Ung, 1884. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1884-08-17 / 33. szám

XXII. ÉVFOLYAM.

IT na; vár 1884. vasárnap, aua;uszliis 17.

33, SZÁM.

Megjelen:

MINDEN VASÁRNAP.

A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek esak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ka nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak.

Kiadó hivatal ;

Pollaosek Miksa könyvnyomdája

Kömunkatárs:

BÁNÓOY FERENC.

V EGY EST A RT aL MIJ H ET IL A P,

U ii g m e g y e hivatalos le ö z 1 ö n y e.

Előfizetési feltételek :

■Egy évre

....................4 frt ~

Félévre

.........................2 „

Negyed évre . . . . 1 „ —. Egyes szám ára 10 brajezár.

Hirdetések:

szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Unsvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők.

Nyilttér soronként 20 kr.

Felelős szerkesztő:

FINCICKY MIHÁLY.

Hivatalos közlemények.

10197. sz. Föld«, ipar. és keresk. miniszter

Valamennyi törvényhatóságnak!

Állattenyésztésünk érdekében teendő intézkedések rendszeres és az egész ország tényleges ál-1 lapotának megfelelő fejlesztése a kormány s kivált a vezetésemre bízott földmivelési minisztérium j részéről csak akkor lesz öntudatosan lehetséges, ha az e részben még meglehetős hézagos adatok a valóságnak megfelelően rendelkezésemre állanak. Ezen okoknál fogva szükségesnek látom azt, hogy még e nyár folyamában általános állatössze- irás foganatosíttassák. Midőn a törvényhatóságot ezen intézkedésemről már most tudósítom, teszem azt kivált azért, hogy a felvételt eszközlendő közegeit kellően előkészítse. A felvétel módozata a következő leend. Megküldetnek az összes törvény- J hatóságoknak az elemi és egyéb csapások által megkárosított, bevetett területre vonatkozó és évenkint szétküldetni szokott kérdő ivekkel együtt az állatösszeirásra használandó űrlapok, azon felszólítással, hogy ezeket az egyes körjegyzőknek kézbesítsék. A körjegyzők az illető községi elöljáróknak és nagyobb földbirtokosoknak bemondása utján ezen űrlapokat lelkiismeretesen betöltendik, és ennek megtörténte után törvényhatóságaiknak beküldik. Ezen utóbbiak pedig a kimutatásokat egybegyüjtik és a később meghatározandó határidőre hozzám felterjesztik. E rendeletemhez mellékelve megküldöm a törvényhatóságnak az össze- Írásra használandó űrlapoknak egy minta példányát. Ezen űrlapnak megtekintéséből kitűnik, hogy a létesítendő összeírás hasznos házi állatainknak i összes fajaira terjed ki. Az I alatti szarvasmarhánál csak két fajta különböztetik meg, t. i. a m a- gyar és a nem magyar. Hogy csak ezen két marha fajtának kimutatására szorítkoztam, ez abban leli magyarázatát, hogy sem az adatokat beszerző, sem az ezeket feldolgozó közegeket túlságosan terhelni nem akartam, és az adatokat beszerző közegeket nem tarthatom illetékeseknek, hogy az általuk kevésbé ismert sokféle nálunk tenyésztett külföldi marhának szakszerű elnevezését közölhetnék. A darab számra vonatkozó rovatok elég világosak és bővebb magyarázatot nem igényelnek. Különös gondot és figyelmet kérnék fordítani azon rovatok kitöltésére, a melyek az átlag értékre vonatkoznak. A mint a mellékelt űrlapon is ki van tüntetve, átlag értéknek veendő az egyes csoportokban lévő állatok közép minőségű darabjának vásári becsára, vagyis azon ár, mely darabonkint akkor volna elérhető, ha az egyes csoportokban kimutatott állatok vásáron elkelnének. Ezen átlag értéknek kimutatásánál alapul veendők az illető községnek vagy a legközelebb eső vásárnak a felvétel idejében tényleges árai. A juh és a birkánál kérdés intéztetik az iránt: vájjon fejetnek-e az anyák vagy nem. Ezen kérdést azért intézem, hogy az egyes vidéken a juhnak hasznosítási módozatait megismerjem és a netaláni juh- vagy birkafajtáknak nemesítésére irányuló törekvéseimre nézve kellő tájékozást nyerjek. A baromfi és ennek terményei oly nagy jövedelmi forrást képeznek különösen a kis gazdára nézve, hogy a hasznos házi állatok felvételénél ezeket kihagyandónak nem vettem. A méhészet emelésére a vezetésem alatt álló minisztérium eddig is sok gondot fordított, ezen tevékenységének eredményét a méhészetre vonatkozó kérdő pontok vannak hivatva kimutatni. Kelt Budapest 1884. június 26-án a miniszter helyett Matle- kovics s. k.

