónyai János, i-sö alelnök Bikkal Fer­dinand. másod alelnök Prugberger József, titkár Dobay Sándor; pénztárnok Kutka Kálmán, azon kívül 20—20 választmányi tag. 6. Torna város képviselő testületének meg­hívása, miszerint a jövő közgyűlés Tornán tartas- sék, egyhangúlag köszönettel elfogadtatott. ■j. Az agg- teleki barlang bányaméröi felmé­résének keresztül vitelére 500 frt lett utalványozva. 8. A szádellö-i völgyben levő ut helyre állí­tására és a falucskai barlang járhatóvá tételére 150 frt szavaztatott meg. 9. A választmány utasittatott, hogy azon kér­dést „miképen lehetne az idegenek forgalmát a Keleti-Kárpátokban élénkíteni“ tüzetesen tanulmá­nyozza. ___________ Különfélék. * Megyénk főispánja a közigazgatási bizottság küldöttségével e napokban a kir. jarásbirósagi börtönöket vizsgálta meg. * Smocer .Ignác címzetes püspök,ki e hó i-én Szathmáron elhunyt, valódi dísze volt a clerus- nak, s minden körben rendkívül tisztelt és be­csült főpap. 1812-ben született Szathmármegyé- ben, Sándorfaluban. Pályája végeztével Mező- Petriben volt segédlelkész, majd a szatmári pap­növeldénél tanulmányi felügyelő lett, később Lá­záriba lelkésznek nevezték ki. 1841-ben az ung­vári főgymnásiumhoz exhortatorrá és a szónok lattan tanárává nevezték ki, és a köztigyek iránt viselt élénk érdeklődésénél fogva csakhamar me­gyei táblabirónak választották, és 1848-ban nagy­bányai plébánossá lett. Mint ilyen 20 esztendeig működött, s ez idő alatt, úgy egyháza érdekében, mint társadalmi téren nagy tevékenységet fejtett ki. A Nádasdy Ferenc gróf kalocsai érsek álta^ hirdetett magyar egyházi nemzeti zsinatra a szat- már-egyházmegyei tanácskozmányban 1848. szept. 9—r í-én képviselőül ő választatott meg. 1867-ben Szt. Péter és Pál apostolok tizennyolcszázados ünnepélyénél Rómában a szt. atyánál történt fo­gadtatásnál ő adta át a magyarok albumát, a melyben majd egy millió kath. magyar neve volt beírva. 1857-ben a nagybányai kerület esperesévé nevezték ki. 1859-ben kapta a koppani préposti címet. I867. szeptember 21-én Biró László püspök, érdemei elismeréséül a szatmári székesegyház káptalanhoz iskolás kanonokká nevezte ki. N.-bá- nya közönsége ekkor díszpolgárrá választotta. Azóta Szathmáron lakott. 1868. január 9 én tartotta székfoglalóját, s 1880. november 3-án nagyprépost lett. Áldozárságának 50 éves jubileumát ez év május ió-án ünnepelte meg. .* Az uj iskolai tanév megkezdődött e hó 1 én s főgymnaziumunk tanuló ifjúságának száma ez évben is megközelíti az 500-at. A tanári karban némi változás történt, mert Sajó Károly hosszú szabadsága után elfoglalta tanszékét, Sztrojny Lajos helyettes tanár pedig hason minőségben a losonci gymnaziumhoz tétetett át. * Jegyváltás. Gelsei Gutmann Aladár, nagy- birtokos, e napokban jegyet váltott Rudini Pollák Otília úrhölgy gyei, Ungmegyében Karcsaván. * Honvédeink e hó i-én utaztak el Nagy-Ka­pós felé Kassára hatheti gyakorlatra. * Kiállítás tanulmányozására a kassai keres­kedelmi és iparkamara 125 ftot küldött Árky Fü- löp kamarai tagnak a végből, hogy az ungvári iparos legények közül ötöt kiválasztván, ezeknek Budapestre utazás s ott időzésük költségeire egyenkint 25 ftot átadjon, hogy az országos ki­állítást tanulmányozhassák. E nemes adomány a városi hatósággal is közöltetvén, a helybeli iparo­sok közül a kövntkezők választattak ki. Kolozs- váry Ödön kerékgyártó és Csiszlák Gy örgy kovács legény Mártonyinál; Jäger Károly nyomdász, Jávorszky Ferenc asztalos Sánta Mihálynál; Hán isz Márton gépész Gergelyi Ferencnél. * A ..