Ung, 1884. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1884-07-06 / 27. szám
XXII. ÉVFOLYAM. 1’na;vár 1884 vasárnap, julius 6. 27. SZÁM. Megjelen: MINDEN VASÁRNAP. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap irodalmi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadó-hivatal : Pollaosek Miksa könyvnyomdája. Főmunkatárs: BÁNÓOY FERENC. Előfizetési feltételek: Egy évre...................4 frt Félévre........................2 „ - Negyed évre . . . . 1 „ — Egyes szám ára 10 krajczár. Hirdetések: szintúgy mint előfizetések az Ung kiadóhivatalába Ungvár, Pollaesek M. könyvnyomdájába küldendők. Nyilttér soronként 20 kr. Felelős szerkesztő: FINCICKY MIHÁLY. Előfizetési felhívás. _ Lapunk pártolóihoz a félév kezdetén azon kéréssel járulunk, hogy jóakaratu támogatásukat ne vonják meg tőlünk és ideje korán juttassák értésünkre óhajtják-e, hogy továbbra is fen- tartsuk a 22 éven át pártfogolt megyei közlönyt. Azon irány, melyet lapunk képvisel, megyénk összes értelmiségének elve és hisszük, hogy épen ez okból kérésünk nem marad viszonzás nélkül ; de mert a lap anyagi kérdése a pártolás mérvétől függ, óhajtanunk kell azt is, hogy pártolóink az előfizetési dijakat valamint a múltra, úgy a jövőre is pontosan megküldjék. Az év elejétől a lap ára minimumra szállíttatott alá s igy e körülményekre is tekintettel voltunk, de viszont számoltunk a t. olvasó közönség nagyobb érdekeltségére is. A. lap előfizetési ára: Egész évre . . . . 4 frt — kr. Félévre . . . . 2 frt — kr. Negyedévre . . . . 1 frt — kr. As előfizetési pénzek az .„ling“ kiadó- liivaiahYba küldendők. Vidéki előfizetések postautalván y utján .eszközöl he tők. A kiadó hivatal iparkodni fog a. t. olvasó közönség kívánalmának pontosan megfelelni. Az „Ung“ minden vasárnap megfog jelenni.-A kiadóliivatal. Hivatalos közlemények. 28,735 sz. jM. kir. beliigymiuister. KÖRRENDELET. Hivatalos jelentések szerint rövid időközön- kint ismétlődő szomorú jelenségek bizonyítják hogy az Amerikába kivándorolt magyar alattvalók a létezés legmostohább viszonyai között tengődnek s hogy az uj hazában a benszülöttek en- gesztelhetlen gyülölségével találják magukat szemközt, mely gyülölség leküzdhetlen akadályokat gördit már a'megélhetés alapfeltételei elé is. A kivándorlás lehetőségének megakadályozása, illetőleg megnehezítése s ez által a visszásságok megszüntetése tárgyában kiadott előbbi rendelteimre hivatkozva, felhívom a törvényhatóságot, hogy a fentebb leirt szomorú állapotokat tegye közhírré és a külföldi útlevelek kiadására vonatkozó ajánlatok körül a lehető legszigorúbban járjon el, hogy ezen mégszoritó eljárás által a mai aggasztó mérvben szaporodó kivándorlások száma lehetőleg apasztassék. Bpesten 1884. évi junius hó 11-ikén. A minister megbízásából LUKÁCS GYÖRGY sk. ministeri tanács. 2340. sz. jj—j----- Ungmegye alispánjától. A szolgabiráknak és Ungvár város polgármesterének közhirrététel végett kiadatik s az „Ung“ heti lap utján is közzététetik. Ungvárott 1884. évi junius hó 20-án. KENDE PÉTER s k, alispán. Ungvár 1884. julius 4, A magyar színész-egyesület központi igazgató tanácsa legközelebb azon panaszszal járult a belügyministerhez, hogy némely törvényhatóságok ugyanazon helyre és időre érvényes helyhatósági engedélyekkel egyszerre két színtársulatot is felruháznak; vagy pedig oly helyeken, hol már színtársulat előadásokat tart, megengedik, hogy ugyanazon időben lovarda társulat (Sängerei, V), museum, panorama stb. is működhessék, illetve,hogy mutatványait gyakorolhassa. A beliigyminister méltányolva azon indokot, hogy a közönség az ilyesféle, szellemileg amannak mélyen alárendelt s nagyobbára csakis az érzékekre ható látványosságok által az ugyanazon időben tartott erkölcsneinesilő s a nép értelmiségét fejlesztő irányú szinielőadások látogatásától elvonatik s ez által a különben is folytonosan anyagi nehézségekkel küzdő színtársulatnak tetemes károkat, veszteséget okoz : a nemzeti közművelődés tekintetében oly üdvös eredménynyel működő magyar színtársulatok erkölcsi gyámolitása s a panaszlott baj orvoslása céljából felhívta a törvényhatóságoknak hazafias tekintetben általánosan ösmert buzgalmu figyelmét. A belügyministernok eme rendeletét, a ki csak szivén viseli az erkölcsök és Ízlés nemes- bülése s a magyar nyelv terjedésének hord- erejét, mindenki helyesléssel fogadja s különösen figyelemben kell azt tartaniok a felvidéki városoknak, s minden erővel támogatniuk azon tényezőket, melyek a nemzeti közérdek szolgálatában állanak. A nemzeti színészetnek a felvidéki váro- I sok már eddigelé is sokkal tartoznak. Pillantsunk csak két három évtizedre vissza ama városok múltjába s mérjük össze, hogy tárgyunknál maradjunk — a szinház más közönségét az akkorival, már is szembeötlően előtűnik a magyar színészet nyújtotta nagy haszon. A felvidéki városok az 50-es években is még féiig német, félig tót városok voltak. Német elemeit az izraeliták s a Baehkorszakbeli tisztviselők — a tótságot pedig a földmi velők:, munkások, valamint a kézmüiparosok nagyobb része tévé; mi pedig az értelmiség tulajdonképeni magyar- részét illeti, — az az összes lakosság számának csak parányi hányadát képezte. Ez a parányi tömeg volt csupán az, mely a magyar színműben műélvezetet talált s érette lelkesedett, mig most az anyagi viszonyokból kifolyólag bár — majdnem az ellenkezőjéről szerezhetünk magunknak sok helyütt meggyőződést. A lakosság azon része, mely ezelőtt a „teremtettén“ kívül más magyar szót aligha vala képes megérteni s kivel üzleti dologban is többnyire tolmácsra volt szüksége a íisza- vidéki atyafinak : mainap már odaképesité magát, miszerint nemcsak hogy megérti, hanem magasabb műélvezetet is talál ott, a hová ez előtt legfeljebb üzleti dolog, anyagi érdek vezette. Nem mondjuk, hogy csakis a színpadnak köszönhetik e városok magyarosodásukat, hiszen nálunk Ungvárott a ma már magyarul nagyobbrészt értő és beszélő sváb, — mocsár- és hajnalutcai köznép színházat nem, legfeljebb bukfencvető „eomoediá“-kat látogat ; s beismerjük azt is, hogy az átalakulásnál főkép a mindennapi érintkezésben a kor szelleme, a hivatalos nyelv és ügykezlés, az iskolák, ipartársulatok és egyletek olvasókörei s nagy részben a dalárda is közrehatott, de tagadásba vennünk azt sem lehet, hogy sokaknál a nyelv iránti érdeklődést épen a szinház adta meg. S ép azért tehát, mert legalább közvetve ott, a hol közvetlen nem, rávezeti az értelem és kedély képzés szükséges voltára azt, kiben a művelődési előfeltételeknek legalább csirája létezik: minden egyeditek, különösen pedig helyhatóságoknak meilőzhetieiiiil hazafias kötelessége a msgyar szülészetet támogatni s érdekeit önzetlenül mozdítani elő. Ezen elősegélés azonban necsak azon idő- re terjedjen, mdybeu egy társulat falai között tartózkodik, hanem karolja fel akkor különösen, midőn az Thalia oltárán épen másutt áidozik, munkáljon érdekében az egész év folyamán. Ila valamely helyhatóság óvakodik is a belügyministeri rendeletben jelzett tapintatlanságtól, de egyéb tekintetben közönyös marad, csak úgy megérdemli a ross/.alást, mintha csak elkövette volna azt, származott legyen a közöny akár kalmári szá nitás, vagy ármánykodás, akár tudatlanságból bár. Váljon nem kárhoztatandó-e egy oly hatóság, mely minden „noch nie da gewesen“-féle Schwindler, csepürágó és bukfencező stb. efféle szemetre, illetve dologházba valónak, verkliző panorámának hetekre jnenő engedélyt ad a közönség nemesebb célra is fordítható megtakarításának elzsebelésére ; vagylia „Bosko tanítványa, a világhírű“ „Monsieur Henri“ nevezetes „ködfátyolképei "‘-vei ültetteti tel a közönséget egymásután ? Kötéltáncosra panora- jma, erre csepürágás, — tüznyalás, majd bűvész és ismét panorama, Sängerei s meg isten tudja mi. Ez a sok, évről-évre ismételve egymásután következő s értékében meghatározhatlan minus valami, mely az értelemre semmit (mert az izzó vas nyalás és séta titkár s olvadt ólomban mozsdani pár pillanat alatt megtanít akár- mely vegytanár), kedély és szivképzésre még kevesebbet ható s csupán zsebmetszőket nevelő „szellemi táplálék“ annyira megviseli a legtürelmesebb embert is, hogy mire egy tisztességes szintársulat hozzánk kerül, akkorára a közönség ad része maródi már s tárcáját is megütötte a lapos guta. Csupán a közönség kizsebelósére szánt, erkölcsi hasznot azonban a legcsekélyebb mérvben nem nyújtó ilyes előadások engedélyezése valamivel többet hoz ugyan a szinházijutalék- nál a város szegónyalapjának (?) konyhájára, — hanem azért fel ér-e az a corruptióval, melyet terjesztenek ? Szé igen az ügyesség, melyet az „első hazai“ kötéltáncosok kifejtenek, hanem azt ugrásokban a macskafajok, légtornázásban a majmok hasonlithatlanuí jobban tudják után csinálni még ezeknél is. A „Mens sana in corpore sano“ egészégtani elv betartása az állati- asságra visszavezető ezen testi ügyesség elta- nulását nem követeli, mig a szellem, jellem és kedélyvilág képzését, azt igen ; mert különösen itt a felvidéken még szórakoztató mulatságban is nem állati dressurára, hanem oktatásra van nagy szükségünk. Takarékoskodjék tehát a hatóság az ilyesféle előadások engedélyezésével s ha akkor a mikor, látványosságot is akar nyujtatni a városnak. úgy vonassa előz et es bírálat alá a hirdetett képességeket, hogy ne fogjon mint tavaly is „Monsieur Henry “-ben csizmadiát. Ily módon járva el a közön ég jobbra érdemes müizlése és zsebe valamint a magyar színművészét érdekében a városi hatóság4 hazafia elismerésre bizton számíthat. VEGYES TARTALMÚ HETILAP, U ii g- m egye liivatalos közlönye.