2642. sz. Uugmegyé alispánjától.

k. i. 884.

A -szolgabiráknak és Ung’várváfoS polgármesterének a felvételt eSzkozlendő közegek kellő elökészitése végett kia- datik S az Ung heti lap utján közzé- tétetik.

Ungvárt 1884 julis ií.

KENDE PÉTER, s. k. _________* alispán.

Ungrár, nugiiNzliis l(i.

Bár mily kifogástalannak tűnjék fel némely törvény olvasásban, gyakorlati alkalmazásánál mégis oly hiányokra akadunk, melyek nemcsak magyarázatot, de gyakran elvi megoldást igényelnek.

Ily hiányt fedeztünk fel a k ö z tisztviselők minősitéséről szóló 1883 évi I törvénycikkben.

A 1871-ik évi XVIII. t. c. rendelkezése szerint „község és körjegyzővé csak az választathatott, ki a törvényhatóságnak egy, evégre kiküldött állandó szakbizottsága által a községjegyzői hivatal ellátására képesnek nyilváníttatott.“

Az 1883. évi I t. c. az előbbi törvény intézkedését fentartja azon hozzáadással, hogy a jegyzői vizsgára csak az bocsátható, ki legalább is hat gymnasiumi, vagy reáliskolai, avagy a polgári iskolák hat osztályát, vagy valamely ezen középtanodákkal egyenrendü kereskedelmi iskolát, vagy végre megfelelő katonai tanfolya- mot sikeresen végzett, s ezt, valamint azt hitelesen igazolja, hogy ezen tanulmányai bevé- geztével legalább egy évig valamely közigazgatási hatóságnál szolgált, vagy mint segéd- jegyző működött.

Az 1883 évj 1 t. c. rendezett tanácsú városoknál csak is a polgármestertől kívánja meg azon képzettséget, a melyet általában más (nein községi) hatóságoknál a fogalmazási szakban szolgáló tisztviselőktől követel.

E törvéay az elméletin kivül az egyes mi- nisteriumok központi hivatalainál, úgy szintén az egyes ministeriumok alatt álló magasabb állami, valamint a megyei s törvényhatósági joggal felruházott városoknál alkalmazott főbb tisztviselőktől még gyakorlati képzettséget is követel,melyet egy külön gyakorlati közigazgatási vizsgának sikeres letétele ad meg; azok azonban, kik az 1883 évi I törvény értelmében létesítendő vizsgarendszer életbeléptetéseig ü g y- védi oklevelet szereztek sto. a gyakorlati vizsga alól felmentetnek (35 §.)

E szerint az okleveles ügyvédből gyakorlat nélkül is lehet ministeri tanácsos, alispán, megyei főjegyző, szolgabiró, polgár- mester, de községi vagy körjegyzővé csak akkor választathatik meg, ha előbb jegyzői vizsgát tett.

Sőt, hogy praegnansabb hasonlattal éljünk, az 1883 évi 1 törvénycikk értelmében Budapest főváros és Kassa sz. kir. város főjegyzőjének megválasztható egy végzett jogász, ha az államtudományi államvizsgát letette ; de U n g v á r, Beregszász, Munkács rendezett tanácsú városoknál és S. A. LJjhely nagy községnél egy okleveles ügyvéd aljegyzővé sem választathatik meg, ha a községjegyző: szigorlatot le nem tette.

Hí Ungvár rendezett tanácsú városnál, a hol egy aljegyzői állomás csakugyan üresedésben van és igy választás utján lesz betöltendő, ily eset adná magát elő, a törvény betűi 'szerint egy okleveles ügyedet választás alá bocsátani csak azon esetben lehetne, ha a községjegyzői vizsga letételét igazolná ;.lia azonban, felismervén a törvény hiányosságát, annak intencióját, szellemét tekintjük, következtetést vonunk a sz. k. városok jegyzőire nézve tett rendelkezésekből, kétségtelennek látszik az, hogy okleveles ügyvéd jegyzői vizsga nélkül is választás alá bocsátható.