özös katonák e hó 9. és io-én jönnek haza a kassai hadgyakorlatokról, a 4-ik zászlóaljjal. * A lovak közt kiütött takonykór meggátolása alkalmából a következő intézkedés történt: A gazdasági egyesület csicseri legelőjén lévő csikók, valamint Bernáth Zoltán vajáni és Gottlieb Lipót csepelyi lakosok tulajdonához tartozó lovak lezá- rolása tárgyában f. évi 3006. sz. alatt hozott ha­tározat. A fent idézett határozattal lezárolt ló ál. lomány Liska Samu m. kir. állami állat orvos, mint a m, kir. földmivelési minisztérium kikül­dötte által a mai napon felülvizsgáltatván és ez idő szerint teljesen egészségeseknek találtatván, a kifejezett szakvéleményhez képest a két havi jdő tartamra kimondott zárlat 30 napi tartamra A.z „TXISI Gr" tárcája... Margit első szerelme. Beszélj-. irta Havassy Rózsa (folytatás.) Az előadás végeztével jött Tihamér is rosz- kedvüen. — Jó estét kedves rokon ! A mint látom magát ma esti sikere cseppet se teszi boldoggá ! Fogadá Margit gunyoros hangon csintalanul mosolyog, va reá. Tihamér neheztelőleg szólt: láttam, mily ér­deklődéssel figyelt ! — mondá elfordítva fejét, s mégis sikert emleget. Margit pillanatnyi zavarba jött. Dej füllen­téssel nem menthette ki magát, nem értett hozzá. — Az igaz, Zoltánfy úrral társalogtam, mon­dá halkan. De mikcr oly csöndesen szavalt. Egyéb­iránt mamácska informált szavalatáról. — Csöndesen! hiszen talán csak nem lármáz­hattam mint az őrült ! mondá indulatosan. — Ejnye de különös maga. Igazán olykor igen megfeledkezik a hangról melylyel szólnia szabad volna, mondá Margit szelíden megfedve őt­— Bocsásson meg kérem, mondá ez megsze üdülve. Tudja olykor bogaraim vannak. És ta­pasztalom, hogy ilyenkor maga kitünően tud ve­lem bánni. Meglássa, hogy majd mily szelid és jó leszek. De ezt csak eljárjuk mi ? — A zené­szek ugyanis csárdásra gyújtottak, az ifjúság tánc ­ra kerekedett. Zoltánfy Margit elé lépett fölhí­vandó őt, de Tihamér már akkor erőszakkal magához rántá, s ügyes lejtésekkel a cigány elé kerekedett. — Kitettem az ipsén ! mondá jó izüt nevet­ve vicce fölött. Ugyancsak megnyúlt az a hold­kóros arca meglepetésében, mondá kíméletlen iróniával. De Margit nem nevette el magát, vé­teknek találta volna a nevetést midőn ideálját ily hangon emlegetik. ó pedig ott állt az emelvényen, össze font karokkal Arca sápadt de nyugodt volt, csak sze­mei szórtak tüzsugarakat a midőn elnézte őket. — Látja Margit, ha tőlem függne az egész éjszakát magával táncolnám át. — Kitől függ hát, mondá ö meggondolat­lanul. •— Bizonyára magától is. Ha kikosaraz, úgy I nem táncolhatok magával. — Én nem szoktam táncosaimnak kosarat I adni. Azt tapasztalhatta a majálison. — Igazán ? Kérdé Tihamér kissé elpirulva, mivel eszébe juttaták majálisi élményeit, kényes théma volt az pedig. — Ejnye de kedves maga ma! — s minden áron más tárgyra akará terelni a társalgást s iolytatá : Ez a harmatos gyöngy virág — pompásan illik göndör hajához. — Hát a négyesekkel hogy van ? — Az első Gézáé, a második Eteléé, a 3-ik és 4-ik szabad. — No — hát már miért nem hagyott föl a két első közül vagy egyet számomra ? kérdé ne' heztelöleg. — Hát miért nem engagierozott ? — Mert tudtam hogy csak akkor lesz boldog ha „0“ vele járja a 2-ikat, mert az a szerelmesek négyese 1 Mondá gúnyos szemhunyoritással, jelen­tőségteljesen megnyomva az ő betűt. — Miért hangsúlyozza úgy azt az „Ö“ betűt ? S miért lenne a 2-ik négyes a szerelmeseké ? Én nem vagyok szerelmes — mondá hazugsága fölött mélyen pirulva. — Annál jobban tudja az a szerelmes lovag, ki onnan a magasból tekint alá reánk ; s külö­nösen engem, ki annyira bitorlóm magáénak is­mert jogát, majd elnyel tekintetével, mig szivét az irigység fúriái marcangolják. — Igenis ! ki lelkének magaslatáról tekint le mi reánk prózai törpékre, ki jogát ha öt illet­né nem engedné gyáván bitorolni, — kinek fen- költen érző nemes szivéhez nem férhet irigység I mondá Margit dacos nehezteléssel. — Igen szép magától, hogy oly hévvel kél védelmére. Ha nem is tenné, megvagyok róla győződve, hogy hangom sérti magát. Mert ha nem is lennék oly szigorú megfigyelő a milyennek ismerhet, észre kellene vennem azt, a miről egyéb, ként az egész város beszél már ! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom