Ung, 1884. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1884-07-06 / 27. szám
JL városi képviseletből. E hó 2-án adhoc gyűlést tartott a képviselet a közkórházi épitkezés tárgyában. Mint tudjuk a belügyminisztérium az 1882-ik évben foganatba vett épitkezés előzményei iránt roszalását fejezvén ki, Ungmegye közigazgatási bizottságát s közvetve a városi képviseletet szabályszerű eljárásra utasította. Az ekként visszaküldött ügyiratok a polgár- mesteri hivatalhoz tétetvén át, kiadattak a kórházi választmánynak, hogy az épület tervrajzán szükséges módositásokat tegyejmeg, s javaslatot adjon arra nézve, miként véli a további építkezési költségeket fedezhetni. A kórházi választmány a kijavított tervrajzot elkészittetvén, beterjesztette a képviselethez, egyúttal javaslatba hozta, hogy a kórházi alaptőkéből 8900 frt a ház felépitésére s illetve befejezésére fordittassék. E javaslat hosszabb eszmecserére adott alkalmat, mert a miniszteri leirat szerint, ha ez alaptőkét be akarja a város épittetni, akkor véleményt kell adni az alaptőkék természetéről is. A kórházi választmány már a kérdéssel foglalkozott s a városi tiszti ügyész jelentése nyomán constatálta, hogy a kórházi tőkék egyszerű segély adományokból gyűltek s külön alapitólevelek nem léteznek, melyek e tőkék ily célra való felhasználását tiltanák ; jelentésében tehát már e kérdést megoldottnak tekintvén, javasolta a 8900 frt tőke fel- használását. A képviselet azonban helyesebbnek vélte előbb egy bizottságot kiküldeni, mely a tisz- tiügyészszel e kérdést tanulmányozva, alapos és kimentő jelentést tegyen; minthogy pedig- azon esetre, ha e tőkék ily célú felhasználása megen" gedhető volna, a törvény előleges 30 napi összehívást rendel el, a képviselet kimondta, hogy f. évi augusztus 2-án ez ügyben újra gyűlést fog tartani, melyre a meghívók azonnal küldessenek szét. Csak ily szabályos eljárás befejezte után fog a kórházépítés ügye a közigazgatási bizottsághoz felterjesztetni. Mint szintén rendkívüli ügyet tárgyalta még a gyűlés Friedman Rubin folyamodását, ki a kishíd elbontása és újra építése alkalmából udvarkertjére épített ideiglenes gyalog átjáróhid által állítólag okozott part beomlás kárát megszemléltetni és azt a város által megtéríttetni kéri. E kérvény kiadatott egy küldöttségnek, hogy vé- leményes jelentést tegyen az észleltekről. Egyéb- kint furcsa kívánság az illető háztulajdonostól, hogy azért, mert rósz volt a part a kertje végiben s a folytonos esőzés miatt az iszap föld beszakadt, most a várossal akarná megfizettetni a kárt. Ez is csak nálunk történhetik. Csoda- és népszerek. Irta : Dr Weiszberg Zslgmond II. Népszerek. Azon 4 tudomány egyike, melyhez — egy szellemes ember állítása szerint — mindenki ért, az orvoslás. A mihez pedig mindenki ért. Az „UNGr* * tárcAja. A második rangfokozatig. — Elbeszélés. — , (Folytatás.) — Észre révén azonban a társaság lehangoltsá- gát, valamely bécsi élményüket kezdó elbeszélni, mely mindkettőjüket igen komikus színben tüntette elé. El beszélóse oly érdekes, oly kedvesen mulattató volt, hogy a társaság ismét visszanyerte korábbi vidám hangulatát, s különösen Gyula, ki hallván a valódi tényeket oly ügyesen elferdítve, érdekesen megtoldva, hangos nevetésben tört ki nem egyszer. Az illem szabta tiz percből órák lettek s azok is e kedves körben röpülni látszottak. Gyula fölkelt s búcsút vett. Camilla előtt megállva, arra kérte, hogy ne utasítsa vissza lovagias kíséretüket. — Bocsánat — de mama este értem fog jönni. Tágay kikérve az ismételhető tisztelgés engedélyét, szívélyesen elbúcsúzott. — Hogy vagy velem megelégedve? kérdé Tágay, midőn az utcára kiértek. — Te bámulatba ejtesz barátom! Rendkívüli merészséged, apró füllentéseiddel igazán meglepsz, ügy kicikornyáztad e különben semmi érdekességgel nem biró bécsi kalandot, hogy tulajdonkép reá nem ismerek, mondá nevetve. — Ugy-e ? hahaha! ne nevezd azonban füllentésnek azt, a mit a modern világ phantásiának nevez. Ez most chie, pajtás. S a merészség? Persze csak túlzóit ne legyen ! Hol képzelsz oly fiatal hölgyet, kit a te rideg, minden érdeklődést mellőző, feszes modorod mulattatna? De meglásd mily dolgokat fogok én itt véghez vinni. Mindeniknek külön fogok udvarolni s külön szerelmet vallani. Egyelőre Camilla, de mond- csak ? mondá eltérve gondol t menetétől, hová akartad Camillát kisé-ni ? — Csakugyan ! hiszen mi pajtás ma nem Carail- láéknál voltunk. magától értetik, hogy az egyszersmind mindenkitől űzetik is, mi pedig mindenkitől űzetik, azt senki sem tartja tudománynak — ergo : az orvoslás nem tudomány]!! De legkevésbbé is; és hogy is lehetne az tudomány, mit mindenki tud ? I És ezen Syllogismus alapján, régi kortól kezdve egészen mai napig, az orvosi pálya az egyedüli, melyen — hogy egészen magunk közt maradjunk — a lado- méri paraszt, állítólagos tapasztalatain alapuló szava valamely baj orvoslásánál, oly nehezen esik latba, mint akár a ladoméri körorvosé; és a tapo- lyánificzamokat, csonttöréseket sat. saját „módszere“ szerint beigazitó parasztnak hírneve oly messze terjedő, mint akár a nagyroihályi korház mütőorvosáé is. Oka az orvosi rend történelmi fejlődésében rejlik. Mert valamint mindenütt, úgy nálunk is az orvosi gyakorlat és tudomány az ősidőkben pogánypapok, bűbájosok, később keresztény papok és szerzetesek kezében volt. Ezeken kívül léteztek még néhány idegenek is, kik nevezetesen Leydenből és Paviából kikerülvén, honunkban az orvosi gyakorlatot űzték. Nem csoda tehát, ha az orvoslás is megfelelő jellegű, de különben csak olyan volt, mint mindenütt; t.i.: varázsmondások, kígyók, békabőr, csont, ritka különös állatok és növények szerepeltek, mint főszereik. A világi orvosok pedig, vagy szegény ördögök voltak, vagy gazdag- kuruzslók, kik feltűnő különc öltözetben jártak szanaszét az országban ; lóháton vagy gyalog, családostul vagy egyesen ; kikkel senki sem törődött és kik szabadon jártak-keltek és kezeltek, a hol és a hogy nekik tetszett. Meddig tartott ezen orvoslási „aranykor“, és mikor és kiáltal nyerte az orvosi rend jelenlegi szervezetét, e tanulmány keretén kivül esik ; de elég legyen annak bebizonyítására az, hogy sok tekintetben még a jelen korban is mutató nomine de nobis haec fabula narratur I Azért is a népszerek, illetőleg a nép által alkalmazott gyógyhatá- nyok és módok, habár sok esetben a babonával egyértelműek, még leginkább elnézhetők és megbocsáthatok ; amenyiben — egyes eseteket kivéve, hol a szakavatott kezelést késlelik — általán, ha nem is használnak, de legalább nem is ártanak. Terjesztésük pedig, bármennyire látszassák paradoxnak, mégis, mint említett ikertestvérük, reklám utján történik. Nem ugyan sajtó közvetítése által; de ki kételkedik, hogy a borbély, oábaasszony, a kovács- és pékmester és végre a korcsmáros nem oly mozgó és sokatmondó „élő reclam,“ mint akár a nyomtatott. Azért is a népszerek csoportja minden tudományos osztályozáson túl tesz ; a mennyi — Mit mondasz ! — Nos igen ; — megnem mondhattam neked, mert midőn a zenére figyelmessé leltél, s észre vetted Camillát az ablaknál, oly rohamosan siettél, hogy időm sem volt megmondani ki lakik ott. — Patvarba is ! Kinél voltunk tehát ? Ki ez az elragadó szőke gyerek. Hol a családja ? — Összes családja egy nagybácsiból áll. Gőczy Ferenci, barátunk véghetetlen viális, fiatal lelkű öreg gyerek. Nehány kellemes estét eltöltöttünk már nála, kár hogy nem volt honn. Tokajban vannak szőlői; azok munkáltatásához ment le. Földbirtokos, még pedig dús gazdag. Elza egyedüli örököse. — Úgy? mondá Tágay elgondolkodva. — Csak maradjunk egyelőre Camillánál pajtás 1 Ez nagyszerű nő ! az az isteni termet, az a szép arc, az a megtestesült kecs, báj I E lényben úgy látszik minden összpontosult. Máris, újra szerelmes vagyok belé. És te ! te ! hogy lehettél érzéketlen annyi kincs láttára ! ? Gyula elforditá arcát, szive sajgott, fájt, nem birt szólni; csak alig nyögte ki e pár szót hogy „hát csak úgy“ ! ________ A pick-nick délutánján Jóska, mint a ki Johannái a helyi viszonyokkal jobban ismerősebb, Tágay megbízásából egy remek virág csokorral állított be Ca- miliáókhoz. Csók t vetve az eléje kerülő szobacicus felé, a kisasszony elé kívánta magát vezettetni; minek megtörténtével, a megbízást tiszteletteljesen teljesité. A meglepett hölgy látszólag közönyös arccal, s szó nélkül vette át a csokrot. Ekérdóst; „kitől jő?“ feleslegesnek találta, hiszen a szoba leány utján úgyis tudta már, hogy az átadó a Raymond főhadnagy inasa . . . S csak midőn magára maradt, ragyogott föl a boldogságtól arca, s forró csókjaival halmozta el a virágokat. Szive örömben úszott. Óh Istenem l tehát, csakben alkalmazásira nézve, az első és utolsó kérdése az : segitett-e vagy nem ? ! Mi ellen, miképen, milyen idő lefolyása alatt és mily következmények mellett ? — Mind mellékes dolog. Jellegzésük tehát ilykép hangzik : Minden háztartásban előforduló, általán ismeretes, rendesen öreg asszonyok, bábák, borbélyok, juhászok, kovácsok, pe- cérek és kivételesen más tisztességes kézművesek által is szóval ajánlt, kevésbe [vagy semmibe sem kerülő, utcáról szakadt hírnévvel ellátott szerek; — rendszerint orvosi ismeretséggel, néha ismerettel is dicsekedő, de mindamellett az orvost kicsinylő, őt „emberölő“ névvel megtisztelő, kivételesen kész pénzért, de rendesen szivességből vagy ajándék fejében, kontárkodók által alkalmazva. Ilyen például a rózsa méz — de borax vagy más szer nélkül — mindenféle szájbaj ellen ; a vörös kendő vagy posztó, folyosó ellen ; a szembeköpés vagy még biztosabb hatású a pofoncsapás, sárgaság ellen ; továbbá az égő mézeslepény a köldökre alkalmazva, bélgörcsök ellen ; az ezüst hatos kutyamarás ellen ; a leoltott szén, rósz szem ellen ; a kutyazsir, sorvadás ellen ; az ing kiforditása, eskór ellen ; sat. sat. A mint már előadásom kezdetén kiemelém, célom ama ferdeségek- és. visszaélésekre utalni, melyek az ember legnagyobb kincsével, az egészséggel, rang-, osztály- és műveltség különbség nélkül — úgyszólván megszokott közönyösséggel szakadatlanul történnek. És, ha e tekintetben jelen szerény tanulmányommal nemcsak becses figyelmüket lekötni, de egyszersmind józan Ítélőképességüket kihívni oly szerencsés voltam, érdemem felül megjutalmazva látom magamat. Különfélék. * O Felségbe saját és ó felsége a Királyné nevében is Csap és Veskóc községeknek iskolaépitési célokra 100—100 forintot adományozni méltóztatott. * á£el vei X<aura, a budapesti nemzeti színház első rangú művésznője, tegnap lépett fel Olinet Gfyörgy „A vasgyáros“ cimü szin- müvébeu. Még nincs alkalmunk részletesebben szólni a vendég művésznő játékáról, de a további darabokat ajánljuk a közönség figyelmébe. Gerőfi igazgató nagy szolgálatot tett közönségünknek mikor ily országos hirü művésznőt, habár nagy áldozatok árán is, városunkba hozatott vendég szereplésre s a közönségen a sor viszonozni a színigazgató jóakaratát azzal, ugyan nem csalódtam ? ő szeret! Óh, de mikor oly ri* deg, oly közönyös mindig, suttogó bánatosan. — De hiszen azt mondják, hogy „szerelemnek, a mely sokat beszól, keveset hidjetek ; hisz a valódi érzelem némának született.“ Némának, de még se oly közönyösnek. Óh Istenem adj több reményt szivembe — vagy oltsd ki szivem láng szerelmét! * * * A katonazene hatalmas hangáradattal tölté be a termet. Strauss „Csók“ keringőjét játszók. A fényes egyenruha sebesen váltakozik a track szalonias egyszerűségével. A hölgyek sugárzó arccal, boldogan röpkédnek lovagjaik karjain. Camilla közönyösen táncol ; titkon az ajtót lesi. Épen most lép be Rajtnond főhadnagy, s fürké zve jártatja a termen körül tekintetét. Itt-ott tiszteleg, hajlong, üdvözli ismerőseit, barátjaival kezet szőrit s közéjök vegyül. Kardját le nem oldva össze font karokkal megáll a terem egyik szegletén, férfias szép alakja félfejjel kimagaslik a többi urak közül. Fehér homlokát aggódva összevonja, féloldalt hajlik egyik kartársához, s kérdé : kapitány ? — nem tudod, hol van Tágay ? _ Együtt mulattunk Fennel; meg ott hagytam őt. De épen itt jón ! S csakugyan ép akor lépett be Táo-ay feszítve, s hatást vadászólag megállt. 0 Nézd e szép gyereket mennyi elégedettség sugárzik arcáról. Biztositlak, hogy azon meggyőződéssel jő, hogy ő les/, az est hőse, mondá nevetve a kapitány. — Istenemre, — aligha fog ebbéli hitében csalódni. Vegyük tekintetbe azt a körülményt, hogy előnyös egyéniségéhez még az újdonság ingere is fűződik. Figyelmeztetlek is édesem, hogy ne igen engedd férni őt Júliádhoz, mert ez a mai est könnyen kudarccal végződhetik számodra ; s ezt mint jó barátod, nem kívánom neked, viszonzá Gyula mosolyogva. — Azt hiszed? mondá a kapitány -- diadalmas tekintetet vetve egy félig eivirágzott, de még mindig díszes hölgy felé, ki éppen bevógzó plastikus táncát, s lovagja által helyére vezetteték. (Folyt, köv.)