A miskolci országos dalárünnepély.

II.

A harmadik nap estéjén 14 dalárda vett részt a versenyben. Ezek közt az ungvári Huber Károly „Honfidal“ cimü münégyesét énekelte ép oly hibátlanul és lelkesülten, mint az első darabot, úgy, hogy a szabadon választott verseny darabok közül is az ungvári dalárda éneke hatotta meg leginkább a közönséget. Ez este kitűnt még a szathmári, s. a. újhelyi és jászberényi dalárda, A verseny után a dalárdák ismét a „Korona“ éttermében gyűltek egybe s ott az ungvári dalárdát ismét hallani kívánta a közönség. A felhívásnak eleget is tett dalárdánk, mert Huber K, „Hej be szennyes“ cimü népdal egyvelegét jó kedvvel és zamatos magyarsággal énekelte el, mit a közönség óriási tapssal és éljénzés- sel jutalmazott. Drohobecky Gyula karnagyunk a legnagyobb elismerésben részesült mindenhol, a mit méltán mégis érdemelt, mert dalárdánk neki köszönheti, hogy oly kitüntetés érte.

A negyedik nap nagy összelöadás volt a kitűzött közös müdarabokkal Huber Károly orsz. karnagy vezetése alatt, melyben a dalárdák ösz- szes tagjaikkal vettek részt és az ottani sorezred zenekarának közreműködése mellett. A „Hymnus“ hangjainak hallatára minden szívben megrendült a hazafi érzés, midőn 700 dalár hangján szállt fel az „Isten áld meg a magyart!“ A „magyar király-induló“ Huber Károlytól az összdarabok közt leginkább megnyerte a közönség kedvét, mert ze- . névéi előadva valóban szép dal. Az ungvári da- ! lárda alkalmilag bemutathatja e dalt, miután a katonai zenekar segítségére lehet. Átalában az összelöadás iránt a nagy közönség roppant érdek- jlődött, mert a próbákon is tele volt a színház ] nézőtere, de az előadás alatt meg zsúfolásig töm- I ve volt.

Az ötödik napon délutáni 5 órakor a város- j háza udvarán a nagy közönség részére az összelöadás ismételtetett; este pedig a megyeház nagy termében díszes táncvigalom rendeztetett a miskolci daláregylet által. A hatodik nap délelőttjén hirdették ki a versenybírák Ítéletét.

A versenyek után élénk izgatottság fogott erőt nemcsak a dalárokon, hanem a nagy közönségen is. Különösen a mi daláraink voltak kiváncsiak, vajon elnyerik-e az első dijat. A külső jelekből itelve teljes meggyőződésben voltunk, hogy az első díjtól el nem ütheti az ungvári dalárdát egyik sem, mert már az első verseny alkalmával a színházi közönség oly elragadtatással tapsolta I meg a „Talpra magyart“, hogy ötször egymás, után hivta ki dalárainkat; a második verseny- után pedig zászlónkat megkoszorúzta és diszes szalagokkal ékesité fel, sőt karnagyunk külön is kapott egy szép virágcsokrot. A nyilvános helyeken daláraink kék szalagos és tollas jelvénye I mindenkinek feltűnt s mindenütt „éljen“-ekkel találkoztunk. A rokonszenv és elismerés minden oldalról biztatólag hatott felénk, sőt S i m o n f y Kálmán, az orsz. daláregyesület alelnöke, külön felkért, hogy saját lakásán óhajtana dalárdánktól egy pár dalt hallani és mi e kérést a legszi' vesebben teljesítettük. Szombaton délután megjelentünk Simonfy lakásán és hat válogatott dara' bot énekeltünk el szokott lelkesedéssel. Az elismerés ily nyilvánulásánál még kellemesebben lepte meg dalárainkat egy lelkes honleány : É v v a E r n őn é úrnő, kiváló figyelme, ki a második verseny alkalmával zászlónkra egy szép koszorút és kék szalagot ajándékozott. E megható figyelmet azzal viszonozta dalárdánk, hogy fölkereste [őt lakásán és két népdalt énekelt el neki.